Willkommen, Bienvenu, Welcome!
A beköszönés ismerős, azonnal megjelenik Joel Grey arca Bob Fosse klasszikusából, meg persze Lisa Minelli és Michael York, akik mellbevágó életszerűséggel adják vissza a weimari köztársaság végnapjaiban haldokló Berlin mindennapjait. Valami hasonlóra törekedett Bozsik Yvette is, aki pályája során sokadszorra dolgozta fel a Kabarét, ezúttal a kaposvári Csiky Gergely Színházban. És hozta magával szokása szerint táncosait, determinálva ezzel, hogy a mozgásnak legalább akkora jelentősége lesz, mint a daloknak és a szövegnek.
Ebből a szempontból nem is kellett csalódni, a koreográfia remekül működött - ahogyan a néhol már-már ironikusan túlcsorduló erotika is –, s hatását csak erősítette Cziegler Balázs kiváló, egyszerre lokálként, vasúti kupéként és panzióként is hatásos díszlete. A kettő együtt tökéletesen visszaadta azt a dekadens, furcsa-romlott világot, mely lehetővé tette, hogy a húszas-harmincas évek Németországában megjelenjenek, megerősödjenek, majd hatalomra kerüljenek a nácik. Más kérdés, hogy egy jó musical esetében nemcsak a szemet, de a fület is ki kell elégíteni, s ebből a szempontból már komoly kihívásokkal küzdött a produkció.
Vati Tamás a konferanszié szerepében
Vati Tamás mozgásában, mimikájában ugyan kiváló konferanszié, s nagy manipulátorként vezette végig a darabon a nézőt, ám énekhangja és prózai szerepformálása során kiviláglott, inkább csak kiváló táncos. Mohácsi Norbert Cliff Bradshaw-jából hiányzott a veszélyes jövőt egyedüliként tisztán látó, valójában a közegben egyedüliként önmagát adó férfi józansága, Mikecz Estilla pedig kevéske erotikus kisugárzás mellett semmit sem tudott felmutatni az egocentrikus, vad, kíméletlen, ám egyúttal durvasága mellett is bájos és néhol gyermekien emberi Sally Bowles karakteréből, emellett bántóan küzdött a hangokkal is az énekes betétek során. Sarkadi Kiss János Ernst Ludwigjából remekül végigkövethető a nácik jellemváltozása, ahogyan Nyári Szilvia Schneider asszonya is megfelelően ábrázolja a történelemnek kiszolgáltatott, s sorsába belenyugvó egyszerű embert, Kalmár Tamás Schultza és Roehnelt Zsuzsanna Kost kisasszonya viszont szürke és erőtlen.
Működik viszont a képi világ, s sajnos működött a Holnap már a miénk betét is. Ezúttal ugyan nem árja ifjú, hanem Kost kisasszony kezdte, s Bozsik Yvette magával Hitlerrel zárta, akinek éppen akkor sikerült vastapsot kicsalnia a közönség egy részéből, amikor a legnagyobb csendnek kellett volna honolnia a széksorok között, bizonyítva, ha eleget sulykolnak valamit, a tömegpszichózis csodákra képes, s ezen majd kilenc évtized sem változtatott. Elég csak körülnézni a mai Magyarországon, hogy rájöjjön az ember, megérkezett.
Willkommen, Bienvenu, Welcome…
Infó:
John Kander Fred Ebb - Joe Masteroff: Cabaret
Rendező - koreográfus: Bozsik Yvette
A Kaposvári Csiky Gergely Színház produkciója
