Tiborcz-közelbe ért az OLAF-nyomozás

Publikálás dátuma
2018.02.08 06:00
FOTÓ: MTI/BUGÁNY JÁNOS
Hiába próbál távolodni a közvilágítási pályázati pénzeket nyerő cégtől Orbán Viktor veje, számtalan szál köti az Unió csalás elleni hivatala által elmarasztalt Elioshoz. Nem tréfadolog: a cég vizsgálata során szervezett bűncselekmény nyomaira bukkantak.

A közvélemény január óta tudhatja, hogy komoly szabálytalanságokat talált a vizsgált időszakban Tiborcz István, a miniszterelnök veje közvetett résztulajdonában álló Elios Innovatív Zrt. közvilágítási pályázatainál az EU csalás elleni hivatala (OLAF). A Népszava rendelkezésére álló dokumentumok szerint a kormány és az érintett 35 (jobbára fideszes vezetésű) önkormányzat tavaly október óta ismeri az OLAF elmarasztaló megállapításait, az ügy mégis csak most, a sajtó és az ellenzék tényfeltáró munkája nyomán került nyilvánosságra, és a jelentés ismeretében sokkal súlyosabbnak tűnik, mint amit korábban feltételezni lehetett.

Elsőként a 24.hu szerezte meg az EU csalás elleni hivatalának (OLAF) vizsgálati jelentését a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz kötődő Elios furcsa közvilágítási pályázatairól, az internetes lap tegnap publikálta is értesülései első csomagját. A durva következtetéseket - többek között a szervezett csalás gyanúját – fölvető jelentés egyik példánya időközben a Népszavához is eljutott; a dokumentum azt igazolja, hogy az államigazgatás, illetve az uniós pályázatokat kezelő intézményrendszer számos ponton összehangoltan működött együtt azért, hogy a Tiborcz-céget helyzetbe hozza.

Hosszú hetek óta igyekszik felderíteni az MSZP, mely önkormányzatok szerződtek az OLAF által „elmeszelt” Elios Zrt.-vel a közvilágítás korszerűsítésére. A szóban forgó projektek lényege, hogy a települések uniós támogatást felhasználva kisebb áramfogyasztású LED-lámpákra cserélik a korábbi utcai világítótesteket, ami a megspórolt árammal elért megtakarítás révén megtérül majd. A szocialisták önkormányzati képviselőik segítségével próbáltak kontraktusokat kikérni és betekinteni azokba, csakhogy majdnem minden esetben visszapattantak. Egyedül a fideszes vezetésű Szolnok döntött úgy - magyarázta lapunknak a szerződésfeltárást vezénylő Harangozó Tamás országgyűlési képviselő -, hogy kiadja a kért iratokat.

Szűken értelmezett összeférhetetlenség
A 24.hu által megszerzett OLAF-jelentés több összeférhetetlenségi pontra is rámutat az Elios által elnyert pályázatokban. A kulcsszereplők, azaz Hamar Endre és Tiborcz István, egyszerre voltak üzlettársak, barátok, illetve érdekeltek az Eliosban, miközben Hamar tanácsadó cége, a Sistrade Kft. révén a kiírás feltételeit is befolyásolni tudta. Az Elios, illetve a lámpákat szállító Tungsram-Schréder Zrt. között is voltak furcsa összefonódások: a Tungsram-Schréder gyakran adott fél áron lámpákat az Eliosnak (amivel nem a kedvezményezett önkormányzatok költségeit csökkentette, hanem a cég profi tját növelte), miközben a vállalat a legfontosabb szereplő a magyar közvilágítási piacon. A legsúlyosabb összeférhetetlenségnek természetesen az minősül, hogy a miniszterelnök veje uniós fi nanszírozású közbeszerzési pályázatokon indul egy olyan országban, ahol minden fontos döntést az „üzleti ügyekkel nem foglalkozó” Orbán Viktor hoz meg. Ezt a helyzetet a korábbi közbeszerzési törvény is öszszeférhetetlennek tekintette, ám egy kormányzati módosító javaslat („lex Tiborcz”) elfogadása óta már csak a közhatalmat gyakorló politikusokkal egy háztartásban élő rokonok minősülnek összeférhetetlennek.

A hallgatás nem véletlen, ugyanis az önkormányzatokat már októberben felkérte az OLAF, hogy tegyék meg észrevételeiket az Eliosszal kapcsolatos megállapításokról. Harangozó azt ígéri: feljelentik azokat a helyhatóságokat, amelyekről kiderült, hogy vannak szerződéseik, ám azokat eltitkolták vagy egyszerűen csak nem adták ki. (Más forrásaink szerint Szolnok relatív közlékenysége nem feltétlenül írandó a figyelmetlenség számlájára: a Tisza-parti várost egykori Simicska-Nyerges domíniumként tartják számon, őket talán a többieknél kevésbé izgatta, hogy az Orbán-család számára terhelő anyagok kerülnek ki tőlük.)

A 13 milliárd forintnyi uniós támogatás elvesztésével fenyegető ügyben a legnyilvánvalóbb visszaélést a 24.hu nevesítette: az Elios a bevétel maximalizálása érdekében 50-ről 100 ezer órára növelte az általa ajánlott LED-lámpák várható működési tartamát, amivel elérte, hogy drágább vállalási ár esetén is ki lehetett mutatni a pályázat kiírója által elvárt megtérülést. Csakhogy a 100 ezer órányi működést semmi nem igazolta (maga a gyártó is legfeljebb 60-80 ezer órát vállalt). Ennek ellenére az állami kiírók a Népszava birtokában lévő vizsgálati jelentés szerint közvetlenül a beadási határidő lezárulta előtt úgy változtatták meg a kiírást, hogy a 100 ezer órányi működéssel kimutatható vélt előnyök ellensúlyozni tudják a drágább árat. Az OLAF-jelentésben ez így szerepel: „A kedvezményezettek leghamarabb 2013.02.11-én, hétfőn nyújthatták be pályázataikat (…) 2013-02.08-án, pénteken az irányító hatóság módosította az (…) excel táblázatot az ajánlattétel tekintetében. A potenciális kedvezményezetteknek így csak egy hétvégéjük volt ajánlataik módosítására (…) A módosítás lehetővé tette a potenciális kedvezményezetteknek, hogy 100 ezer órányi élettartammal számoljanak. A módosítás előtt csak 50 ezer órányi élettartamot lehetett figyelembe venni”.

Nem látnak zsiványt a pandúrok

Az Elios visszás lámpaügyében elsőként a magyar hatóságokat próbálták cselekvésre bírni, eredménytelenül. Az LMP-s Schiffer András 2014-ben tett feljelentést, többek között a Hamar-Sistrade-féle összeférhetetlenségre, illetve arra hivatkozva, hogy a volt szekszárdi önkormányzati képviselő Hadházy Ákos előre megjósolta az Elios ottani győzelmét, jelezve, hogy a polgármester elmondta: a majdani kivitelezővel „előre mindent lebeszélt”, és erről Hadházy hangfelvételt is mellékelt. Ennek ellenére a rendőrség az elindult nyomozást - „bűncselekmény hiányában” - megszüntette. 2015-ben (egymástól függetlenül) Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője, valamint Hadházy Ákos és a DK is az OLAF-hoz fordult. Ugyanabban az időben a Párbeszéd itthon is feljelentést tett – a nyomozás elindult, majd lezárult, ugyanúgy, ahogyan az LMP-s feljelentés esetében. 

A trükközéssel elért Elios-győzelemmel az államot, illetve az indokolatlanul magas árat kifizető önkormányzatokat is jelentős kár érte. Ráadásul ezt a külső műszaki ellenőrök előre jelezték is: időben szóltak, hogy a pénzügyi megtérülés csak abban az esetben realizálódik, ha a gyártó által megadott 60-80 ezer óra után a világítórendszerek egyes elemeit kicserélik. Ezért azt javasolták, hogy minden kedvezményezett önkormányzat kössön 25 évre szóló, rögzített áras karbantartási szerződést a pályázat nyertesével. Ettől azonban az önkormányzatnál eltekintettek, a Tiborcz-cég profitszempontjait a saját érdekeik elé helyezve.

A Tiborcz-cég által elnyert szolnoki projektben további szabálytalanságok is vannak. A piaci árat – amelyhez képest a pályázatokat rangsorolták – három olyan „független indikatív ajánlat” alapján határozták meg, amelyeket ugyanaz a személy, ugyanazzal a módszerrel, mindig ugyanakkora (5 és 7 százalékos) ártöblettel készített el, úgy, hogy az egyes kiadási sorok, illetve a vizsgált lámpatípusok esetében is azonosságok voltak. Az indikatív ajánlatot a szolnoki önkormányzat csak utólag küldte el az irányító hatóságnak, egy olyan fájlban, amelynek a létrehozási dátuma hónapokkal későbbi az aláírás 2013 februári időpontjánál. A 100 ezer órás élettartamot semmivel sem igazolták, pedig a hosszabb működés nélkül (az eredeti 50 ezer, vagy a gyártó által maximumnak tekintett 60-80 ezer órás érték mellett) a beruházások sosem térültek volna meg, vagyis a Tiborcz-cég pályázatait el kellett volna utasítani.

Közlendője támadt az Eliosnak
"A jelenlegi vezetés ismeretei szerint az ELIOS Innovatív Zrt. működését és tulajdonosi összetételét illető médiaérdeklődés a 2014-es országgyűlési választásokat megelőzően is hasonló szintet ért el, mint amit jelenleg tapasztalunk. A megkeresésekre adott válaszokat (szakmai, műszaki és jogi szempontból is) figyelmen kívül hagyva jelentek meg cikkek, riportok a sajtóban, így nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy ez a felfokozott érdeklődés politikai indíttatású, és bizonyos érdekkörök politikai ambícióit hivatottak elősegíteni.
Ebből kifolyólag, egészen eddig a pillanatig nem kívántunk reagálni semmilyen, a társaságunkhoz kapcsolódó médiamegjelenésre. Az ELIOS Innovatív Zrt. működése során, ideértve a közbeszerzéseket is, mindig szabályosan, a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek mindenben eleget téve járt el. A társaságunk által elvégzett közvilágítás-korszerűsítési projektek az elérhető legmagasabb szakmai színvonalon, a magyar és nemzetközi szabványelőírásoknak tökéletesen eleget téve valósultak meg. (...) A társaságot érintő bármilyen hivatalos megkeresés, vizsgálat során a hatóságokkal maximálisan együttműködtünk, a vizsgálatok lefolytatását elősegítettük. Az esetleges további hivatalos eljárások során is maximálisan rendelkezésre állunk, azonban a politikai indíttatású megkereséseket, sajtóhíreket a fentieken túlmenően nem kívánjuk kommentálni." (ATV)

Témák
OLAFTiborc

Erőforrásból is több jut a kormánypártoknak

Publikálás dátuma
2019.04.24 08:05

Fotó: LMP Facebook-oldala
A kormánypárt több tízezer, míg az ellenzék pár ezer aktivistával kampányolt az EP-választásra. Kamupártok kamu-aláírásgyűjtőivel nem találkoztunk.
Nemcsak a plakátokból van sokkal több a Fidesznek, mint az ellenfeleinek, hanem „humán erőforrásból” is. Lapunk körkérdéséből kiderült, hogy míg a kormánypárt több tízezer aktivistával népszerűsítette Orbán Viktort az EP-választási aláírásgyűjtésben, addig az ellenzéki pártok pár száz, maximum pár ezer szimpatizánssal tudták eljuttatni üzeneteiket utcai standjaikon a választópolgárokhoz.
A kisebb településeken gyakorlatilag csak a Fidesz aktivistáival és prominenseivel találkozhatnak a választók az uniós kampányban, a fővárosban viszont az ellenzék is labdába rúghat. A vidéki, ellenzéki kampányolás nehézségeire Hajnal Miklós, a Momentum elnökségi tagja hívta fel korábban a figyelmünket: „a kisebb falvakban nincsen mondjuk egy Nyugati aluljáró, és a főterek sem túl forgalmasak, ez megnehezíti a lehetőségeinket.” Budapesten ilyen gondja nincs az ellenzéknek, sőt konkrétan adott a Nyugati pályaudvar is. A közlekedési csomópontnál lévő aluljáró pedig egész héten tele volt különböző pártok standjaival. Érdeklődök is akadtak szép számmal, bár nem tudtak nem belefutni a politikába, hiszen tíz méteren belül sorakozott reggeltől-estig, a metró bejárat előtt közvetlenül a választék. Klasszikus kamupárt kitelepülésével nem találkoztunk, de láttuk például a Munkáspárt vezérét, Thürmer Gyulát, ahogy a Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalom „katonáit” is. A valóban komolyan vehető pártok közül a Fidesz érezheti, hogy a „bűnös városban” azért nem olyan könnyű, mint olyan helyeken, ahol csak az állami média érhető el. A kormánypárt ezt próbálja is ellensúlyozni, így pár méteren belül két ugyanolyan fideszes aláírásgyűjtő pulttal is találkoztunk. Egy fiatal aktivistától megtudtuk, a VI. és a XIII. kerületi Fidesz is kivonult kampányolni. Azt viszont nem árulta el, miért nem mennek kicsit arrébb egymástól. Állítása szerint ingyen, „meggyőződésből” kampányol a kormánypárt mellett. Négy társával váltja egymást. Amikor ott voltunk, délelőtti műszakban volt, azaz 10 órától kettőig promotálta kedvenc pártját. A Fidesz egyébként – hiába függesztette fel európai pártcsaládja – az Európai Néppárt kabátjában kampányolt több helyszínen is. A Nyugati téren mi csak NER-kompatibilis kormánypárti ruhákban lévő aktivistákkal találkoztunk, akik, miután közöltük, hogy nem aláírni szeretnénk, nem voltak bőbeszédűek. Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője velünk ellentétben fővárosi helyszínen is találkozott néppárti kabátba öltöztetett Fidesz-kampányolóval. Ungár kérdésére, hogy mit keres rajta ez a ruha, egy fiatal kormánypárti csupán annyit mondott, nem érti a problémát. Az ellenzéki politikus egyébként úgy látja, sokan már annak is örülnek, hogy nem csak Orbán Viktorról lehet beszélni a Nyugat aluljáróhoz hasonló kitelepüléseken, hiszen szerinte hiba a magyar kormányfő és Európa szembeállítása az ellenzéktől. Az LMP standjához – ott tartózkodásunk alatt – főképp a 40-50 éves korosztály fordult érdeklődve. Azért a beszólásokból sem volt hiány, Ungárt főképp édesanyja miatt támadták. – Elmondom nekik mindig, hogy igen, Schmidt Mária az édesanyám, és amikor a további velem való gondjaikról kérdezem őket, akkor csöndben maradnak – állította a politikus. Egy pedagógus - miután aláírt az LMP-nek - lapunknak azt mondta, az összes ellenzéki pártnak szignózza az íveit, még akkor is, ha konkrétan például az LMP nem is a „szíve csücske”. – Budapesten több az ellenzéki, ez nem is kérdés, de amíg a vidék nem veszi észre, milyen országban él, addig teljesen mindegy, kinek és mit írok alá, úgysem lesz változás – fogalmazott lemondóan. A legjobb hangulat nem túl meglepően a Magyar Kétfarkú Kutya Párt standjánál volt, ahol egy nyugdíjas aláírót kérdeztünk ennek okairól. – Én már sok mindent megéltem, de ilyen szar mentális állapotban nem volt még az ország. Orbán tragikus, az ellenzék komikus – vont mérleget az asszony, aki az egészségügyből ment nyugdíjba. Hozzáteszi azt is: ő az ellenzéken is, a kétfarkúakon is nevet. Utóbbiakkal együtt mosolyog, míg az ellenzékieket csak „kiröhögi.” A szocialisták standjánál egy középkorú asszony gyűjtötte a szignókat, és beszélgetett a választópolgárokkal. Elmondása szerint beszólásokkal nem találkozott, a szavazók főképp Orbánt és rendszerét ekézték. Kérdésünkre azt mondta, más pártok standjainál álló aktivistákkal nem igazán beszélgetett, de a köszönés legalább mindig megtörtént. Egy kivételével. – A fideszes fiatalok még a köszönésemet sem fogadták...
Frissítve: 2019.04.24 08:05

Kudarcba fulladt az elmaradott térségek felzárkóztatása

Publikálás dátuma
2019.04.20 06:30

Fotó: Draskovics Ádám
Nem csak az unió átlagánál élünk rosszabbul, a nógrádi, szabolcsi életszínvonal fényévekre van a budapestitől is.
Sorra jelennek meg a 2018-as területi statisztikai jelentések, amelyek mindegyike azt igazolja, a magyar megyék többsége az uniós átlagtól jelentősen lemaradva fut versenyt egymással. Pitti Zoltán közgazdász a nemrég tette közzé közösségi oldalán azt a számítást, amely nem pusztán az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2017-es értéke alapján jelöli ki a rangsort, hanem a lakosság életszínvonalát sokkal pontosabban megmutató tényleges egyéni fogyasztás szerint is. Az Eurostat a magyar megyéknek megfelelő egységek (NUTS 3) adatait néhány hete hozta nyilvánosságra, az egykori adóhivatali elnök ezek alapján számolta ki az úgynevezett fajlagos GDP értékeket. Az eredmény újabb súlyos figyelmeztetés, hiszen csak Budapest és Győr-Moson-Sopron megye lakóinak fogyasztása magasabb az uniós átlag felénél. Komárom-Esztergom és Fejér megye még közelít az 50 százalékhoz, de hét megyében olyan alacsony az életszínvonal, hogy a fajlagos GDP az EU 28 tagállama 312 hasonló területi egységében mért értékek átlagának 30 százalékát sem éri el.
Nem jobb a helyzet akkor sem, ha az egy főre jutó GDP adatokat hasonlítjuk össze: a magyar teljesítmény a 30 ezer eurós uniós átlagnak alig több mint harmada: 12 700 euró, ráadásul ez az átlag további nagy országon belüli eltéréseket takar. A megyei rangsor végén álló Nógrád megyében élőknek már csak 5 400 eurós eredmény jut fejenként, ami mindössze 42,5 százaléka az alacsony magyar átlagnak. Pitti Zoltán a már említett rövid értékelésében az adatok alapján arra figyelmeztet, „sürgető egy átfogó felzárkóztatási program kidolgozása, illetve következetes végrehajtása. A feladat kettős jellegű: egyrészt mérsékelni kell az országon belüli jelentős területi különbségeket, másrészt az országos átlagot közelítenünk kell a közösségi átlaghoz.” Az összehasonlító adatok valójában azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedek kormányai képtelenek voltak olyan területfejlesztési stratégiákat alkotni és megvalósítani, amelyek előbbre vitték volna a legelmaradottabb hazai térségeket. A kérdéssel foglalkozó tudományos elemzések számtalan okra mutatnak rá. Ezek között szerepel olyan általános kritika, hogy az uniós és a magyar döntéshozók is túl mereven veszik az egyes térségek határait, holott a különféle feladatokat más és más települések összefogásával érdemes megoldani. Azt is sokszor említették név nélkül nyilatkozó forrásaink, hogy az utóbbi évek magyar gyakorlatát a minden területen megfigyelhető központosítás jellemzi, de a kudarchoz a csökkenő önállóság mellett az is hozzájárul, hogy a polgármesterek együttműködés helyett változatlanul versenyeznek a pénzekért. A jövőre nézve azt emelték ki, nem elég az uniós pénzekre várni, a mindenkori magyar kormányoknak saját forrásból is többet kellene költeni az elmaradott térségek felzárkóztatására. Az egy helyben toporgásra jellemző, hogy ma is érvényes a 2014-ben született Nemzeti fejlesztés 2030 elnevezésű Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció értékelése, ami ugyan főként az előző kormányokra mutogatva akarta rögzíteni a bajokat, de négy év kormányzás után azért már önkritikának is tekinthetők a kijelentések. Ezek szerint a térségek versenyképessége nem javult, a társadalmi különbségek nőttek, a gazdasági ágazatok terveiben nem jelentek meg a területfejlesztési szempontok, az egyes projektek gyakran nem igazodtak a helyi igényekhez és adottságokhoz, a területfejlesztési intézményrendszer átfedésekkel, nem hatékonyan működött. Az helyzetértékelés kimondja, hogy az egy lakosra jutó GDP alapján az unióban nálunk a legnagyobbak a területi különbségek, 3152 település közül 1580 elmaradott, a közösségi közlekedés alig fejlődött, a munkába járás megoldhatatlan, az iskola, orvos, kultúra elérési esélye a rendszerváltáskor mért helyzethez képest romlott, súlyos társadalmi teher az aprófalvak elnéptelenedése, a gettók megmaradása. A társadalomkutatók fentebb idézett véleménye azt mutatja, azóta sem javult érezhetően a leszakadt térségek helyzete. Igaz, a papírra vetett tervekben is csak annyi szerepel, „a területi különbségek nem nőnek tovább” 2030-ig.

Nincs igazi felelős

A kormány tagjainak feladatait rögzítő tavaly májusi kormányrendelet alapján a területfejlesztéssel többen is foglalkoznak, azt azonban nehéz kibogozni, hogy ki mit csinál ebben a kérdésben. A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely felel például Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért és a településfejlesztésért, településrendezésért. Az innovációért és technológiáért felelős Palkovics László feladatlistájában a területfejlesztés is szerepel, az agrárminiszter Nagy István tartja kézben az agrár-vidékfejlesztést, és a pénzügyminiszter Varga Mihálynak is jutott egy szelet, ő a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felel.

Még alacsony az építési kedv Magyarországon

A KSH negyedévente közreadja a megyék népesedési, gazdasági adatainak frissítését a fejlettség olyan mutatószámaival együtt, mint az épített lakások száma. A Fókuszban a megyék című legutóbbi éves összesítés gyakorlatilag minden kérdésben igazolja, hogy nincs változás: a népesség 2018-ban minimálisan nőtt a munkahelyeket kínáló gazdaságilag fejlettebb régiókban, de a gyarapodás még az első helyen álló Pest megyében is csak 1,2 százalék, a második Győr-Moson-Sopron megyében már nem éri el az egy százalékot, Fejér, Komárom-Esztergom és Vas megye lakosságszáma pedig stagnált. A többi megye, de még a főváros népessége is valamelyest csökkent, Békésben és Tolnában a legnagyobb mértékben. Budapest lakosságszáma 1 millió 750 ezer fő, az országé 9 millió 778 ezer. A folyamat véletlenül épp 2010-ben érkezett fordulóponthoz, amikor tízmillió alá került az ország lélekszáma. Miközben a regisztrált munkanélküliek aránya a KSH adatai alapján országos szinten már csak az aktív korúak 3,6 százaléka, még az állami számítás is azt mutatja, hogy 8,7 százalék Szabolcsban, 7,1 Baranyában, és 6,2 a Hajdúságban a munkát keresők tömege. Ráadásul – ahogy arra Katona Tamás közgazdász, volt KSH elnök többször is rámutatott – a kormány trükközik a statisztikával, aktív dolgozónak veszi a 130 ezernyi közfoglalkoztatottat, és az egy évnél nem régebben külföldön dolgozókat. Ha őket a szociális ellátásoknál vagy a ténylegesen nem itthon dolgozóknál számítaná be, a valós munkanélküliség mindjárt felkúszna 7 százalék fölé, csak ezzel már nem lehetne dicsekedni. Arról sem ejtenek szót a sikerbeszámolók, hogy a statisztikában csak azok szerepelnek, akik bejelentkeznek a foglalkoztatási szolgálathoz, a reményt vesztetteket sehol nem tartják nyilván. Egy térség lakosságának életszínvonalát jól mutatja, hogy mekkora az ott dolgozók nettó bére, több vagy kevesebb az országos átlagnál, lassabban vagy gyorsabban emelkedik annál. A területfejlesztés szempontját is hozzátéve érdemes megnézni, melyik megye rontott vagy javított a pozícióján 2010 óta. Tavaly a havi nettó átlagkereset országos szinten 219 412 forint volt, 2010-ben 132 628 forint. Kilenc évvel ezelőtt is a fővárosban dolgozók keresték a legtöbbet, ez nem változott. Ugyanakkor 2010-ben még Komárom-Esztergom megye állt a második helyen, azóta azonban Győr-Moson-Sopron már régen átvette ezt a pozíciót. Ennél fontosabb, hogy a sor végén nincs nagy változás: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az utolsó helyen maradt, még tavaly sem kerestek annyit a keleti határ közelében élők, mint a fővárosiak 2010-ben. A budapestiek akkor 162 500 forintot vittek haza, de a szabolcsiak még 2018-ban is csak 153 451 forintos nettó bérekkel álltak az utolsó helyen. Nem sokkal keresnek többet a békési, nógrádi és zalai alkalmazottak sem. Egy térség fejlettségét, az ott lakók életszínvonalát az is megfelelően jellemzi, hány lakás épül egy esztendő alatt. A hosszú évekig tartó mélypont után ugyan élénkül az építési kedv, de az emberek óvatosságát mutatja, hogy az országban sokfelé még mindig kevesebb ingatlant adtak át tavaly, mint 2010-ben. A fővárosban akkor 6186 használatbavételi engedélyt adtak ki, míg 2018-ban csak 3874-et. Baranyában a kilenc évvel ezelőtti 478 lakással szemben tavaly 223, Békésben 293 helyett 111, Nógrádban pedig 146 lakással szemben mindössze 54 épült. Vannak azonban térségek, ahol a gazdaság teljesítménye az építési kedvet is meghozta. Több ingatlant vehettek birtokba a tulajdonosok a 2010-es átadásokhoz képest Bács, Hajdú-Bihar, Pest, Vas és Veszprém megyében és különösen nagy volt az ugrás Győr környékén. Jellemző az is, hogy a hátrányos térségekben kevesebb ingatlanra mondják ki, hogy lakhatásra már alkalmatlan. Épp ezekben a megyékben lenne a legnagyobb szükség arra, hogy önkormányzati lakások épüljenek, amit a piaci ár alatt bérelhetnének a rászorulók, de a Fókuszban a megyék című KSH kiadvány adatai szerint az egész országban összesen 41 ilyen ingatlan épült tavaly, 13 megyében egyetlen egy sem. Budapest vezeti a sort 23 önkormányzati lakással, aminek azonban van egy nagy szépséghibája: valamennyit a XIII. kerületi önkormányzat építtette a Kartács utca 14. szám alatti passzívházban. Más kerületek egyet sem.
Frissítve: 2019.04.20 06:30