Addig sem lopnak

Kövér László, a pedellus-lelkű házelnök mindig kényes volt az országgyűlés tekintélyére. Igaz, nem teljesen elfogulatlanul – az idei ciklusban kiosztott 28 házelnöki kokiból 27 ellenzéki fejre ment –, de ha a képviselők egyike-másika arra vetemedett, hogy bohócbált csinál a tisztelt Házból, többnyire számíthattunk rá, hogy föllép a házszabályszerű működés biztosítása érdekében.

Ezúttal azonban alighanem Kövér úr elméjében is feszegeti a pszichológiai határokat a kognitív disszonancia: ha a kormánypárt frakciója műveli azt a legfontosabb, pótolhatatlan alkotmányos szerepű országgyűlési bizottsággal, amit a fent röpülő gólya az alant elterülő háztetővel, amikor a békavacsora után könnyítenie kell magán, annál nehéz súlyosabban megsérteni a parlament tekintélyét. A fideszes tagok mostanában azért bojkottálják a testület üléseit, mert szerintük Szél Bernadett, a bizottság LMP-s tagja alvó Soros-ügynökként nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Kíváncsian várjuk, milyen retorziókkal reagál az igazságszerető Kövér úr erre az arcpirító ostobaságra. Kijelentheti, hogy a nemzetbiztonsági kockázatok megítélése egy parlamenti képviselő vonatkozásban nem az ellenoldali honatyák, hanem a szakszolgálatok feladata, és amíg az utóbbiak nem találnak okot Szél Bernadett esetében a közbeavatkozásra, addig az előbbiek egy demokráciában kénytelenek elfogadni, hogy ilyen ok nincsen. Mondhatja azt is, hogy az el nem végzett munkáért nem jár fizetés, ezért letiltja az obstruáló párttársak fizetését. Egyet nem tehet: azok után, hogy az ülésteremben fölemelt A4-es papírlapok és hasonló deliktumok után keményen büntetett, nem tűrheti szó nélkül, hogy a frakciója lábbal tiporja a szabályokat.

Amúgy – adófizetőként, választóként, állampolgárként – mi is örülnénk, ha a kormányoldal kelekótya képviselői minél több időt szánnának a nemzetbiztonsági bizottság összetartásaira. Nem azért, mert olyan hasznos munkát végeznek, hanem azért, amit a miniszterük mondott (más kontextusban), és ami ezekben az OLAF-os, tiborczos időkben még fel is értékelődik: addig sem tesznek kárt máshol.

Szerző

Erős üzenet Berlinből

Miután kiderült, hogy kulcstárcákat veszítenek el a kereszténydemokraták az új német kormányban, Angela Merkel egyik párttársa velősen megjegyezte: „legalább a kancellári tisztséget megtartottuk”. A német kormány feje valóban igen nagyvonalú volt az SPD-vel. Nem elég, hogy a szociáldemokraták megtarthatják a külügyi tárcát, a munkaügyi is az övék lett, amire pedig a CSU vetett szemet. Mindennél fontosabb azonban: szintén a párt kapja meg a pénzügyi tárcát. A kancellári tisztség után ez a legfontosabb minisztérium Németországban. Nem véletlen, hogy a Jamaica-koalícióról szóló, végül megfeneklett tárgyalások során a liberálisok szerették volna megkaparintani maguknak, ami keltett is némi riadalmat Európában, hiszen az FDP-nek a nemzetállamok erősítését zászlajára tűző uniós politikáját bizonyos tekintetben a jobboldali radikális Alternatíváéhoz hasonlítják. Előtte éveken át az a Wolfgang Schäuble állt a tárca élén, akit a kormány szürke eminenciásának, a kabinet legszigorúbb, legrealistább arcának tartottak.

A kormányprogram már nevében is új lendületet ígér Európának, ám önmagában az a tény, hogy szociáldemokrata politikus ülhet majd az euróövezeti csoport ülésein, nagyon erős üzenet minden uniós tagállam számára: Németország a szeptemberi választást követő, hónapokig tartó „blackout” után ismét az EU motorjává kíván válni. Martin Schulz, az SPD elnöke többször hangoztatta, hogy pártja fel akarja karolni Emmanuel Macron francia elnök „több Európát” áhító javaslatait. Számos témában nyilván ádáz küzdelmet kell folytatni az uniós partnerekkel, az azonban nem kérdés, hogy igen jelentős változások előtt áll a közösség. Minden jel arra vall, hogy az euróövezeti országok válnak az EU motorjává, s mindazok csak verhetik a fejüket a falba, akik a közös európai valutát valamiféle felesleges rossznak tartották.

Magyarország és Lengyelország más okokból sem számíthat sok jóra, hiszen Berlin és Párizs határozottan követeli, hogy az uniós alapértékek tiszteletben tartásához kössék az uniós támogatások kifizetését. S ha ehhez még hozzávesszük Sebastian Kurz osztrák kancellár kijelentését, aki összességében is csökkentené a közép-európai államok támogatását, akkor joggal gondolhatjuk azt, hogy előbb-utóbb visszaüt az uniós pénzekkel évek óta folytatott hazárdjáték. Persze nyilván már erre is megvan a kormány stratégiája: majd találnak egy külföldi bűnbakot, akinek egyetlen célja, hogy megnehezítse a magyar embereket mindenáron megvédő Orbán-kormány munkáját.

Csakhogy ezért a – mondjuk így – védelemért előbb-utóbb komoly árat kell majd fizetnünk. Bátor kormányunknak immár egyetlen reménye maradt: ha az SPD tagsága elutasítaná a német koalíciós szerződést, azzal még meg lehetne akadályozni a nagykoalíció folytatását. Ez azonban őrültség lenne a szociáldemokraták részéről, hiszen a párt a programban és a következő kormányban is olyan befolyást vívott ki magának, amilyenre – a jelenlegi német és európai széljárásból kiindulva – talán évtizedek múltán lehetne megint esélye.

Békeharc

Észak-Korea a nyomaték kedvéért tegnap délelőtt még rittyentett egy díszszemlét a Phenjan központjában található Kim Ir Szen téren, 13 ezer katona részvételével, 37 ezres lelkes nézőközönség előtt. Hivatalos bejelentés szerint a hadsereg megalakulásának 70. évfordulójáról kívántak ezzel megemlékezni. Kész szerencse, hogy az évforduló csak április 25-én lesz, így véletlenül sem hiszi el senki azt, amit mondanak. A katonai parádé valójában a ma kezdődő phjongcshangi téli olimpiához intézett üzenetek egyike volt.

Mert üzenetből van egy egész csokorra való. Először is az, hogy Észak-Korea hajlandó nem csupán elküldeni sportolóit a demilitarizált övezettől 80 kilométerre délre rendezett játékokra, hanem egységes koreai csapatot alkotnak, együtt a dél-koreai versenyzőkkel. El lehet képzelni a közös csapat körül szorgoskodó edzők, szakvezetők, egyéb személyzet titkosszolgálati rendfokozatát. Élménydús szakmai tapasztalatcsere lesz mindkét fél számára.

Az üzenetcsokor mosolygós kategóriájába esik még az is, hogy Phenjanból 22 fős politikai delegáció érkezik a megnyitóra. Tagja Kim Jo Dzsong, a Koreai Munkapárt agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetője, de ennél fontosabb, hogy ő a diktátor, Kim Dzsong Un húga. A küldöttséget fogadja a dél-koreai elnök.

De mielőtt bárki azt hinné, hogy néhány lesiklás között kitörhet a koreai béke, le kell hűteni a túlzott reményeket. A megnyitón ott lesz Mike Pence amerikai alelnök, és napok óta azt találgatják, létrejön-e találkozó Pence és az észak-koreai küldöttség között. Ennek próbált véget vetni a KCNA hivatalos phenjani hírügynökség, amikor közölte: a delegációnak nem áll szándékában találkozni az amerikaiakkal. Ez tehát az üzenetcsokor tövises része, és minden jel szerint ezt kívánták nyomatékosítani a sebtében megszervezett díszszemlével is.