Kígyós Sándor halálára

Publikálás dátuma
2018.02.08. 21:05

Életének 79. évében elhunyt Kígyós Sándor, a Magyar Televízió egykori rendezője. Egy nagy korszak tevékeny részesét gyászoljuk. Bár kezdetben dolgozott művészeti területen is, de neve elsősorban a legendás politika műsorokkal fonódott össze. Rendezte az 1970-ben indult A hét című vasárnapi politikai magazint, a külpolitikai Fórumokat, a Panorámát, a Kék fényt és a Hírháttért. Ezek mind élő adások voltak és Kígyós Sándor biztos kézzel, nagy szakmai tudással irányította valamennyit. Több helyszínes, kapcsolásos műsorokat éppúgy rá - és gyakran csakis rá - bíztak, mint dokumentum-, portré- és riportfilmeket. S mindig óriási szerepe volt abban, hogy a csapatok összehangoltan dolgoztak, a programok sikeresek voltak. 1972-ben Balázs Béla díjat kapott, a Miskolci Dokumentum és Rövidfilm Fesztiválon pedig három alkotása is fődíjas lett. Pályája közben volt főrendező, főszerkesztő-helyettes, főosztályvezető, de mindezeknél sokkal fontosabb, hogy olyan remek rendező és ember, aki a tévés szakma legnagyobbjai közé emelkedett. Kígyós Sándor munkássága még sokáig példaadó lesz a hazai tévézésben, amelynek egyik megteremtője volt.

Szerző

Kostyál Márk: úgy vagyok vele, mint Voldemorttal

Publikálás dátuma
2018.02.08. 20:21
Fotók: Tóth Gergő
Eleinte azt gondoltuk, Kostyál Márk első rendezése, a Kojot, a Kálomista Gábor producer tulajdonában lévő HungariCom hozzá nem értése miatt tűnt el idő előtt a mozikból. Most a producer gyártó cége nem járult hozzá, hogy a film szerepeljen a Magyar Filmhéten. Sejthető: ez nem csak dilettantizmus.

- A Kojot kapta a legjobb elsőfilmnek járó díjat a magyar filmkritikusoktól, Mátray László lett a legjobb férfi epizodista. Noha a tavalyi év egyik legjobbja volt, alig látta valaki, mert eltűnt a mozikból. Hogy éli meg ezt?

- Szarul. Díjakra sem számítottam, mert a kenut, amit úgy hívnak, Kojot, amelyben benne ülünk az alkotótársaimmal, meglékelték. Számomra ez az egész érthetetlen. Épp emiatt iszonyúan örültem a díjaknak. Mindemellett egyre nagyobb a rajongótábora a filmnek – csak épp nem ment eleget moziban.

- Mikor érezte, hogy meglékelték a kenut?

- A bemutató előtt egy pár hónappal mintha árral szemben kellett volna eveznem. Ez most eszkalálódott a Magyar Filmhétre: a gyártója nem járult hozzá, hogy játsszák a filmet. Irracionális az egész.

- Tehát ön szerette volna, hogy a Kojot szerepeljen a filmhéten.

- Hogyne. A hírt hallva felhívtam a Magyar Filmakadémia elnökét, aki elmondta: megpróbáltak mindent, de a gyártó elzárkózott. Ez már csak azért is bizarr, mert a Kojot az ő filmjük is. Az egyik legjobb versenylovuknak törik ki a lábát.

- Apropó, gyártó! Amikor megszavaztuk a kritikusok díját, némi szarkazmussal megjegyeztük: Kálomista Gábor egyik produkcióját fogjuk elismerni.

- Az nagyon izgalmas történet, hogy én miért kötöttem ki nála, de végül is, szeretem a kihívásokat és eleinte semmilyen rossz előérzeten nem volt vele kapcsolatosan.

- Mitől izgalmas ez a sztori?

- Mert ezt a filmet tulajdonképpen a társproducer taposta ki és úgy is tűnt az utolsó pillanatig, hogy nagyon hisz benne. Ezért nem értem a hirtelen pálfordulást.

- Az ő nevét sem mondja ki?

- Ki van írva a filmen: Helmeczy Dorottya. Én már úgy vagyok vele, mint a Voldemorttal. Nem mondjuk ki a nevét.

- Terjed egy városi legenda, mely szerint az volt a baj: a Kojotban látható Szojka nevű kiskirály túlságosan hasonlít afféle Mészáros Lőrinc-szerű stróman karakterre.

- Ez a film nem politikai üzenetként jött létre – ez egyáltalán nem állt szándékomban. Én egy hiteles filmet akartam készíteni a létező mai Magyarországról. Hazudtam volna, ha a Kojot nem olyan lenne, amilyen. Másrészt az is fontos volt: a filmen látható antagonisták sokkal tökösebbek, mint akiket ismerünk a való életben. Férfiasabbak és erősebbek – ez pedig óriási különbség.

- Az kifejezetten humoros a Kojotban, hogy a kiskirály feketebőrű svéd migránsokat akar behozni a magyar faluba.

- Eredetileg ruszkik lettek volna, de így sokkal ironikusabb lett. Ez egy büszkén vállalt menzeli hatás.

- A Kojotban ábrázolt erőszak nagyon valóságos.

- Filmen semmi nincs véletlenül. Szerettem volna, hogy a pofonok üljenek benne – de még ebben is lehet hova fejlődni. Az volt a célom ezzel a filmmel, hogy egy kicsit nyissuk ki végre a szemünket. Humoron és viccen keresztül bemutatni a rendszert, már megcsinálta Bacsó Péter A tanúval. A Kojotban is van persze magyar narancs, de azt szerettem volna, hogy a film pofán is vágja a nézőt.

- Talán ezért is érte utol a Kojotot korunk cenzúrája, jelesül a „nem járulnak hozzá” terminusa. Adófizetőként, mivel csak 330 millió forint állami támogatásból készült a mű, ez engem feldühít.

- Emiatt én dühös vagyok. De tovább megyek. Nem csak én, hanem az összes színész és az alkotótársaim lelke is morajlik. Mi is úgy gondoljuk, hogy az emberek pénzéből készítettük a filmet, de akad, aki úgy kezeli, mintha csakis az ő tulajdona lenne. Nonszensz.

- Voltak korábban olyan híresztelések, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap tüntette el a filmet.

- Ez nem igaz. A forgatókönyv-fejlesztési folyamat óriási élmény volt, Hegedűs Bálinttal kifejezetten hasznos volt együtt dolgozni. A Filmalap abszolúte a Kojot mellé állt. Egyetlen problémát látok: a marketing estében nem bírálták felül a forgalmazás hibáit. De ezt a részét a rendszernek én már nem látom át. Nem tudok olyan magasra repülni, hogy erre lenézzek.

- Lovas Balázs forgatókönyvíró kérdésemre úgy jellemezte, önt, hogy olyan, mint a filmje főhőse: mindig irtó ideges. A Kojot autobiográfiai film?

- Nem ideges vagyok, hanem szenvedélyes! (nevet) Nagyon hiszek az ügyben. Ez a film bennem lángolt, fel akart bennem robbanni, ezt érezte a Balázs mindig. Mérges vagyok a világban történő dolgokra, ettől szenvedélyessé válok. Ha véleményt kell formálni, nem fogok bekussolni. Ami az önéletrajziságot illeti: olyan karakterekről tudok mesélni, akiket ismerek. Persze ki tudok találni meséket, de a Kojot az általam megéltekből merít. A vidéki ember életéből. Minden szereplő egymillió szinten kapcsolódik hozzám.

- Koncepció volt, hogy egyetlen sztárszínészt sem rak be a filmbe?

- Egy híres ember elvette volna a karakterek jelentését. Ma Magyarországon tíz-tizenkét színész megy körbe vetésforgóban, tisztelem őket, de én ezt nem szeretem. A tervem az volt, hogy e téren szűz legyen a Kojot.

- A következő filmjénél hogyan választ majd producert?

- Az első kritérium, hogy a mozi számára ügy legyen és tudjak kapni tőle valamit: tudást, szívet-lelket, véleményt, ötletet. Amit nem tudok, azt pótolja ki, amit meg ő nem tud, azt engedje, hogy én tegyem hozzá.

Tudta? - Mindenki migráns

Publikálás dátuma
2018.02.08. 11:00
"Az első brit lakos sötét bőrű, kék szemű és fekete, göndör hajú volt " - A Kennis testvérpár történeti rekonstrukciós modelljé

Alfons Kennis holland művész szerint mindannyian migránsok vagyunk. Kijelentését arra alapozza, hogy az első brit lakos sötét bőrű, kék szemű és fekete, göndör hajú volt. A tízezer évvel ezelőtti csontváz külsejét a DNS-minták alapján állapították meg a kutatók, Kennis pedig a rendelkezésre álló információk alapján testvérével együtt elkészítette az első brit portréját. A 166 cm magas férfi 20 és 30 éves kora között halhatott meg és laktózérzékenységben szenvedett, semmilyen tejtartalmú táplálékot nem fogadott be a szervezete. Tudósok szerint a brit lakosság legalább tíz százaléka színes bőrű, bevándorló ősök leszármazottja.

Alfons Kennis és Adrie Kennis közös művészeti projektje, hogy kipusztított állatfajokat, illetve ősembereket rekonstruálnak. Az ikrek egyik ilyen műve az Ötzi. Alkotásaikat többször megjelenítették a National Geographic borítóján is. 

Szerző