Balsai és Stohl egy vígjátékban

Publikálás dátuma
2018.02.10. 06:46

Március 9-én, Puskás Tamás rendezésében mutatja be a Centrál Színház a világ egyik legnépszerűbb szerzője, Molnár Ferenc vígjátékát, a Delilát. A komédia ősbemutatója ugyanebben az épületben – az akkori Pesti Színházban – volt. Akkor Somlay Artúrt, Darvas Lilit, Muráti Lilit, Básti Lajost és Mály Gerőt láthatta a közönség, ma Stohl András, Balsai Móni, Trokán Nóra, Ódor Kristóf és Magyar Attila játszszák a főbb szerepeket, a díszlet Bagossy Levente, a jelmezek Szakács Györgyi munkája.

Szerző

Nem megmond, "párbeszél"

Publikálás dátuma
2018.02.10. 06:45
ALAPKŐ: SZABADSÁG A velencei biennálé német pavilonját kötetlenül tervezheti a magyar kurátor - FOTÓ: JULIA RÖSSNER
A 2019-es Velencei Biennálé német pavilonjának kurátora a magyar Zólyom Franciska. Aki a nemzeti identitást ebben az összefüggésben lényegtelennek tartja.

Zólyom Franciska egyetlen füzetére sem voltak annyian kíváncsiak, mint arra, amelybe azóta gyűjti az ötleteit, hogy január 23-án kiderült: ő lesz a 2019-es velencei biennálé német pavilonjának kurátora.

Hogy pontosan mi mindent ír fel, az titok.

Meseszerűnek tetszhet a rideg pályázati határidőkön és követelményeken nevelkedett egyszeri galerista szemében Zólyom kinevezése: a lipcsei Galerie für zeitgenössische Kunst igazgatója egy nap SMS-t kapott, melyben arra kérték, ragadjon telefont és hívja fel egy kollégáját, akivel addig soha nem találkozott. Ekkor hallott először arról a bizottságról, melyben Németország különböző nagy kulturális intézményeinek vezetői ülnek össze, hogy kiválasszák a következő biennále kurátorát.

Mivel a Harmadik Birodalom idején a német pavilon a nácik politikai és ideológiai propagandájának fontos színtere volt, ma a szabadság a német kultúrpolitika tudatosan megerősített szegletköve. Zólyom Franciska is kötetlen kézzel tervezhet. Előírások nincsenek, segítség viszont annál több: a Külkapcsolati Intézet támogatásával ötleteit olyan méretben és formában valósíthatja meg, ahogyan jónak látja. Hogy miként rendezheti egy Budapesten született magyar az ország pavilonját, éppen olyan lényegtelen kérdés, mint hogy milyen nemzetiségűek a kiállító művészek. – Nem a nemzeti identitás érdekes, hanem a kérdésfelvetés. Mindegy, hogy az illető németországi német, Németországban alkotó brazil, vagy Brazíliában élő brazil; az a fontos, hogy a munkája által megismerjük a minket körülvevő társadalmi és politikai kontextust – vallja Zólyom Franciska.

Lendületesen beszél, a hangja élénk, de nem harsány. A magyarjába vegyülő germanizmusok nyomán feltünedezik a német.

Kamaszként költözött el harminc éve a családjával Magyarországról: azóta bőven volt ideje gondolkodni a saját hovatartozásáról. – Az identitás nem állandó tényező. Nem a származásomból vezetem le, hanem a más emberekhez, társadalmakhoz való viszonyaimat vizsgálom. A kapcsolataink minősége tud rólunk bármiféle képet festeni, nem pedig egy múltba néző, fix identitás-fogalom – magyarázza. Önmeghatározása jól illeszkedik Sigmar Gabriel külügyminiszter méltató szavaihoz, melyekkel a kurátor eddigi „pro-európai”, nemzeti határokon átívelő munkáját ismerte el.

A 44 éves művészettörténész a kinevezése előtt sem unatkozott. Tagja a weimari Bauhaus-Egyetem tanácsának és a szászországi kulturális szenátusnak, 2012 óta vezeti a lipcsei kortárs galériát. Igazgatóként fontos feladatának tartja, hogy olyan működési modelleket alakítson ki, amelyekkel bevonhatják a látogatókat a múzeum életébe. Gyerekeket, fiatalokat és felnőtteket hívnak, hogy vegyenek részt a bemutatott művek és témák kiválasztásában; olyan közeget teremtenek, amely nem megmond, hanem párbeszédet folytat az intézmény munkatársaival és a közönséggel.

Hiába élt többet Németországban, sohasem fordított végleg hátat Magyarországnak.

Kölni és párizsi tanulmányai után a budapesti Ludwig Múzeum korátora lett. A kétezres évek elején a lányával Berlinbe költözött, és a Külkapcsolati Intézet ösztöndíjasaként a Hamburger Bahnhofban dolgozott. 2006-tól 2009-ig a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet (ICA) igazgatójaként különféle nemzetközi kooperációkkal hozott új színt a múzeum mindennapjaiba, onnan pedig újra Berlinbe vitte az útja. Németül és magyarul is gondolkodik. – A helyzettől függ – mondja.

– Magyarországon az intézmények vezetői legtöbbször addig ülnek a székükben, amíg egy-egy kormány mandátuma tart. Nehéz szakmai karriert és kapcsolatrendszert építeni, ha az ember ma igazgató, holnap szabadúszó – szögezi le, amikor arról beszél, miként viszonyulnak a kortárs alkotásokhoz a két ország lakói. – A kortárs művészet itt és ott is túlságosan elkülönül az élet többi területétől: sokan azt gondolják, hogy itt szép lelkek vagy gazdag szülők gyerekei tombolják ki magukat. De Németországban a média többet foglalkozik művészeti témákkal, és az alkotóknak lehetőségük van nyilvánosság elé lépni, így a problémáik közelebb kerülnek az emberekhez.

Példakép-ereje van annak is, ahogyan a politikusok a kortárs művészet mellé állnak, és megpróbálják megérteni akkor is, ha nem tartozik a szakterületükhöz. Fontos, hogy a közbeszédben kevésbé értékeljünk, mint inkább megismerjük és megvitassuk egymás gondolatait. Elfogadva, hogy különböző nézetek léteznek, és közülük egyik sem relevánsabb a másiknál – jellemzi a kortárs művészet virágzásához szükséges ideális klímát. Aztán hozzáteszi: – A kortárs művészetet alapvetően meghatározza a kérdésfelvető, kritikai minősége: olyannak képzelni a világot, amilyennek még nem ismerjük. Magyarországon jelenleg a hatalmi struktúrák, a bevett gondolatok és a fogalmak konszolidálása áll a középpontban: a viszonyok megkérdőjelezése és alakítása, a társadalmi részvétel nehezen talál magának helyet.

Önleleplező álomvilág

Publikálás dátuma
2018.02.10. 06:45
CSALÁD - Lovas Rozi Laurát, Kováts Adél az anyát alakítja - Fotók: Molnár Ádám
Lélekboncoló, mégis szép és lírai darab Tenessee Williams Üvegfigurák című drámája, karakteres színészi alakításokkal.

A Radnóti Színház, a több, a megújulás jegyében született előadást követően, az Üvegfigurák című hagyományosnak mondható produkcióval inkább az eddigi törzsközönséget célozta meg. Tenessee Williams mélyen pszichologizáló, csaknem három órás története lassan bontja ki a szálakat. Ráadásul a formája is rendhagyó, mert az egyik főszereplő, a fiút, Tomot játszó Porogi Ádám a narrátora a darabnak. Ő, a raktárban dolgozó költő, meséli el a sztorit. Húgával, Laurával és édesanyjával él. Laurának az egyik lába rövidebb, mint a másik és ez a testi fogyatékosság főleg lelkileg nagyon megnehezíti a család életét. Laura befelé fordul, csak az üveggyűjteményeivel hajlandó foglalkozni.

KETTŐS SZEREP - Porogi Ádám főszereplő és narrátor

KETTŐS SZEREP - Porogi Ádám főszereplő és narrátor

Az anya és a bátyja is erőszakosan szeretnék ebből az állapotából kimozdítani, Úgy, hogy közben ők is, akárcsak Laura, bezárulnak a maguk köré épített álomvilágba. A végső kétségbeesés egyik állomásaként Tom meghívja munkatársát Jimet, Laura gimnazistakori szerelmét, hogy látogassa meg a lányt. A látogatás mindenkit felizgat, az anya képzelete elszabadul, mindent egy lapra tesz fel, hogy valódi udvarlónak állítsa be a fiút. Ám Jim csak játszik a lánnyal, kicsit megperzseli, aztán amikor szembesül a makacs tényekkel, többek közt Laura testi hibájával, lelép. Valló Péter rendezése mindenre hagy időt, nem szeretne semmit elsietni. Valódi viszonyokat épít és ehhez talált jó szereposztást is. Hiszen a már említett Porogi Ádám lírai, érzékeny, elmélázó alkata jót tesz a szerepnek és jó bemutatkozás új társulatában. Laurát Lovas Rozi alakítja, igyekezve elkerülni a külsődleges eszközöket. A vendég Jimet Nagy Dániel Viktor adja kellően ellenszenvesre hangolva a figurát. Színészként az előadásban az anyát játszó Kováts Adél kapja a legnagyobb lehetőséget arra, hogy minél több árnyalatát megmutassa a rengeteg problémával, de főleg önmagával küzdő anyának. A színésznő él is a helyzettel. Laura, amikor végképp csalódik, egy gyors mozdulattal lesöpri, összetöri a féltve őrzött, kedvenc üvegfiguráit. Szembesítve a többieket, hogy nem csaphatjuk be örökké önmagunkat. Akkor is, ha erre óriási a csábítás. Egyszer össze kell törnünk a saját hazugságainkat. Még úgy is, ha ebbe akár szimbolikusan, akár ténylegesen, bele is halhatunk.

Infó:
Tenessee Williams -Üvegfigurák
Radnóti Színház
Rendezte: Valló Péter

Szerző
Témák