Ajtó

Szombaton az MSZP kongresszusa elfogadta a párt és a Párbeszéd megállapodását a közös listáról, amelynek élén Karácsony Gergely kormányfő-jelölt áll. A Fidesz hivatalos reakcióját Halász János, a frakció szóvivője ismertette: Karácsony Soros György miniszterelnök-jelöltje, tanácsadó testületében "hemzsegnek" Soros fizetett emberei, aktivistái.

Értelmesebb ember e marhaságok ledarálása után a színfalak mögött széttárja a karját: a kormánypárti propaganda alighanem Orbán Viktor évértékelőjére vár, le tud-e dobni egy új atombombát az ellenzékre, avagy kitart amellett, hogy nemcsak a magyar ellenzék, Brüsszel, az ENSZ, hanem az egész világ Soros markában van. A Fidesz nyerhet április 8-án, de ha csak ennyit tud mondani a nemzetnek, akkor nagyot sóhajthat, mert épp csak átcsúszott a limbóléc alatt. A rákövetkező hetekben pedig válaszolnia kell Karácsony szavaira: ennek a kormánynak valójában csak alternatívája van, mert az országnak nincs kormánya. Se szívük, se eszük, se kedvük a kormányzáshoz, az elmúlt nyolc év egyetlen győztese a Fidesz, vesztese az egész ország.

Hagyjuk hát a turkálást a turkálókra, ki hányadik a választási listán, melyik belső csoport szorult hátra, van-e Fodor Gábor-ügy. (A maroknyi liberálisnak fel kell ismernie: a liberalizmus értékeit ma csak egy erős baloldal tudja képviselni.) Próbáljuk meg inkább a szombati kongresszus lényegét meglátni. Egyszerre tekinteni az élő hegedűs Eliza Blisst, háta mögött a konzerv zenekarával, a lélektelen kezdést a végére kissé elméretezett örömmel, és közben meghallani azt a hangot, amely a tradíció és az innováció találkozásáról szólt, mert az utóbbi hiánya félholt állapotba sodorta a pártot.

A szociális demokrácia modellje, amiről a kongresszus beszélt, túlmutathat a választásokon. Ajtó lehet, amelyen a baloldalnak be kell lépnie egy "új közös otthonba", ahol bármilyen kellemetlen is, nemcsak az elmúlt nyolc évvel, hanem a rendszerváltozás kudarcaival is szembe kell néznie. Hogy nekiláthasson a IV. Köztársaság felépítésének.