Szuverén döntés

Hamarosan dönteni kell. El kell végre határozni – nem a politikai vezetésnek, mert az ő véleményüket ismerjük, hanem az embereknek, hiszen az ő pénzükről van szó –, hogy mi a fontosabb. Megér-e nekünk az ún. nemzeti szuverenitás egyik apró szeletkéje (hogy nálunk a közpénzekből markolászva szabadon tollasodhatnak a miniszterelnök által arra érdemesnek nyilvánított kevesek) annyit, hogy cserébe kockára tegyük az ország felzárkózásának esélyét - vagy mégis inkább valódi európai állam szeretnénk lenni, maradéktalanul élvezve az előnyöket, többek között az uniós támogatásokat is.

Hogy a Tiborcz-ügy címlapra került a vezető nyugati lapokban, az csak a tünet, nem maga a kór, de azért higgyük el: a Lajtán túlról nézve elég ijesztő. Képzeljük el, hogy egy nettó befizető tagállam adózó állampolgárai vagyunk: nekünk mennyire esne jól, ha azt látnánk, hogy a tőlünk elvont pénzből néhány országgal keletebbre mesés magánvagyonok keletkeznek néhány év alatt? Jó szívvel néznénk-e olyan csodálatos meggazdagodásokat odaát, melyeknek a kizárólagos forrása az általunk fizetett adó? Örülnénk-e neki, hogy az egyetlen teljesítmény, amit ezekért az euróban mérve is százmilliós adományokért ott a keleti végeken nyújtani kell, a rokoni, szomszédi, kötélbaráti viszony a mi pénzünkből kisegített ország miniszterelnökével?

Ne legyenek kétségeink: az akkurátusan adóztatott német/svéd/holland polgárt egyáltalán nem érdekli, hogy cserébe mekkora profitot termelhetnek nálunk a német/svéd/holland cégek. A profit a kapitalizmus lényegéhez tartozik, szükséges rossz - vagy jó (és már elnézést, de a CBA meg a COOP igazán minden segítséget megkapott, hogy hazai pályán győzze le az Aldit meg a Lidlt), megszokták. Ami idegen a versenyhez szokott gondolkodástól, az az évtizedeken át tartó segélyezés, különösen olyan kontextusban, ha a segélyezett sokkal kevesebb eredményt tud fölmutatni azokon a területeken, ahová az adományokat eredetileg szánták, mint mondjuk a politikaközeli személyes vagyonosodások frontján.

Hogy az európai korrupcióellenes ügyészség immár nemcsak ábránd, hanem lassan működésre kész intézménnyé válik, abban – akár tetszik ez a magyar „nemzeti oldalnak”, akár nem – kulcsszerepe van az Orbán Viktor házi stadionjáról, kisvasútjáról, Mészáros Lőrinc Zuckerbergét lepipáló jószerencséjéről, meg legújabban Tiborcz István tizenmilliárdos stiklijéről a nyugati sajtót körbejáró híreknek. Merthogy az itthoni tüntetések egyik szlogenje, a „bűnözőknek nem adózunk” az európai polgár számára is rokonszenves. És abból, hogy Magyarország kimaradt az antikorrupciós együttműködésből, nemcsak az következik, hogy a Tiborcz-féléket egyelőre nem vezetik el vezetőszáron marcona európai nyomozók (ha már a magyar kollégáikat olyan látványosan nem érdekli a sztori), hanem az is, hogy rövid időn belül, már a következő finanszírozási ciklusban a sor végére fogunk kerülni a pénzosztásnál. Lesz saját, magyar tulajdonos osztályunk (olyan, amilyen), de páriák leszünk abban a közösségben, ahová tíz magyar közül hét tartozni szeretne. Ezt kockáztatjuk most, nem a szuverenitást.

Szerző
2018.02.13 07:11

Na most akkor ki a keresztény? - megy az államalapítási adok-kapok

Publikálás dátuma
2018.08.20 09:45

Fotó: AFP/hemis/ HAUSER Patrice
Folyamatosan frissülő cikkünkben az augusztus 20.-ai politikusi megnyilvánulások legvelősebb gondolatait szemlézzük.

Magyar szív, nyugati lelkiismeret

Áder János köztársasági elnök mérsékelten ügyelt a kormányzati kommunikációra, és nyomatékosította, hogy az államalapító király felerészben európai, pontosabban nyugat-európai volt. Íme: "Hazánk Szent Istvántól "magyar szívet és európai lelkiismeretet kapott", első királyunk tudta, hogy a béke megtartásának feltétele a nyugati civilizáció megőrzésében rejlik. Benne összetartozott a hazafiság és az európaiság, "magyar öntudata sosem kelt harcra európai szellemével" - fogalmazott az államfő, emlékeztetve: az államalapító az istenhite mellett az ahhoz tartozó nyugati keresztény műveltséget is vallotta, ahogy az európai népek egymásra utaltságát, a kölcsönös tisztelet erejét is.  

Szent István útját járja az MSZP

Tóth Bertalan, az MSZP elnöke Szent István intelmeit citálja, miszerint egy király legfőbb erénye az alázat, és nem a gőg vagy a gyűlölség. Az áthallás után egyből a lényeg: a keresztény kormány megbélyegző matricákat ragaszt civil szervezetek irodáira, rendőröket küld a hajléktalanokra, rendőrökkel lakoltat ki családokat, hatszázezer fiatalt üldözött el külföldre és több tízezer családot taszított adós rabszolgaságba. Az MSZP azonban Szent István keresztény útját járja, úgyhogy küzd a bajok orvoslásáért. 
2018.08.20 09:45
Frissítve: 2018.08.20 09:45

Kövér László: a genderizmus náci tudomámyra hasonlít, a médiába be kell avatkozni

Publikálás dátuma
2018.08.20 09:28
Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Fotó: / Vajda József
Valósággal sziporkázott az Echo TV-ben a fideszes szellemi erőtér központja: Kövér László házelnök náci időket emlegette a genderizmus kapcsán, a médiára szerinte törvényalkotással kell hatni, az irodalomban pedig elkél a politikai támogatás.
A nácik kedvelt "tudományához" hasonlította a genderizmust Kövér László. A házelnök Botond Bálint publicista írását idézve azt mondta, a társadalmi nemek kutatásával foglalkozó tudományág- amit nem mellesleg évek óta minisztériumi engedéllyel tanítanak az ELTE-n és a CEU-n is – semmivel sem jobb, mint a fajnemesítést célzó eugenetika - idézi szavait az atv.hu.
A házelnök a morál szempontjából érdekesnek tartja, hogy akik közpénzből tartják fenn intézményüket, úgy gondolják, senkinek nem kell elszámolniuk arról, hogy a forrást mire használták, ostobaságra, esetleg egyenesen "társadalomellenes" kísérletekre vagy arra, amire kapták. Az autonómia nem jelent társadalmon kívüliséget az akadémikusoknak vagy oktatóknak; ha olyan „szélsőségről” van szó, mint a gendertudományok beiktatása a hivatalos oktatás keretei közé, ott „fel kell lépni” - tette hozzá Kövér, ezzel  felelősségre vonva saját kormányát is.
Kövér augusztus 20. alkalmából adott interjújában arról is beszélt, hogy az akadémikusok sorában ott vannak azok, akiket erre tudományos tevékenységük nem jogosítana fel, de úgy döntött a politika 1990 előtt, hogy nekik be kell kerülniük.

Be kell avatkozni a felsőoktatásba, a médiába

A kulturális önrendelkezéssel kapcsolatos korábbi nyilatkozatáról is kérdezték Kövér Lászlót, aki előbb tisztázni próbálta a fogalmat:a kulturális önrendelkezés szerinte az, hogy egy közösség maga határozza meg, milyen értékrendet szeretne követendőként állítani a későbbi generációknak, és ebbe a tömegtájékoztatás éppúgy beletartozik, mint a köz- és felsőoktatás. Hozzátette, mindezekbe a területeknél szerinte szükség van a törvényalkotási beavatkozásra is. Hogy ezen konkrétan mit értett, nem egyértelmű, a kereskedelmi televíziózásról azonban mélységes megvetéssel beszélt, szerinte az elmúlt több mint húsz évben korlátlanul öntötték a nézők nyakába a mocskot a kereskedelmi tévék.
Az irodalommal kapcsolatos kérdésre úgy válaszolt: "nem mi tiltottunk be műveket, írókat", hanem azok a kommunisták, akik 1948 után a kezükbe ragadták a hatalmat és ők tartották fenn '90 után azt a kánont, amelyből kirekesztődtek bizonyos, valaha elismerést kivívott írók. 
Ha már a múltidézésnél tartunk, jó észben tartani, hogy Kövér László 1986-ban az MSZMP Központi Bizottság Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató részlegén dolgozott, hogy aztán egy évig Soros-MTA ösztöndíjjal kutassa a közép-európai társadalmi mozgalmakat.
A házelnök életrajza itt érhető el. Kövér szerint egyébként „a gondolkodásunkban megfér Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter is”, van, aki nagy költőnek, írónak tartja őket, van, aki nem. A házelnök úgy fogalmazott: az teremti meg annak a lehetőségét, hogy bárki a létező értékek alapján válogathasson a könyvespolcáról, hogy "újrarendezik az asztalt". Szerinte ugyanakkor nem lehet külső beavatkozás, politikai erőfeszítés nélkül megteremteni az esélyegyenlőséget.
2018.08.20 09:28
Frissítve: 2018.08.20 09:46