Jelezte a visszásságokat, kirúgták a főigazgatót

Publikálás dátuma
2018.02.13 06:00

Fotó: /
Maga sem tudja, miért kellett egyik napról a másikra távoznia az intézmény éléről a múlt héten – mondta lapunknak adott exkluzív interjúban Tiba Sándor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei kórház volt főigazgatója.

- Hogy érzi magát?

- Köszönöm, nagyon jól. Magam is csodálkoztam, amikor azt olvastam különböző lapokban, hogy valami baj van az egészségi állapotommal, emiatt mentettek fel.

- Mikor tudta meg, hogy mennie kell?

- Múlt hétfőn délután kaptam egy telefont. Németh László, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgatója hívott: azt kérdezte, hogy el tudnék-e menni hozzá azonnal Pestre. Amikor megérkeztem, közölte velem, hogy föl vagyok mentve. Az volt a kérése, másnapra hívjak össze egy főorvosi értekezletet. Erre eljött ő is, meg az ÁEEK jogásza és a területi igazgató is. Ezen a főorvosi értekezleten maga Németh László jelentette be, hogy fel vagyok mentve. Indoklásként csak annyi hangzott el, hogy nyugdíjas korú vagyok.

- Amikor tavaly áprilisban kinevezték, már akkor is az volt. Nem kérdezte meg: ez most hogy van?

- Természetesen megkérdeztem, hogy esetleg megtudhatnám-e, miért mentettek fel. Azt a választ kaptam, hogy ezt pontosan ő sem tudja megmondani.

- Azért csak sejti, hogy mi történhetett a háttérben?

- Őszintén? Nem. Amikor tavaly lezajlott az öt tagkórház fúziója nálunk és létrejött az új giga kórház, elkezdtem a meglévő kétezer szerződést átnézni. Ezek közül mintegy tíz-tizenöt egyértelműen előnytelenek bizonyult, azokat megszüntettük. Találtam még egy-két nagyobb horderejű, problémás, pénzügyi szempontból kétséges megállapodást is, ezeket átszámoltattam a kórház gazdasági vezetőivel. Az adatokat pedig elküldtem az ÁEEK térségi igazgatójának azzal, hogy ezt észleltük. Kértem döntést a fenntartótól, hogy hogyan lépjünk tovább.

- Konkrétan mely cégek megállapodásairól volt szó?

- A legjelentősebb, a Medcenter Kft. onkológiai sugárterápiás közreműködői szerződése volt, a másik az őrzés-védelmet biztosító, valamint a kórházi parkolókat üzemeltető, Cordate Zrt.-é. A kórházi dolgozóktól és a betegektől beszedett parkolási díj az üzemeltető céget illeti és ezen kívül a kórház havi 4 millió forint plusz áfát is fizet a cégnek.

- Mi volt a sugárterápiát biztosító cég szerződésével a probléma?

- Az ő szerződésük 2006-tól él, eszerint a kórház havi 60-65 millió forintot fizetett a szolgáltatásért. A Medcenter vállalta két új lineáris gyorsító és egy CT telepítését, a gépek 15 éven át tartó üzemeltetését, javíttatását, valamint a működéshez szükséges szakorvosok, fizikusok, asszisztensek foglalkoztatását. A Medcenter azonban valószínűleg elmulasztotta a gépek rendszeres karbantartását, szervizelését, 2017 tavaszán meghibásodott az egyik gyorsító, s az a mai napig nem működik. A gazdasági szakemberek számításai szerint 2006 és 2017 között másfél milliárd forinttal többet fizettünk ki, mint kellett volna.

- Miből jött össze ez a másfél milliárd forint?

- A Medcenter szerződése arról szól, hogy gyakorlatilag akkor is fizetni kell a kórháznak havonta a nekik járó összeget – extrém példát mondok –, ha egy dolgozójuk se jön be. A szerződés például nincs teljesítményhez kötve, ha gép ott van, de mondjuk nem működik, fizetni akkor is kellene. De mint említettem, az egyik jó ideje nem is működik. A visszásságokat jeleztem az ÁEEK területi igazgatójának. Miután ezt megvizsgálták, összehívtak egy egyeztető megbeszélést az egészségügyért felelős államtitkárságra. Ott volt az államtitkár, és az ÁEEK vezetői. Ez másfél-két hónappal ezelőtt történt. Ezen a találkozón megerősítették, hogy jól látjuk a problémát. Feltehetően valóban volt nem jogos kifizetés a cégnek. Végül ott az a döntés született, hogy egyelőre ne utaljuk a Medcenter havi díját. Az egyeztető megbeszélés után egyszer még telefonon is rákérdeztem, fizessek vagy sem. Megerősítették, hogy ne, bár azt is hangsúlyozták, hogy természetesen a saját felelősségemre nem fizetek.

- Nincs írásos nyoma a fenntartói döntésnek?

- Nincs. Csak szóban erősítették meg, hogy ne fizessek. Hogy aztán ez a nem fizetés szerepet játszott-e a felmentésemben, nem tudom. Mint ahogyan azt sem, hogy tulajdonképpen miért mentettek fel. A kórház tavaly 3 milliárdos készpénztartalékkal zárt, 175 millió volt a ki nem fizetett számláink összege, de ez egy 30 milliárddal gazdálkodó intézménynél nem tétel.

- Mikortól nem fizettek a Medcenternek?

- Tavaly szeptember óta, a cég erre nem adott fizetést a dolgozóinak. miután a betegek ellátását a kórház nem kockáztathatta, átvettük a dolgozóikat. Megállapodás volt arról, hogy mindenkit átveszünk, kivéve a Medcenter Kft. tulajdonosa, Gubacsi László onkológus feleségét. Természetesen megkérdeztem az onkológiai centrum vezetőjével, hogy okoz-e fennakadást a doktornő hiánya, ő azt mondta, hogy nem. Betegeit egy másik főorvosnak átadta.

- Akkor most működik a kórházban a sugárterápiás ellátás?

- Természetesen működik, a betegellátás zavartalan.

- Sokan úgy gondolják, hogy a Medcenteres szerződés miatt bukott bele a kórházigazgatásba. Helytállónak gondolja ezt?

- Hogy én mit gondolok? Ha egy kórház jól működik, és ezt az ÁEEK főigazgatója akkor is elmondta, amikor a leváltásomat bejelentette, akkor a döntésnek valami más oka kell hogy legyen. Sokat gondolkozom azóta is, s nem nagyon tudok másra gondolni, csak arra, hogy valami szerepet biztosan játszott ez a dolog.

Elefánt a porcelánboltban?
Túl sok frontot nyitott, s úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban – ezt mondták az általunk megkérdezett miskolciak Tiba Sándor megyei kórház megbízott főigazgatója váratlan elmozdításáról. Többen hozzátették: nagyon nem szerencsés, hogy választások előtt két hónappal marad magára a csúcskórház, hisz annak átmenetileg megbízott vezetője Papp Tibor korábbi orvosigazgató tapasztalatlan egy ilyen gigaintézmény irányításában.
Megkérdeztük az Állami Egészségügyi Ellátó Központot, mi volt Tiba Sándor felmentésének oka, s írnak-e ki pályázatot a posztjára? Úgy válaszoltak, hogy valójában nem válaszoltak: az egészségügyről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényre hivatkoztak okként. A Medcenter Kft. lapunk megkeresésre szűkszavúan annyit közölt: a kórház új megbízott főigazgatójával, Papp Tiborral cégük korrekt keretek között együttműködik, s ennek megfelelően az onkológiai betegek sugárkezelése semmilyen veszélyben nincs. - Doros Judit

Szerző
2018.02.13 06:00

Négy szintre jut egy körletes – Széthajtják a börtönőröket

Publikálás dátuma
2018.08.18 12:00

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Nemcsak a rabok, a börtönőrök körülményei is borzasztóak – pár nagy büntetés-végrehajtási intézményben mindenképp, állítja Harangozó Tamás. A hivatalos verzió szerint minden rendben, a szakszervezet már aggódik – és senki nem tudja, nem bénítja-e meg a börtönöket az új túlóra-szabály.
Belerokkanhatnak a börtönök abba, hogy jövő januártól nem pénz, hanem szabadság jár majd a túlórákért. Noha az országos statisztika összességében rendben lévőnek látszik, egyes intézményekben drámai a helyzet. Több forrásunk állítja: a budapesti és a nyugat-dunántúli börtönök működőképességük határán vannak – leginkább azért, mert kevés az ember, így az állomány borzasztóan leterhelt. „Van olyan, hogy egy körletes éjjel négy szintet visz, így ha valami baj történne, akkor akkor senki nem tudna segíteni, mert mert nincs ember! Megesik, hogy egy nap másfél tucat kolléga hiányzik, és a hiányt csak úgy tudják pótolni, hogy az informatikusokat, kézbesítőket állítják a folyosóra – ami nagy biztonsági kockázatot jelent” – kesereg egy inkognitóját őrző levélben a büntetés-végrehajtás egyik alkalmazottja.  „A legnagyobb intézetek vannak igazán bajban, több börtön fegyőrei már év közepére elérték azt a kötelezően elrendelhető túlóramennyiséget, amit a jogszabályok 416 órában maximálnak”, erősít rá a fenti panaszra Harangozó Tamás. Az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának a tagja arra figyelmeztet, hogy ha a szolgálat kiadása nehézséget okoz, akkor az úgynevezett dominó-hatással kell számolni: mindenkire egyre több munka jut, a terhelés miatt egyre kevesebben maradnak a büntetés-végrehajtás kötelékében, mivel kevés az ember, a fegyőrök egyre kevéssé tudnak biztonsági hátteret adni egymás munkájához – azaz aki, tud elmenekül. És miért is maradna, ha egy, a fogva tartottakkal dolgozó, kezdő bv-alkalmazott fizetése bruttó 228 ezer forint, míg az egyik áruházlánc mintegy 40 ezer forinttal többért (plusz egyéb juttatások!) toboroz pénztárosokat. Persze így is elműködne a rendszer, ha a fogva tartottak maguktól jól viselkednének, és takarodó után még a cellaajtót is magukra zárnák, ironizál Harangozó Tamás. Csakhogy nem ez a helyzet, így ha bármi történik (egymásnak esnek a cellatársak, megszorítják a börtönőrt, vagy csak szimplán rosszul lesz valaki), végzetesen későn érkezhet a segítség. Az MSZP-s politikus szerint mi sem bizonyítja jobban, hogy recseg a rendszer, hogy lassanként minden hétre jut valami rendkívül esemény: például szökés vagy öngyilkosság.
Jövőre pedig még rosszabb lehet a helyzet, vélekedik Harangozó Tamás, hiszen egyrészt ha nem fizetik ki a túlórapénzt, a fegyőrök elvesztik jövedelmük egy részét, másrészt ha szabad nappal kompenzálják a túlmunkát, akkor az épp beosztottakra még nagyobb nyomás nehezedik. Mindenesetre lehetne gyorsan – ha átmenetileg is – javítani a helyzeten. Harangozó úgy véli, ha a 2015-ben beígért nyolc börtönből legalább egy megépülne, az már érdemben enyhítené a nyomást a leginkább túlterhelt intézeteken. Szintén sokat segítene, ha a kormány elfelejtené a túlórára vonatkozó új szabályokat. Harmadsorban júliustól rendelkezésre áll az úgynevezett távmeghallgatás lehetősége (azaz a bíró egy szobából, kvázi konferenciabeszélgetés keretében beszélgethet a vádlottal, a rabokkal, és így tovább). Így embert, pénzt és utazást spórolnának a büntetés-végrehajtási intézetek. (Megjegyzendő: bár a rendszer egy hónapja már működőképes, lapunk információi szerint szinte nem használta senki.) És azzal is jelentős erőforrásokat takarítanának meg a büntetés-végrehajtási intézetek, ha a jövőben a rendőrség segítene előállítani a fogva tartottakat a bíróságra. A Büntetés Végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) kérdéseinkre szikáran annyit mondott: „az ország valamennyi börtönében biztosítottak a biztonságos fogva tartás személyi és technikai feltételei. A körleten szolgálatot teljesítő hivatásos állományú kollégák valamennyi jogszabályban rögzített képzési és alkalmassági feltételnek megfelelnek.” A túlórákról azonban a BVOP csak összesített adatot közölt. Így annyit elárult, hogy januártól júniusig havonta 100 és 126 ezer órányit robotoltak pluszban az állomány tagjai, arról viszont hallgatott, egy emberre mennyi munkatöbbletre jutott. – Én is ismerem a Népszavához eljuttatott levelet – mondta Kucsera Miklós. A Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetségének (FBVSZOSZ) a főtitkára úgy érzi, túlzás lenne azt mondani, hogy biztonsági veszélyhelyzet lenne a hazai büntetés- végrehajtásban. Azt nem vitatja, hogy a terület létszámproblémákkal küzd, ám szerinte az intézményekben dolgozók összességében el tudják látni az alapfeladatukat. Azt viszont kockázati tényezőnek tartja, hogy ehhez időnként a nem biztonsági/fogva tartási területen dolgozók (például a gazdasági tevékenységet végzők) közül is át kell vezényelni munkavállalókat. Tény, ők is a hivatásos állomány tagjai, azaz amikor felszereltek akkor erre a feladatra is kiképezték őket. Az így is előfordult – fogalmazott a szakszervezeti vezető –, hogy időnként egy-egy felügyelőre a kelleténél több, akár 200 fogvatartott jutott (ilyenkor 2-3 kolléga munkáját is ellátta), ám ettől a büntetés-végrehajtás eddig is biztonságosan tudott működni. Viszont az nem kérdés, hogy a helyzet nem biztató: a korábbi években a bv-ben nagyjából megvolt a létszámkeret, csakhogy mára a fizetések elveszítették a vonzerejüket, aminek következtében növekedhet a létszámhiány és a túlmunka. Mint ismeret, a kormányzat 2015-ben a rendvédelmi dolgozók – köztük a bv-sek – ötven százalékos bérfejlesztéséről döntött, ami Kucsera Miklós szerint fontos és jó volt, ám időközben volt többször emelték a minimálbért és a garantált bérminimumot, így a 2019-ig prognosztizált 50 százalékos emelés valójában 9-10 százalékos lett (miközben a versenypiac munkabérei is elszálltak, így a korábban eltervezett béremelés 2018-ra kipukkant). „Gyakorlatilag nem vonzó ez a pálya” -mondja a szakszervezeti vezető. „A helyzet kezelésnek a kulcs a jogalkotók kezében van: bízunk abban, hogy az észrevételeinket figyelembe veszik és az őszi parlamenti ülésszakban a kialakult helyzetet rendezik.”

Statisztikatrükkök

Ami a munkaerőhiányt illeti, a BVOP állítja: az állások 90 százaléka betöltött, a „hazai munkaerőpiaci tendenciák ismeretében” ez normális arány. Ráadásul a szervezet szerint a toborzás miatt folyamatosan új emberek érkeznek az állományba. Más forrásaink a 10 százalékos hiányt erős fenntartásokkal kezelik, mondván: lehet ez a papírforma, de két szempontot figyelembe kell venni. Egyrészt kérdés, hogy az állományban hány olyan közalkalmazott akad, aki ugyan mundért kapott, ám fegyveres kiképzésben nem részesült (és mint ilyen láthatna el fegyőri feladatokat). Másrészt úgy hírlik, a testületben magas a hosszú távon betegszabadságon lévők aránya – ők ugyanakkor az aktív állomány részének számítanak. 

2018.08.18 12:00
Frissítve: 2018.08.18 12:00

Linzben is a víz az úr

Publikálás dátuma
2018.08.18 10:49

Fotó: KCHO (CU) EL PENSADOR/
DonauArt címmel művészeti programsorozattal tisztelegnek az európai nagy folyam előtt.
A Duna sokkal inkább szerves része Linz kulturális életének, mint Budapesten. Partján promenád, ipari kikötő szabadtéri galériával és múzeum alkot művészeti teret. Május végétől október közepéig minden a Dunáról szól a városban. A fél éves programsorozat keretében számos vezetett városi séta, konferencia zajlik, és ahol csak lehet, a víz ihlette kortárs művészeti alkotások, projektek láthatók. Szabad asszociációktól a tudományos ismeretekig sokféleképpen kerül fókuszba a Fekete tengerig 10 országon keresztül haladó ikonikus folyó, amely több mint kétezer éve Európa politikai, kereskedelmi és kulturális artériája. Sokunk fejében még egy régi kép él Linzről, mely leginkább vasiparáról és világhírű acéljáról volt híres. Ám Felső-Ausztria tartományi fővárosa az elmúlt években nagyon sokat változott, és nemcsak Ausztria, de egész Európa egyik igazán különleges kulturális központja lett, ahol szervesen ötvöződik a hagyomány és a modernitás, az ipar és a művészet. 2009-ben, a kulturális évadra készült el a város egyik legizgalmasabb kiállító tere, a Höhenrausch. Az egykori Orsolya-rendi templom kolostorát alakították át kiállító térré, amelynek szerves része a templomtorony, és a szomszédos háztetők is. Tizedik éve minden május végétől október közepéig tart nyitva a változó tematikájú kiállítás. Ami nemcsak a sokszínűségével, de egészen elképesztő elhelyezkedésével is ámulatba ejti a betérőt. Az idei év fő motívuma a víz - ezzel is kapcsolódva a Donau Art programhoz. A Másik part című kiállításon több mint 40 kortárs műalkotás látható. Nehéz persze magyarra fordítani a művészeti tér nevét, de a bátor próbálkozók a Magaslati Mámor címet adták neki, ami nem is áll messze a valóságtól. Mert valóban mámoros, varázslatos dolog történik azzal, aki végigjárja. Itt is egyszerre van jelen az elgondolkodtató, a szemet és lelket gyönyörködtető, a sokkoló és megnyugtató, a megrázó és a lenyűgöző. Bármerre halad és néz az ember újabb és újabb univerzumok, gondolati hálók sejlenek fel, amelyeket mind, mind a víz inspirált.
Az első meglepetés rögtön a kiállítás bejáratánál éri az embert. A Temesváron született, ma már Bécsben élő és alkotó Ovidiu Anton Út akadályok című installációja állja utunkat. Vörösre és fehérre festett gerendákból álló barikádon kell keresztül másznunk, hogy elindulhassunk a virtuális vízitúrán. És mászás közben kinek ne jutna eszébe az illegális határátlépés? De nem ez az egyetlen olyan installáció, amely reflektál korunk egyik legégetőbb problémájára. Beljebb és beljebb haladva hol fény folyó kúszik a lábunk alá, hol a jól ismert mobil fémkorlát tekeredik, hullámzik a fejünk felett, videók és fotók mesélnek a valóságról, borzalmakról és felemelő pillanatokról. Majd belépve egy kisebb terembe, egyszerre csak hirtelen csend lesz. Amikor az ember füle megszokja a csendet, akkor érzékeli csak maga körül azt a finom rezgést, és halk hangokat, amiket aprócska poharakban elhelyezett drótok és mágneslapok adnak ki a különböző mennyiségű vízzel feltöltött poharak segítségével. Nelo Akamatsu több száz vizes poharat hangolt be. A két évvel ezelőtt Szentendrén kiállító világhírű japán művészt Chiharu Shiota-t is megihlette a víz, és a Ferenczy Múzeumból ismert piros fonalak fonatából kialakuló tér most nem emlékeket idéz, hanem álomszerű utazásra hív csónakján. A klasszikus kiállítási teret végigjárva a templomtoronyba vezet az út, ahová a német művész Tamara Grcic különleges akusztikai élményt álmodott. A zubogó folyó hangja és a vizekről szóló szövegek hullámzásától kísérve, egyszer csak a szabad ég alatt és Linz fölött találjuk magunkat. És természetesen a városi panoráma mellé itt is jár a művészeti élmény. A fából felépített kilátótoronyba tartva újabb és újabb perspektívából láthatjuk az orosz Alexander Ponomarev gigantikus, de mégis törékenynek tűnő, huzalokból megalkotott Repülő hajóját. De előtte még elsétálunk egy, a háztetőn ülő alak előtt. KCHO kubai művész a tenger által partra sodort csónakok maradványaiból alkotta meg Rodin Gondolkodójának parafrázisát. Ezzel is emlékeztetve és egyben emléket is állítva azoknak a menekülteknek, akik egy jobb élet reményében apró lélekvesztőkön vágtak és vágnak neki a tengernek évszázadok óta.

Iparvárosból kultúrváros

Az egykori osztrák iparváros 2009-ben egy éven át volt Európa Kulturális Fővárosa Vilniusszal, a litván fővárossal együtt. Ekkor végre reflektorfénybe kerülhetett mindaz, amire a linziek már sokkal régebben készültek. Évekkel korábban határozták el a város arculatának megváltoztatását, amiért mindent meg is tettek. Nemcsak tervek voltak és tervrajzok, és nem is csak egy évre készültek. Úgy tűnik, mindent egy lapra tettek fel. A nevezetes év előtt kulturális intézmények felépítésére, felújítására, város alakításra több mint 250 millió eurót költöttek. A programokat már 2005-ben szervezte egy majd 40 fős stáb. Ám nem érték be annyival, hogy sikeresen levezényelték az évet, és felépítették a kulturális intézményeiket, hanem ezeket azóta is, komoly és vonzó kulturális, művészeti tartalommal töltik meg.

2018.08.18 10:49