Aggodalom és remény

Örömteli eredmény, hogy a nyugdíjasok küldöttei a közelmúltban megfogalmazták a korcsoportjuk méltó és szorongásmentes életének biztosításához szükséges feltételeket. A nyugdíjas-parlament ezen elvárásait és a társadalmi javak növelésében való aktív részvételi szándékukat felkarolták a tavaszi választásokon induló pártok is. Szinte mindegyik megalapozottnak tartotta és beépítette programjába az idősek kiszolgáltatottságát csökkentő ígéreteket, a perspektívát biztosító intézkedések tervezetét. A közszereplők indokoltnak tartották, hogy fellépjenek a médiában egyre többször feltűnő, az idősebb korosztályt sértő, őket negatív színben bemutató jelzők visszaszorításáért.

A nyugdíjasok tudják: felvetéseik pozitív fogadtatásának egyik oka az, hogy a tavaszi országgyűlési választáson a pártok számítanak a nagy létszámú idős korosztály átlagot meghaladó részvételi, szavazási hajlandóságára, de arról is meg vannak győződve, hogy felvetéseik jogosak, a feltételek előteremthetőek, még akkor is, ha a mindenkori rendelkezésre álló költségvetési források és az egyéb javak elosztása a megszerveződő érdekcsoportok erejétől függ.

Azt olvashattuk a Népszava hasábjain (Most jó lenni nyugdíjasnak? 2018. január 23.), hogy vannak olyan érdekcsoportok, melyek nem tartják reálisnak a nyugdíjasok igényeit. A vállalkozók nevében megszólaló Dávid Ferenc a tervezett lépéseket megalapozatlannak, megvalósíthatatlannak, vaklicitnek, szemfényvesztésnek és ötletelésnek tartja. Hiányolja az intézkedésekhez szükséges források bemutatását, vitatja az igényelt lépések igazságosságát.

Vizsgáljuk meg ezen minősítések valóságtartalmát.

A nyugdíjas közösségek küldöttei tisztában voltak azzal, hogy igényeik fedezete a központi és a helyi költségvetésekben rendelkezésre áll. Hiszen a költségvetések egyenlegéhez az idősek jellemzően az alábbiak szerint járulnak hozzá. A jelenleg hatályban lévő ötvenkilenc adónem többségét a nyugdíjasok ma is folyamatosan fizetik (általános forgalmi adó, jövedéki adó, biztosítási adó, súlyadó, ingatlan adó, jövedéki adó stb.). A központi költségvetés megtakarítását eredményezi a nyugdíjkorhatár folyamatos emelése, mely évenként fél évvel tolja ki a nyugdíjba vonulás lehetőségét, és ezzel együtt csökkenti a kiadási kötelezettséget. További kiadáscsökkentést jelent az a szomorú tény, hogy nagyon sokan nem tudják megélni a nyugdíjba vonulás időpontját: a hatvanöt évvel ezelőtt született korosztály harminc százaléka sajnos már nincs köztünk.

A költségvetések pozícióját az is nagymértékben javítja, hogy az idősek jelentős szerepet vállalnak át az aktív korú munkavállalók családi kötelezettségeiből, így számottevően csökkentik a munkaidő-kieséseket. Gondoljunk itt az unokák kísérésére, felügyeletére, a betegek ápolására, a lakásokhoz kiszálló szolgáltatók fogadására. Jelentős költségvetési bevételeket eredményeznek az előző nemzedékek által létrehozott és a jelenlegi aktív generáció számára örökül hagyott világörökségi helyszínek, a hungarikumok és a nemzeti értéktár tételei által keletkeztetett források is. A szemléltetésként bemutatott források is hozzájárulnak az ország bruttó hazai termékének (GDP) alakulásához. Az érdeklődők tudhatják, hogy nyugdíjakban, ellátásokban, járadékokban és egyéb járandóságokban jelenleg a népesség több mint negyede részesül, miközben rájuk a GDP-nek csak tíz százalékát fordítjuk. Látható tehát, hogy egyáltalán nincs szó túlfinanszírozásról.

Ugyanakkor a nyugdíjasok aggódnak jövőbeli nyugdíjuk fedezete miatt. Azt olvashatják ugyanis, hogy a hazai tulajdonú vállalkozások termelékenysége csupán harmada a külföldiekének. Az sem nyugtatja meg őket, hogy a régió országaihoz viszonyítva - a termelékenység mutatói alapján - már nyolc éve sereghajtók vagyunk. Értetlenül állnak azon adat előtt is, hogy az adóhatóság az elmúlt években nagyvonalúan engedi el a vállalkozók adótartozásait. (2016-ban 637 milliárd forintot.) Rejtélyes számukra továbbá az is, hogy a gazdaságfejlesztési célból érkező EU-források miért nem javították a hazai vállalatok jövedelmezőségét; a jelentős uniós források mellett miért nem tudott az ország a felzárkózás terén előbbre jutni. Sajnálattal olvashatják, hogy országunk tovább csúszott lefelé - egy év alatt az 50. helyről az 57. helyre - a korrupciót vizsgáló kimutatások listáján, hiszen e jelenség tovább veszélyezteti az elosztható javak mennyiségét.

Láthatjuk, hogy van ok arra, hogy a vállalkozók képviselői aggódjanak, és javaslatokkal álljanak elő az említett negatív tendenciák megfordítása érdekében. A nyugdíjasok nem tartják indokoltnak, hogy az életkörülményeik javulása, méltóságuk megerősítése, kapcsolataik kiterjesztése, autonómiájuk kiszélesítése érdekében megfogalmazottak teljesíthetősége miatt „aggódjanak” a vállalkozók. Az idősek megértésben és támogatásban reménykednek, és optimisták abban a tekintetben, hogy közreműködésükkel sikerül a mára már állandósult régiós leszakadásunkat kedvező irányba fordítani.

Szerző
2018.02.14 07:05

A félelem bére

Ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami.
 Yves Montand-nal „A félelem bére” igazi kultuszfilm volt, a címe is önálló életre kelt. A szorult helyzetben lévő főszereplők a jó pénz, jobb élet reményében elvállalják, hogy pár napig félni fognak: folyékony robbanóanyaggal teli teherautókat vezetnek el egy 500 kilométerre lévő fúrótoronyhoz. Csak egyikük éli túl, és veheti fel a félelem bérét, ám amikor már megkönnyebbülten autózik hazafelé, egy szakadékba zuhan. Nem ússza meg ő sem. 
Nálunk mintha a film magyar változatát forgatnák újra. Ha vállalod, hogy félelemben élsz, hogy azt csinálod, arra mész, amerre parancsolják, megjutalmaznak. Vagy legalábbis ígérik. Először persze meg kell teremteni a félelem és kiszolgáltatottság légkörét, fenyegetéssel, zsarolással, ijesztgetéssel. Aztán fel lehet kínálni az alkut: ha erről vagy arról lemondasz, ezt megteszed, amazt viszont soha többé, megkapod engedelmességed bérét. Lehet, hogy ez csak annyi: mégsem veszik el mindenedet, csak a felét. Ahogy a régi polgári lakásokba beszállásolták a társbérlőket: még mindig jobb volt, mint a kitelepítés, legalább ott maradhattál az egyik szobádban. Bevált ez az önkormányzatoknál is: tulajdonuk jó része fölött már az állam rendelkezik, de azért még ott vannak. 
Ha a fent lévők mindenhatónak tűnnek, az istenfélőknél is nagyobb számban jelennek meg a hatalomfélők. Egyik sem feltétlenül rossz érzés: biztonságot, kapaszkodót is adhat. Minimum ez a félelem bére, de lehet ennél több, konkrétabb juttatás is. Félős ország lettünk, nem ok és előzmény nélkül. Nem úszhatja meg senki, még olyan rangos testület, mint az Akadémia sem. Először jól megijesztették őket azzal, hogy elveszik pénzük és függetlenségük jó részét. Nem tűnt játéknak: ezzel egy időben csaptak le az egyetemi autonómiára, kormányrendelettel tiltva be egy képzési irányt. Az unokáim szerint ha már, akkor igazán megtehetnék ezt a nyelvtannal is, de egyelőre ott nem tartunk. A nyelvtant olykor tiszteletben tartják a diktátorok is. 
Ludassy Mária írásában olvastam, hogy amikor Napóleon ment neki hasonló módon a francia Akadémiának, így érvelt: „Kizárólag néptanítókat képezzenek nekünk, s ne irodalmárokat, filozófusokat, társadalomtudósokat. Egy francia katonának elég a francia nyelvtan ismerete.” (Ez már túlhaladott álláspont, a magyar kormány a szakmunkásképzésben a nyelvtan és az egyéb közismereti tárgyak javát is feleslegesnek ítélte.) Pedig Napóleon maga is tagja volt az Akadémiának. Na és! Az MTA elleni roham levezénylésével megbízott Palkovics is az.
A lényeg, hogy a félelmet sikerült felkelteni. Ami nagyon helyes, a tudósok sem kaphatnak más elbánást, mint a többi állampolgár. Mi mást jelentene a demokrácia, amiről Tusnádfürdőn megtanultuk, hogy csak nálunk létezik, persze az egyedül lehetséges illiberális formájában. A demokrácia alapfeltétele a liberalizmus (és talán az Akadémia) kiirtása. A híres Delacroix-festményt („A Szabadság vezeti a népet”) kissé ki kell javítani a tankönyvekben. Nem az a fő baj, hogy a nő félpucér rajta, ami nemkívánatos irányba terelheti a gendertanoktól még meg nem zavart serdületlen ifjúság figyelmét, hanem a címe is csonka. Helyesen így hangzik: „A Szabadság a szabadelvűség ellen vezeti a népet”. Kicsit hülyén hangzik, de legalább rendet tesz a fogalmak között. Még jobb, ha az a ledér nőszemély nem a barikádra, hanem a Békemenetre irányítja a népet, de „A Szabadság a szabadelvűség ellen a Békemenetre vezeti a népet” kicsit hosszú lenne. Igaz, a kép se kicsi.
Szóval ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami. Az Akadémia megtarthatja a pénzét, csak éppen egy kormánnyal közös testület osztaná el. Vagyis marad a lakás, csak belejön pár társbérlő. Illetve nemcsak pár, hanem hét tudós mellé hét kormánydelegált. Egyelőre. Így kezdődött a kulturális alapnál és az akkreditációs bizottságnál is, aztán ma már meg is van a kormánytöbbség. Palkovicsék óhaja, hogy ez a testület döntsön a kutatási irányokról és az intézetvezetőkről. Mégsem járja, hogy a tudósok szabadon randalírozzanak, és holmi szakmai szempontra hivatkozzanak. Csurka is megmondta, hogy a szakértelem pusztán bolsevik trükk. Világos: a kormányszóvivő ezért nevezte Heller Ágnest öreg kommunistának. Gyanúsan ért a szakmájához. Mármint Heller, nem a szóvivő. Utóbbit ezen az alapon nem is komcsizza le senki.
Ja, és a hírek szerint volna még egy aprócska feltétele a kormánynak. Szinte semmiség. Az MTA hagyja abba az állítólagos „aktuálpolitizálást” (mármint pl. azt, hogy véleményt mond a magyar oktatásról vagy a CEU ügyéről), és maradjon a „bölcs semlegességnél”. Amely semlegességet semmi sem szolgálja jobban, mint a kormány nyilván teljesen semleges és pártatlan képviselői.
Az Akadémia a közös testületbe kínjában már belemenne, de a többi feltételtől ódzkodik. Talán néhány idősebb tudós látta A félelem bérét. És emlékszik rá, hogy ha adnak is fájdalomdíjat a félelemért, aki elfogadja, az sem ússza meg. Nem robbantják fel rögtön, de ott a szakadék.
2018.08.18 09:00
Frissítve: 2018.08.18 09:52

Ígéret, közöny

Amióta a horvát bíróság a devizahitelesek szerződéskötéskori árfolyama mellett tette le a voksot, a hazai adósok reménykednek.
A számmisztika szerint - bár ennek hitelessége őszintén szólva erősen megkérdőjelezhető - a 38-as szám az ökölbe szorított kezet jelképezi. De feltehetően pontosan áll ez azokra az ellenzéki képviselőkre, akik éppen ennyien jelentek meg a parlament rendkívüli ülésnapján, hogy a volt devizahiteladósok egyre tarthatatlanabb helyzetét megvitassák. Ökölbe szorult a kezük, mert azt ugyan már megszokhatták, hogy az - ellenzéki indítványra - rendre augusztusban összehívott ülésen a kormánypártok padsorai üresen maradnak, és így hiába várnak a napirend megtárgyalására, arra azonban még nemigen volt példa, hogy cinikus módon a miniszteri bársonyszékek mindegyike is üres marad. 
Orbánék vállukat vonogatva átsiklanak afelett, hogy a devizahitelek forintosítása és a bankokkal való elszámoltatása egymillió szerződést érintett, és napjainkban - a közüzemi és egyéb tartozásokat is beleértve - már kétszer ekkora a fizetési nehézségeket tükröző szerződések száma. 118 ezer végrehajtási stádiumba jutott, s csak az elmúlt negyedévben 2500 kilakoltatás történt.
Amióta a horvát legfelsőbb bíróság a devizahitelesek szerződéskötéskori árfolyama mellett tette le a voksot, a hazai adósok ismét reménykednek. A kilakoltatási tilalom felélesztésében, kálváriájuk lezárásában, a kormány józanságában.  
"A kormány számításai szerint az a helyzet, hogy (ha) a hiteleiket visszafizetni nem tudó embereket kiteszik a hitelező pénzintézetek az utcára, majd utána azok munkanélkülivé válnak, egzisztenciájukban süllyedésnek indulnak, családjaik szétesnek, gyermekeikről az államnak kell gondoskodnia, (ez) összességében nagyobb terhet jelent a köznek és az államnak, mint ha kellő időben avatkoznánk közbe. A kormány azt az álláspontot fogja képviselni: a kilakoltatást el nem fogadó jelzálog-hitelezési rendszert teremtsük meg Magyarországon."
A 2010-es választásokat a devizahitelesek terhei megoldásával megnyerő Fidesz elnöke, Orbán Viktor programbeszédéből idéztünk. Elhangzott a Parlamentben, telt padsorok előtt.
2018.08.18 09:00
Frissítve: 2018.08.18 09:54