Szavakból szőtt mágia

Publikálás dátuma
2018.02.14 06:45
Fotó: Pazonyi Dóra
Misztikus gondolkodásra biztat Áfra János költő legújabb, Rítus című kötete. A szerző a vallások lényegét, a személyes istenélményt keresi.

Kosztolányi egy 1933-ban, a Pesti Hírlapban megjelent esszéjében a költőket az alkimistákhoz, a középkor aranycsinálóihoz hasonlítja. Áfra Jánost hasonló meggyőződés vezérelhette, amikor elkezdte írni misztikus hangulatú verseit, melyek nemrég jelentek meg Rítus című kötetében. A harminc éves debreceni költő szerint a versek is őriznek valamit a régmúlt mágikus szövegeiből, segíthetnek az olvasót közelebb kerülni egy elemibb valóságszemlélethez. Áfra szerint a ma embere mindig próbál a világ történéseire racionális magyarázatot találni, miközben a tudományos tények is csak egymást váltó hipotézisek és paradigmák sorát jelentik. – Az ősi, misztikus hagyományok tanulságait sem kellene lesajnálni – mondja Áfra. – Az alkimisták például a kémia úttörői voltak, bár mai szemmel nevetségesnek tűnhetnek kísérleteik.

Áfrát már gyerekkora óta érdekelte a misztikum. Mivel kisgyerekként elvesztette édesapját, édesanyja pedig az agyvérzése után nem tudta tovább támogatni, már tizenhárom évesen önellátóvá vált, miközben kereste a fogódzókat a világban. Bár római katolikus neveltetést kapott, Áfra a kapaszkodókat több hitrendszerben találta meg. Őt azonban nem a dogmák, a lefektetett szabályok érdekelték, hanem a vallások közös lényegét kereste, egyfajta személyes istenélményt. Spirituális nyitottságát később is megőrizte, amikor az irodalom felé fordult, de csak az utóbbi években jutott el odáig, hogy misztikus témájú verseket kezdjen el írni. Áfra számára mindez nemcsak egy nyelvi kísérlet volt, hanem gyakorlat is. Legújabb verseinek egy része automatikus írással született, vagyis a szerző azt írta le reflektálatlanul, ami éppen a tudatába került, és csak az írás befejeztével szerkesztette meg a szöveget, így kerülve kapcsolatba saját tudatalattijával.

– Az archaikus gondolkodást sem szabad félvállról venni – mondja Áfra, aki tinédzserként és az alkotás során ismét többféle ókori, középkori mágikus szöveget is kézbe vett. Nem ragaszkodott viszont egy konkrét vallás, hitrendszer, kultúrkör megidézéséhez, hanem a különféle hitvilágok közös pontjai, a természethez való viszony foglalkoztatták. Épp ezért fordult az ősi rítusokhoz, melyek magukba foglalják azt a tudást, amit az ember a látható, fizikai világról tudott, amit a természetről és a természetfeletti birodalmáról feltételezett. Áfra versei azonban stílusukban, tartalmukban is különböznek egymástól, hol látomásosak, hol pedig egy konkrét cél elérést szolgáló rituális szertartáshoz adnak utasításrendszert. – A könyv írását úgy fogtam fel, mintha egy középkori kódexet szerkesztenék, melyben különböző mágikus hagyományok találkoznak, hiszen régen a szövegeket másolták, fordították, s közben ezek a leírások, utasításrendszerek persze változtak is – vallja Áfra.

Korábbi, Két akarat című kötetének lírai személyességétől eltávolodva a Rítusban Áfra János személytelenebb hangot üt meg, de míg előző könyvében az emberi kapcsolatok megoldatlan viszonyairól ír, addig az új versekben megoldási javaslattal él rítusok formájában. Az olvasó számára meglepő lehet, hogy egyes oldalakon Áfra konkrét instrukciókkal ír le egy-egy szeánszot, mely egyszerre idézi fel régmúlt századok szövegeit, és kelt újszerű hatást a kortárs lírához képest. A vezetőben például így fogalmaz: „A tejes vízben főtt / rizsgombócot hem- / pergesd meg lassan / az égető hamujában, / közben mormold el / a segítők mondatát”, míg a Patkányirtás címűben a következőt írja: „Akármilyen hideg legyen, / háromszor körül kell futnod / alvó kerted és hűlő házad, / minden ablakon bekiabálva”. A tételesen felsorolt utasítások azonban nem pusztán Áfra fantáziáját példázzák, de egyben metaforikusan az emberi lélek megtisztulására is utalnak. Mintha a költő verseivel mintegy megszabadítaná, egy új létbe vezetné olvasóit – akár a sámánok a szertartások során a beavatottakat.

A versek írása során Áfra egyre inkább felfigyelt arra, hogy a költészet és a misztikus tapasztalat – ahogy arra Kosztolányi is rávilágított – kapcsolatba hozható egymással. Mindez történetileg is igazolható, hiszen a magyar nyelv korai mágikus szövegei, ráolvasásai tekinthetőek költészetünk legkorábbi formáinak. – A líra ugyanakkor feltárja a nyelv sokrétűségét, s a közlés korlátaira is rámutat – mondja Áfra. És bár az egyes szavak értelme részben rögzíthető, egy szöveg nem mindenki számára mondja ugyanazt. A költészet viszont olyan élményben részesíthet, amely lehetővé teszi az együttérzést, az érzések közösségét. Így lesz a versből rituálé.

Névjegy
Költő, műkritikus. 1987-ben született Hajdúböszörményben, jelenleg Debrecenben él. Első verseskötete 2012-ben jelent meg Glaukóma, második 2015-ben Két akarat címen.

Meghalt Scott Walker

Publikálás dátuma
2019.03.25 15:49

Fotó: Shutterstock
Az énekes, gitáros 76 évesen hunyt el, halálhírét kiadója jelentette be hétfőn.
Elhunyt Scott Walker. Az énekes, gitáros, a rocktörténet egyik ikonja, aki a legnagyobb sikereit a hatvanas években érte el a Walker Brothersszel, 76 évesen halt meg. A BBC felidézi, hogy Scott Walker 1943-ban Noel Scott Engel néven született az Egyesült Államokban, Ohio államban. Pályáját színészként kezdte, majd miután találkozott Jahn Maus-zal és Gary Leedsszel, megalakították a Walker Brotherst. A zenekar az USA-ban nem járt szerencsével, de miután áttették székhelyüket Angliába, hatalmas sikereket arattak. Make It Easy On Yourself és The Sun Ain't Gonna Shine Anymore című daluk egyaránt vezette a slágerlistákat, koncertjeiken hasonló extázist váltottak ki rajongóikból, mint a Beatles. 
„Az első néhány album fantasztikus volt, de ami történt, teljesen lefárasztja az embert. Nagyon primitív körülmények között zajlott a turnézás abban az időben, rengeteget kellett dolgozni és még egy jót enni sem lehetett közben“
– mondta Walker 2006-ban a BBC's Culture Show című műsorban.
Sikerei csúcsán, 1967-ben Wight szigetére vonult egy időre, hogy gregorián éneket tanuljon. Kiábrándult a zeneiparból, de aztán barátnője megismertette Jacques Brel zenéjével: a francia előadó szenvedélyes dalai komoly hatással voltak szólókarrierje indulására. A hatvanas évek második felében készített első négy szólólemeze (Scott, Scott 2, Scott 3, Scott 4) friss popzene volt sötét egzisztencializmussal, szövegeiben a társadalom margóján szereplő figurákkal, a prostituáltakkal, a transzvesztitákkal, az öngyilkos gondolatokkal kacérkodókkal.
A hetvenes évek közepén egy időre, de sikerek nélkül újra összeállt a Walker Brothers, majd 1984-ben egy nagyon kísérletező szólómunka (Climate of Hunter) következett, szintén kudarccal. Ezután csaknem egy évtizedre visszavonult a nyilvánosság elől, 1995-ös lemeze, a Tilt azonban újabb kreatív időszak kezdetét jelentette. Producerként dolgozott együtt a Pulppal, legutóbb Natalie Portman tavalyi filmje, a Vox Lux zenéjét szerezte. Halálhíre kapcsán – amelyet kiadója, a 4AD jelentett be hétfőn – Thom Yorke, a Radiohead frontembere úgy fogalmazott:
„Walker nagy hatással volt a Radioheadre és rám, megmutatta, hogy tudom használni a hangom és a szavaimat.”
Komoly hatásnak nevezte pályáján Scott Walker munkáit Brian Eno is, aki szerint Walker „oda helyezte a zenét, ahol az korábban soha nem volt". Mások mellett Richard Hawley, Midge Ure (Ultravox) és Marc Almond is méltatta az elhunyt énekest.
Szerző

Dermesztő szembesülés - Pass Andrea előadása a Trafóban

Publikálás dátuma
2019.03.25 12:30
A jelenetekben a valóság mellett a képzelet is főszerepet játszik
Fotó: HORESNYI MÁTÉ
Lehet-e a halálról hitelesen, de mégis költői módon beszélni színpadon, erre válasz Pass Andrea Eltűnő ingerek című előadása, amelytől egy darabig biztos, hogy nem szabadul a néző.
Adott egy középkorú férfi, történetesen újságíró. Még színházi kritikákat is ír. Van családja, felesége, kamasz lánya. A feszültséget sokszor hazaviszi. Otthon is küzd azzal, hogy a lánya nő, előbb-utóbb majd el kell engedni. A feleség azonban mindenben segít, ha kell old, de leginkább a figyelmével van jelen, ami csak később derül ki, hogy mekkora kincs. Ebben a helyzetben egyszer csak a férfi rosszul lesz és innen nincs megállás. Kórház, aztán kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg. Az idő pedig kegyetlenül fogy. Pass Andrea sorban készíti előadásait, a hamarosan induló debreceni kortársdráma fesztiválon (DESZKA) is láthatóak lesznek a munkái. Az előbbi történetet feldolgozó produkció az Eltűnő ingerek a Trafóban különösen személyes. Az alapanyaga édesapja húsz évvel ezelőtti halála. Zavarba ejtő téma, mondhatni tabu. Miként is lehet szembesülni a halállal? El lehet-e fogadni? A szerző rendezőként is markáns eszközöket alkalmaz. Az előadás egyszerre naturalista, pőrén fogalmazó és ugyanakkor elemelt, színházilag összetett és sokszínű. Nem csak a sztorit meséli el, hanem ennél sokkal többre vállalkozik. A lelki folyamatokra kíváncsi igazán, mi is játszódik le ilyen esetben a beteg és a hozzátartozók, a környezet fejében. Hogyan néznek egymás szemébe amíg lehet, amikor mindenki tudja már, hogy az idő véges. Ez talán a legelfogadhatatlanabb, hogy az együttlét nem tart örökké. Persze ezt tudjuk mindannyian, de amikor a sors egyszer csak kíméletlenül az arcunkba vágja, akkor van a baj. A feleséget játszó Pető Kata személetesen el is játssza, hogy valósággal megdermed. Hajdu Szabolcs, akit elsősorban rendezőként ismerhetünk, az apa szerepében telitalálat. Épp ezt a már említett kettősséget képes természetesen, de ugyanakkor egészen elképesztő láttató erővel érzékeltetni. Neki elhisszük a küzdelmet és azt a sajátos és egyéni utat, amíg eljut az élet végéig. A kint is és bent is vagyok öldöklő küzdelmét, az életért folytatott ösztön és az elmúlás elfogadásának szívszorító párviadalát. Mindezt nem kimódoltan teszi, hanem belülről, önmagát adva. A lányt megszemélyesítő Petrik Andrea leginkább az érzékenységet mutatja meg és azt, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre csak egy apa tud válaszolni, még ha látszólag lázadunk is ellene. Sokunknak ismerős a személyes veszteség. Hozzátartozóink elvesztése. A szakirodalomnak van rá válasza, mit kell ilyenkor tennünk. De az élet olykor távol esik a szakirodalomtól. A veszteséget mindannyiunknak meg kell szenvednie. Ebben a folyamatban segít nekünk Pass Andrea katartikus színházi száz perce. Hogy aztán az utána lévő sok száz percet jobban kibírjuk, mint eddig.    Info: Eltűnő ingerek Trafó Író, rendező: Pass Andrea Szereplők: Hajdu Szabolcs, Kárpáti Pál, Pallag Márton, Pető Kata, Petrik Andrea, Réti Adrienn. Zene: Freakin Disco

Közösségi gondolatébresztés

Az Eltűnő ingerek után a Trafó Nézőpont Gondolatgenerátora, az intézmény kortárs színház pedagógiai programja keretében rendezett beszélgetés nem indult könnyen. Több fiatal néző elmondta, hogy azért ült be, mert annyira hatása alá került a látottaknak, hogy még nem tud ki menni az utcára, ki kell beszélni magából az előadást. Szó esett később arról, hogy a művészet épp arra jó, hogy szembesítsen a tabukkal, segítsen feldolgozni a traumákat. Egy hölgy, aki nemrég veszítette el a férjét a lányával érkezett. Tudták mire jönnek és épp azt kapták, amit vártak. Sok hasonlóságot fedeztek fel a maguk tapasztalt reakciók és a darabban elmesélt viselkedési formák között. Ehhez csak annyi, ami engem illet, hogy a főhősnek a Csehov Cseresznyéskert című kritikája az egyik utolsó írása, amely nem is jelent meg. Én legutóbb szintén a Cseresznyéskertről írtam, igaz az megjelent. Ennyit a személyes érintettségről és a gondolatébresztésről. 

Frissítve: 2019.03.25 12:30