A rezsicsökkentés éveiben, 2013-2014 során a „luxusprofit” letörése helyett az Orbán-kabinet egyszerűen lekövette a lakossági gázdíj beszerzési árának piaci zuhanását – számítható ki az MSZP által a gáznagykereskedőtől kiperelt anyagokból. Mi több: a gáznagykereskedő már akkor több forinttal kevesebbet fizetett a gáz köbméteréért, mint amennyit az állam „elismert” a lakossági díjban.
2014-ben derült ki, hogy az – akkor még Simicska-érdekkörnek számító – állami MVM gáznagykereskedője, a Magyar Földgáz-kereskedő (MFGK) Zrt. nem hajlandó kiadni a közműhivatalnak a általa vásárolt gáz számláit. Pedig a szakhatóságnak elvileg ez alapján kell kiszámítania a soron következő „reális” lakossági gázárat. (Bár eme szabályokat az Orbán-kabinet teljességgel kiüresítette – hisz ma Magyarországon lényegében a kormányfő dönt a lakossági díjcsökkentés vagy épp annak elmaradása tárgyában -, ám a háttérszabályok attól még kötelezőek.) Tóth Bertalan szocialista frakcióvezető – aki az Orbán-közeli MET-panama szálait is hasonló módszerrel bogozza –, emiatt 2015-ben kikérte az MFGK-tól a vonatkozó adatokat, amit az állami cég megtagadott. A közérdekű adatok kiadását minden lehetséges módon elhúzó és elszabotáló állami vállalat több kör után mostanra küldött feldolgozható minőségű és mennyiségű dokumentumokat.
Megérte várni: a szocialisták erőfeszítései nyomán most először kaphat betekintést a nyilvánosság a titkos magyar-orosz gázárak világába és a lakossági „gázárszámítások” boszorkánykonyhájába. A kiadott adatokból egyértelműen kiderül: az Orbán-kabinet a 2013-as januári és novemberi tíz-tíz, majd a 2014 áprilisi 6,5 százalékos lakossági gázárcsökkentéssel a „szolgáltatók luxusprofitjának” letörése helyett – mint a Fidesz-propaganda azóta is harsogja - csupán lekövette a hazai gáznagykereskedő által fizetett számla esését, vagyis a piaci változásokat.
A háztartások a hazai gázigényeknek csak mintegy harmadát, körülbelül hárommilliárd köbmétert képviselik. Tóth Bertalan vizsgálatai elsőként egy kevéssé ismert tényre világítanak rá: ebből körülbelül egymilliárd köbmétert a hazánkban kitermelt gáz teszi ki, amit - a több mint száz forintos bruttó lakossági gázárból kiindulva - rendkívül alacsony, köbméterenként körülbelül harminc forintos áron vesznek át. A lakossági fogyasztáson belüli fennmaradó kétharmad – körülbelül kétmilliárd köbméter – külföldről származik. A kiadott számlák arra – az eddig nem ismert – tényre is bizonyságul szolgálnak, hogy az orosz Gazprom nemcsak az ukrán határ felőli Beregdarócon, hanem a nyugati, osztrák gázvezetéken keresztül is szállított Magyarországra gázt. Ez azért fontos, mert a nyugati csövön hagyományosan olcsóbban lehetett – akár orosz – gázhoz jutni, mint kelet felől, közvetlenül az orosz állami kereskedőtől. A kiadott számlák szerint ugyanakkor a kettő közötti különbség fokozatosan mérséklődött, vagyis az oroszok egyre inkább alkalmazkodtak a nemzetközi folyamatokhoz. Az eddig is ismert volt, hogy a Gazprom a korábban alapvetően az olajárakhoz kötött gázárat egyre inkább hajlandó a – fokozatosan élénkülő – nyugati gáztőzsdékhez idomítani. Ám ennek arányát titkolták. Mostanáig. Az MSZP által kiperelt iratok tanúsága szerint az MFGK a Gazpromtól – pontosabban a Panrusgáz Zrt. nevű közös importvállalattól - 2013-2014-ben egyaránt körülbelül 5 milliárd köbméter gázt vásárolt. Ebből az oroszok 1,9 milliárd köbmétert számláztak az – olcsóbb – tőzsdei ár alapján, illetve 1,4 milliárd származott nyugat felől. 2014-ben 2,2 milliárd köbméter érkezett tőzsdei áron, illetve kétmilliárd nyugat felől. Mivel az olcsóbb tőzsdei ár, illetve nyugati irányú orosz import nagyjából lefedi a lakossági gázigények fennmaradó kétharmadát, a képviselő úgy számol, hogy azt lényegében a hazai lakosság kapta meg. (Ezt semmilyen szabály nem tiltja és a rezsicsökkentés lázában amúgy is vélhetőleg így történt.)
Ez alapján a lakossági gáz nagykereskedelmi beszerzési ára - egyharmadnyi hazai kitermeléssel és kétharmadnyi behozatallal számolva – 2013-ban 65,4, 2104-ben pedig 57,4 forintra jön ki. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal évkönyve szerint ugyanezen években nagykereskedelmi gázmolekulaárként átlagosan 68,4, illetve 61,8 forintot „ismertek el”. Vagyis az Orbán-kabinet nem hogy nem csökkentett „luxusprofitot”, sőt: nem hogy lekövette a piaci gázárakat, hanem még nyerészkedett is a rezsicsökkentésen. Eszerint ugyanis köbméterenként további 3-4 forintot bennhagytak az – E.ON-tól épp akkor az állami MVM-hez kerülő – nagykereskedőnél. (A 2012-es gázátvételi ár nem ismert.)
Mi több: a számok még a nemzetközi olajárzuhanás hatásait se tükrözik, hisz az csak 2014 közepén vette kezdetét. Vagyis a ténylegesnél magasabban figyelembe vett - és így az állam által a nagykereskedőnek luxusprofitot biztosító - gázár alapvetően nemzetközi olajárcsúcsok idejére vonatkozik. Pletykák szerint ennek előzményeként éppenséggel az MVM-előd E.ON alkudott ki a Gazpromtól alacsonyabb díjakat. Mivel a piaci nagykereskedelmi gázárzuhanás csak ezutánra tehető, a lakossági díj viszont azóta se változott, a beépített extrahaszon azóta még tovább dagadhatott.
A szocialista párt újfent benyújtotta "szokásos" rezsicsökkentési javaslatát a parlamentnek. Tóth Bertalan frakcióvezető évi 1200 köbméteres fogyasztásig 32 százalékos gázár-, évi 2400 kilowattóra fogyasztásig 10 százalékos áram - valamint ugyanekkora távhődíjcsökkentést indítványoz. Indoklása szerint a közüzemi díjtartozások 22 milliárddal magasabbak ma, mint 2009-ben, közel százezer háztartásban pedig emiatt kikapcsolták a szolgáltatást. 2015 eleje óta az ellenzéki párt - a nemzetközi tőzsdei árzuhanásra hivatkozva - tucatnyi alkalommal élt hasonló indítvánnyal. A kormányoldal ugyanakkor már bizottsági szakban elkaszálta a kezdeményezéseket. A Fidesz a számításokkal alátámasztott javaslatokra politikai lózungokon kívül érdemben mindeddig nem reagált.
A kérdés az ár további elemeit – így a gázszolgáltatók árrését, a díj hálózatfenntartási részét, illetve az áfát - nem érinti. A gázszolgáltatókkal, illetve a – velük gyakorta egy kézben lévő – hálózatüzemeltetőkkel az Orbán-kabinet a rezsicsökkentések nyomán tényleg méltánytalanul járhatott el. Azt ugyanis, hogy a közműhivatal a 2013 eleji rezsicsökkentés során számos kötelező költségelem – így például a tranzakciós illeték, a különadók vagy a hálózati veszteség – megtérítését törvénytelenül tagadta meg, jogerős bírósági döntés mondta ki. Miután ennek végrehajtását a kabinet – Orbán Viktor egyik leghisztérikusabb parlamenti felszólalása nyomán – elszabotálta, eme költségelemek elismertetése ma is zajló uniós kötelezettségszegési eljárás tárgyává vált. Ez a most kiperelt számlák szempontjából azért fura, mert a valóságnak megfelelő nagykereskedelmi ár elismerésével a kabinet a szolgáltatók és a hálózat kizsigerelése nélkül is ugyanúgy csökkenthette volna a lakossági díjat. A kabinet és a szakhivatal - pontosan nem ismert okokból - azóta is rendszeresen módosítja a belső árarányokat.
Az ilyen és hasonló felvetésekre a Fidesz-KDNP mindeddig semminemű érdemi megjegyzést nem fűzött. A kormánypárt évek óta azt ismételgeti, hogy míg a szocialisták idejében (alapvetően) nőttek a díjak, addig 2010 óta (leginkább) csökkent a rezsi. Lapunk korábbi számításai szerint ugyanakkor az Orbán-kabinet a 2014 óta bekövetkezett világpiaci árzuhanás figyelmen kívül hagyásával már jóval több pénzt vett ki a lakosság zsebéből, mint amennyit – a Fidesz által oly sokszor hivatkozott – Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kabinetek. Tóth Bertalan korábbi kutatásai szerint így csak 2016-ban 50 milliárd forint luxusprofit halmozódott fel az állami gáznagykereskedőnél. Az összeg más szakértők szerint 2015-ben a százmilliárdot közelíthette.
