Első születésnapját ünnepelte a napokban az immár 1489 tagot számláló, Élhető Erzsébetváros nevű Facebook-csoport. Ismerve a közösségi oldalt, ez nem nagy hír. Legfeljebb onnan nézve, hogy a csoport, amely azzal a kimondott céllal alakult meg, hogy elérje a vendéglátóipari záróra újbóli bevezetését Belső-Erzsébetvárosban, mára odáig legalább eljutott, hogy meglehetősen nagy figyelem összpontosul az úgynevezett bulinegyedre.
Kedd estig az Alkotmánybíróság soron kívüli döntése után sem derült ki, hogy hatályon kívül helyezik-e a vonatkozó határozatot, vagyis azidőtájt még nem lehetett tudni, vasárnap megtartják-e a helyi népszavazást, ahol Erzsébetváros lakosainak arról kell véleményt nyilvánítaniuk, hogy a kerület belső fertályán bevezessék-e ismét a kocsmák és éttermek éjféli záróráját.
Szerda délelőtt közölte az MTI: az Alkotmánybíróság (Ab) visszautasította az erzsébetvárosi vigalmi negyed nyitvatartásával kapcsolatos helyi népszavazási kezdeményezés ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt szerdán közzétett döntésében. A helyi választási bizottság hitelesítette, majd a Fővárosi Törvényszék is helybenhagyta a főváros VII. kerületének önkormányzati képviselői által kezdeményezett helyi népszavazási kezdeményezés kérdését, amelynek lényege, hogy a vigalmi negyedben a vendéglátó helyek nyitva tarthatnak-e éjféltől reggel hatig.
Az Ab egyrészt azért utasította vissza a panaszt, mert az indítványozó érintettsége bizonyos vonatkozásban nem állapítható meg, másrészt pedig azért, mert még nem is létezik az a szabályozás, amelynek alaptörvénybe ütközését vizsgálni lehetne. A testület ugyanakkor jelezte, hogy ha majd az önkormányzat olyan rendelet alkot, amelyet az indítványozó alaptörvény-ellenesnek tart, nem lesz akadálya újabb alkotmányjogi panasz benyújtásának.
Az előzmények a legtöbb újságolvasó számára ismertek. Az úgynevezett Hunvald-ügy lenyomataként hátramaradt romos műemlékházak igazi hungarikumokat termettek: 2005 körül szárba szökkent a romkocsma-műfaj, amely egyre több vendéglátóhelyet vonzott a Kis- és Nagykörút, a Király utca és a Rákóczi út által közrefogott alig fél négyzetkilométerre. A mennyiség aztán sajátos minőségbe csapott át, amikor 2013-ban a kerületi önkormányzat a városrész ezen felén eltörölte a zárórát. A régi pesti zsidónegyed ekkortól az európai tömegturizmus kitüntetett célpontja lett, a folyamat pedig magával hozta a felgyorsult lakosságcserét – egyre több lakást adtak ki olcsó szállásként –, a kezelhetetlennek tűnő éjszakai zajt, a mind nagyobb tömegű emberi mocskot és szemetet, a romló közbiztonságot. Mindezt csak tetézte a baltával faragott dohányzásellenes törvény, amelynek betudhatóan a kocsmák közönsége hajnalig az utcán tartózkodik.
A lakosságot a tavalyi év elején három tényező ösztönözte tiltakozásra. Az egyik a tehetetlenség: belefáradtak, hogy a nyár és a tél között csupán annyi a különbség, hogy az utóbbi évszakban az ember nem is szeretne nyitott ablaknál aludni. A másik a tudat, hogy valahol valaki profitál ebből a bizniszből, viszont a káosz elszenvedőihez semmi sem kerül vissza a pénzből - nem javulnak a kommunális szolgáltatások, romlanak a közterületek, a tűrésért a polgárok nem kapnak semmiféle ellentételezést. A harmadik pedig az önkormányzat látványos nemtörődömsége: Vattamány Zsolt fideszes polgármester az aláírásgyűjtés ellenére megtagadta a rendkívüli közmeghallgatás kiírását, egyszer sem állt a polgárok elé, amikor pedig végül „civil” egyeztetést hirdetett, a legkülönfélébb egyletekkel tárgyalni kezdett, csak az Élhető Erzsébetvárost kerülte el messzire.
Rengeteg adóbevételt hoz a kerületnek a bulinegyed: Tállai András, a nemzetgazdasági tárca államtitkára 6,6 milliárd forintról számolt be a nyáron.
A 6,6 milliárdnak csak a töredéke köt ki Erzsébetvárosban. A szállodák, szálláshelyek által fizetett 752 millió forint volt tavaly a kerület bevétele. Az iparűzési adót a főváros szedi, és a vállalkozások székhelyét – nem pedig telephelyét - figyelembe véve osztja vissza a kerületeknek. A bulinegyed ügyében gyakran felszólamló Tibi atya kocsmái után például (az erzsébetvárosiak tudomása szerint) Zugló örülhet a bevételnek. Összehasonlításul: míg 2010-ben még csak 56 milliót, 2016-ban már 291 milliót költött a kerület az utcák tisztán tartására – a fényképekkel is bőven dokumentált lakossági panaszok szerint meglehetősen kevés látható eredményt produkálva.
Rettenetesen megemelkedtek a lakásárak a bulinegyedben, akinek nem tetszik az ottani élet, adja el az ingatlanát, és telepedjen le pár utcával odébb, egy nyugodtabb városrészben.
Eltekintve a dolog érzelmi oldalától – az emberek többsége kötődik az otthonához –, kétségtelen tény, hogy az ingatlanárak nem pusztán a Belső-Erzsébetvárosban, hanem egész Budapesten megemelkedtek. A csendesebb belvárosi kerületekben lényegesen jobban, mint a bulituristák járta részen. Nem véletlen, hogy Balásy Zsolt elemző az index.hu-n megjelent cikkében (A belvárosi bulinegyed mint kísérleti labor, 2017. december 20.) nem a Diplomatanegyed, Újlipótváros vagy Középső-Ferencváros, hanem Kőbánya, Csepel, Pesterzsébet áraival összehasonlítva „bizonyítja”, milyen jó üzlet ma dobra verni egy belső-erzsébetvárosi lakást. Arról nem is beszélve, hogy az érintett városrészben ma is jó néhány felújításra váró, önkormányzati tulajdonú lakóház áll: az itt élők a helyzet foglyai, az önkormányzati lelépési pénzből legfeljebb falusi portát vehetnének a pesti otthonuk helyett.
A bulinegyed tízezer, sőt még több embernek ad munkát, ezek a munkavállalók az utcára kerülnek, ha éjfélkor be kell zárni az üzleteket.
A KSH és a NAV nem rendelkezik kimutatással a belső-erzsébetvárosi vendéglátóhelyeken alkalmazott munkavállalók számáról, az adat a vendéglátósok „saját kutatásán” alapszik. Ha ötszáz üzlettel számolunk, az helyenként húsz munkavállalót jelent – meglehetősen soknak tűnik annak fényében, hogy még a nagyobb melegkonyhás helyek sem alkalmaznak többet két-három szakácsnál, öt-hat felszolgálónál; az éjfél utáni nyitva tartás pedig elsősorban a bár-rendszerű, kizárólag alkoholra szakosodott kocsmák sajátossága. A szürkegazdaság azonban valóban sokakat eltart: ideszámolhatjuk a teljességgel szabályozatlan airbnb-iparágat, illetve a pub-crawl üzletágat, amely éjfélkori induló, ötven-száz fős menetekben megszabott összegért (fejenként általában 5 euróért) szállítja a kuncsaftokat a kocsmáknak.
Az önkormányzat mindvégig igyekezett a vendéglátósok és a lakók konfliktusaként feltüntetni a helyzetet, úgy téve, mintha semmi dolga nem volna a megoldásában. Tehetetlenségét demonstrálta azzal is, hogy tavaly októberben a testület „nem tudott” dönteni a záróráról szóló indítványról, ezért a polgármester népszavazás kiírását jelentette be. Visszatérő érv az is, hogy a jegyző azért nem avatkozhat be az újabb kocsmák nyitásába, nyitvatartási idejébe, a zeneszolgáltatás hangerejébe, stb., mert világörökségi területen ezt nem teszi számára lehetővé a törvény – igaz, a kerület kísérletet sem tett arra, hogy jogszabálymódosítást érjen el.
A tavaly decemberben megtartott erzsébetvárosi közmeghallgatáson a bulinegyed ellen tiltakozók és a Ligetvédők lényegre törő kérdések özönével árasztották el a kerület vezetését, a tisztikar pedig papírból olvasott bornírt válaszokkal igyekezett bagatellizálni a felvetéseket. Ezekből is kiderült azonban, mekkora lépésekkel haladnak az élhetetlen éjszakák elviselhetővé tétele felé.
A 92 fős közterület-felügyelet állományából – mint kiderült - éjszakánként „optimális esetben” 7+1 fő dolgozik az egész kerületben; az összlétszámot már 5 emberrel növelték, és néhányan beiratkoztak az alapfokú angol nyelvtanfolyamra. Az utcatakarításra egy helyett már két gépet alkalmaznak, és további kettő beszerzése folyamatban van. Szerződést kötöttek egy zajszakértővel a zajtérkép elkészítésére, és már árajánlatot kértek az évtizedek óta bezárt köztéri illemhelyek felújítására. A hurráoptimistákat figyelmeztették ugyanakkor, hogy ez „szélesebb körű jogi és műszaki előkészítést igényel”.
Bajkai István erzsébetvárosi alpolgármester, aki az áprilisi országgyűlési választáson a Fidesz jelöltjeként indul a képviselői helyért, rendszeresen hivatkozik arra, hogy pártjának és neki személy szerint semmi köze a vigalmi negyedben uralkodó infernális állapotokért.
Kétségtelen tény, hogy a XIX. századi épületállomány nagyarányú bontásával számoló, egyúttal a pusztulásra ítélt házakat projektcégeken keresztül – az önkormányzat számára nyereséget nem hozó módon – magántulajdonba juttató Madách-sétány beruházás megindítása a szocialista-szabaddemokrata kerületvezetés nevéhez fűződik. De annak ellenére, hogy már 2004-ben megindult az Óvás! vezette tiltakozás a rombolás ellen, a kerületi Fidesz soha nem hallatta hangját az ügyben. 2008-ban pedig, pár hónappal azelőtt, hogy Hunvald Györgyöt előzetes letartóztatásba helyezték, a Fidesz helyi vezetője, Deutsch Tamás lemondott testületi tagságáról, és hamarosan az Európai Parlamentbe távozott.
Ezt követően új káderkészlettel, az addigi második vonallal lépett fel a párt. 2010-től Vattamány Zsolt lett a polgármester, helyettese pedig Rónaszékiné Keresztes Monika: abban a ciklusban került sor a záróra eltörlésére a romkocsmákkal korábban békésen együtt élő Belső-Erzsébetvárosban.
Az addig egyéni képviselőként is dolgozó Rónaszékiné a 2014-es választáson aztán vereséget szenvedett a DK-s Oláh Lajossal szemben, s mivel az alpolgármesterséget is átvette tőle Bajkai István, a választókerületi elnöki poszttal kellett beérnie. Tavaly ősszel azonban ez a poszt is Bajkaira szállt: most a milliárdos kormánymegbízásokkal kitüntetett SBGK ügyvédi iroda tagja, Orbán Ráchel ügyvédje méretheti meg magát a választáson. Ismertségét az elmúlt hetekben tojás- és tejosztással igyekezett növelni.
Az átlátszó.hu tavaly november 2-án megjelent cikkében ugyanakkor arról írt, hogy „Fidesz-közeli vállalkozók is megvetették a lábukat a hetedik kerületi romkocsmabizniszben”, és utalt arra is: a romkocsma ma már mérsékelten nyereséges üzletnek számít, miközben a vigalmi negyed egésze láthatóan pörög.
