Olvasom, hogy Nagy-Britanniában tömegek tiltakoznak az egészségügy alulfinanszírozottsága miatt. Az egyik brit bulvárlap privát „népszavazásán” azt kérdezte az olvasóitól, elfogadnának-e mondjuk egy 1 százalékos adóemelést, vagy heti egy font levonást a bérükből cserébe azért, hogy az egészségügyi szolgálat jobb legyen. A megkérdezettek 63 százaléka igent mondott. Ki is számolták, hogy ha ezt bevezetnék, egy csapásra - forintra átszámolva - ezer milliárdnál is több forrás érkezne a brit egészségügybe.
Innen nézve az ember kénytelen elgondolkodni, jól döntöttünk-e 2008 márciusában, amikor a Fidesz-KDNP nyomására a magyarok többsége nem akart sem 300 forintos vizitdíjat, sem ugyanekkora kórházi napi díjat, sem felsőoktatási tandíjat fizetni. Az eredetileg a háziorvosi és fogorvosi praxisok, illetve a kórházi körülmények javítására szánt összeg máig is hiányzik az egészségügyből, hiszen a vizitdíj bevételeiből a háziorvosoknál 2007 február-október között 6,8 milliárd, a járóbeteg-ellátóknál 4,4 milliárd forint, a kórházakban havi 4-10 millió forint bevétel keletkezett.
Hogy ezt az egész szociális népszavazási kampányt annak idején - ellenzékben - mennyire álságosan támogatta a mai kormánypárt, az 2010-ben, a „fülkefor” győzelme után hamarosan kiderült. Amíg a szocialista kormányok idején átlagosan évi 100 ezer forint „képzési hozzájárulást” kellett volna fizetniük a diákoknak, itt tovább bővült a részösztöndíjas, illetve az önköltséges képzés, aztán csökkentették az ingyenes oktatási keretszámokat, s ezzel nem egy népszerű szakon megúszhatatlanná vált a félévenkénti több százezer forintos tandíj. Annak persze, aki ki tudja fizetni...
Ami pedig az egészségügyet illeti: a családorvosi és a fogorvosi praxisok azóta is alulfinanszírozottak, a kisebb településeken egyenesen nincs orvos, a kórházakban pedig egyre romlanak az ellátási körülmények. Aki megengedheti magának, hogy zsebből kifizesse a CT vagy PET vizsgálatot, és nem akarja évekig tűrni a fájdalmakat, mert hosszú sor vár például az endometriózis műtétre, esetleg térd- vagy csípő protézisre szorulna, az valamelyik magánkórházban egy kisebb vagyonért ugyan, de gyorsan túleshet rajta. Ha megkérdezné valaki azokat, akik viszont kénytelenek kivárni a sorukat, hajlandóak volnának-e megint 300 forint vizitdíjat fizetni a gyorsabb ellátásért, alighanem igennel szavaznának.
Ha, mondjuk, az angliai ötletet próbálnánk adaptálni a hazai viszonyokra, és a 4,5 millió magyar foglalkoztatott béréből hetente levonnánk egy elkülönített egészségügyi alap javára 350 forintot, abból a hvg.hu számítása szerint hetente több mint 1,5 milliárd, éves szinten pedig 81 milliárd forint bevétele származna az egészségügynek. Ha a jövedelem egy százalékát kellene felajánlani erre a célra, akkor a 294 ezer forintos bruttó átlagbérrel számolva havi 13 milliárd, éves szinten 157 milliárd forinttal nőne az egészségügyi kassza. Csak összehasonlításként: az egészségügyi dolgozók idei béremelésére nagyjából 20 milliárd forintot szán a kormány.
Tíz év elteltével talán ez is megérne egy népszavazási kezdeményezést.