Bár Emmanuel Macron francia elnök tavaly az utóbbi idők legátfogóbb javaslatával állt elő az Európai Unió reformjára vonatkozóan, éppen ő ellenzi leginkább, hogy a jövőre esedékes európai parlamenti választáson megismételjék a 2013-as gyakorlatot, és az egyes pártcsaládok listavezetőket állítsanak. Akkor az Európai Néppárt által indított Jean-Claude Juncker televíziós vitákat is folytatott Martin Schulz-cal, a szociáldemokraták akkori listavezetőjével. Hogy ez a módszer sikeres volt-e, és közelebb hozták-e az uniót az európai választókhoz, e tekintetben megoszlanak a vélemények. A nagy pártok azonban úgy vélik, bevált a módszer. David McAllister, az Európai Néppárt német alelnöke azt közölte: amint azt már korábban eldöntötték, a pártcsalád novemberi, Helsinkiben esedékes csúcstalálkozóján jelölik majd ki a listavezetőt. Hasonlóképpen foglalt állást honfitársa, Günther Oettinger uniós biztos, aki szerint „nem lehet visszaforgatni az idő kerekét”. Úgy vélte, ezzel az állam- és kormányfők nagy része is tisztában van.
Miért éppen a közismerten több Európát óhajtó Emmanuel Macron ellenzi ezt a megoldást? Vélhetően azért, mert ő maga semmit sem nyerne azzal, ha a pártcsaládok listavezetőket választanának, mivel az általa alapított En Marche-mozgalom egyiknek sem tagja, így nem is szólhat bele abba, hogy ki legyen az Európai Bizottság következő erős embere. Elvileg lehetőség lenne arra, hogy a politikai erő belépjen az Európai Néppártba, ám Macronnak más tervei vannak. Ő a transznacionális listákat támogatja. Elképzeléseinek megvalósítására azonban nincs elég idő, a 2019-es-EP választásig biztosan nem tudják meghozni az ehhez szükséges intézményi reformokat.
A francia elnök azonban nemcsak külföldön okozott kavarodást, hanem hazájában is, méghozzá egy teljességgel más üggyel. Bejelentette ugyanis, hogy felmenti az állami rádió elnökét. Macron szerint az esztendő végéig életbe kell léptetni az új közszolgálati médiatörvényt, mert a jelenlegi „a Köztársaság szégyene”.
Indokolás nem hangzott el, a politikai sajtó csak arra emlékeztet, hogy a negyvenéves Mathieu Gallet hozzávetőleg négy éve tölti be posztját, még Nicolas Sarkozy nevezte ki, a szocialista Francois Hollande a helyén hagyta, most ellenben Macron megválik tőle. Nem világos, hogy valójában mi történt pontosan, csak következtetni lehet arra: a kinevezés rendjét sértették meg azzal, hogy nem a korábbi törvény előírta testület, az Országos Audiovizuális Főtanács szemelte ki a posztra. Elvben e testületnek kellett volna döntenie arról, hogy kik kerüljenek az államinak mondott rádiók, illetve televíziók élére. Macron szerint mindkét elődje, azaz Sarkozy, illetve Hollande is önkényesen, hatáskörét túllépve avatkozott be. A jelenlegi elnök feltehetően erre is utalt, amikor szégyenről tett említést a közszolgálati média kapcsán. Ezért hírek szerint új audiovizuális törvény készül, amelynek célja, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, egyértelmű helyzetet teremtsen a kinevezéseknél.
Pillanatnyilag azonban még teljes a káosz. Matthieu Gallet ugyanis papíron változatlanul a helyén van, nem ismerte el eltávolításának jogosságát, rendszeresen összehívja az állami tömegtájékoztatás vezető szerveit. Szónokol, ügyvédei „önkényes döntést” emlegetnek, és azt hangoztatják, március elejéig el sem lehet mozdítani. Addig döntéseket hozhat, folyamatosan kezdeményezhet: nyilvánvalóan állandó támadásban akar maradni. Néhány napja azonban stílust váltott, enyhülést emleget, szerinte még nincs veszve minden.
Nagy tévedés volna a jelenlegi francia feszültséget akár a legcsekélyebb mértékben is összehasonlítani azzal, ahogyan a visegrádi országokban fellépnek a közszolgálati médiával szemben. Nem az éppen uralkodó kormányzat a kizárólagos szerv, amely vezetőket nevezhet ki a csatornák élére, nem a politikai élet vezető személyiségei szabják meg, mit mondhatnak a hírműsorokban.
A Le Figaro tanulmányterjedelmű elemzést közölt, amely címszavakban úgy foglalja össze tömören a mai állapotot, hogy a közszolgálati média túlságosan sokba kerül, túlontúl üzleti szemléletű, viszont agyonpolitizált. Elvben hármas a hivatása: a tájékoztatás és a szórakoztatás mellett a műveltséget kellene terjesztenie. A választék bőséges, a közvetített műsorokat profik állítják elő. Viszont a legfrissebb elemzések azt jelzik, hogy a demokratikus világ vezető országaiban - az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Németországban, illetve Franciaországban - a fiatal nemzedék életében már nem a televízió tölti be a központi szerepet. A műfaji választék annyira széles, hogy sokakat untatják a bő lére eresztett programok. Japánból érkezett friss hír szerint az ottani képernyőn hamarosan megjelenik a mesterséges intelligencia által vezérelt bemondórobot, fiatal lány alakjában. Egyénisége nincs, közömbös, érzelemnélkül, és csak kényszeredettem tud mosolyogni.
