Ungváry Krisztián: A tények védelmében

Publikálás dátuma
2018.02.17 08:30

Fotó: /

Karsai László szerint Gerhard Schmidhuber vezérőrnagy nem menthette meg a gettót, mert szerinte nem létezett terv a gettó elpusztítására. Hiába gondolta tehát minden releváns személy 1945-ben, hogy létezett ilyen terv, hiába támasztották alá ezen meggyőződésüket a sorozatos tömeggyilkosságok a gettó területén, hiába vallottak erről többen a Népbíróság előtt, egyértelművé téve hogy az SS és a nyilasok közös akciójáról van szó.

Létezett-e a terv?

Karsai úgy állítja be, mintha a népbírósági anyagok kevésbé lennének forrásértékűek – azokban a köteteiben amelyekben ezen anyagokra támaszkodott, még másképp gondolta… Az az érv pedig, hogy azért sem létezhetett ilyen terv, mert nem került elő róla a nyilas korra datálható írásos bizonyíték, a 15 ezer budapesti zsidó áldozat tükrében sajátosnak mondható. Még sajátosabb, amikor a terv írásos verziójának hiányát Karsai már úgy interpretálja, hogy ez arra bizonyíték, hogy az érintetteknek „eszük ágában sem volt” védelmet kérni ez elől. Karsai is tudja, hogy a budapesti nyilas és SS-iratok kevesebb mint 1 százaléka maradt fenn, válogatása tehát rendkívül szelektív és az, hogy ő nem talált meg valamit, még nem bizonyíték arra hogy az irat nem is létezett. Az pedig már az abszurd kategóriába tartozik, amikor Karsai szerint azért sem létezhetett ilyen terv, mert az antiszemita Solymossy és Lőcsei rendőrtisztek, a gettósítás felelősei nem árulták ezt el a zsidóknak (és egyébként ebben a kérdésben Karsai állításával ellentétben iratokkal támasztható alá, hogy nem hittek nekik a gettó vezetői). A nyilas tettesek éppen a vélt „zsidó bosszú” miatt kívántak leszámolni mindenkivel és eszük ágában sem volt tervükről írásos bizonyítékokat gyártani, nem beszélve arról, hogy az ostrom alatt keletkezett nyilas iratok 99 százaléka amúgy is eltűnt. Péchy Blanka így emlékezett erre a lélektani szituációra: „A tiszt elbeszélte, hogy a zsidókat ingre vetkőztetve lelőtték a Duna parton és a vízbe dobták. – De nem az a baj, hogy csinálták – mondta –, hanem hogy meghagytak belőlük, mert amíg írmagjuk marad, az mind bosszúálló disznó lesz.” Márai Sándor pedig így: „Két diakonissza beszélget: Az egyik: – Egészen bizonyos, hogy a nyilasok valamilyen szörnyűségre készülnek a gettó ellen. – A másik: – Sajnálom a szerencsétleneket, de talán jó ez így, mert akkor nem lesz alkalmuk bosszút állni.”

Karsai abból a semmilyen bizonyítékkal alá nem támasztott hipotézisből indul ki, hogy Szalai Pál összebeszélt barátaival, hogy előadhassa legendáját. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a Karsai által is említett személyek (Szalai, Szabó, Perjési, Kubissy) térben és időben eltérő alkalmakkor tettek ugyan vallomást, mégis egységesen vallották azt, hogy történt egy találkozó Schmidhuber vezérőrnagynál a gettó megsemmisítésének terve kapcsán. Mindegyikük egységesen vallotta azt is, hogy létezett terv a gettó megsemmisítésére (csak Lucska Vilmos tagadta, hogy ebben személy szerint szerepe lett volna – ez is mutatja, hogy vallomását nem veréssel szedték ki belőle, mert akkor éppenséggel ezt is kiverhették volna). Nidosi Imre Budapest nyilas parancsnoka annak ellenére vallotta be ezt a történetet, hogy számos más tömeggyilkosságot letagadott (amit az akasztófa alatt aztán mégis bevallott). Így semmi alapja sincsen annak, hogy azt feltételezzük, kényszerrel tettek magukra terhelő vallomást. Ráadásul minderről az 1966-os zuglói nyilasok perében Bükkös György is nyilatkozott. Figyelemre méltó hogy az események után 21 évvel is emlékezett arra, hogy „Szalai Pál rendőrtiszt akadályozta meg a gettó felrobbantását.” Teljesen érthetetlen tehát, hogyan gondolhatja Karsai azt, hogy „semmiféle komolyan vehető bizonyíték nincs, hogy Szalai vagy Kubissy és Sédey járt Schmidhubernél.”

Karsai fontosnak tartja megemlíteni, hogy Szalai 1945 októberi ítéletében nincsen szó a gettó megmentéséről. Ez azonban nem meglepő, mivel az ítélet felmentette Szalait és csak azokra a kitételekre reagált, amelyeket vele szemben vádként fogalmaztak meg.

Karsai azzal kívánja hitelteleníteni Perjési Ferencet, hogy baráti viszonyban volt Szalaival. Ez azonban nem bizonyíték arra, hogy vallomása hazugság. Perjésinek 1945-ben nem volt pere, csak igazolási eljárása, amiben igazolták és ennek során ez szerintem azért nem került említésre, mert az ügyben Perjési szerepe csak egy hír átadására korlátozódott, míg más ügyekben sokkal fontosabb volt. Igaz, először a Nidosi-féle perben van adat arra, hogy Perjési elmondta ezt a történetet. Más kérdés, hogy Perjési anyagai rendkívül hiányosak és az sem zárható ki, hogy korábban is nyilatkozott erről, de az a dokumentum selejtezésre került. Amennyiben vallomását összebeszélés alapján tette volna, akkor Karsai adós annak magyarázatával, hogy miért mondja el a gettó elleni merénylet megakadályozását – ami Karsai szerint nem létezett – 1945-ben tőle függetlenül Kubissy és miért ismeri el ennek tényét a más bűnöket tagadó Nidosi és Lucska, illetve 21 évvel később Bükkös valamint Per Anger?

Schmidhuber közbelép

Kubissy vallomása csakugyan pontatlan. Azonban a vallomását teljesen képzetlen személyzet vette fel. Nem igaz, hogy egy szóval sem említette, hogy Schmidhuber segítségével mentette meg a gettót. Vallomása így hangzik: a gettó lemészárlását „megakadályoztam azáltal, hogy Schmidhuber német tábornokhoz elmentem Sédeivel”- ez viszont csak az az alkalom lehetett amelyről Szalai is beszél, csak éppen kicsit elferdítve a tényeket (kegyesen elsiklott afelett, hogy nem magától ment oda, hanem éppen Schmidhuber rendelte be és nem ő adott parancsot neki hanem fordítva). Nem véletlen, hogy Kubissy későbbi vallomásainál, amikor kihallgatói már ismerték a Szalai-féle verziót, nem tért vissza erre többször.

Fontos tudnia az olvasónak, hogy az a vita, amelyet itt lát, nem köztem és Karsai, hanem a kérdésben véleményt nyilvánító összes történész és Karsai között zajlik. Hogy csak a magyar nyelven megszólaló legfontosabb személyeket említsem: Randolph Braham, Szekeres József, Lévai Jenő és Sipos Péter egyaránt tényként fogadják el, hogy létezett a gettó ellen pogrom terve és hogy ezt végső soron Schmidhuber akadályozta meg. Sipos csupán annyiban képviselt ez ügyben különvéleményt, hogy kizártnak tartotta, hogy a kérdésben Schmidhuber önállóan döntött volna.

Schmidhubert illetően más bizonyítékok is vannak. Nem sokkal korábban – feltehetően január 9-én vagy 10-én – Wallenberg is megkereste őt a gettó ügyében. Per Anger, a svéd követség másodtitkára, Wallenberg segítője arra emlékezett, hogy amikor értesült a tömeggyilkos tervről „követelte, hogy a német parancsnok, Schmidhuber tábornok akadályozza meg a mészárlást. Máskülönben tesz róla, hogy Schmidhuber az akasztófán végezze, amint megjönnek az oroszok. Schmidhuber megrettent Wallenberg szavaitól, leállította a gettó ellen tervezett műveletet. Így járult hozzá Wallenberg újabb hetvenezer élet megmentéséhez.”

Emléktáblát neki

Per Anger sajnos arról nem nyilatkozott, hogy magán a tárgyaláson is jelen volt-e. Az is nyilvánvaló, hogy Schmidhuber nem a felelősségre vonástól félt, életével ugyanis katonaként amúgy is leszámolt már. Döntésének mozgatórugóit erkölcsi megfontolásokban kell keresni. Beszámolóját alátámasztja Veres Tamás, Wallenberg fényképésze, aki több alkalommal is elmondta, hogy Wallenberg január 10-e körül tárgyalt egy német tiszttel, aki egy papírt adott arról, hogy német katonáknak tilos a gettóba belépni, mert az védelem alatt áll. Karsai Per Anger kötetét azzal kívánja hitelteleníteni, hogy abban elírások szerepelnek. Ez igaz, és egyáltalán nem meglepő, hiszen Per Anger levéltárak látogatása nélkül írta visszaemlékezését. Adatok eltévesztése és fikciók közlése viszont nem ugyanaz. Karsaival is többször előfordult már hogy tényeket összekevert, ettől azonban nem állítanám róla, hogy fikciókat gyárt. Fiktív tényeket Per Anger nem írt és erre Karsai sem szolgáltat bizonyítékot, ezzel szemben megkapta a „Világ Igaza” elismerést. Az pedig, hogy a Veres által említett papír nem maradt fenn, éppenséggel nem cáfolja Veres állítását. Összesen tehát nyolc tanú van Schmidhuber mellett, ebből három a „Világ Igaza” kitüntetettje.

Karsai azt írja, hogy „Európában sehol nem emlékeznek meg kegyelettel, gyásszal a náci Nagynémet Birodalom katonáiról.” Ezt rosszul tudja, mert ahol vannak német katonai temetők, ott kegyelettel és gyásszal emlékeznek meg róluk. Azonban itt nem ez a kérdés. Nem azt kívánom, hogy minden katonának állítsanak emléktáblát, hanem csak azt, hogy a bizonyítottan zsidó-mentő és semmilyen háborús bűnt el nem követő Schmidhubernek tegyék ezt meg – hasonlóan más zsidó-mentő Wehrmacht-katonához, akiknek számos országban van emlékhelye.

(Karsai László az utolsó pillanatban, anélkül, hogy Ungváry Krisztián reagálni tudott volna, még módosított írásán. Ezért Ungvárytól elnézést kérünk - a szerk.)

Szerző
2018.02.17 08:30

Digitális diktatúra Kínában

Publikálás dátuma
2018.09.21 12:00

Fotó: EYEPRESS NEWS/
Kínában a Kommunista Párt által „társadalmi elismerésnek” nevezett digitális megfigyelő rendszer 2020-ban már teljes kapacitással fog működni.
A "társadalmi elismerés" mindenkiről részletes feljegyzést fog vezetni az 1,4 milliárd lakosú országban. A 200 millió kamera országos hálózata a nap 24 órájában követ majd nyomon mindenkit, nem lesz olyan sötét sarok, ahová el lehet rejtőzni előlük. Az egyik, már működő nyilvántartó program próbaverziója összesen 800 pontot adhat. A sikeres, gazdag üzletemberek, akik sok „állampolgár-pontot” szereznek, VIP ellátást kapnak a hotelekben, repülőkön, olcsó kölcsönökhöz juthatnak, a legjobb egyetemekre járhatnak, és gyorsan kapnak munkát. A kevés pontszámmal rendelkezőket gyakorlatilag kizárják a társadalomból, nem utazhatnak, nem kaphatnak kölcsönt, állami munkát. A mindent átfogó nyilvántartást a legmodernebb megfigyelőrendszer üzembe helyezése teszi lehetővé. A kamerák arcfelismerővel, testletapogatóval és nyomkövető rendszerrel lesznek felszerelve, állandó megfigyelés alatt tartva minden állampolgárt. Emellett az okostelefonok is monitorozzák a tulajdonosaik tevékenységét napról-napra. A társadalmi elismerést, amely a fejlesztés különböző fokozatában van, már legalább egy tucat városban tesztelik. Az is tudható, ki, mit vesz a szupermarketban, túl sok alkohol vásárlása például pontvesztéshez vezet, míg a pelenkavásárlás, amely felelősségtudatról tanúskodik, plusz pontokat hoz, ami azonnal megjelenik a rendszerben. Pontvesztéshez vezethet az is, ha valamelyik szülő vagy barát negatív megjegyzést tesz a kormányra. És természetesen pontokban jelentkezik az is, kikkel randevúzik, kivel házasodik össze a kínai állampolgár. Az ABC News által megszólaltatott Dandan Fan, aki jól menő üzletasszony, és 770 pontja van a lehetséges 800-ból, nem tiltakozik a mindent átfogó megfigyelés ellen, mint mondja, minden ember minden országban stabil és biztonságos társadalmat akar, ezért ha mindenhol kamera van, nem érzi veszélyben magát. Mivel Kínában a polgárok megfigyelése hagyományos gyakorlat, az emberek hozzászoktak, hogy a kormány meghatározó szerepet játszik magánéletükben is. A privát szférának nincs akkora értéke, mint nyugaton, a közjó előbbre való, mint az egyén érdeke. Vannak azonban a rendszernek már kárvallottjai is. Liu Hu oknyomozó újságírót, aki kormányzati korrupciós ügyekre hívta fel a figyelmet, és sorozatgyilkosságokat oldott meg, a kormány ellenségnek tekinti, és elvesztette szociális hitelét. Karrierje tönkrement, elszigetelődött, félti családja jövőjét. Szeretné, ha a világ megértené, milyen veszélyt jelent a "társadalmi elismerés". 
Szerző
2018.09.21 12:00
Frissítve: 2018.09.21 12:00

A hatóságok szerint Ahmed H. terrorista

Publikálás dátuma
2018.09.20 19:05

Fotó: MTI/ Rosta Tibor
Három év után született jogerős ítélet Ahmed H. ügyében. A szír férfinek papírja van arról, hogy a magyar hatóságok szerint terrorcselekményt követett el.
– Csalódottak vagyunk, hiszen három rács mögött töltött év után a csütörtöki döntés Ahmed H.-nak, a feleségének és két kislányának nem szolgáltat igazságot – így kommentálta lapunknak Demeter Áron, az Amnesty International Magyarország emberi jogi szakértője a röszkei terrorper vádlottjának büntetését. Az első fokon kiszabott 7 év helyett Ahmed H.-t 5 év szabadságvesztésre ítélte a Szegedi Ítélőtábla. A bíróság három évvel a röszkei határon lezajlott tömegzavargások után hozott csak jogerős ítéletet. A per kétszer is megjárta az elsőfokú eljárást. Először tíz év fegyházat kapott Ahmed H. terrorcselekményért és a határzár megsértéséért, de a Szegedi Ítélőtábla döntése szerint meg kellett ismételni az eljárást. Az ezután következő elsőfokú ítélet a szír férfit hét év fegyházra ítélte és tíz évre kiutasította Magyarországról. Csütörtökön ismét Szegeden született döntés, az 5 év börtönbüntetésbe pedig beleszámít Ahmed H. előzetesben töltött ideje is, így mintegy négy hónap múlva feltételesen szabadulhat. A HVG tudósításából kiderült, hogy Ahmed H. védője, Bárándy Péter arra hívta fel a figyelmet, a terrorcselekményt nagyon árnyaltan kell értelmezni, szerinte ebben az esetben nem erről van szó. Védence, aki ciprusi állampolgár, a határzár megsértésével nem bűncselekményt, hanem csak szabálysértést követett el. A bíróság nem fogadta el Bárándy érvelését, terrorcselekményért ítélte el a vádlottat. Demeter Áron is úgy látja, hogy Ahmed H. nem követett el terrorcselekményt, ezt pedig szerinte a bizonyítékok is alátámasztják. Ahogyan ő is elismerte – folytatta Demeter - , a szír férfi a zavargás során eldobott pár követ, de ez még nagyon messze van a tényleges terrorcselekménytől. Ahmed H. bűncselekményt követett el a határon, de semmiképpen sem terrorista, ahogyan azt a magyar kormány képviselői évek óta szünet nélkül hirdetik – hangsúlyozta az emberi jogi szakértő. A jogerős ítélet meghozatala előtt pár nappal egyébként a civilszervezet petíciót juttatott el az Igazságügyi Minisztériumhoz (IM), amelyben Ahmed H. büntetésének enyhítését kérték. A petíciót 109 ezren írták alá 163 államban, köztük ezer magyar állampolgár. Az IM Demeter közlése szerint percekkel a petíció megjelenése után felszólította a jogvédő szervezetet, hogy tartózkodjon az igazságszolgáltatás befolyásolásától. – Minden civilszervezetnek és állampolgárnak szíve joga, hogy bírósági döntésekkel ne értsen egyet – közölte Demeter, hozzátéve: ez nyilván nem helyez semmilyen nyomást a magyar igazságszolgáltatási rendszerre. Ellentétben a jogvédő szerint a kormányzat felől érkező nyomással. – Már azelőtt, hogy megindult a bírósági tárgyalás, arról beszéltek, hogy terrorista. Az IM közleményében szintén terroristának nevezte, a jogerős ítélet előtt. Ha valami képes nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra, azok az ilyen kormányzati nyilatkozatok – vélekedett Demeter Áron.

Kronológia

Három éve, egy nappal a tömeges bevándorlásról szóló törvény hatályba lépése után Röszke-Horgos határátkelőnél egymásnak feszültek a magyar oldalon felsorakozó rendőrök és a Szerbiában feltorlódott, Nyugat-Európába készülő menekültek. A törvény szerint az akkora felépülő határzár megsértése bűncselekménynek számított. A jogi határzár életbe lépésekor több ezer menekült rekedt Szerbiában. Az ott várakozó csoportok szeptember 16-án kezdték követelni a kapu megnyitását, kövekkel és palackokkal dobálták a határvonal szerb oldaláról a magyar oldalon sorakozó rohamrendőröket, akik vízágyúkat is bevetettek. A csaknem másfél órán át tartó zavargás után a magyar területre kerülteket előállították, közülük tíz ember ellen vádat emeltek a határ megsértése és terrorcselekményben való aktív részvétel miatt. Ahmed H.-t napokkal később, egy vonaton tartóztattak le, a szír férfit a kezdetektől terrorcselekmény gyanújával vádolták és vették őrizetbe.

Témák
Ahmed H
2018.09.20 19:05
Frissítve: 2018.09.21 10:26