Dél-Afrika - Lemondatták az államfőt

Publikálás dátuma
2018.02.16. 06:32
Zuma (balra) és Ramaphosa régebben jóban voltak, kérdés, ez megmarad-e ezután is Fotó: AFP/Jacquelyn Martin
Beiktatták Dél-Afrika új államfőjét, Cyril Ramaphosát. Több frontos háborút kell vívnia, csökkentenie kellene a szegények és a gazdagok közötti különbségeket.

Hirtelen felgyorsultak az események Dél-Afrikában, miután szerdán ultimátumot intéztek Jacob Zumához: vagy lemond az elnökségről, vagy leváltja őt a parlament. A 2009 májusa óta hatalmon lévő, egy sor korrupciós üggyel vádolt államfő ugyan még szerdán délután sem mutatott hajlandóságot a lemondásra, este azonban bejelentette távozását. Ez jelentősen egyszerűsítette a hatalomátadást, a törvényhozás már csütörtök délutáni ülésén megválasztotta az új államfőt, Cyril Ramaphosát.

Nem az a meglepő, hogy így alakult a belpolitikai helyzet, hanem inkább az, hogy az összesen 780 korrupciós, pénzmosási, csalási és adócsalási váddal illetett, immár csak volt elnök mindeddig a hatalomban maradhatott. Bár már megválasztásakor is ellentmondásos, a demokrácia alapszabályaira nem sokat adó személyiségnek ismerték, a kormánypárt, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) is asszisztált kétes ügyeihez, s e politikai erőnek volt köszönhető, hogy Zuma összesen nyolc ellene indított bizalmatlansági indítványt is túlélt. Ennek elsődlegesen az lehetett az oka, hogy az ANC-ben a párt szétszakadásától féltek, így még mindig a kisebbik rossznak tartották a közismerten korrupt politikus hatalomban tartását. Azért sem volt annyira egyszerű megválni tőle, mert Zuma az egyik legjelentősebb dél-afrikai kisebbség, a lakosság negyedét kitevő zulu kisebbség tagja, így attól is tarthattak, hogy leváltása törzsi villongáshoz vezethet. Zuma nagyon is kedvezett saját törzsének, neki köszönhető, hogy a zuluk befolyásos tisztségekre tettek szert a pártban, az államigazgatásban és a rendőrségben is. Az államfőnek a Zulunandi Egyetem díszdoktori címével honorálták „jótékonyságát”. Kétségtelen továbbá, hogy Zuma karizmatikus személyiség, aki a kevéssé iskolázott réteg körében népszerű is volt amiatt, mert habzsolta az életet. Talán még irigyelték is poligámiája miatt. Sokáig azért sem merték firtatni kétes ügyleteit, mert Zuma is harcolt az apartheid ellen. Gyermekkorában kecskékre vigyázott, iskolai végzettsége nincs. Tíz évet töltött el Robben Island hírhedt börtönében.

Mostanra azért vált tarthatatlanná Zuma helyzete, mert elsődlegesen őt teszik felelőssé az ország katasztrofális gazdasági helyzetéért. Már az új elnökre, a tavaly decemberben az ANC első emberének választott Cyril Ramaphosára hárul a feladat, hogy rendbe tegye az ország ügyeit, s pénteken máris megtarthatja első évértékelő beszédét. Mondhatni többfrontos háborút kell vívnia. Egyrészt meg kell békítenie pártját, másrészt csökkentenie kellene a szegények és a gazdagok közötti hatalmas különbségeket, illetve a szegénységet, harmadrészt stabil növekedési pályára kellene állítania a gazdaságot.

Az 1952-ben született politikus szintén az apartheid ellen harcolt. Üzletemberként komoly, 450 millió dollárra becsült vagyonra tett szert. Egyebek mellett az ő tulajdonában volt a McDonald’s dél-afrikai hálózata. Ügyes szónoknak tartják, aki remekül képes kompromisszumokat kicsikarni. Ő volt az ANC főtárgyalója, amikor Dél-Afrika a demokrácia útjára tért, így neki is kulcsszerepe volt abban, hogy 1994-ben megtarthatták az első szabad és demokratikus választásokat. A demokrácia első elnöke, az ország ikonikus alakja, Nelson Mandela is későbbi utódát látta benne. Ramaphosa népszerűvé vált azzal is, hogy ő alapította az ország befolyásos bányászszakszervezetét. Többször is kikelt az országban tapasztalható féktelen korrupció ellen, amely egy megfogalmazása szerint a gazdasági fejlődés legnagyobb gátja.

Bírálói is akadnak. Azt vetik a szemére, hogy több esetben pénzügyi impériumának gyarapítását helyezte előtérbe. Ugyanakkor - ellentétben Zumával - sosem kapták korrupt üzelmeken. 2012 augusztusában keményen bírálta a marikanai bányászsztrájkot, amelyet szerinte „bűnözők” szerveztek (az akkori rendőri fellépés miatt 34 bányász vesztette életét). Később azonban azt közölte, megbánta kijelentését. Ramaphosa a venda törzs tagja. Magánéletéről keveset tudni. Elvált, jelenlegi felesége a milliárdos bányavállalkozó, Patrice Motsepe testvére. Összesen négy gyermeke van.

Tragikus: hetente belehal egy magyar a munkába

Publikálás dátuma
2018.02.16. 06:20

Legalább kétszer annyi munkahelyi baleset történik, mint amit a hivatalos statisztika mutat, pedig az sem kevés.

A munkaerőhiány miatt elrendelt tetemes mennyiségű túlóra, magas fluktuáció, kellő hosszúságú betanulási idő nélkül munkába állított dolgozó: ezek azok a helyzetek, amelyek egyre inkább jellemzik a magyar munkavállalók hétköznapjait, és amelyek miatt egyre több munkahelyi baleset történik. Ezt azonban nem teljesen tükrözi a statisztika, mert a cégek a balesetek felét-harmadát nem jelentik be - hacsak nem végződik halállal.

A Nemzetgazdasági Minisztérium Munkavédelmi Főosztálynak jelentése szerint a 2017. novemberig nyilvántartásba vett jegyzőkönyvek alapján tavaly 16 172 munkabaleset történt az országban, ami 2016-hoz képest némi csökkenést jelent. A korábbi évek azonos időszakait vizsgálva ugyanakkor egy folyamatosan emelkedő tendencia látszik: 2013-ban például 11 567 munkahelyi balesetet jegyzőkönyveztek, 2015-ben már 14 247-et. A halálos kimenetelű balesetek száma pedig – amelyeket már a munkáltató sem tagadhat el – egyértelműen növekszik: 2014-ben 50-en, 2016-ban 60-an, tavaly pedig már 62-en vesztették életüket munka közben az év első 9 hónapjában.

A legtöbb baleset a gépiparban, a feldolgozóiparban, és a szállítás, raktározás területén történik, és ezekben az ágazatokban fordul elő a legtöbb haláleset is. A statisztikából látványosan kilóg ugyanakkor az építőipar, amely a balesetek számát tekintve a középmezőnyben helyezkedik el, mégis itt történik a legtöbb – tavaly 15 – halálos baleset. Ennek hátterében feltehetőleg az áll, hogy az építőiparban a legmagasabb a feketefoglalkoztatás: a dolgozók 40 százaléka bejelentés nélkül dolgozik. Ha pedig nincs dolgozó, nincs munkahelyi baleset sem.

A statisztika nem csak itt torzít. Uniós összehasonlításban Magyarország munkabiztonság terén élen jár: hivatalosan harmadannyi 4 napon túl gyógyuló munkabaleset történik nálunk, mint az unióban. A halálos áldozatok arányát tekintve ugyanakkor már a középmezőnybe tartozunk. Feltehetőleg inkább ez utóbbi helyezés a mérvadó, hiszen a Vasas Szakszervezetek Szövetségének önsegélyező pénztárához érkező kérésekből is az látszik, hogy legalább kétszer annyi munkahelyi baleset történik, mint amit a hivatalos adatok mutatnak. Ráadásul ezek száma egyre emelkedik – mondja László Zoltán, a szakszervezet alelnöke.

A balesetek elszaporodásának szerinte javarészt a növekvő munkaerőhiány az oka. Emiatt ugyanis drasztikusan megnövekedett a túlórák száma – van olyan dolgozó, aki 31 nap alatt 35 műszakot húzott le -, a túlhajtott munkavállalók koncentrációja pedig csökken. Az újonnan fölvetteknek ráadásul alig hagynak betanulási időt. A fémmegmunkálást ma már betanított munkással végeztetik, akinek a korábbi 3-4 hét helyett mindössze egy napja van megtanulni a feladatot, és már magára is hagyják – említ egy példát az érdekvédő. A munkavédelmi előírásokat sem tartják be maradéktalanul a cégek. Az egyik gyárban például a dolgozók ütik be a helyére azokat az alkatrészeket, amelyeket az előírás szerint gépeknek kellene. Így óránként 8-10 darabbal többet tudnak legyártani. Igaz, a dolgozók válla, könyöke is tönkremegy bele. A munkásoknak gyakran kell hibásan működő gépekkel is dolgozniuk.

László Zoltán tud olyan cégről, ahol ezek miatt már 20 százalékkal megemelkedett a roncsolásos balesetek száma. Ilyenkor a munkavállalóknak meg kellene tagadniuk a munkát, de nem merik kockáztatni az állásukat. Mint ahogyan akkor sem, amikor megtörténik a baleset, és a cég pár tíz- vagy százezer forinttal győzi meg a munkavállalót arról, hogy valójában még otthon vágta le az ujját vagy zúzta szét a lábát. A szakszervezethez az utóbbi időben öt-hat olyan balesetről is érkezett jelzés, amelyet nem jegyzőkönyveztek. A munkavállalókban még mindig nem tudatosult, hogy ilyen esetekben fel lehetne lépni. Többségüket még mindig meg lehet fenyegetni azzal, hogy kirúgják, ha nem jön be túlórázni, miközben éppen a munkaerőhiány miatt kell túlóráznia – jellemzi a helyzet paradox voltát László Zoltán.

Pedig érdemes akár bírósághoz is fordulni. Egy nemrég zárult ügyben például egy maradandó károsodást okozó munkahelyi baleset kárvallottjának 500 ezer forintot ajánlott a munkáltatója, a bírósági ítélet után azonban összesen 35 millió forintot fizetett ki. Vagyis az eredeti ajánlat hetvenszeresét.

Igaz, erre nyolc évet kellett várni. Ikanov Gábor ügyvéd azt mondja: épp ez az egyik ok, amiért a munkavállalók nem szívesen terelik jogi útra a baleseteket. Nem akarnak vagy nem tudnak éveket várni az ítéletre, ezért inkább elfogadják a munkáltató által kínált alacsonyabb kártérítési összegeket. Sokan pedig nincsenek is tisztában a jogaikkal. A munkáltatók egy része ki is használja ezt: Ikanov Gábor szerint a munkahelyi balesetek legalább harmadát nem jegyzőkönyvezik. A munkáltatónak ugyanis sokba kerülhet egy munkahelyi baleset, ha kiderül, hogy felelőssé tehető érte. A sérülés mértékétől függően több ezer forinttól akár több tízmillió forintig terjedő kártérítésre is kötelezheti a bíróság, és az állam is behajtja tőle a munkavállalónak folyósítandó ellátások, például a baleseti járadék összegét.

A munkahelyi balesetben megsérült munkavállalók alig 10-20 százalékának fizetnek ugyanakkor a munkáltatók valamiféle kártérítést, a hatályos törvényeken alapuló összegeket pedig valószínűleg még ennél is kevesebben kapnak – mutatott rá az ügyvéd. Megjegyezte: a megoldás egy általános felelősségbiztosítás bevezetése lehetne, ami fedezhetné a balesetekkel kapcsolatos költségeket, ilyet azonban jelenleg inkább csak a nagyobb cégek kötnek.

Szerző

Tragikus: hetente belehal egy magyar a munkába

Publikálás dátuma
2018.02.16. 06:20

Legalább kétszer annyi munkahelyi baleset történik, mint amit a hivatalos statisztika mutat, pedig az sem kevés.

A munkaerőhiány miatt elrendelt tetemes mennyiségű túlóra, magas fluktuáció, kellő hosszúságú betanulási idő nélkül munkába állított dolgozó: ezek azok a helyzetek, amelyek egyre inkább jellemzik a magyar munkavállalók hétköznapjait, és amelyek miatt egyre több munkahelyi baleset történik. Ezt azonban nem teljesen tükrözi a statisztika, mert a cégek a balesetek felét-harmadát nem jelentik be - hacsak nem végződik halállal.

A Nemzetgazdasági Minisztérium Munkavédelmi Főosztálynak jelentése szerint a 2017. novemberig nyilvántartásba vett jegyzőkönyvek alapján tavaly 16 172 munkabaleset történt az országban, ami 2016-hoz képest némi csökkenést jelent. A korábbi évek azonos időszakait vizsgálva ugyanakkor egy folyamatosan emelkedő tendencia látszik: 2013-ban például 11 567 munkahelyi balesetet jegyzőkönyveztek, 2015-ben már 14 247-et. A halálos kimenetelű balesetek száma pedig – amelyeket már a munkáltató sem tagadhat el – egyértelműen növekszik: 2014-ben 50-en, 2016-ban 60-an, tavaly pedig már 62-en vesztették életüket munka közben az év első 9 hónapjában.

A legtöbb baleset a gépiparban, a feldolgozóiparban, és a szállítás, raktározás területén történik, és ezekben az ágazatokban fordul elő a legtöbb haláleset is. A statisztikából látványosan kilóg ugyanakkor az építőipar, amely a balesetek számát tekintve a középmezőnyben helyezkedik el, mégis itt történik a legtöbb – tavaly 15 – halálos baleset. Ennek hátterében feltehetőleg az áll, hogy az építőiparban a legmagasabb a feketefoglalkoztatás: a dolgozók 40 százaléka bejelentés nélkül dolgozik. Ha pedig nincs dolgozó, nincs munkahelyi baleset sem.

A statisztika nem csak itt torzít. Uniós összehasonlításban Magyarország munkabiztonság terén élen jár: hivatalosan harmadannyi 4 napon túl gyógyuló munkabaleset történik nálunk, mint az unióban. A halálos áldozatok arányát tekintve ugyanakkor már a középmezőnybe tartozunk. Feltehetőleg inkább ez utóbbi helyezés a mérvadó, hiszen a Vasas Szakszervezetek Szövetségének önsegélyező pénztárához érkező kérésekből is az látszik, hogy legalább kétszer annyi munkahelyi baleset történik, mint amit a hivatalos adatok mutatnak. Ráadásul ezek száma egyre emelkedik – mondja László Zoltán, a szakszervezet alelnöke.

A balesetek elszaporodásának szerinte javarészt a növekvő munkaerőhiány az oka. Emiatt ugyanis drasztikusan megnövekedett a túlórák száma – van olyan dolgozó, aki 31 nap alatt 35 műszakot húzott le -, a túlhajtott munkavállalók koncentrációja pedig csökken. Az újonnan fölvetteknek ráadásul alig hagynak betanulási időt. A fémmegmunkálást ma már betanított munkással végeztetik, akinek a korábbi 3-4 hét helyett mindössze egy napja van megtanulni a feladatot, és már magára is hagyják – említ egy példát az érdekvédő. A munkavédelmi előírásokat sem tartják be maradéktalanul a cégek. Az egyik gyárban például a dolgozók ütik be a helyére azokat az alkatrészeket, amelyeket az előírás szerint gépeknek kellene. Így óránként 8-10 darabbal többet tudnak legyártani. Igaz, a dolgozók válla, könyöke is tönkremegy bele. A munkásoknak gyakran kell hibásan működő gépekkel is dolgozniuk.

László Zoltán tud olyan cégről, ahol ezek miatt már 20 százalékkal megemelkedett a roncsolásos balesetek száma. Ilyenkor a munkavállalóknak meg kellene tagadniuk a munkát, de nem merik kockáztatni az állásukat. Mint ahogyan akkor sem, amikor megtörténik a baleset, és a cég pár tíz- vagy százezer forinttal győzi meg a munkavállalót arról, hogy valójában még otthon vágta le az ujját vagy zúzta szét a lábát. A szakszervezethez az utóbbi időben öt-hat olyan balesetről is érkezett jelzés, amelyet nem jegyzőkönyveztek. A munkavállalókban még mindig nem tudatosult, hogy ilyen esetekben fel lehetne lépni. Többségüket még mindig meg lehet fenyegetni azzal, hogy kirúgják, ha nem jön be túlórázni, miközben éppen a munkaerőhiány miatt kell túlóráznia – jellemzi a helyzet paradox voltát László Zoltán.

Pedig érdemes akár bírósághoz is fordulni. Egy nemrég zárult ügyben például egy maradandó károsodást okozó munkahelyi baleset kárvallottjának 500 ezer forintot ajánlott a munkáltatója, a bírósági ítélet után azonban összesen 35 millió forintot fizetett ki. Vagyis az eredeti ajánlat hetvenszeresét.

Igaz, erre nyolc évet kellett várni. Ikanov Gábor ügyvéd azt mondja: épp ez az egyik ok, amiért a munkavállalók nem szívesen terelik jogi útra a baleseteket. Nem akarnak vagy nem tudnak éveket várni az ítéletre, ezért inkább elfogadják a munkáltató által kínált alacsonyabb kártérítési összegeket. Sokan pedig nincsenek is tisztában a jogaikkal. A munkáltatók egy része ki is használja ezt: Ikanov Gábor szerint a munkahelyi balesetek legalább harmadát nem jegyzőkönyvezik. A munkáltatónak ugyanis sokba kerülhet egy munkahelyi baleset, ha kiderül, hogy felelőssé tehető érte. A sérülés mértékétől függően több ezer forinttól akár több tízmillió forintig terjedő kártérítésre is kötelezheti a bíróság, és az állam is behajtja tőle a munkavállalónak folyósítandó ellátások, például a baleseti járadék összegét.

A munkahelyi balesetben megsérült munkavállalók alig 10-20 százalékának fizetnek ugyanakkor a munkáltatók valamiféle kártérítést, a hatályos törvényeken alapuló összegeket pedig valószínűleg még ennél is kevesebben kapnak – mutatott rá az ügyvéd. Megjegyezte: a megoldás egy általános felelősségbiztosítás bevezetése lehetne, ami fedezhetné a balesetekkel kapcsolatos költségeket, ilyet azonban jelenleg inkább csak a nagyobb cégek kötnek.

Szerző