Előfizetés

Nyugatra tart a belső migráció

Soproni H. Lajos
Publikálás dátuma
2018.02.16. 06:15

A soproniak tudni szeretnék, mennyi a város tényleges lakossága, mert szerintük a hivatalosnál legalább kétszer többen vannak.

Különös kettősség figyelhető meg Sopronban. Egyfelől dühíti a helybelieket a sok betelepülő, mert miattuk emelkedtek az ingatlanárak is, másfelől mindjobban a fogadásukra rendezkednek be. Hazánk műemlékekben második leggazdagabb városa ma már főként belőlük, nem pedig a turistákból él. Nem hivatalos statisztika szerint a város lélekszáma duplájára nőtt. Egyfolytában épülnek az új társasházak, akinek kell temetőre néző panorámával is, és a lakásokat nagyrészt albérlőknek adják ki. A régi, kihasználatlan épületekben munkásszállók nyílnak, egyik a másik után, sőt már a panziókban, vendégházakban is munkások laknak. A fekvőhelyek száma így is kevés, egyelőre esély sincs arra, hogy a rapid népesedés megálljon. Közben a város lakói napról-napra egyre jobban szenvednek a belső migráció okozta következményektől.

Mert jönnek a határszéli városba, mindent maguk mögött hagyva azok, akik ettől a megélhetési gondjaik megoldását várják. Akinek azonban rövid idő alatt nem sikerül elhelyezkedni, és drága a szállása, az úgy járhat, mint az a nyolcgyermekes család, amelyiknek elfogyott a pénze, és kénytelen volt az önkormányzathoz fordulni szociális segélyért. Ha ez valakivel előfordul, ne essen kétségbe – tanácsolta egy 27 éves magyar szakmunkás, aki már Ausztriában dolgozik, és megannyi nehéz napot élt át, mígnem eljutott odáig, hogy két jó autót tarthat fenn, és hamarosan a saját soproni lakásába költözhet. Erről álmodni sem mert abban a kis alföldi faluban, ahonnan jó néhány éve elkerült. Mesélte, hogy az első albérlete egy kétszoba-konyhás lakótelepi lakás volt Sopronban, ahova több mint százan voltak bejelentve. Olyan emberekkel dolgozott együtt, akik nemcsak azzal nem voltak tisztában, hogy nem fizetik utánuk a tb-járulékot, hanem azzal sem, hogy melyik cég foglalkoztatja őket, és mi a főnökük vezetékneve. Több szálláshelyen a tulajdonosok nem is sejtették, hogy a lakásukat legalább kétszer annyian használják, mint ahányan azt kibérelték. A lakcímkártya nélküliek pedig nem tudták, hogy ebből milyen kellemetlenségek adódhatnak, például nem jogosultak háziorvosi ellátásra, csak a városi kórház sürgősségi osztályára mehetnek.

Az egyik belvárosi élelmiszerüzlet eladója azért panaszkodott, hogy amióta a környék öreg és vizes lakásait a tulajdonosok bérbe adták betelepülőknek, csökkent a bolt forgalma. Távoli vidékekről, szegények jöttek ide - jegyezte meg a pénztáros. Megtörtek, rengeteg problémával küszködnek, és számos alkoholista van köztük. Egy középkorú nő például hatszáz kilométerrel került messzebb az otthonától, és másodmagával lakik egy szobában, amiért fejenként havi 60 ezer forintot fizetnek, de ennek is örül, mert legalább van munkája, amiért mostanság arrafelé olykor fizetni is kell. Minden héten, hétfőn és pénteken egy osztrák családnál rakott rendet az a soproni takarítónő, aki ezt a lehetőséget kizárólag 300 ezer forintért volt hajlandó továbbadni másnak, amikor neki sikerült jobb állást találni. Az egyik soproni pincér, akinek eddig csak Nyíregyházán szúrt szemet a sok megviselt ember, nemrég megkérdezte az ott dolgozó kollégájától, hogy hova tűntek tőlük a rossz külsejű vendégek, mire ő nagyot nevetett és azt mondta: „Elmentek hozzátok, Sopronba!”

Nem kizárható, hogy akikkel példálóztak, azok közül néhányan megfordultak abban az eldugott munkásszállóban, amelyet a környéken élők csak "kuplerájnak" neveznek. Egy fiatalember mindössze néhány napot töltött ott, de borzasztóan érezte magát. A szálláshelyek színvonala között jelentős a különbség, de amelyikben én laktam, abból egy is sok - vélekedett. Egyébként rejtély számára, hogy egy felkapott családi házas lakóterület közelében hogyan működhet ilyen létesítmény.

Elszomorító, ahogy kezd kinézni a város - ezt már egy köztiszteletben álló lokálpatrióta fogalmazta meg. Szerinte az autók jelentős száma miatt az utak állapota minősíthetetlen, a városképet romboló, zsúfolt lakóparkokba rossz bemenni, és a szűken vett belvárost kivéve nincs nyoma annak, hogy lenne egy átgondolt, összehangolt fejlesztési koncepció. Ha csak egy talpalatnyi üres hely akad valahol, oda előbb-utóbb társasház épül, mert aki erre pénzt áldoz, az jól jár, és ezért mindent elkövet. Jelenleg az építtetőnek, telekkel együtt nagyjából 250 ezer forintjába kerül egy négyzetméter, ezzel szemben a vevő az új építésű téglalakásért négyzetméterenként 410-450 ezer forintot fizet. A hozzáértők azt valószínűsítik, hogy egy négyemeletes épület legfelső szintjén a lakások értékesítéséből származó bevétel a haszon. Nem csoda, hogy a városhoz közeli lakóparkban egy orosz befektető egyszerre 35 építési telket vásárolt, dicsekedett egy építési vállalkozó, amire nem volt még példa, és nem az egyetlen külföldi, aki még mindig jó befektetésnek tartja Sopronban az ingatlanvásárlást.

Egyelőre minden jel arra mutat, hogy a betelepülők száma tovább emelkedik. Márpedig az infrastruktúra-fejlesztés a népességnövekedéshez képest olyan lemaradásban van, amit belátható időn belül aligha lehet behozni. Ettől az új lakóparkok rohamtempójú építése nem áll le, városrészek készülnek el úgy, hogy nincs bennük szolgáltatóház, és értékelhető tömegközlekedés. Nem beszélve arról, hogy gyermekek helyhiány miatt csak a környező falvak óvodáiban kapnak helyet. A helyieknek már az is nagy segítség lenne, ha a túlnépesedésből eredő, és állandósult közlekedési dugók nem terhelnék a várost. Erre az M85-ös gyorsforgalmi út megépítése megoldást jelenthetne. „2018-ig megépül a határig a négysávos autóút” - jelentette ki több mint három évvel ezelőtt Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter Sopronban. Majd fél évvel később ugyanott a miniszterelnök, Orbán Viktor is megerősítette ezt a Modern Városok szerződéskötésének első állomásán, és a 2018. március 15-i befejezési határidőt kormányhatározatba is rögzítették, később kitolták 2022-re.

Csúcsra járatott lakásbiznisz
Idestova egy éve beszéltem a polgármesteri hivatal egyik vezető beosztású tisztviselőjével, akitől megtudtam, hogy 80 ezerre tehető a soproni lakosok száma. Azóta a becsült adat tovább nőtt, már meghaladta a 100 ezret, legalábbis az informátorom szerint, aki ezt a vízfogyasztás alapján állapította meg - mondta el a Népszavának Wagner István, ingatlanszakértő.
- Jól gondolom, hogy az ingatlanértékesítők abban érdekeltek, hogy a jelenlegi helyzet minél tovább fennmaradjon?
- Attól még nem emelkedik az eladott lakások, telkek, családi házak száma, hogy többen laknak a városban. Az elmúlt két évben betelepülők között kevesebb az ingatlanvásárló. Aki még 8-10 évvel ezelőtt jött, azon látszott, hogy az ideérkezésekor vett lakásból nagyobb lesz, akár családi ház is, és később hozza a szülőket, mert nem akarja, hogy otthon egyedül maradjanak. Ma már ritka az ilyen jó példa. Azok vannak többen, akiket elsősorban a munkájuk köt ide, és bérleményekben laknak. Az érződik, hogy a belső migráció jelentősen nőtt, holott mi magyarok nem szeretünk költözni.
- Sok helyről, többek között Békéscsabáról, Budapestről, Debrecenből és Pécsről is érkeztek építési vállalkozók azért, hogy lakóparkokat építhessenek Sopronban. Jelenleg is körülbelül tíz helyen folyik a munka, és jó ideje évente 1000-1500 új lakást adnak át. Egyetért azzal, hogy ez nem a visszaesés jele?
- Amikor az iparág szereplői máshol panaszkodtak, hogy kevés a munka, Sopronban akkor is volt mit csinálni. Az említett szakemberek nem most ébredtek rá arra, hogy érdemes hozzánk ellátogatni, sőt inkább a levonulásra készülnek. Akad köztük olyan is, aki már elment, mert bizonyára ugyanazt gondolja, amit én is, hogy ez az üzlet átlépte a csúcspontját. Eddig elég volt a terveket megmutatni, mert így is szerződés lett belőle, újabban ez már kevés ahhoz, hogy valaki lakást vegyen.
- Ezen kívül milyen bizonyítható nyomai vannak még a lakásbiznisz várható visszaesésének?
- A régi, vizes, udvarra néző belvárosi lakásokat már nemigen lehet eladni. A soproni foghíjakba épített új házakba viszont szívesen beköltöznek. A várostól viszonylag távol eső lakónegyedekben a tömeglakások kínálata és kereslete kiegyenlítődött. Az érdeklődők számára fontos szempont, hogy az építtetők mennyiért akarják ezeket eladni, de sokat senki nem tud az árából engedni, mivel drágák az építőanyagok.

Csökkent vagy netán a duplájára nőtt?

A régi soproniak már nem ismernek rá szülővárosukra. Az egykoron nyugalmas, csendes gyógy- és üdülőhely az utóbbi időben rengeteget változott, és nem feltétlenül előnyére. A gyakran visszatérő vendégek mondják, hogy sokat veszített varázsából. Ennek egyik fő oka a növekvő belső migráció, mert leginkább Sopron szenved a következményeitől. Ezért a bevándorlók számának folyamatos emelkedése állandó beszédtéma a városban.

Amikor a kormányablaknál hallottam, rögtön nem is akartam elhinni, hogy a lakosok száma elérte a százhuszonháromezret – mondta egy soproni idegenvezető. Majd arról beszélt, hogy nem sokkal később a kijáratnál az egyik barátnőjével találkozott, aki azzal fogadta, hogy „ellepnek minket a betelepülők”. Miközben mondta a magáét, látszott rajta, hogy nyugtalanítja az információ. Ahogy persze másokat is, akik hasonló hírekről szereztek tudomást, és nem feltétlenül azonos forrásból.

A jelek szerint az önkormányzat nem akar szembenézni a problémával – jelentette ki Jakál Adrienn, a Párbeszéd helyi szervezetének elnöke. Elhallgatja, hogy az ország leszakadt régióiban a munka nélkül maradottak és a kis fizetésből tengődők kénytelenek elhagyni otthonukat, és többnyire Sopronban kötnek ki. Ez ügyben a választásokig nem is lesz változás, hiszen politikai baklövés lenne azelőtt belátni, hogy mekkora gond ez a városnak. Holott a kérdéssel, ami nem egyik napról a másikra jelentkezett, sürgősen foglalkozni kellene. Hiszen amíg az építőiparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásban a nyugati határ mellett még van munka, és magasabbak a fizetések is, az Ausztriában dolgozó magyarok számára pedig olcsóbb az élet Sopronban, addig jönni fognak a bevándorlók. A népesség gyors emelkedésének viszont a város látja kárát.

Ebből kiindulva az Új Kezdet önkormányzati képviselője, Vörös Viktor az október végi közgyűlésen azt az előterjesztést firtatta, amely megszabja a szociális és gyermekjóléti intézményfenntartó társulás lakosságszámtól függő költségvetését, és kiderül belőle, hogy Sopronban két éve olyasvalami történt, amire utoljára 1941-ben volt példa. Az évtizedeken át tartó folyamatos emelkedés után megint meredeken kezdett zuhanni a népesség, ami jelenleg is tart. 2015-ben még 61 780 fő volt az állandó lakos, mára viszont hivatalosan 58 611 főre csökkent a számuk. Ezzel szemben a soproniak legalább a duplájára becsülik a lélekszámot. Jóllehet a képviselő tett rá kísérletet, az ellentmondás feloldása mégis elmaradt, mert amikor a testületi ülésen megkérdezte, hogy mi erről a városvezetők véleménye, azt a választ kapta, hogy semmi. Pedig a helybeliek kíváncsiak arra, hogy létezik-e valamiféle elképzelés a jó ideje rengeteg bosszúságot okozó belső migráció kezelésére, és természetesen arra is, hogy mennyi a város tényleges lakossága, mert azt, hogy csökkent, senki nem hiszi el. Aki abból indult ki, hogy van olyan nexusban a városi elöljárókkal, hogy erre nyugodtan rákérdezhet, csalódnia kellett, mivel kitérő választ kapott.

Az egyik ellenzéki párt soproni politikusa olyan helyről szerzett be népességi adatokat, ahol a városban élők összességéről rendszeresen jelentés készül, de valószínűleg hiába. Legalábbis ezt gyanítják azok, akik az összeállításon dolgoznak, mert nincs nyoma annak, hogy ahova küldik, ott ezzel bárki is foglalkozna. Aki mindezt megtudta, a neve elhallgatását kérte, nehogy a vállalkozása, és a nála dolgozók bánják a nyilatkozatot. Majd azzal folytatta, hogy informátorai szerint hozzávetőleg 125 ezer a lakosok száma. Kíváncsi volt arra is, hogy mennyit ismer el ebből a város. Ezért felkereste a kormányablak népességnyilvántartó csoportját, ahol azt a választ kapta, hogy Sopron lakossága hivatalosan 58 611 fő, vagyis az elmúlt két évben nem nőtt, hanem inkább csökkent a lélekszám.

Nehéz ellenfeleket kaptak a gyorskorcsolyázók

Korom Milán
Publikálás dátuma
2018.02.15. 19:35
Fotó: AFP/Mark Ralston
Nem remekeltek csütörtökön a magyarok az ötkarikás játékokon, ám szombaton Jászapáti Petra, Bácskai Sára Luca és Liu Shaolin Sándor javíthat a mérlegen.

Az elmúlt napok szeles időjárása után, amely lehetetlenné tette az alpesi számok megrendezését, csütörtökön végre kisütött a nap, felmelegedett a levegő és megállt a légmozgás a dzsongszoni pályán. Így többek közt sor kerülhetett az alpesi sízés királyszámára, a férfi lesiklásra, melyet Aksel Lund Svindal nyert meg. A 35 éves síző sikere már csak azért is szenzáció, mert három rendkívül súlyos sérülés után diadalmaskodott. Korábban elszakadt az Achilles-ina, kétszer pedig a térdszalagja, a mostani idényre is egy ilyen sérülésből tért vissza.

Ugyanebben a versenyszámban Kékesi Márton az 57 indulóból 53. lett. A magyar síző viszonylag óvatos menetet produkált és több mint 11 másodperces hátránya lett, amivel a leérkezett versenyzők között a legrosszabb volt. "Elégedett vagyok, mert teljesítettem a pályát egészségesen. Lesiklásra nem igazán tudunk készülni otthon, így nem érzem a helyes íveket. Sokan mondták, hogy ne induljak, ha rázósnak érzem, de miért ne!? Így legalább ebben a számban is volt magyar résztvevő. Viszont már nagyon várom a technikai számokat, mert azokban jobb vagyok" - értékelt Kékesi.

Kékesi Márton viszonylag óvatos menetet produkált Fotó: AFP/Dimitar Dilkoff

Kékesi Márton viszonylag óvatos menetet produkált Fotó: AFP/Dimitar Dilkoff

Nem termett sok babér a magyaroknak a női alpesi sízők óriás-műlesiklő versenyszámában. Hozmann Szonja a 49. helyen végzett, míg Maróty Mariannt kizárták.

A női sífutók 10 kilométeres szabadstílusú számában Szőcs Emőke a 77. helyen végzett. Meglepetésre nem Marit Björgen, minden idők legeredményesebb női téli olimpikonja győzött, hanem honfitársa, Ragnhild Haga. A szám magyar szereplője a 90 fős mezőnyből 13 sportolónál volt gyorsabb, a győztes norvégtól pedig 6:04.1 perccel maradt el.

Ami a magyarok szombati programját illeti, Jászapáti Petra mellett Bácskai Sára Luca indul a rövidpályás gyorskorcsolyázók 1500 méteres versenyében. A magyar szakvezetés csütörtöki döntése nem meglepő, mivel Bácskai januárban a drezdai Európa-bajnokságon bronzérmet nyert ezen a távon. A futambeosztással viszont nem volt szerencséje az MTK 18 éves versenyzőjének, ugyanis két pjongcsangi bajnokkal is azonos hatosba került, amelyből majd a legjobb három jut az elődöntőbe. Egyrészt ott lesz az első selejtezőben az olasz Arianna Fontana, aki 500 méter diadalmaskodott, másrészt vállalta az indulást a holland Jorien ter Mors, aki nagy pályán 1000 méteren lett aranyérmes. Ha ez nem lenne elég Bácskai számára: a dél-koreaiak olimpiai és ötszörös világbajnoka, Sim Szuk Hi is ebben a futamban szerepel.

Sokkal jobban Jászapáti Petra sem járt, ugyanis a szegedi versenyző ellenfélül kapta a hatszoros világbajnok, szintén dél-koreai Csoj Min Dzsongot, aki a világkupa négy versenyéből hármat megnyert ezen a távon és egyszer második lett. Az orosz Szofija Proszvirnova sem könnyű rivális, mivel négyszeres Európa-bajnok, és még a kínai Li Csin-jü is ebben a hatosban lesz.

A szombati rövidpályás gyorskorcsolya programban még a férfi 1000 méter szerepel, amelyben a negyeddöntőben már csak Liu Shaolin Sándor lesz érdekelt. A táv magyar vk-győztese a kanadai Charles Hamelinnal is találkozik, aki háromszoros olimpiai bajnok, nem mellesleg a táv 2016-os világbajnoka. De ott lesz a kínai Vu Ta-csing, aki az 500 méter specialistája. Emellett két lett riválisa is lesz az MTK magyar világbajnokának.

A magyarok szombati programja:

11.00–13.55 Rövid pályás gyorskorcsolya női 1500 m döntő Jászapáti Petra, Bácskai Sára Luca

11.00–13.55 Rövid pályás gyorskorcsolya férfi 1000 m döntő Liu Shaolin Sándor

Nyuszi a tigris előtt
Fotó: AFP/Mark Ralston

Fotó: AFP/Mark Ralston

Akwasi Frimpong a téli játékok történetének első ghánai résztvevője. A 32 éves sportoló szkeletonban (a versenyzők fejjel előre hasalnak a több mint 100 km/órás sebességgel száguldó szánkón) olyan sisakban indult, melyen egy nyuszi ül a tigris előtt. A kép a sportoló életét szimbolizálja. Frimpong kilenc testvérrel Ghánában nőtt fel, kamaszként édesanyjával Hollandiába költözött. Mivel a család nem kapott letelepedési engedélyt, illegálisan tartózkodott az országban. Frimpong atletizált, ifjúsági bajnok sprinter volt, amikor térdsérülést szenvedett, illegális bevándorlóként azonban nem kapott megfelelő orvosi ellátást. Sérüléséből külső segítség nélkül több mint két év alatt épült fel, ezután kezdett el bobozni. A holland csapattal nem sikerült kvótát szereznie a 2014-es szocsi téli olimpiára. Ezután váltott szkeletonra, szülőhazájában, Ghánában megalapította a szánkószövetséget, és afrikai sportolóként sikerült kvótát szereznie az idei játékokra. Frimpong két futam után a 30., utolsó helyen áll, de bízik benne, hogy 2022-ben vagy 2026-ban ő lesz az első afrikai sportoló, aki érmet szerez a téli olimpián.

Doha - Babosék negyeddöntősök

Publikálás dátuma
2018.02.15. 16:02
Korábbi felvétel FOTÓ: GREG WOOD / AFP
Babos Tímea és a francia Kristina Mladenovic párosban bejutott a 3,2 millió dollár (807 millió forint) összdíjazású keménypályás dohai női tenisztorna negyeddöntőjébe, miután csütörtökön szuper tie-breakben nyert.

A negyedik helyen kiemelt magyar, francia kettős egy orosz páros ellen győzött a nyolcaddöntőben. Az első szettet rövidítésben elveszítették ugyan Babosék, a folytatásban egyenlítettek, majd az 1 óra 36 perces összecsapás szuper tie-breakjében ellenfelük fölé kerekedtek.

Babos és Mladenovic januárban megnyerte az év első Grand Slam-tornáját, az Australian Open óta eltelt másfél hónapban azonban a páros nem játszott együtt. A dohai torna első fordulójában párosuk erőnyerő volt.


Eredmény:
páros, nyolcaddöntő:

Babos Tímea, Kristina Mladenovic (magyar, francia, 4.)-Veronika Kudermetova, Alla Kudrjavceva (oroszok) 6:7 (1-7), 6:4, 10-8