Szeles, csapadékmentes, enyhe nyári napja volt 2016. július 15-én a második legnagyobb szlovén város, Maribor szűk százezernyi lakójának. A Nova KBM bank, a városka vasútállomásától járótávolságra lévő fiókjába ekkor sétált be Varga Károly, Magyarország egyik leggazdagabb embere nagyjából egy aktatáskába gyömöszölhető mennyiségű, nyolcszázezer eurónyi készpénzzel. A tiszakécskei illetőségű, mélyépítésben utazó vállalkozó befizetést eszközölt egy szlovén, pártközeli tévécsatornát működtető cég javára. Mint utólag kiderült: több, Habony Árpádhoz köthető cég nevében.
A különös esemény csak egy részlete annak az eseménysornak, amikből Szlovéniában mostanság valóságos pártfinanszírozási botrány kerekedett. A magyar vonatkozásúnak tűnő ügyeket ideát eddig szinte kizárólag a 24.hu hírportál boncolgatta. A történet egyik oldalán egy Orbán Viktorra potenciális szövetségesként tekintő szlovén párt baráti médiájának pénzügyeiről van szó, a másik oldalon pedig egy teherkikötőről, amihez a jelek szerint a magyar kormány valamiért nagyon közel akar férkőzni.
Az Adria-menti országban már évek óta a közélet egyik meghatározó témája a koperi kikötő vasúti csatlakozásának tervezett fejlesztése: a kétes megtérülésű, a jövő generációkra terhelt hitelekből épülő megaberuházás megosztja a pártéletet és a lakosságot egyaránt.
A mi kormányunk kevésbé finnyás az ügyben. Az egészében 300 milliárd forintosra taksált beruházás finanszírozásába ugyanis Magyarország is szívesen beszállna: ezzel hazánk a paksi bővítés és a Budapest-Belgrád vasútvonal után egy harmadik, ezúttal teljes mértékben külföldön megvalósuló gigaépítkezés kockázatát futtatná meg a magyar adófizetőkkel – nóvumként ezúttal a hitelezői oldalon.
Beszállnánk, de minek?
Hogy mi a magyar keresnivaló a dologban, az nem teljesen tiszta. Miközben a Magyarországra irányuló kikötői áruforgalom többsége tényleg az észak-adriai városka kikötőjén fut át, a régióban a trieszti és a velencei teherkikötővel is csereszabatos Koper forgalmának kevesebb, mint a tizedét adjuk.
A tárgyalásokat formálisan vezető Szijjártó Péter vélhetően azért sem veri nagydobra a magyar terveket, mert a kormányzati gondolatkohókban még nem kalapáltak ki komoly arccal előadható indoklást. A külpénzminiszter ugyanis maréknyi, a témát érintő megszólalásában szinte mindig másra hivatkozik: hogy a kikötő nélkülözhetetlen a keleti kereskedelemben; hogy a magyar vállalatok exportjukhoz Kopert használják a leginkább; vagy éppenséggel arra, hogy a kikötőből Európa belsejébe szánt áruk szállítóinak szeretnénk logisztikai szolgáltatásokat nyújtani.
Eximbank, hülye pénz
Miközben délnyugati szomszédunknál az átláthatatlanság miatt berzenkednek a projekt ellen, a magyar részvétel éppen nem oszlatja el a korrupciós gyanút. Szlovén sajtóhírek szerint a magyar pénzt az Eximbankon keresztül biztosítaná a kormány. Az eredetileg a magyar export segítésre kitalált állami bank az elmúlt években megtöbbszörözte portfólióját, és tucatnyi, kimondottan kormányholdudvari kötődésű projektbe folyt bele Andy Vajna TV2-vásárlásától Garancsi István kopaszi-gáti beruházásáig; ezzel párhuzamosan a kormány százmilliárd forint feletti állami pénzt tömött a bankba tőkeemelésként. A politikailag motivált hitelnyújtási gyakorlat sikerességéről sokat elmond, hogy az elmúlt hónapokban kiderült: a kormány nem igazán szeretné az Exim számait belefésülni az államadósságba.
A koperi sztoriba az Eximbank a ljubljanai zuhanyhíradó szerint kétszázmillió eurót dobna. A 62 milliárd forintnak megfelelő hitelcsomag összesen annyi, amennyit az összes, a kikötő működésében érdekelt országtól szeretne összekalapozni az emellett szlovén kincstári pénzzel, uniós támogatással és hosszútávú bankkölcsönnel tervező 2TDK d. o. o. névre hallgató, tisztán szlovén állami projekttársaság. Másik jelentkezőt azonban nem látni, hiába nagyobb a magyarénál például a szlovák relációjú kikötői forgalom.
Hogy nem tapossák egymás sarkát a befektetők, az kevéssé meglepő: jelenlegi formájában a projektet 45 éves megtérüléssel fizetnék ki, Szlovénia és Magyarország a hitelezők közt utolsóként jutna a pénzéhez. Már ha a fejlesztés megtérül egyáltalán. A tervekről a fejlett országokat tömörítő nemzetközi szervezet, az OECD közlekedésügyi think tankje, az International Transport Forum felkérésre írt előzetes véleménye például azt mondta, hogy piaci alapon finanszírozhatatlanok, és a megaberuházás erőltetése helyett esetleg skálázható megoldásokkal kéne próbálkozni. Most ugyanis egy teljes második vágány felhúzásával számolnak Koper és a közeli Divaca város között – az áruk innen utazhatnának tovább például a záhonyi magyar határátkelőhelyig.
A Fidesz-kormányzatot a kilátások vélhetően legfeljebb annyiban érdeklik, hogy az eximbankos hitelre csak a magyar választásokat követő években, 2019-cel kezdődően tartanak igényt a szlovének.
Rámennének a fiúk a kikötőre
A pénzügyileg ránézésre kevéssé vonzó lehetőségre a Orbán-kormány azért csapna le mégis, mert (Szijjártó miniszter egyetlen, minimálisan részletekbe menő, a témában tett nyilatkozata szerint) cserébe „a magyar vállalatok hosszú távú bérleti szerződések keretében megteremthetik a jelenlétüket a koperi kikötőben, valamint magyar vállalatok részt vehetnek a vasúti fejlesztésben, és magyar vasúti teherfuvarozó vállalatok részt vehetnek abban a holdingban, amely ezen beruházás köré épülne”.
A pletykák a kikötő 99 éves ingatlanbérletről és egy teljesen magyar kezelésbe átmenő, vadiúj rakodómólóról szólnak. Utóbbi vonzereje kétségtelen: nehéz elképzelni, hogy ne feszítené a fideszes nagyságok kebelét, ha ők osztogathatnák a helyeket a Fiume bebukása után egy évszázaddal – ugyan az adófizetők pénzéből, és csak kölcsönbe, de mégis – megszerzett új magyar tengeri kijárat környékén.
Emellé csapódna a vasúti befolyás. A 24.hu szerint a megépülő új vasútvonal üzemeltetéséhez és hasznosításához férkőzhetne hozzá a magyar fél egy projektcég 49 százalékos tulajdonlásán keresztül, egy 45 évesre tervezett koncesszió keretében.
Talán kézzelfoghatóbb a haszna a magyar vállalkozók előnybe hozásáról szóló magyar óhajnak, bár nehezen elképzelhető, hogy valamiféle umbulda nélkül már előre biztosítható lenne a haveri vállalatok megbízáshoz juttatása a vasútépítési tendereken – az persze megint másik kérdés, hogy ki jár azzal jól, ha magyar udvari építőcégek külföldi munkákon gyarapodnak ugyanúgy a magyar adófizetők pénzén.
Gyanús pénzek
Az asztal alatti megegyezések szempontjából különösen érdekesnek tűnik, hogy az elmúlt hetekben valóságos botrány tört ki abból, hogy magyar kötődésű, kormányközelinek tűnő pénzek kezdtek felbukkanni a beruházást hivatalosan ellenző, viszont a felmérések szerint a közelgő szlovén választásokon győzelemre esélyes centrista-jobbos Szlovén Demokrata Párt (SDS) háza táján.
(A beruházást pártoló, és jelenleg kormányzaton lévő szlovéniai pártokkal szemben az SDS amúgy is jóban van a Fidesszel, Orbán egy nyilvános beszédben a barátjának hívta Janez Jansa SDS-elnököt.)
Az egyik esetben az SDS a Nova Obzorja d.o.o. kisebbségi tulajdonrészét vágta zaciba mintegy 450 ezer eurós hitelért cserébe egy strómannak tűnő bosznia-hercegovinai nőnél, akinek állítólag a pártközeli trükkmesterhez, Rok Snezichez lehet néminemű köze. A boltot nehezen lehetne nem bizalmi ügyletnek tartani, a Nova Obzorja adja ugyanis ki az SDS-közeli, Demokracija nevű régi, pártvonalas hetilapot és a Skandal24 névre hallgató ingyenes bulvárújságot (magyar megfelelőkért emeljük le a polcról a Magyar Demokratát, valamint a Lokál lapot).
Szlovéniában manapság a párt lombardhitelügylete a legjobban menő politikai sztori; az SDS támogatottsága a hírekre megzuhant, és a párt a közfelháborodás miatt vissza is lépett az ügylettől.
Ripost menni Szlovénia
A különösebben vagyonos ember hírében nem álló hitelező, Dijana Dudic neve a kérdéses időben állítólag magyar vonatkozású pénztranzakcióknál is előkerült, úgy hírlik, itteni bankszámlája is volt.
Ennél konkrétabb magyar kötődés, hogy a kiadóvállalatban jelenleg a szlovén bejegyzésű Ripost d.o.o. a többségi tulajdonos. Az ismerős név nem véletlen, a vállalatot néhány éve a felesben Schatz Péter és a volt Story-főszerkesztő Ómolnár Miklós tulajdonolta, Habony-közelinek tartott magyar Ripost Média Kft. alapította.
Arról korábban a 444 írt, hogy a fideszes médiarendszer kiépítésében megkerülhetetlenként ismert Habony Árpád érdekeltségébe tartozó Danube Business Consulting (DBC) tanácsadócég állítólag nem sima tanácsokkal, hanem komplett politikai kommunikációs és médiatervvel házal a régióban a reménybeli zsebdiktátoroknál. A zágrábi Telegram tavalyi információi szerint a DBC ügyfelei közé tartozik például Janez Jansa, az SDS elnöke is. Ha tanácsadás mellé céges-pénzügyes okosság és dedikált ügyfélszolgálat is dukál, akkor a magyar Ripost-résztulajdonos Schatz Péter szerepét volna érdemes kicsit megkapargatni: a magyar játékosok közül az ő neve bukkan fel a legtöbbet az érintett szlovén cégek hivatalos papírjain.
Ljubljanai emberünk
A szlovén esetben legfontosabb elintézőnek tűnő, ma 52 éves Schatz médiamegoldói szakértelmét jelzi, hogy 2006-ban megszerzett posztjáról (ekkor lett az MTV Zrt. üzleti és termékfejlesztési igazgatója) a Fidesz 2010-es választási győzelmével sem kellett lemondania: innen végül 2012-ben, közös megegyezéssel távozott. Az online és nyomtatva is sajátos revolverbulvárt művelő Riposttal bizonyára még többet tanult. A kiadványok annak ellenére kapják mostanság szakmányban a magyar kormányzati reklámszerződéseket, hogy még a szokásoshoz képest is túltolják a biciklit: egy, Gulyás Márton aktivistával kapcsolatos cikkük miatt nemrég 3,5 milliós kártérítésre kötelezte őket a Fővárosi Törvényszék.
Úgy tűnik, Schatz az az ember, akinek a feladata az SDS médiájának gatyába rázása, nehéz például nem a Habony-művek magyar harctéri tapasztalatait (Lokál, Ripost etc.) sejteni a már említett Skandal24 bulvárlap tavaly augusztusi startja mögött Az már egy másik kérdés, hogy ki ad ehhez pénzt, paripát, fegyvert.
Háborúhoz három dolog kell
Sajtóhírek szerint a már említett kiadóvállalat, a Nova Obzorja d.o.o. többségi, mintegy 51,84 százalékos tulajdonrészét korábban birtokló idős üzletember, Dusan S. Lajovic 2017. június 14-én vált meg pakettjétől 630 ezer euróért cserébe (cégbírósági dokumentumokon az új gazda befolyásszerzését ennél is cirka egy jó hónappal később jogerősítették). A vásárló Ripost d.o.o. mögött azonban ekkor már nem a magyar Ripost Kft. állt, hanem személyesen Schatz – szlovén cégiratok szerint a tulajdonosváltozást egy nappal korábban, 13-án vezették át.
Hogy Schatznak honnan lehetett szlovén médiabefektetésekben kockáztatható mintegy 200 millió forint körüli készpénze, az nem teljesen világos. A férfi korábban jól fizetett vezetőként inkább, befektetőként már kevésbé volt ismert. A családi bt-je mellé mostanában felhúzott médiacégei (a Riposton keresztül a faktor.hu-t kiadó Nouvelle Media Kft.-ben és egy mozgó mozis vállalkozásban érdekelt) is szolidan muzsikálnak, 2016-ban az összes vállalatból cirka 30 milliós osztalékot szedhetett ki. Számításaink szerint – hacsak Schatz nem száraz kenyérvégen és vízen élt az elmúlt húsz évben – maximum annyi pénze lehetett összesen, amibe a Nova Obzorjás részesedés került.
Sikeres cégvezetők pedig általában nem arról ismertek, hogy maguktól ismeretlen, bizonytalan piacokon minden előzmény nélkül az összes magánvagyonukat felteszik rulettre, illetve külföldi pártokat kezdenek hitelezni: szlovén sajtóhírek szerint a Ripost feltűnése után a Nova Obzorja is meghitelezte 60 ezer euróval az SDS-t. (Schatzot emailben kerestük, válaszát várjuk.)
Érdekes mellékszál, hogy a Ripostba tavaly elkezdett ömleni az állami reklámpénz. Az Átlátszó adatai arról tanúskodnak, hogy a sorozós reklámkampányokból 651 milliót bezsebelő Ripost a kenyere javát, 525 milliót még az éveleji konzultációs kampányban szolgálta meg. Elképzelhető, hogy Schatz június előtt, rendkívüli osztalékként kivett valamennyit, és ebből finanszírozta meg a vásárlását: ebben az esetben Rogán Antal propagandaminisztériumának köszönhetné meg a szlovéniai tulajdonszerzést.
Az is elképzelhető ugyanakkor, hogy Schatz valaki más pénzével dolgozott. Hasonló történt ugyanis egy másik SDS-közeli médiacégnél, ahol szintén feltűnt a magyar férfi.
A jó magyar ahol tud, segít
A Nova 24 hírtévét működtető Nova24TV.si d.d. 2015-ben SDS-politikusok és pártkörnyéki figurák pénzéből kezdte meg a működését, viszont olyan durván veszteséges volt, hogy bő egy év működéssel szinte kisöpörte az alapítók által lejegyzett eredeti, közel egymillió eurós tőkét. Ha az SDS-esek azt akarták, hogy a házitévén tovább szóljon a verkli a 2018 júliusában esedékes szlovén választásokig, azonnal szükségük volt egy hófehér lovagra.
Mit ad isten, a cégbe jókora, 800 ezer eurós tőkeemeléssel azóta beszállt három Habony-közeli médiás cég: a Ripost Kft. mellett a formálisan is a médiaguru érdekeltségei közé tartozó Modern Media Group Zrt. (MMG), és a szintén Habony kapcsán emlegetett Marslakók sorozat volt gyártásvezetője, Blázy András birtokában lévő és a Maradj talpon! vetélkedő gyártásáról ismert Ridikül Média Kft.
Az összesen 45 százaléknyi tulajdont jelentő befolyásszerzéshez vélhetően bizonyos ottani piacfelügyeleti szabályok miatt kellett három céget is megmozgatni. A Nova24TV.si közgyűlési papírjaiból az látszik, hogy Ridikült és az MMG-t nem igazán izgatja az új befektetésük: a formálisan tőle független két magyar céget is egyedül Schatz képviselte ilyenkor. Hogy a kulcsember Schatz lehet, azt az is jelzi, hogy a magyar médiás azóta a tévécég igazgatóságba is bekerült.
Szóljunk már a Karcsinak, hogy kéne pénz
A magyarok Nova24TV.si-s bevásárlásában a csavar ott jön, hogy a pénz eredetileg nem a Habony-féle csapat bukszájából érkezett. A 248 millió forint értékű tőkeemelés összegét ugyanis már 2016 nyarán az akkoriban vélhetően éppen a csődközeliség felé menetelő hírtévés cég rendelkezésére bocsátotta egy másik magyar: bizonyos Varga Károly.
Varga Károly a Forbes tavalyi összeállítása szerint 40,6 milliárd forintos vagyonával Magyarország 24. leggazdagabb embere. Viszont formálisan még csak közvetetten sincsen köze a habonyista vonal cégeihez. A tiszakécskei illetőségű, ismeretségi körében Karcsi néven futó vállalkozó egy másik kormányközeli ágazat tagja: a Mészáros Lőrinc-féle építgetőké.
Az egykor állítólag Simicska Lajosék által kifejlesztett építős modell lényege, hogy túlárazott útépítések és hasonlók közbeszerzésének terelgetésével, kiválasztott vállalkozóknál csinos haszon hagyható, az imigyen összeálló tőkét pedig a megbízó politikai érdekei mentén lehet mozgatni. Sajtóhírek szerint Orbán Viktorról úgy tartják: miután a miniszterelnök összeveszett régi barátjával, Simicskával, úgy döntött, hogy a jövőben egy monolit kormányközeli gazdasági érdekcsoport helyett inkább több kisebbet szeretne látni.
Ez magyarázza, hogy a cégein keresztül infrastrukturális közbeszerzéseken közismerten különösen sikeres Mészáros Lőrinc mellett afféle Mészáros juniorok nőnek ki a földből.
A tiszakécskei vállalkozónak is több kapcsolódása van a Mészáros-világhoz, például jelenleg is van közös érdekeltségük. Varga megfordult a felcsúti polgármester cégeivel gyakran együtt dolgozó Duna Aszfaltban is, egyik érdekeltsége pedig a Duna Aszfalttal tandemben egy éve az M44-es gyorsforgalmi út Tiszakürt-Kondoros közötti részéből két útszakasz kivitelezésére nyert megbízást összesen több mint százmilliárd forintos értékben.
Pénz, papír, politika
Amikor a szlovén tévés cégnél a magyarok 2016 nyarán elkezdtek vadul papírozni és pénzezni, azt két fő megfontolás formálhatta: hogy a hírtévének azonnal kell a pénz, és hogy Varga szerepe lehetőleg ne legyen feltűnő. A Habony-közeli magyar cégek tulajdonszerzése ugyanis Schatz helyszíni jelenlétének megmagyarázása mellett arra is alkalmas, hogy lepapírozza a tőkeinjekció igazi forrását.
Hogy a háttérben ez történhetett, arra az utal: miután a 2016 júliusi pénzátadást megtörtént, csak a következő hónapban ült össze a tévécég közgyűlése, hogy határozatba foglalják a 800 ezer eurónak megfelelő új részvény kibocsátását. Ezeket a részvényeket jegyezte le később ugyebár a három Habony-közeli vállalat.
A cégjogi trükkmesterek viszont nem csináltak meg minden papírt: 2017 elején Varga Károlynak még alá kellett írnia egy lapot arról, hogy az általa átadott pénz igazából a három magyar vállalat tőkejegyzését jelenti. Hogy korábban nem ez volt a felállás, az abból látszik, hogy a NovaTV24.si 2016 végi mérlegében a 800 ezres összeg a kapott kölcsönök között szerepel.
(A Varga-féle iratokat – a maribori Nova KBM bank befizetési igazolását és a Tiszakécskén szignált nyilatkozatot – a szlovén Mladina hetilap szerezte meg és tette közzé. Varga Károlyt telefonon kerestük; amikor a szlovén sztoriról érdeklődtünk nála, zajra hivatkozva letette a telefont, azóta hiába hívjuk, nem veszi fel.)
Beharap a magyar vakond
Varga tőkeinjekciós fellépése vélhetően nem független attól, hogy a mostani legfontosabb cége, a Magyar Vakond Kft. elsősorban mélyépítésben nyomul. A koperi kikötő vasúti beruházásáról ugyanis tudni érdemes, hogy a kivitelezés legdrágább részének az alagutak megépítését becsülik. Ha például bejönne az a magyar vágy, hogy a honi udvari építőcégek is kapjanak a sínépítési tortából, a közbeszerzési kremlinológia szerint Varga Károly Magyar Vakondja is jó eséllyel pályázhatna egy falatra.
Ha az Orbánra amúgy politikai szövetségeseként tekintő Janez Jansa pártja körüli média likviditási gondjait a vasútépítési megbízások várományosa kezeli, az azt sejteti, hogy a két sztori nem független egymástól.
Na és akkor most mi van?
Az nehezen vonható kétségbe, hogy ki a bábjátékos: Szijjártó Pétert, Habony Árpád köreit, Mészáros Lőrinc környezetét nem sokan tudják egyszerre mozgatni. A vasútépítési beruházást hivatalos magyar köszöntését határozatba is foglalta az Orbán Viktor vezette kormány.
Az már másik kérdés, hogy mi lehet a végcél. Orbánéknak egyrészt bizonyára jól jönne egy hálás szövetséges délnyugati szomszédunk élén, aki a közös múlt homályosságára tekintettel kézben tartható. Viszont úgy tűnik, hogy ennél is jobban érdekli őket a koperi kikötő.
Ha a szlovén politika feletti befolyásszerzéssel el tudnák érni, hogy a magyar kormány diszponálhasson egy saját ingatlan felett és a kinti vasutat kezelő társaságba is belefolyjon, az praktikusan azt is jelentené, hogy bizonyos kiválasztottak bizonyos dolgokat úgy tudnának az óceánokon zajló világkereskedelemből Magyarországra be-, illetve onnan kijuttatni, hogy a konténerekbe a beavatottakon kívül senki se tud bepillantani. Úgy hírlik: vannak olyan helyzetek, amikor hasznos az ilyesmi.
