Pártra várva

Sorra alakulnak a pártok, csak az az egy nem, amelyre pedig lenne igény. Erre a pártra sokan vártak, olyan igaz demokraták, akik konzervatív erkölcsi nézetekkel, de liberális szívvel élnek - persze csak társadalmi kérdésekben, és nem a neoliberális gazdaságiakban. Ez jól megfér a szociális gondolkodással, de ellenzi az egyházi hivalkodást, gőgöt. Ezek a választók azok, akik mindenek előtt a tényleges parlamenti demokráciát tartják alapvető célnak, annak minden jogállami kellékével.

Sokak számára a Gyurcsány-párt már nem, az MSZP még nem eléggé meggyőző, a Jobbikban nem lehet bízni szélsőséges múltja miatt, a kis pártok egy eklektikus halmaz, egység pedig sehol. Várnak az egyetlen jelöltre a körzetükben, aki képes győzni, aki a fordulatot jelenti. A népi szólás szerint sok lúd disznót győz, de egyelőre csak zavaros gágogást hallunk. Ha így megy tovább, csakhamar együtt köszönhetünk: „helló, röfi”.