- Az elmúlt nyolc évben majd' tízezer milliárd forint értékű uniós támogatás érkezett Magyarországra. Hogyan használtuk fel ezt az irdatlan összeget?
- A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felmérése szerint még ma is 418 ezer egyéni vállalkozó szereplője van a magyar mezőgazdaságnak. Ebből nagyjából 25 ezer tud a mezőgazdaságból jól megélni és képes fejlődésre. Ezek a családok európai mércével is tehetősnek számítanak, átlagos birtokméretük már eléri a 80 hektárt. Ők voltak a fő nyertesei az állami földbérlet pályázatoknak, illetve a földaukcióknak is. Velük szemben 198 ezer egyéni gazdának még egy hektárnyi területe sincsen. Ők gyakorlatilag megélhetési vállalkozók, akik a túlélésért küzdenek nap, mint nap. Nekik az egzisztenciájuk függ attól, hogy valamilyen módon a földecskéjüket megműveljék. A hivatalos szólamokkal ellentétben rajtuk ez a kormány semmit sem segített. Egyébként a bőséges uniós forrásokat igen kis hatékonysággal használtuk fel.
- Miből látszik ez?
- Az elmúlt években nagyjából 8- 9 milliárd euró volt az agrárium kiviteli értéke, az export bővülése alig egy-két százalék évente, a belföldi eladások volumenben pedig stagnálnak. Velünk szemben a lengyel mezőgazdaság szinte varázslatos növekedést produkált. Kivitelük az uniós csatlakozáskor nagyjából azonos volt a miénkkel, az utóbbi években azonban már 24-25 milliárd eurós éves exportot teljesítenek és a nemzetközi piacon is versenyképesebbek nálunk, különösen a feldolgozott élelmiszereikkel és kertészeti termékeikkel. Sajnos a magyar gazdák többsége fölélte, elköltötte saját fogyasztásra a földalapú támogatások jó részét, ahelyett, hogy az infrastruktúrát, a technológiát fejlesztette volna belőle. Ez akkor fogja megbosszulni magát, amikor elfogynak, vagy legalábbis csökkennek a közvetlen jövedelem-kiegészítő támogatások. Erre már 2021-től számítani lehet, a Brexit miatt mindenképp. A területalapú támogatások összege forintban akár 15 százalékkal is csökkenhet a következő uniós költségvetési ciklusban.
- Milyen környezetben tevékenykedhetnek az agrártársaságok?
- Nagyjából 8500 ilyen céget tart nyilván a KSH. Mint közismert, jogi személyű vállalkozások termőföldet nem vásárolhatnak - a régióban ez a megkötés kizárólag Magyarországon létezik -, csak bérelhetnek, de a sokat vitatott földforgalmi törvény ezt is kifejezetten nehezíti. Kizárólag a törvényi korlátozásoknak tulajdonítható, hogy a társas vállalkozások által használt termőföld a két utóbbi kormányzati ciklus alatt közel 250 ezer hektárral csökkent. tehát nem a földhasználatért folyó versenyben maradtak alul az egyéni gazdákkal szemben, hanem a földforgalmi törvény korlátozó intézkedései miatt zsugorodik a területük. Ha e törvényi előírások a következő években is érvényben maradnak, a társaságok által művelt terület kétmillió hektár alá esik, akár már néhány éven belül is. Az Orbán kormányzat ugyanis bevallottan igyekszik az agrártársaságokat kiszorítani a földhasználatból.
- Mi ennek a következménye?
- A hazai állatállomány az elmúlt 8 évben a szarvasmarha kivételével minden állatfaj esetében csökkent. A szarvasmarhaállomány pedig csak azért nőtt, mert a kormány különböző jogcímeken eszméletlen magas támogatást nyújt a húsmarhatartóknak. A húsmarha támogatottsága az előállított értékhez képest jóval 100 százalék fölött van, azaz 1 forint érték megtermeléséhez a kormány 1,2-1,3 forint támogatást ad. Ez közgazdasági nonszensz, s kérdezhetik, hogy miért? Úgy vélem ebben sok érzelmi motívum is benne van. Büszkék vagyunk a szürkemarhára, annak szarvára (a húsára kevésbé), idilli tőle a pusztaság, a legelő és ebben az ágazatban jelentős a szerepe a műkörmösökből, fitneszedzőkből, angol tanárokból és hasonlókból verbuválódott "új gazdáknak". Ők azért hajtanak a húsmarhára, mert az irracionális támogatási összeg miatt nagyon jól meg élni, gazdagodni e tevékenységből. A sertéságazat viszont erősen kudarcos. A 2010-ben meghirdetett sertésprogram 6 millió sertést célzott 2020-ra. Az állomány 2017 decemberében azonban még a 2010-esnél is alacsonyabb, mindössze 2,9 millió, azaz a kormány sertésállomány-növelő programja látványosan megbukott. És nem a mezőgazdasági nagyüzemek miatt, hanem a hőn szeretett magángazdák lanyhuló tartási kedve következtében. Nyolc éve még több, mint 1 millió vágósertést tartottak a háztájiban, a számuk mára 610 ezerre olvadt. Ráadásul ez a folyamat az idén, de jövőre sem áll meg, azaz egy évtizeden belül az egyéni gazdaságokban tartott sertésállomány marginális jelentőségűre fog zsugorodni. A gazdasági társaságoknál legalább nem csökkent az állomány, igaz nem is növekedett. Ennek az oka az, hogy a gazdasági társaságoknak egyre nehezebb megfelelniük a híg- és szervestrágya elhelyezési szabályoknak, mivel földhasználatuk drasztikusan csökken. Igaz ez utóbbi inkább a tejtermelő gazdaságoknak okoz komoly gondot. nem véletlen, hogy hazánkban a tejelő tehénállomány is fogyóban van. Meglepő módon a baromfi ágazatban is csökkent az egyéni gazdaságok súlya, pedig a tyúkfélék és víziszárnyasok tartása valamikor igazi háztáji tevékenység volt. Amennyiben a földhasználati szabályok a következő években is kedvezőtlenek maradnak a gazdasági társaságok számára, akkor az állatállomány tovább fog csökkenni hazánkban s megérhetjük azt a szégyent, hogy Magyarország nettó sertés és baromfihús importőr lesz.
- Mi a legnagyobb kockázata annak, ha a jelenlegi kvázi egypárti uralom marad a választások után is?
- Jelenleg a magyar gazdaságra és a társadalomra egyértelműen rátelepszik az egypárti dominancia, amely fékezi a versenyt mind a gazdaságban, mind a társadalomban. A szemünk előtt zajló kontraszelekció hosszabb távon súlyos versenyképességi deficitet, lemaradást fog hozni a gazdaságban, eközben Magyarország az Európai Unió tagjaként vám- és beviteli korlátoktól mentes piacon kell állnia a sarat 27 másik tagállammal szemben. Nem is beszélve arról, hogy nemzetgazdaságunk szorosan kötődik a világgazdasághoz s egyben függ is tőle. Jelenlegi versenyképességünk nem szabad, hogy önelégülté tegyen bennünket, hiszen az export már közel 80 százalékát az itt működő multinacionális cégek (elég egyoldalúan az autóipar) hozzák, s nélkülük bizony sehol sem lennénk. Éppen ezért a költségvetési pénzekkel és az uniós támogatások lerablásával történő állampárt-függő oligarchia építés helyett, a nemzetközi porondon is jól teljesítő politikailag szuverén hazai vállalkozásokat kellene uniós forrásból normatív és transzparens módon támogatnia a kormányzatnak. Természetesen szem előtt tartva az uniós versenyjogi előírásokat is. Oligarcháink gazdasági birodalma agyaglábakon áll, nemzetközi szinten ugyanis versenyképtelen vállalkozások halmaza, amely, ha egyszer megbukik az Orbán rezsim, rövid időn belül összeomlik majd. Bizony a mostani nemzeti burzsoá teremtés hatalmas kockázatokat rejt a jövőre nézve. Két kézzel szórja ki a rezsim az ablakon az uniós és a magyar adófizetők pénzét ezekre a versenyképtelen vállalkozásokra. Micsoda kár lesz ebből egyszer! Ki fogja akkor állni majd a számlát? Ne áltassuk magunkat, mi magyar adófizetők fogjuk fizetni a révészt.
- Valóban keveset hallani nemzetközi szinten is helyt álló hazai vállalkozásokról. Vannak ilyenek?
- Szerencsére vannak. Az élelmiszergazdaságban ilyen sikersztori a Mastergood, a Gallicoop, a Pick-Szeged, a Mogyi, az Univer. Más nemzetgazdasági ágakban is tucatnyi nemzetközi szinten is versenyképes hazai vállalkozás van, mint például az informatikai cégek: a Prezi, a Graphisoft, a Shinrai, és más start-upok. E cégek sikere kreatív magyar emberek érdeme, akik állami mankó nélkül is képesek voltak életképes, versenyképes és gyorsan növekvő vállalkozásokat építeni. Többségük már ma is tényezőnek számítanak a nemzetközi piacokon. A Mogyi például szinte észrevétlenül lépte át a tízmilliárdos exportot, s rövidesen ezt is megduplázza, mindenféle politikai támogatás nélkül. Szerintem az ilyen vállalkozások útját kellene a mindenkori kormányoknak egyengetni transzparens módon, betartva a versenyjogi feltételeket is. Mészáros Lőrinc és társai elképesztő mértékben meggazdagodtak ugyan, de semmiféle olyan valós teljesítményük nincs, ami a nemzetközi versenyben a magyar gazdaság jövőjét segíthetné. Az Orbán kormány láthatóan a verseny ellehetetlenítésére törekszik és véleményem szerint ez a gyakorlat társadalmi és gazdasági szempontból is rettentően káros.
- Az elmúlt nyolc évre nem az volt a jellemző, hogy akár az uniós, akár a nemzeti forrásokból kiírt tendereket semleges módon, a valóban a legjobb ajánlatot benyújtó vállalkozások nyerték volna el. Hogyan reagáltak erre a miniszterelnök, illetve a Fidesz körein kívüli vállalkozók?
- Rengeteg magyar vállalkozó, aki nem akar az állammal üzletelni és tisztességesen akar dolgozni, azt látja, hogy ebben a közegben milyen nehéz fejlődni. Közülük sajnos sokan, persze érthető okokból, vették és veszik a kalapjukat, és külföldön folytatják a vállalkozásukat, vagy alapítanak céget. Megtalálhatók Nagy-Britanniától Németországig és máshol Európában. Jómagam is találkoztam olyan magyar vállalkozókkal, akik Nyugat-Európába tették át termelésüket ott építik a jövőjüket és sajnos nem Magyarországon.
- Mi történhet az olyan kalandvágyó magyar vállalkozókkal, akik itthon is sikeresek? Gyakran kapnak - persze képletesen - a legendás Keresztapa filmből ismert véres lófejet, vagyis bennfentes köröktől üzenetet, hogy adják át, vagy -el a cégüket.
- Ha most a választásokon meg tudjuk akadályozni a Fidesz kétharmadát, de még jobb lenne, ha a sima parlamenti többségét, akkor azt gondolom, hogy nem lesz keletje a véres lófejeknek és a tehetséges magyar vállalkozók szárnyalni fognak. Ha kétharmaddal ismét nyer a Fidesz, akkor persze elképzelhető, hogy valakik kinézik maguknak ezeket a vállalkozásokat. Habár ez például az exportra termelő vállalkozások esetében nem is olyan egyszerű, mint azt egyesek gondolják. Legutóbb éppen az egyik legsikeresebb magyar cég, a Graphisoft alapító-tulajdonosa, Bojár Gábor mondta, hogy ő nem fél attól, hogy a cégét meg akarja szerezni magának mondjuk egy Mészáros Lőrinc, mert a cég olyan területen tevékenykedik, ahol nagyon nagy a tudás szerepe, és nem az állammal üzletel, hanem a nemzetközi piacon adja el a termékeit. De a Mogyi is a az árbevételének 70 százalékát export útján termeli meg. Szállít Kínától Oroszországig és nemzetközi kiskereskedelmi láncok beszállítója. A Prezi, a Shinrai ugyancsak a nemzetközi piacon teljesít és van még néhány hasonlóan innovatív és sikeres cég. Az ilyen cégekre Mészáros és a többi fideszes oligarcha nem lesz vevő, mert nincs mese, ott versenyben kell helyt állni. A tudást, a tehetséget nem lehet megvásárolni. Az vagy van, vagy nincs.
- A V18 alapítói, tagjai meghirdette elképzelések eljuthatnak-e egyáltalán - ahogy mondani szokták - a Nagykörúton túlra is?
- Sok helyi kábel tévé is jelezte, hogy közvetítenék a V18 által szervezett tematikus, illetve a miniszterelnökjelöltek vitáit. A közhiedelemmel ellentétben azért nem általános és teljes az érdektelenség és a kisvárosokban, falvakban is van érdeklődés az ilyen eseményekre. Ezek a viták azt is lehetővé teszik, hogy a választók a programok alapján is dönthessenek az április 8-i országgyűlési választásokon.
- Ezt jó hallani, de lesz kire szavazniuk a vidékieknek?
- Sajnos a Fideszen és a Jobbikon kívül egyik párt sincs jelen a vidéken, főleg a kistelepüléseken hiánycikk a demokratikus ellenzéki politikus. Legalábbis én sehol sem találkoztam velük, s szervezeteik sincsenek. Nehéz úgy falusi szavazatokat szerezni, hogy a személyes érintkezés nulla. Márpedig a vidéki emberek többsége az állami tévét nézi, a közrádiót hallgatja, emiatt rendkívül egyoldalú a "tájékozottsága". Budapestről nem lehet megnyerni a vidéket.
