A szakadékba és onnan vissza?

Publikálás dátuma
2018.02.17. 06:34

Megkezdődött pénteken a bajor fővárosban a biztonságpolitika első számú nemzetközi fóruma, a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia (MSC). A rendezvényt 54. alkalommal tartják meg. A vasárnapig tartó tanácskozások az idén „A szakadékba- és onnan vissza,” cím alatt zajlanak, és a jelenlegi nemzetközi biztonsági helyzetet leginkább meghatározó, befolyásoló konfliktusokra – a szíriai helyzetre és a sokasodó közel-keleti feszültséggócpontokra, az észak-koreai nukleáris veszélyre, a NATO-Oroszország közötti feszültségre, a kelet-ukrajnai fegyveres befagyni látszó konfliktusra összpontosít.

Amint a rendezvény címe is sugallja, a hidegháborús hangulat, az egymásra tevő konfliktusok olyan bizonytalanságot keltettek a világban, amely a vezető politikusokat és a biztonságpolitikai szakértőket egyaránt komolyan aggasztja. Wolfgang Ischinger, a rendezvény házigazdája is azt emelte ki, hogy 2017 során a világ ismét közelebb került egy fegyveres összetűzéshez az Észak-Korea és az Egyesült Államok között elmérgesedett viszony, Szaúd-Arábia és Irán közel-keleti rivalizálása, Európában pedig a NATO-Oroszország kapcsolatok megállíthatatlannak tűnő romlása miatt. Ischinger hangsúlyozta, nemcsak a szíriai, hanem az egész közel-keleti helyzetet súlyosbítja Törökország szíriai katonai beavatkozása, a kurdok elleni hadjárata. Hogy e téren a müncheni résztvevők képesek lesznek-e jobb belátásra bírni Ankarát, már azért is kétséges, mert Recep Tayyip Erdogan elnök, hanem miniszterelnöke, Binali Yildirim vesz részt a tanácskozáson.

Vélhetően kiemelt téma lesz Európa védelmi kapacitásának kérdése, az, hogy valóban a NATO-ra kell hagyni a kontinens biztonságát vagy az EU-nak szüksége van önálló védelmi kapacitásra, hadseregre is. Angela Merkel német kancellár is annak a híve, hogy Európának saját kezébe kell vennie sorsát e téren is, de a héten a NATO külügyminiszterek találkozóján mégis újra leszögezték, az észak-atlanti szervezet az EU biztonságának is egyedüli letéteményese.

A kelet-ukrajnai konfliktus rendezése érdekében tervek szerint újabb normandiai négyek formátumú találkozóra kerül sor, a német, francia, ukrán, orosz diplomácia vezetőinek részvételével. A klímaváltozás és a migráció ugyancsak kiemelt témák lesznek.

McCain az idei díjazott
Az 54. MSC kitüntetését, a konferencia alapítójáról elnevezett Ewald von Kleist-díjat John McCain amerikai szenátornak ítélték oda. A betegsége miatt távol maradó republikánus politikust méltató beszédet Joe Biden demokrata politikus, Barack Obama volt alelnöke mondja el.

Szerző

Tízéves az elátkozott állam

Publikálás dátuma
2018.02.17. 06:32
FOTÓ: AFP/DIMITAR DILKOFF
Koszovó 2007. február 17-én kiáltotta ki függetlenségét. Az akkori eufóriából mára semmi sem maradt. Kivált a fiatalok helyzete aggasztó.

Még ma is élénken élhetnek bennünk a tíz éves emlékképek: Koszovó lakossága 2008. február 17-én felhőtlenül ünnepelte az ország függetlenségének kikiáltását. Az önállóság elnyerésében óriási szerepe volt az Egyesült Államoknak. Washington lelkesedése határtalan volt az új államalakulat iránt, hiszen pozíciói jelentősen erősödtek a Balkánon, az Európai Unióban viszont szó sem volt eufóriáról. S nem csak azért, mert maga az EU sem egységes a köztársaság elismerését illetően, hiszen Szlovákia, Ciprus, Románia és Spanyolország hivatalosan mind a mai napig Szerbia részének tekinti. Azért sem, mert Brüsszel számára már akkor világossá vált: Pristinában olyan, a törzsire emlékeztető viszonyok uralkodnak, amelyek gyors felszámolására nincs lehetőség, az pedig esélytelen, hogy Koszovó belátható időn belül gazdaságilag a saját lábára álljon. E tekintetben azonban az eltelt egy évtized realitásai talán még az Európai Unió legborúlátóbb illetékeseinek elképzeléseit is alulmúlta. Fény ugyanis még mindig nem pislákol az alagút végén, a munkanélküliség oly mértékű, hogy a fiatalok közül, aki csak tud, külföldön próbál elhelyezkedni.

Koszovó nagyban köszönheti az önállóságot a néhai szerb és jugoszláv elnöknek, Slobodan Milosevicnek. A délszláv háborúk után ugyanis megrendült benne a bizalom, a belgrádi gazdaság mélypontra került, Szerbia igazi maffiaállammá vált, ahol a titkosszolgálat és a hozzá köthető alvilági csoportok szőhették hálójukat. Milosevic egyetlen esélyt látott az előre menekülésre, ha felszámolja a koszovói függetlenségi törekvéseket. A kilencvenes évek végén elkezdte kiszorítani az albán lakosságot a területről, ezt azonban a NATO sem hagyta szó nélkül. Máig vitatott beavatkozásával – tönkretette a szerbiai infrastruktúra jelentős részét – térdre kényszerítette Belgrádot, amely de facto el is vesztette az ellenőrzést Koszovó felett. 2000 októberében meg is döntötték Milosevic rezsimjét.

Hogy az önállóság kihirdetésekor miben bíztak a koszovóiak, ezt nemigen tudni. Jugoszláviában a központi költségvetésből – főleg a szlovének és a horvátok befizetéseiből – zárkóztatták fel, már amennyire lehetett. A tradicionális viszonyok azonban mit sem változtak az eltelt évtizedek alatt. A köztársaság lakosságának nagy része továbbra is a mezőgazdaságból, illetve a németországi és ausztriai vendégmunkások által hazautalt pénzekből élt. Az Európai Unió sem volt képes arra, hogy csodát tegyen. „Azt reméltük, hogy napról napra egyre jobban élünk majd. Ám a szép jövőre vonatkozó reményeim folyamatosan apadnak” – fejtette ki a Stuttgarter Zeitungnak az egyik neves helyi kutatóintézet (Kosovar Institute for Policy Research and Development - Kipred) igazgatója, Lulzim Peci, aki szerint a helyiek csalódtak nemcsak saját intézményeikben, hanem a nemzetközi közösségekben is.

Mára az ENSZ 193 tagországából 111 ismerte el Koszovó függetlenségét. Ez pozitívumnak tekinthető, az már kevésbé, hogy a köztársaság nemzetközi intézményekbe való betagozódása rendkívül lassan halad. Az Európa Tanácsba, illetve az Interpolba mindmáig nem tudott belépni, ami azonban a legfájdalmasabb Pristina számára, hogy az EU tagországokkal szembeni vízumkötelezettség is fennmaradt. Az Európai Tanács még 2009 decemberében úgy fogalmazott, a cél a teljes vízummentesség, legalábbis akkor, ha az ország teljesíti az előírt feltételeket. Ettől azonban egyelőre igen messze van.

Németország aligha lelkendezne, ha a koszovóiak vízum nélkül utazhatnának az EU területére, hiszen nem kérdés, hogy nagy részük az államban kötne ki. A németek még jól emlékezhetnek arra, amikor 2015 elején nincstelen koszovóiak tízezrei – becslések szerint 70-100 ezren, ami a lakosság 5 százalékának felel meg – keltek útra, hogy szerencsét próbáljanak német területen. Ez nem sokkal azelőtt történt, hogy Németország szíriai menekültek százezreit fogadta be. Berlin a koszovóiak nagy részének nem adott letelepedési engedélyt, sokan közülük azóta visszatértek szülőhazájukba.

Hogy mennyire drámai a munkanélküliség, jól illusztrálja: a hivatalos adatok szerint 35, realistább becslések szerint azonban 55 százalékos a fiatalok közötti állástalanok aránya. A mintegy 1,9 milliós lakosság nagyobbik része kevesebb, mint 350 euróból kénytelen eltartani magát, így mind a mai napig kulcsszerepet játszik a külföldön élő honfitársak által hazaküldött apanázs.

Az „Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban” testületnek, az EULEX-nek lett volna feladata, hogy felépítse a köztársaságban az igazságszolgáltatás rendszerét. Ezt a munkát azonban legalább oly mértékű sikertelenség kísérte, mint a gazdaság új alapokra helyezését. Sőt, maga az EU szervezete is korrupciós vádak célkeresztjébe került. Először 2014-ben, a Koha Ditore című lap számolt be arról, hogy egy olasz vizsgálóbíró nem csekély összegek ellenében helyezett szabadlábra gyanúsítottakat. Az EU-ban azonban nem is elsősorban emiatt csalódtak a helyiek, hanem azért, mert olyan politikusokat támogat, akikről közismert, mennyire korruptak, s már többször is lejáratták magukat saját honfitársaik előtt. Persze arról azért nem Brüsszel tehet, hogy a helyi politikai kultúra a legrosszabb harmadik világbeli államokét idézi. Azért a világ nem sok országában fordulhat például elő, hogy szó szerint csatatérré változtassák a helyi parlamentet, s füstbombákat dobáljanak egymásra a képviselők. Nem véletlenül tartják Koszovót mind a mai napig Európa elátkozott államának.

Megoldatlan helyzet
A szerbek az ország észak részén élnek. A helyi közösséget rendkívül megrázta, hogy idén január közepén hivatala előtt gyilkolták meg hat lövéssel a liberális ellenzéki politikust, Oliver Ivanovicot. Máig nem derült ki, valójában ki állt a gyilkosság hátterében.
Éppúgy elképzelhető, hogy albán szélsőséges volt a tettes, mint az, hogy a szerb alvilág (vagy a politikai élet) egyik illusztris személyisége volt a megrendelő. A régióban 100-120 ezer szerb él. Belgrád jelentős összegekkel próbálja segíteni őket.

Meghátrálva taktikázik Erdogan

Engedve a német nyomásra Ankara szabadlábra helyezte Deniz Yücel német újságírót, de ügyvédje még nem biztos abban, hogy nem vádolják meg újra. Három török újságírót ugyanakkor életfogytiglanra ítéltek.

Németország és Angela Merkel német kancellár nyomására a török hatóságok pénteken szabadon engedték Deniz Yücel török származású német állampolgárt, a Die Welt egy éve bebörtönzött munkatársát, közölte elsőként a hírt a német lap, majd a berlini külügy is megerősítette azt. Rövidesen azonban pontosítottak, jelezve, hogy Yücel még nem hagyhatta el a börtönt, a külügy is jelezte, hogy a szabadon bocsátásnak a következő órákban kell megtörténnie. Rövidesen azonban az Anadolu török állami hírügynökség jelentette, hogy elkészült a vádirat Yücel ellen, az ügyészek 18 évi börtönbüntetés kiszabását kérik rá, a bíróság pedig be is fogadta a vádiratot.

Vagyis egyelőre még túl korai kijelenteni, hogy Berlin meghátrálásra kényszerítette Recep Tayyip Erdogant, főképp annak ismeretében, hogy az Amnesty International törökországi elnökét, Taner Kilicet is nyolc hónap után január 31-én szabadon bocsátották, majd másnap újra őrizetbe vették annak ellenére, hogy világszerte tiltakoztak a jogvédők Kilic fogvatartása és megvádolása miatt. Ugyanakkor szintén pénteken súlyosbított életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt egy isztambuli bíróság hat török újságírót, akik a vád szerint előre tudtak a 2016-os puccskísérletről, és hatalomátvételre szólítottak fel. Az elítéltek közül három, - Nazli Ilicak, Ahmet Altan és testvére, Mehmet Altan - országosan ismert ellenzéki újságíró. A puccskísérlet óta az Erdogan rezsim 165 médiában dolgozót börtönzött be, sokukat máig vádemelés nélkül tartanak fogva.

Németország és Törökország viszonya látványosan megromlott a 2016-os török puccskísérletet követő tisztogatások és sorozatos jogsértések miatt, a német újságíró ügye pedig végletekig feszítette a húrt. A Die Welt újságíróját egy éve, 2017. február 14-én tartóztatták le Törökországban, azóta fogva tartották, anélkül, hogy hivatalosan vádat emeltek volna ellene. Akárcsak a legtöbb külföldi jogvédőt vagy újságírót, Yücelt is terrorizmus támogatásával, terrorpropaganda terjesztésével, illetve kémkedéssel vádolta meg az Erdogan-rezsim tisztogató gépezete.

Letartóztatása azonnal diplomáciai feszültséget keltett Ankara és Berlin viszonyában, olyannyira, hogy Yücel lett világszerte a legismertebb Törökországban rácsok mögé került külföldi. Esetében megszólalt személyesen Erdogan elnök is, azt állítva, hogy a német újságíró valójában német ügynök, aki bujkált Törökországban, mindemellett pedig az Kurd Munkáspárt (PKK) terrorszervezet képviselője is. Yücel hiába tagadta a vádakat, védekezni nem tudott, hiszen hivatalosan meg sem vádolták.

Berlin kezdettől az újságíró feltétel nélküli szabadon bocsátását követelte, sokáig eredmény nélkül. E hét szerdán Németországba látogatott Binali Yildirim török miniszterelnök, a vizit előtt pedig Sigmar Gabriel külügyminiszter szólította fel Ankarát Yücel valamint minden, Törökországban politikai okok miatt bebörtönzött német állampolgár szabadon bocsátására, emlékeztetve, hogy fogva tartásuk súlyosan megterheli a német-török kétoldalú kapcsolatokat. Berlini látogatása idején a török miniszterelnök a német közszolgálati televíziónak nyilatkozva már engedékenységet mutatott, Deniz Yücel ügyének mielőbbi rendezését helyezte kilátásba.

Nincs titkos alku a háttérben
A német külügyminisztérium is megerősített pénteken Deniz Yücel szabadlábra helyezését. A szaktárca szóvivője azt is hangsúlyozta, Berlin „nem kötött semmiféle mocskos üzletet vagy titkos megállapodást” Yücel szabadon bocsátásáért.
Ezt azért hangsúlyozta a német külügy, mert Németország januárban, azt követően, hogy Törökország támadást indított a szíriai kurd milícia, a YPG ellen, Berlin-többek között a média nyomására – felfüggesztette a Törökországnak értékesített Leopard típusú páncélosok átadását.
Angela Merkel és Binali Yildirim berlini tárgyalása előtt több ellenzéki pártvezető hangsúlyozta, a kurd kérdés tisztázásának szükségességét illetve azt, hogy Berlin állítson le azonnali hatállyal minden hadianyag szállítást Törökország felé.

Szerző