Keresztény nemzeti zokni

Riadó! Aki teheti, azonnal induljon ruhafélét vásárolni a télvégi árleszállításon. Ha többre nem telik a karácsonyi kiköltekezés után, legalább egy pár zoknit. Most még megteheti csak úgy, a saját gusztusa szerint, koordinálatlanul. De nem sokáig! A februári Magyar Közlönyben megjelent a kormányrendelet „a magyar divat- és design-ipar átfogó megújításáról”, ennek érdekében egy nonprofit állami vállalat létrehozásáról a Magyar Turisztikai Ügynökség irányításával. Mondjuk, hogy ez mindenkinek „nonprofit” lesz, arra a hasonló példák alapján nem vennék mérget. Máris kaptak a közpénzből 150 milliót, abból azért egy vezérigazgató, néhány helyettes és aligazgató, későbbiekben talán miniszteri biztos évi fizetése csak kijön.

De lesz is dolguk elég. Ötéves nemzeti divatstratégiát kell készíteniük, ez már bevált az ötéves terveknél. Ez azért jó, mert így előre fogom tudni, 2023-ban mi lesz a divat, és nem követem el azt a ballépést, hogy kidobom a rettenetes mosogatórongy-színű blúzomat, amit csak egy életunt pillanatomban vehettem meg. Tudni fogom, hogy később még divatba jön, mint ez ifjúkorom forrónadrágjával és magastalpú cipőjével már előfordult. (Bár a forrónadrágot már akkor se igen vehetném fel, ha még megvan, de erről nem az ötéves divatstratégia eddigi fájó hiánya tehet.) Erről (nem egykori forrónadrágomról, hanem az állami divattervekről) az MTI is tudósított, pedig az nem fecsérli az energiáit csip-csup hírekre - úgy látom, a miniszterelnöki vő botrányára sem sok szót vesztegetett.

Már egy decemberi konferencián értesülhettünk, mi készül. Az ügynökség honlapja szerint „újító gondolkodású, a maga területén úttörő jelentőségű rendezvény” volt (hát milyen legyen?!). Arra a felismerésre jutottak, hogy a hazai divatstratégiában „egységes, határozott keretrendszer” kell. Ez magyarázza, hogy miért van feltétlen szükség állami iránymutatásra. Az államosításban az a jó: lehet, hogy égbekiáltó baromságokat fognak elkövetni, de legalább egységesen és határozottan. Ennek előnyeit a KLIK-nél és a Nemzeti Hulladékgyűjtés bevezetésénél már megtapasztaltuk.

Ezen a ponton kezdtem el kicsit aggódni. Mert ugyan az én designomra ráférne az emlegetett „átfogó megújítás” (erről a néhány barnás pöttyről a karomon és az idegesítő vízszintes ráncról az orrom fölött semmiképpen se tessék majd elfelejtkezni), de azért ezt nem egységes nemzeti keretben képzelném el. Az uniformizált lóden-korszakban még kicsi voltam, de a gimis egyen-svájcisapkától már az első sarkon igyekeztem megszabadulni. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy az ilyen központosított divatstratégia egy állami vállalatnál csakis a kurzus által előírt ú.n. „keresztény-nemzeti” szellemben készülhet, és fogalmam sincs, milyen mondjuk egy nemzeti keresztény zokni. Vagy pulcsi. Pláne, hogy Orbán Viktor nemrégiben közölte, egyszínű országnak kell lennünk. A sokszínűség az ördögtől és Brüsszeltől való, nem hagyjuk, hogy ránk erőltessék. Az egyszer biztos, hogy az állami vállalat első lépéseként országostul ki kell lépnünk az Intercolor nevű nemzetközi „színszervezetből”, ahol a divatguruk az évad divatszíneiről konzultálnak, bár szerintem inkább hangzatos fantázianeveket találnak ki a létező színekre. Mostantól viszont nálunk a legfőbb divatguru maga az állam. Először nem értettem, ezt a fontos feladatot miért éppen a turisztikai ügynökségre bízták („magyar vagyok, nem turista” – horgadt fel bennem a nemzeti büszkeség, ahogy a bőrfejűek pólóján szoktam látni), de aztán kiderült, hogy a dolognak nemzetközi imázsjavító célja van. Megint nem én vagyok az igazi célcsoport. Az ügynökség szerint az állami divatstratégia segítségével „bővíthető a Magyarországról alkotott kép, aminek köszönhetően hazánk friss, fiatalos és modern prémium-márkaként mutatható be.”

Ez az. Ezt szerettem volna mindig: friss, fiatalos és modern prémium-márka lenni. Vagy ha már nekem nem megy, akkor legalább a hazám. Mi leszel, ha nagy leszel? –„Friss, fiatalos, modern prémium-márka” - mondják majd az „egységes, határozott keretrendszerben” „átfogóan megújított” divatú fiatalok. Már aki még itthon van, de a többinek úgy kell: sosem tudják meg, mi van az ötéves divattervben, csak bóklászhatnak magukra hagyottan London vagy Berlin farmerárusai között.

Minket itthon már fokozatosan rá is hangoltak az új korszakra. És még röhögtünk Handó Tünde bírósági dresszkódján, a heti öt bugyival, kizárólag fekete, fehér vagy testszínű változatban! A sajtónak volt képe az úttörő kísérletet „bugyi-gate”-nek csúfolni. Pedig onnan tudtam meg először, milyen az igazi keresztény-nemzeti szellemű zokni az „egységes arculatot” célzó ajánlás szerint. A pamutzokni csakis fekete, a harisnyanadrág és a bokafíx pedig fekete vagy testszínű. Nix ugribugri. Ja! És nyilván íratlan szabály az is, hogy valaki jót kaszáljon rajta. Kíváncsian várom az állami vállalat vezetőinek és szerződő partnereinek megjelenését. Tudok pl. néhány szép, fiatal luxusfeleséget a politikai bizalmasok köréből, akik máris a szépségiparban vállalkoznak.

2018.02.19 07:04

Kofi Annan maga volt az ENSZ

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének korábbi főtitkára, Kofi Annan halála okozta megrázkódtatás óta az a kérdés foglalkoztatott, hogy mi tette őt ennyire kivételessé. Véleményem szerint egyszerűen az, hogy Kofi Annan egyszerre volt páratlan és mégis közülünk való. Különleges globális vezető volt, akiben jóformán bárki megláthatta saját magát. A messzi szegénységben, válságok között és reménytelenségben élők szövetségesükre találtak benne, a kezdő ENSZ-kollégák nyomdokaiban járnak, úgy a fiatalok is, akiknek a végsőkig azt mondta, hogy „mindig emlékezzetek arra, hogy soha nem vagytok túl fiatalok ahhoz, hogy vezessetek, mi pedig soha nem leszünk túl idősek ahhoz, hogy tanuljunk”. Korunkban csak kevesek tudták úgy összehozni, megnyugtatni és egyesíteni az embereket egy közös cél iránt a közös emberiségünk érdekében, mint Kofi Annan tudta. Egy régi vicc szerint a diplomácia művészete az, hogy semmit nem mondunk, különösen úgy, hogy közben beszélünk. Kofi Annan mindent ki tudott fejezni néha még anélkül is, hogy akár egy szót is kiejtett volna. Ez a benne mélyről jövő méltóságból, erkölcsi meggyőződésből és emberiességből fakadt. Gyengéd, ütemes hangja mindenkit mosolyra csalt és zenének hallottuk. Szavai viszont erősek és bölcsek voltak. És minél súlyosabb volt egy helyzet, hangja annál halkabb lett. Mi pedig egyre jobban figyeltünk, ahogy a világ is. Cserébe mindannyian részesültünk bölcsességéből. Kofi Annan bátor volt és minden helyzetben felszólalt miközben intenzív önvizsgálatot tartott. Miként elődje Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár, úgy ő is szinte misztikusan hitt abban, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a jó előmozdítója a csapásokkal teli világban. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy figyelemreméltó eredményeket érjen el. Kofi Annan számos ötletet és kezdeményezést indított el, ideértve a millenniumi fejlesztési célokat és a „Nagyobb szabadságban” című jelentésében foglalt korszakalkotó reformokat. Kinyitotta az Egyesült Nemzetek Szervezetének ajtaját és közelebb hozta az emberekhez világszerte. Új partnereket vont be a környezetvédelembe, az emberi jogok védelmébe, valamint a HIV/AIDS és más gyilkos betegségek elleni harcba. Kofi Annan maga volt az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Egyesült Nemzetek Szervezete maga volt Kofi Annan. Kofi jó barátom is volt. Életünknek számos pontján közösen haladtunk. Amikor Kelet-Timorban az emberek önrendelkezést akartak, akkor Kofi Annan az ENSZ részéről, én pedig Portugália miniszterelnökeként, közösen dolgoztunk azon, hogy támogassuk helyzetük békés megoldását. Amikor az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának új vezetésre volt szüksége, akkor Kofi bízva bennem felkért arra, hogy én vezessem a főbiztosságot, majd rendületlenül támogatta a leginkább rászorultak védelmét és azt, hogy menedéket kapjanak. Most, hogy Kofi irodájában ülök, folyamatosan ösztönöz az ő tisztessége, dinamizmusa és elkötelezettsége. Számára a közöny volt a világ legerősebb mérge. Még főtitkári kinevezését követően is tovább dolgozott a diplomácia élvonalában. Segített a kenyai választásokat követő erőszak enyhítésében és mindent megtett, hogy politikai megoldást találjon a Szíriában zajló kegyetlen háborúra, valamint segített a mianmari rohingyákat megillető igazságszolgáltatás és jogok biztosításában. Kofi számos világot fogott össze, északot és délt, keletet és nyugatot. Mégis számára a legbiztosabb kapocs mindig afrikai gyökerei és identitása maradt. A nagy Nelson Mandelának, akit Madibának is hívtak, saját beceneve volt Kofi számára. Úgy hívta, hogy “vezetőm”. Ez nem tréfa. Kofi mindannyiunk vezetője volt. Mindig úgy fogok emlékezni rá, ahogy legutóbb az ENSZ-ben láttam. Nyugodt volt, mégis határozott, aki készen áll a nevetésre, de mindig érzi a súlyát annak a munkának, amit végzünk. Eltávozott közülünk és mérhetetlenül hiányozni fog nekünk. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ha nagyon figyelünk, akkor hallani fogjuk Kofi Annan szavait és bölcs tanácsait. Hallom, ahogy mondja, hogy „kérlek, folytassátok”. „Tudjátok, mit kell tennetek. Vigyázzatok egymásra. Vigyázzatok a bolygónkra. Vegyétek észre az embert mindenkiben. És támogassátok az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a helyet, ahol mindannyian összegyűlhetünk, hogy megoldjuk problémáinkat, és ahol egy jobb jövőt építhetünk mindannyiunk számára”. Gondosan figyeljünk a kegyelem és az ész hangjára, amely az erkölcs és a szolidaritás hangja. Erre a hangra világunknak nagyobb szüksége van, mint valaha. Amikor nyugtalan és zavaros időnkben ellenállásba ütközünk, akkor mindig Kofi Annan öröksége inspiráljon bennünket és vezessen az a tudat, hogy ő továbbra is beszél hozzánk és sürget, hogy elérjük azokat a célokat, amelyeknek az életét szentelte és valóban előremozdította világunkat.
A szerző az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. Beszédét a Kofi Annan életútjának szentelt megemlékezésen mondta el szeptember 21-én, az ENSZ Közgyűlésben.
2018.09.21 11:52

Közpénzen szórakoznak

Közpénzen szórakoznak, pedig szórakoztatniuk kellene. Andy Vajna sportcsatornái, a Spíler 1 és Spíler 2 szinte ugyanúgy állami forrásból működnek (van piaci bevételük, de átirányított közforrások nélkül nem maradnának életben), mint az M4 Sport. Magyarországon jelenleg  három államilag finanszírozott sportcsatorna létezik, ami agyrém. A rájuk évente elköltött közpénz több tízmilliárd forint. Ennyit fizetnek az adófizetők többek között az is, hogy két, kiemelt érdeklődésre számot tartó sorozat, a labdarúgó Bajnokok Ligája és a spanyol bajnokság olyan csatornára kerülhessen (Spíler 2), amelyet az ország lakosságának mindössze egy százaléka láthat. 
Aztán, amikor a Spíler gondol egyet, egy hétvégére átteszi a spanyol bajnokikat a Spíler 1-re, hogy aztán megint visszakerüljenek a mérkőzések a „láthatatlan csatornára”. Azokkal szórakozik a tévétársaság, akiknek a pénzéből létezik.
A kormánypropaganda szerint migránsválsággal küzdő, ezért hanyatló Németországban ez (is) máshogy működik. Ott két sportcsatorna van összesen, egyiket sem támogatja az állam: a Skysport előfizetésekből és hirdetési bevételekből tartja el magát, üzleti beszámolója szerint tavaly 5,2 millióan fizették ki a választott csomagtól függő havi 10-60 euró közötti díjat, ezen kívül Ausztriában is volt további 700 ezer ügyfele. 
A német Sport1 országos lefedettségű és elérhetőségű, a reklámbevételeiből működik, tulajdonosa a Constantin médiacég. Az állam nem ad egy centet sem egyik sportcsatornának sem, talál jobb helyet is annak a pénznek - így aztán a komoly identitásproblémáktól szenvedő, morális válságban lévő Németországban nem várnak hat-nyolc-tíz órát betegek az ellátásra a kórházak sürgősségi osztályán.
Persze lehet, hogy jobb lett volna a baráti Orosz- vagy Törökországgal, esetleg Kirgizisztánnal példálózni. Mert ezekben az országokban, ahogy nálunk is, minden a legnagyobb rendben van.
2018.09.21 08:15