Zagyva maszlag

Külföldi gazdasági és politikai érdekcsoportok Soros György vezetésével gyenge és zsarolható kormányt szeretnének Magyarországon, a kormány viszont nem zsarolható, függetlenek vagyunk – mondta föl az elmúlt két évben megszokott mantrái egyikét Orbán Viktor február közepén a Fidesz visegrádi kihelyezett frakcióülésén.

Súlyos csúsztatás a függetlenség meg a nem zsarolható kormány is. Az is nagy baj, ha ezt Orbán Viktor elhiszi, de az még nagyobb gond, ha tudatosan hazudik. Hiszen soha egyetlen állam vagy kormány sem volt a szó teljes értelmében független, és ez így van ma is. Különösen igaz az olyan nyitott gazdaságú kis államokra, mint Magyarország, de a nagyok sem úgy táncolnak, ahogy kedvük tartja. A hatalmas USA állampapírjainak tekintélyes része kínai kézben van, az ország bármikor megrengethetné az amerikai gazdaságot. Kína persze nem tesz ilyet, mert erősen függ az Amerikába irányuló exporttól, és ugyanez igaz az Európai Unió esetében is. A nagyoknak legföljebb tágasabb a mozgásterük.

Magyarország az uniós forrásoktól függ erősen, és néhány nagy multi cégtől is, amelyek ellen ugyan harcot hirdetett Orbán, de valójában magyar adófizetői tízmilliárdokkal támogatta őket, és igyekszik teljesíteni minden kívánságukat. A magyar függetlenségi és szabadságharc „tábornoka” arról pedig végképp nem beszél, hogy mennyire kiszolgáltatottá és zsarolhatóvá tette önmagát, a kormányát és az országot Paks2-vel. A nála másfél évtizeddel hosszabb élettapasztalattal és jelentős KGB-s múlttal rendelkező Vlagyimir Putyin úgy átverte a ravaszságára oly büszke magyar kormányfőt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A papíron 3 ezer milliárd forintra tervezett, de minden nemzetközi tapasztalat szerint ennél jóval drágábban elkészülő erőmű építésében 40 százalékos magyar részvételt ígért. Mára világossá vált, hogy ez közelebb lesz majd a 4 százalékhoz. A legzsírosabb falatok ebben az esetben nem Mészáros Lőrincnek, az Orbán strómanjának tartott felcsúti gázszerelőnek jutnak majd, és még csak nem is a „kötélbarát” Garancsi Istvánnak, hanem amerikai, francia és német óriáscégeknek. A maradékon pedig egyebek mellett a szinte egyedül szóba jöhető vállalatot, a Ganz gépgyárat felvásárló Roszatom rágódhat majd.

Nagyjából hasonló a séma a Belgrád-Budapest vasútvonal korszerűsítésénél is. A tender elbírálásában ott vannak a kínai szakemberek is, és Kína nem a jótékonykodásáról híres. A pekingi hitelből a legnagyobb összegek kínai cégekhez vándorolnak majd. Mellesleg Orbán azt is tudja, mennyire függ a rezsimje az uniótól: míg itthon teli szájjal „Brüsszelezik”, Brüsszelben mindent megszavaz, amit elvárnak tőle. Még lengyel barátai ellenében is, mint tette Donald Tusk esetében.

Hogy mégis mitől független akkor Orbán Viktor és a kormánya? Alighanem a demokratikus jogállamtól, a hatalmi ágak szétválasztásától, a korrupció elleni küzdelemtől, az átlátható és az ország érdekeit szolgáló kormányzástól.

Április 8-án arról is dönthetünk, hogy végre függetlenek lehessünk az Orbán-klántól, és ne zsarolhassanak többé senkit.

2018.02.19 07:12

Megmentők

Most, sok évvel a devizahitelesek megmentése után (ami úgy kezdődött, hogy Kósa Lajos a de facto államcsődben lévő Görögországhoz hasonlította Magyarország pénzügyi helyzetét, amitől azonnal elszálltak a devizaárfolyamok, durván tovább nehezítve az adósok amúgy is reménytelen helyzetét), talán nem idő előtti a kijelentés: az Orbán-kormány zseniálisan csinálta. Mármint a maga szempontjából: briliáns választ adott arra a kérdésre, hogy kinek kell viselnie a devizahitelek árfolyamváltozásának kockázatát. Orbánék – nem méltányos, de praktikus – válasza így hangzott: bárkinek, csak nekik nem. (Azért mondjuk, hogy nem méltányos, mert anno még az első Orbán-kabinet kezdeményezte azt a törvénymódosítást, amely megalapozta a lakossági devizahitelek elburjánzását.) A hárítási stratégia mindmáig szinte tökéletesen működött, most azonban hajszál került a levesbe, miután az EU Bírósága egy magyar ügyben kimondta, amit sem a kormány, sem a parlament, sem pedig a hazai bíróság nem akart eddig deklarálni: hogy a bankoknak tájékoztatási felelősségük is van, és perelhetőek, ha a hitelfelvevő bizonyítani tudja, hogy nem informálták őt kellő mélységgel az árfolyammozgásokból eredő veszélyekről. A kockázat ezen a ponton visszaszáll a kormányzatra, több ok miatt is. Egyrészt a bankszektor nagyobbik hányada időközben beolvadt a NER-be. Másrészt az ügyletek nagyságrendje miatt – azok is 120 ezren vannak, akiknek már a lakásukat árverezik a bankok a fejük fölül – megborulhat a bankszektor, az állam konszolidációra kényszerülhet. Harmadrészt pedig, amennyiben tényleg perek tíz- vagy százezrei indulnak, megdől az a hazug, de mégis széles körben hangoztatott alapállítás, hogy a Fidesz mindenkit megmentett, az adósmentésnek vége van. Dehogy van vége: a java csak most jön.
2018.09.22 09:37

A pénz szaga

A pénznek igenis van szaga. Európában talán nem olyan büdös, mint Pinochet Chiléjében volt, a latin-amerikai „gazdasági csoda” éveiben. (Hitlerig, Sztálinig, Putyinig vagy a kínai piacig nem mennénk el.) Ha Chilében volt gazdasági csoda a 70-es években, az csak azért lehetett, mert a tőke nem csak a demokráciák piacgazdaságaiban tud kivirulni, hanem diktatúrákban is. Sőt, diktátorok szerint ez az egyetlen kivezető politikai út mindenféle válságból. Európában még nem ennyire szagos a pénz, de ahhoz már eléggé szaglik, hogy mondjuk Romániában sokaknak elviselhetetlen legyen. Aki viszont ezen eltöpreng, az rögtön a korrupció támogatója lesz, ugyanúgy, ahogyan Magyarországon is hazaáruló, aki szembe mer menni a regnáló hatalommal. Hazaárulóként most éppen azt kell kimondani, hogy ez a rendszer a demokratikus európai közösség adóiból (is) áll a saját lábán. Meg azt, hogy ha csöpp ész szorult volna Brüsszelbe, akkor már megvonta volna a felzárkóztatási pénzeket a magyar kormánytól. Miért nem gondolunk arra, hogy ennek az elkerülhetetlen kollektív büntetésnek az etikai hordaléka is nyomaszt sokakat arrafelé? Mikor írja vajon felül az európai közösség demokratikus érdeke és értékrendje a nemzetek (és nem a kormányok) iránt érzett európai felelősséget? A korrupció csak a bűz egyik része. Mert: milyen szaga van a Magyarországon állami búra alatt gyarapodó külföldi tőkének? Márpedig a német tőke, amely életben tartja a magyar gazdaságot, láthatóan immunis a bűzre.  Ahogy a minap a privátbankár.hu-nak mondták: „A német nagyvállalatok nem gondolják újra magyarországi befektetéseiket a magyar demokrácia állapota miatt. A cégeket az üzlet érdekli, nem a politika. Ez addig így marad, amíg a magyar kormány nem lép át egy határt, például nem veszélyezteti az ország EU-tagságát. Ugyanakkor az új befektetéseknél már felmerülhet, nem kényelmetlen-e üzletelni a magyar kabinettel.” Aki azt gondolja, hogy Merkel kancellár majd „leszól” és „beszól” a német nagytőkének, az csak az autoriter gondolatot exportálná. A német társadalmi berendezkedés viszont már csak olyan, amelyben - bár nyilván van sűrű személyes érintkezés is -, a politika és a gazdaság külön leírható pályán mozog. Meglehet a német tőke jól érzi magát Magyarországon, nem kell vesződnie még olyan ügyekkel sem, mint otthon. Ha mérhetetlen  hasznot húz a magyar dolgozókból, az nem csak a tőke lelkén pötty, hanem azokon a demokrácia- és piacellenes viszonyokon is, amelyeket az Orbán-kormány teremtett a nép szabadon manipulált akaratából. Mindazonáltal a befektetők figyelmébe ajánljuk, hogy a tőke gyarapodásának mindeddig a demokráciák nyújtották a legkedvezőbb körülményeket. Hogy a háború utáni békét és a nyugat-európai jóléti államokat nem a tőke és az autoriterek pacsija, hanem a tőke és a társadalom kiegyezése teremtette meg. A demokrácia a tőke ágyasa, nem a kényelmesebbnek tűnő, de kiszámíthatatlan, bizonytalan tekintélyuralmi rendszer. Azt pedig tudjuk, hogy a pénz a bizonytalanságot utálja a legjobban. Talán még a pénz szagánál is jobban.
2018.09.22 09:00
Frissítve: 2018.09.22 09:04