Ebben az évben kap új otthont a Diósgyőr (az átadás tervezett időpontja február 2. volt, amit nem sikerült tartani), a Videoton és a Vasas. Utóbbi két klub esetében nyáron kell elkészülni az ütemezés szerint, tehát ezek a csapatok csak a 2018/19-es szezonban játszhatják ismét saját stadionjaikban a hazai mérkőzéseiket. A másodosztályban a Cegléd, a Kisvárda és a Budaörs avathat új létesítményt, összesen 5 milliárd forintért.
Azok után, hogy kiderült: a kormány addig öntheti a közpénzt a profi sportba, amíg nem vagyunk tényezők az európai sportpiacon, más megvilágításba került a felcsúti Puskás Akadémia játékospolitikája is. Bár az alapító, Orbán Viktor miniszterelnök korábban még a magyar utánpótlás fellegvárának, nevelő műhelyének képzelte el a klubot, a tao-pénzek megmentése valójában úgy lehetséges, ha az egyesület olyan külföldieket igazol – télen szlovén, uruguayi, nigériai labdarúgó érkezett –, akikkel a csapat nem jut ki az európai kupaporondra, ezzel nem veszélyezteti az esélyegyenlőséget az európai futballtérképen.
Amikor az Európai Bizottság 2011-ben megállapodott Magyarországgal a tao-programról, a (Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője által megszerzett) jóváhagyó levélben az alábbiakat rögzítették: „A program fő célkitűzése az, hogy a polgárok sporttevékenységekben való részvételének növelése révén fejlessze a sportkultúrát és a testnevelést, javítsa a polgárok egészségét, és ösztönözze a testmozgást.” A Bizottság azt is igyekezett kizárni, hogy az állam olyan fejlesztésbe fogjon, amelyet a piac (a magánszektor) magától is megvalósítana: „Az Ellenőrző Szervezet például ellenőrizni fogja, hogy az új létesítmények építését indokolja-e az, hogy az ilyen szolgáltatások hiányoznak az érintett területen/régióban, és nem lehet őket a meglévő létesítmények korszerűsítésével biztosítani.” Csakhogy az ellenőrzések sokszor elmaradtak.
Ha ez az ellenőrzés ténylegesen megvalósult volna, nem fordulhatott volna elő, hogy a vidéken épült stadionokhoz – most éppen Szombathelyen a Haladáséhoz, Diósgyőrben pedig a DVTK-éhoz – nem találnak üzemeltetőt (hiszen ha egy létesítmény piaci rést tölt be, akkor nem jelent problémát az üzemeltetése). Az újonnan épült stadionok közül a debreceninél még közelítőleg sem valósult meg az az uniós előírás, hogy a saját bevételnek el kellene érnie a teljes üzemeltetési költség és az amortizáció 50 százalékát: az árbevétel jellemzően az értékcsökkenés tizedét sem fedezi. Felcsúton, illetve az MTK-nál az említett adatokat nem hozták nyilvánosságra, holott azoknak az Európai Bizottság előírásai alapján fönt kellene lenniük a klubok honlapján (a titkolózás arra utal, hogy nekik sem akad sok büszkélkedni valójuk a bevételekkel).
Mint fentebb jeleztük, az EU nem a profi sport ösztönzését, hanem az ifjúság és a lakosság sportolási lehetőségeinek bővülését tekintette olyan támogatandó közcélnak, amelyre az állam az átengedett adóból közpénzt áldozhat. „Magyarország jelentőségteljes kötelezettségvállalásokat javasolt a programmal kapcsolatban, a lakosság sporttevékenységekben való részvételének növelése érdekében. A program eredményeképpen több és jobb létesítmény áll majd a lakosság rendelkezésére, mivel a program által támogatott létesítményeknek nyitva kell állniuk a lakosság előtt, és egyértelműen a lakosság sportrendezvényeken való részvételét hivatottak növelni (…) a támogatott létesítményeknek nyitva kell állniuk a lakosság előtt, és a hivatásos sportegyesületek tevékenységein kívül más célokra is használhatónak kell lenniük – áll abban a levélben, amellyel a Bizottság jóváhagyta a tao-átirányítást. Ennek ellenére a magyar kormány olyan szisztémát dolgozott ki, amely kifejezetten ellenérdekeltté teszik a klubokat abban, hogy az ifjúsággal, illetve amatőrökkel foglalkozzanak. Egy 12 év alatti sportolóra évente 500 ezer forint támogatás juthat, egy 14 év alattira egymillió, egy 19 év alattira 2 millió – egy idősebb játékos csak akkor kerül ennyivel többe, ha profiként sportol.
