Charles Gati: Trump és a felnőttek

Képzeljenek el egy országot, ahol a Vezető beosztottjai külföldre utaznak, és ott elmondják a fél világnak: a Vezető véleménye nem számít.

Legtöbbször az ellenkezője történik. Hitler kormányában például eleinte többen voltak, akik pontosan tudták, hogy a Vezető óriási károkat okoz, és valószínűleg őrült - mégis támogatták őt. Voltak, akik féltek tőle. Voltak, akik gyűlölték a kommunista vagy szocialista ellenzéket. Voltak, akik elhitették magukkal, hogy jobb, ha ők bent vannak, és a rendszert belülről gyengítik. Voltak, akik arra számítottak, hogy a Vezető hamarosan úgyis megbukik.

Ha van hasonlóság Hitler és Donald J. Trump között, az az, hogy a varázsuk népszerű hiedelmekre épül. Hitler nyíltan azt ígérte, hogy a felsőbbrendű Németországé lesz az egész világ. Trump csupán éreztette, hogy Amerika újra az lesz, ami volt: a fehérek országa.

Az elmúlt hétvégén viszont Trump legközelebbi munkatársai mást mondtak a nyilvánosság előtt, mint a főnökük. A müncheni biztonsági konferencián H. R. McMaster, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója – ez az az állás, amelyet valaha olyan nagyágyúk, mint Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski töltöttek be – kijelentette, hogy a Kreml beavatkozása a 2016-os amerikai választásba „elvitathatatlan.” Az elnök azonban nyomban leintette: egy tweeten. Szerinte a tábornok „elfelejtette” megemlíteni, hogy az orosz beavatkozás semmit sem változtatott a választás kimenetelén, és így ő legitim elnök.

Amikor ezt a tárcát írom, McMaster a helyén van.

A müncheni hallgatóság viszont nehezen tudta eldönteni, hogy ki az úr Washingtonban. Sigmar Gabriel, a német külügyminiszter, nyilván örült McMaster atlantista vélekedéseinek, de nem döntötte el, mi számít: „a tettek, a szavak, avagy a tweetek?”. Kersti Kaljulaid, az észt elnök szerint az atlanti szövetség él és virul, mert – ha jól érti - a Pentagon növeli Kelet-Európa katonai támogatását.

Itt, Washingtonban Rex Tillerson, az amerikai külügyminiszter hosszú interjút adott vasárnap este a CBS-nek. Keményen, de más hangnemben nyilatkozott Észak-Koreáról, mint az állandóan csak fenyegetőző elnök. Amikor a riporter arról faggatta, hogy valóban „idiótának” hívta-e Trumpot egy privát beszélgetés során, huncut mosollyal válaszolt. Nem mondott se igent, se nemet, de nem volt kétséges, hogy mit gondol elnöke külpolitikai tudásáról és nézeteiről.

Egyelőre ő is a helyén van.

Trump munkatársai az elnök beteges és veszélyes hajlamait – gyerekes nárcizmusát - próbálják fékezni. Ők a „felnőttek” körülötte. A Kongresszus republikánus képviselői között is van, aki megveti a Fehér Ház lakóját, de legtöbbjük tapsol Trump adópolitikájának, és támogatja ultrakonzervatív jelöltjeit a magas bírói pozíciókra.

Nem lehet tudni, hogy Trump vagy a hozzá hasonló hajthatatlan, csak saját uralmukat és jólétüket szem előtt tartó Vezetők mikor buknak meg. Talán akkor, amikor a pártjuk cserbenhagyja őket.

Amerikában ez a folyamat már elindult.

2018.02.21 07:02

Iskolai koffein

Teljesen kitiltják a kávéautomatákat a dél-koreai iskolákból, a tanároknak fenntartott automatákat is száműzik, nehogy a diákok a rendszert kijátszva hozzájussanak az élénkítő italhoz - adta hírül a magyar sajtó is. Hüledezem. Vajon mennyire lenne bölcs kiküldeni valakit az esőbe, majd elvenni tőle az esernyőt, hogy el ne fáradjon a keze, miközben az ernyőt tartja? A diákok nem unalmukban kelnek hajnalban, élnek koffeinen és alszanak csupán néhány órát, hanem mert az oktatási rendszer erre kényszeríti őket. Ha a diákok szívéért aggódunk, ne a kávét és/vagy az energiaitalt tiltsuk be (aki mindkettőt akarja, az legalább "következetes"), hanem könnyítsünk a rájuk nehezedő terheken! Részben a sok ezres év eleji diáktüntetéseknek köszönhetően az utóbbi időben viszonylag sok szó esik az iskolai túlterheltségről, a magas óraszámról. (Ezt bizonyítandó, felhívásunkra rengeteg diák fotózta le saját órarendjét.) Érdemes azonban beszélni a túlzott mértékű lexikális tananyag terheiről, és a diákok túlzott stresszeléséről is. Aki nem szakosodik gyorsan, hanem például általános gimnáziumba megy, az egy sor tantárgyból nagyon részletes tudást kell elsajátítson a középiskola elvégzéséig - ha érettségizik az adott tárgyból, ha nem, -, míg saját, továbbtanulásához szükséges tárgyaira nem jut kellő idő és óraszám. Így azokat különórákon kell megtanulnia. Abban tehát igaza van az államtitkárságnak, amely - cáfolva meg sem tett állításunkat - azt mondja, hogy a túlterheltség egy részét nem a kötelező tananyag okozza. (Közvetlenül nem, de közvetve igen, miután a kötelező tananyag egyrészt merev, másrészt néhány területen nagyon részletes, főként azoknak, akik nem abból a pár - többségében természettudományos - tárgyból tanulnának tovább, amelyeknek az elsajátítását a legrészletesebben írja elő az alaptanterv.) Emellett - és erről kevesebb szó esik - a “poroszos” iskolarendszer elképesztő módon túl is stresszeli a diákokat. A tesztrendszer például a memóriát kéri számon, elsősorban azt, hogy mit nem tud a tanuló. Ez óriási megfelelési kényszer elé állít mindenkit, nem egy esetben megszégyenítve a tanulót az osztály - a saját közössége - előtt, ha egy kérdésre éppen nem tud helyesen felelni. Ezt tetézik az antidemokratikus igazgatók, akik között mind több a politikai kinevezett. Ők nem egyszer elképesztő jogsértésekkel nyomják el a diák-önkormányzatokat és hallgattatják el saját iskolájuk hangját. Annak, aki a koffeines italok betiltásában látja a fiatalság egészségének védelmét, javaslom, beszéljen néhány diákkal, esetleg töltsön el egy napot valamelyik közoktatási intézményben, látogasson el néhány  órára, nézze meg a fiatalokat, amint a következő napra készülnek. Garantálom, másnap ő fogja az első kávét megvenni nekik.  A szerző kommunikációs koordinátor, Független Diákparlament 
2018.09.19 08:19

Sorrend

Nemrég még komoly fegyverténynek számított egy-egy kelet-közép-európai politikai vezető meghívása Washingtonba, amolyan demokrácia fokmérőként működött. A Trump-éra azonban ezt is átírta, mint oly sok mindent a tengeren túli demokráciaszentélyben. Tegnap Andrzej Duda lengyel elnököt fogadta az amerikai elnök miközben, az Európai Unió épp elindította a 7. cikkely szerinti eljárást az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolása miatt Lengyelország ellen. A Fehér Ház új lakója közismerten nem finnyás emberi jogi és jogállamisági kérdésekben, viszont annál inkább érzékeny az Egyesült Államok katonai ereje és az amerikai hadiipar piaci vezetőszerepe témakörben. Nem véletlen, hogy Kelet-Közép-Európából elsőként Klaus Johannis román elnök kapott hivatalos meghívást Washingtonba tavaly júliusban, illetve, hogy Trump először épp Varsóba látogatott a térségben. Mindkét országban az utóbbi időben komoly visszalépések történtek a jogállamiság terén, ám a két állam geopolitikai jelentősége felülír minden Washingtonban korábban hagyományos aggályt. Romániában 2016 óta élesben működik Deveselun, az amerikai rakétavédelmi bázis, Lengyelországban most épül. Bukarest az európai NATO-tagállamok közül elsőként ígérte (és valósította) meg azt, amit Trump kért – védelmi költségvetése 2 százalék fölé emelését -, amerikai katonai támaszpontnak ad otthont a Fekete-tenger partján, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az (Traian Basescu volt államfő szavaival élve) ne váljon „orosz tóvá”. Lengyelország a rakétavédelmi bázison túl elsőként kötött rendszeres amerikai cseppfolyósgáz-szállítmányokra szóló szerződést (Trump tavalyi varsói útja után). És nem utolsósorban, e két ország volt az első a régióban – és Európában –, amely Trump hivatalba lépése óta nagy tételben vásárolt amerikai haditechnikát, valamint ők a két legnagyobb oroszellenes, egyben Oroszországgal határos európai állam is. Ezt a stratégiai fölényt nem tudja legyőzni Orbán Viktor, bármennyire is élen jár a Trumptól nem idegen illiberalizmusban. Duda washingtoni meghívása újabb alkalom lehetne miniszterelnökünk számára, ahhoz hogy rádöbbenjen – az Unión kívül van ugyan élet, de ahhoz nem elég a „merjünk nagyok lenni”.
2018.09.19 08:19