Előfizetés

A dallamos rock német mesterei

Varga Péter
Publikálás dátuma
2018.02.21. 06:49

Born to Touch Your Feelings: Best of Rock Ballads című lemezén legjobb lassú dalaiból válogatott az 1965 óta működő Scorpions. A tizenöt régebbi szám mellett két vadonatúj is szerepel. Nagyon erősen indít az album a Born to Touch Your Feelings-szel (Azért születtem, hogy érzelmileg megindítsalak). Az eredetileg az 1977-es Taken by Force lemezen megjelent ballada az MTV-s unplugged verzióban hangzik fel, és címadó dalként méltó módon nyitja a lemezt.

Következik a Still Loving you (Még mindig szeretlek) a Scorpions tán legjobb munkája, a hét éve a Comeblack lemezen rögzített változatban. És „csak” harmadik, az a Wind of Change (A változás szele), amelyről mindenki azonosítani tudja az együttest. Valóban közvetlenebb módon szól a többinél, nem véletlenül lett hatalmas sláger. Itt szintén a Comeblack verzióban hallható, és hogy nem ezzel nyit a Born to Touch album, az szerkesztőinek jó érzékét dicséri, hiszen az agyonjátszott dal nem a banda legvonzóbb húzása.

Következik ezután tizenkét szép lassú dal, többnyire újra felvett változatban, így egyenletes, korszerű, miközben őrzi a különösebb stúdió és elektronikus trükkök nélküli, egykori hangzásvilágot. Akusztikus és elektromos gitárok uralják a hangszeres teret, jelzik, a hard rock elkötelezettjei a társaság tagjai. Muzikalitásuk tagadhatatlan, az önismétlés csapdájába ritkán esnek. Klaus Meine hangjának modorossága nem mindig esik jól, de ha éppen jól erősít bele, az énekes magával ragadó tud lenni. A két új dal kissé más hangvételű, de törés nélkül illeszkedik az addigiak sorába. Ötvenhárom év… Ne így legyen, de ha Rudolf Schenker bandája megszűnik létezni, pótolhatatlan szín tűnik el a rock világából.

Sztravinszkij és tanítványai története

Varga Péter
Publikálás dátuma
2018.02.21. 06:47
Tíz zenészt mentorált Eötvös Péter Fotó: Hrotkó Bálint

Érdekes hangversennyel zárult az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány által szervezett nemzetközi mesterkurzus, amelyen fiatal zeneszerzők és karmesterek vehettek részt. A mentorprogram első felvonása zajlott a Budapest Music Centerben, amelynek során 2018-tól, a tervek szerint három éven át, évente 2-2 zeneszerző és karmester kap lehetőséget a tíz napos tanulásra, őket személyes meghallgatáson választják ki. A tavaly közreadott felhívásra előzetesen több mint százan jelentkeztek, közülük tízen találkozhattak Eötvös Péterrel, aki közülük kettőnek adott lehetőséget, hogy eljöjjön februárban Budapestre. Ide egy olyan művet kellet hozniuk, amelynek kötődnie kellett Sztravinszkij A katona története című művéhez. A karmestereket is meghallgatás alapján választották ki, kamarazenekarokat vezényelve mutathatták meg, megérdemlik, hogy részt vegyenek a programban. Az elfogadott két zeneművet aztán az UMZE (Új Magyar Zenei Egyesület) héttagú kamarazenekarának tanították be. A mentorok, Eötvös Péter, Vajda Gergely és Johannes Schöllhorn segítettek a szerzőknek, előadóknak, hogy készre csiszolják a műveket, az előadást. A terv bevált, a záróhangversenyen Alex Nante Rite et Jeu, Aaron Holloway-Nahum The Long March című új műve és az inspirációjukul szolgáló száz éves Sztravinszkij alkotás váltott dirigensekkel igen-igen kiváló előadásban hangzott el. Ezért is volt tanulságos a négy résztvevővel folytatott beszélgetésünk, kiderült, az elkötelezettség, a munka a jó eredmény záloga.

Mára a zeneszeretők, de tán a zenészek tábora is két részre szakadt, vannak, akik fontosnak tartják, szeretik koruk zenéjét, vannak, akik szinte soha nem foglalkoznak vele. Su-Han Yang tajvani karmestert érdekli a kortárs zene, ezért az elmúlt években folyamatosan figyelemmel kísérte az Eötvös alapítvány munkáját, így amikor megjelent a felhívás az idei mesterkurzusra, természetes volt számára, hogy jelentkezik. Már tajvani tanulmányai alatt is figyelemmel kísérte kollégái, tanárai zeneszerzői tevékenységét, sok művüket játszotta. Tajvanon a klasszikus zene újdonságnak számít, ezért a fiatalokat érdekli elsősorban, a koncertközönség nem zömében fehérhajú emberekből áll, mint Európában. Itt a kultúra gazdagsága bűvölte el, a zene a mindennapi élet része, ezt Berlinben is tapasztalhatta, ahol rendszeresen megfordulnak a világ vezető zenészei. Sztravinszkij saját korának bátran újító alkotója volt, és most hogy Mácsai Pál drámai erejű előadásában magyarul hallotta a szöveget, úgy gondolja, a mi nyelvünk muzikalitása is hozzájárult a mű erőteljes hatásához.

Toby Thatcher Eötvös Péter egyik darabján dolgozott tavaly, ezért is kísérte figyelemmel, mi történik a világszerte igen nagy elismertségnek örvendő zeneszerző és karmester körül. Nagyon fontosnak tartja, hogy egy karmester foglalkozzon saját kora zenéjével, a fiatal komponisták lehetőséget kapjanak. A londoni közönség nagyon nyitott, és sok kiváló együttes található a brit fővárosban. Az itt eltöltött tíz nap legérdekesebb pillanatai azok voltak számára, amikor Eötvös és Vajda Gergely Bartókról beszélt. A különleges magyar nyelv tükröződik a zenében is, ezért volt tanulságos, hogy magyar anyanyelvű emberek beszéltek róla.

Alex Nante egy barátjától tudta meg, hogy ilyen kiváló lehetőség kínálkozik arra, hogy elméleti és gyakorlati ismereteket kapjon egy nagy zeneszerzőtől és dirigenstől. Sokat tanultak arról, hogyan egyensúlyozzák ki a hangszerek hangzását, a hangszerelésről, a különböző hangszínekről, hogyan jegyezzék le ezeket. Sztravinszkijban leginkább életművének sokféleségét csodálja, az orosz alapok, a klasszikus elemek, a szürreális vonások: három különböző világ, ami mögött mindig hallható az egyedülálló zeneszerző, aki folyamatosan újraalkotja magát, és kulcsfigurája volt a huszadik századnak.

Aaron-Holloway Nahum már harmincas évei közepén jár, mégis eljött a meghallgatásra, hogy találkozhasson egyik példaképével. A komponálás mellett vezényel is, vezet egy együttest Londonban. Szeretné követni azt az életutat, amit Eötvös végigjárt, szeretné ő is azt a nagylelkűséget, örömöt a zenélés során sugározni, amit ő. A mentorprogram kiírásában azt tetszett neki, hogy konkrét feladatot kellett elvégezni. Sztravinszkij is azt tartotta, az olyan megbízás, ami egy bármilyen darabra szól, rettenetes feladat egy zeneszerző számára. A megkötések indítják be a képzeletet, itt például pontosan azt a hangszereket kellett megtartaniuk, mint amelyek az eredeti műben szerepelnek. A kurzuson azt tanulta meg, milyen fontosak a kis részletek, Eötvös egész különös képessége van arra, hogy folyamatosan figyeljen apró részletekre, amelyekből a mű összeáll, amit távolabbról, a karmester szempontjából is tud értékelni.

Infó:

Alex Nante: Rite et Jeu

Aaron Holloway-Nahum: The Long March

Sztravinszkij: Akatona története

Vezényel: Su-Hang Yang, Toby Thatcher és amesterkurzus hallgatói

Mesélő: Mácsai Pál

UMZE Kamaraegyüttes, BMC Koncertterem, Február 14.

Berlini Filmfesztivál - Képernyő a mozivásznon

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2018.02.21. 06:46
A dzsihád jegyese különlegesen izgalmas mozgóképes feldolgozása Forrás: Profile/Timur Bekmambetov
Külön szekcióban mutatták be a filmnyelvújító Timur Bekmambetov orosz-kazah rendező lenyűgöző alkotását.
Timur Bekmambetov

Timur Bekmambetov

A világ nagy filmfesztiváljainak programja – optimális esetben – nem csak a nagy és feltörekvő alkotók versenyéből áll, számos párhuzamos szekcióban látunk kísérletező, innovatív munkákat, melyek sokszor érdekesebbek, mint a fődíjért sorban álló művek sora. Az idei Berlinale legizgalmasabb műve, a Timur Bekmambetov rendezte Profile a Panorama Special válogatásban kapott helyet, mert műfaji megújításról van szó: a Hollywoodban is rendszeresen dolgozó orosz-kazah filmes a thriller mozgóképes definícióját tágította ki.

De miért is vagyok ennyire izgatott? A téma miatt is: Anna Erelle: A dzsihád jegyese című regényének a feldolgozását látjuk, melyben az álnéven publikáló újságíró leírta az élményeit arról, ahogy több hónapon keresztül oknyomozott az Iszlám Állam toborzási módszereiről és még a jegyességig is eljutott az egyik dzsihadistával. Bekmambetov nem ragaszkodott a könyv dramaturgiájához. A Profile hőse most egy angol újságíró, Amy (Valene Kane), aki nyit egy kamu Facebook fiókot, melyben jelzi, hogy nemrég megtért a muszlim. Nem sokkal később egy Abu Bilel Al-Britani nevű profi toborzó rátalál és megkezdi a beszervezését. Feladata első körben az, hogy el kell csábítani valakit. Bekmambetov eljátszik azzal, hogy a történetmesélés bizonytalanságba taszítja a nézőt: vajon Amy tényleg belezúgott Bilelbe? Mi másért menne hozzá feleségül? Miért indulna el Szíriába?

A dzsihád jegyese különlegesen izgalmas mozgóképes feldolgozása Forrás: Profile/Timur Bekmambetov

A dzsihád jegyese különlegesen izgalmas mozgóképes feldolgozása Forrás: Profile/Timur Bekmambetov

De nem is ez a legnagyobb truváj a Profile-ban, hanem az, hogy az egész film egy laptop képernyőjén játszódik. A monitoron látunk mindent, Skype-beszélgetéseket, Facetime hívásokat, cseteléseket és ezeken keresztül kapunk hús-vér karaktereket, csalást, hazugságokat, érzelmeket és nagyon sok adrenalint. A végén pedig még arra is maradt kreativitás, hogy üzenetet fogalmazzon meg, arról, ahogy a félelem befolyásolja az életünket, személyiségünket.

Az eredmény lehengerlő és döbbenetesen hatásos. Ahogy a rendező a díszbemutatón fogalmazott: megszületőben van egy új filmnyelv, amely igazodik korunk szokásaihoz. Bemambetovot annyira izgatja ez a forma, hogy külön produkciós céget alapított az „olcsó” alkotások létrehozatalára. A Berlinálén most bemutatott Profile mellett januárban a Sundance-en debütált a Search című, szintén a számítógépes képernyőn zajló thriller – amelynek produceri feladatait vitte – , amelyben egy apa próbál eltűnt gyermeke nyomára bukkanni.