Kormányzati rezsirizsa

A Miniszterelnökséget irányító Lázár János és Kovács Zoltán szóvivő a kormányinfón nagy rutinnal sasszézott ki ama felvetések megválaszolása elől, hogy 2013-2014-ben miért nem igazították a gázár nagykereskedelmi tételét a valósághoz és így miért tartották – „rezsicsökkentés” ide vagy oda - az indokoltnál magasabban a lakossági díjakat. Az illetékes Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) rövid közleménye hasonló taktikával él.

Tóth Bertalan MSZP-frakcióvezető perelte ki a lakossági gáz nagykereskedelmét végző állami MVM 2013 és 2014 között kifizetett gázárait. Ebből kiderült: az - E.ON-tól épp akkor állami tulajdonba kerülő – nagykereskedő rendre köbméterenként 3-4 forinttal kevesebbet adott a lakosságnak szánt gázért, mint amennyit ugyanezen nagykereskedelmi árként az állam a lakossági díjban jóváhagyott. A valós érték „beépítésével” tehát tovább mérsékelhették volna a lakossági rezsit. A különbség a köbméterenként körülbelül száz forintra rúgó gázdíjon belül több százalék. Az MSZP számításai szerint, míg a nagykereskedő által ténylegesen fizetett gáz ára ez idő alatt 14 forinttal esett, addig a lakossági díjban e tétel csak héttel került lejjebb. Az ellenzéki párt korábbi számításai szerint az Orbán-kabinet a vizsgált időszakban csak ezzel több mint 11 ezer forintot vett ki a családok zsebéből.

Az elsőként lapunkban megjelent elemzésre a szakhivatal egy más témájú közlemény végén, röviden reagált. Ám csak arra hívják fel a figyelmet, hogy a számla nem csak a gázmolekula nagykereskedelmi árából áll. (Szerintük az arány 49 százalék, nekünk a MEKH-adatok alapján e két évre körülbelül 54 százalék jött ki.) Mindazonáltal a felvetések a számla kifejezett egy elemére, a gáznagykereskedelmi árra vonatkoznak, a könnyű félremagyarázhatóság miatt ügyelve arra, hogy „almát az almával” vessenek össze. Eszerint a szakhivatal a gázár nagykereskedelmi részét nem csökkentette az indokolt mértékben, függetlenül minden mástól. A MEKH-közlemény ugyanakkor azt az érzetet erősíti, hogy a kormánnyal együtt rendszeresen „sakkoznak” a gázár különböző tételeivel, noha ez tilos.

Kovács Zoltán a kormányinfón a felvetést ugyancsak vakvágányra terelte, mondván: „két különböző dolgot hasonlítanak össze, a gázár nem csak a gáz beszerzési árából áll”. A kérdés ugyanakkor kifejezetten csak a gáz beszerzési árára vonatkozik és egyazon tételeket vet össze. Lázár János ezután azt kifogásolta: ha tényleg túl magasan ismerték el a nagykereskedelmi költségeket, akkor miért támadja az EU a magyar kormányt azzal, hogy túl alacsonyan ismerte el az energiacégek költségeit? Eme látszólag jogos felvetés viszont már két különböző téma összekeverése. Az EU-bírálat ugyanis a nagykereskedőn kívüli szereplőkre vonatkozik: az állam a rezsicsökkentés során kifejezetten a többi szereplőtől, például (a lakosságot közvetlenül ellátó) szolgáltatóktól vagy a hálózatüzemeltetőktől vont el nekik jogosan járó pénzeket és ehhez az Orbán-kabinet azóta is tartja magát. Ezeket így nem a „luxus-”, hanem a teljes profitjuktól megfosztották. Pedig, mint felhívtuk a figyelmet, a tényleges nagykereskedelmi ár elismerésével úgy vághattak volna 25 százalékot a rezsin, hogy a többi szereplő is megkapja a jussát és nincs per sem. A rezsicsökkentés örvén így a Fidesz voltaképp a nagykereskedőhöz csatornázott át bevételeket a többiektől. Talán nem függetlenül attól, hogy a nagykereskedő pont az idő tájt került állami tulajdonba és az Orbán-kabinet a többi külföldi befektetőt is ki akarta szorítani az iparágból.

Lázár János azt is felvetette: az állami közmű – legalábbis akkor, amikor a tárcájához tartozott – nem termelt érdemi nyereséget. Ezzel szemben a valóság, hogy 2016-ban a Főgáz – a mai NKM Földgázszolgáltató – közel hatmilliárdos profitot mutatott be. Mi több: a – Főgázt is kiszolgáló – állami nagykereskedő, az MVM könyveiben ugyanebben az évben ötvenmilliárd forint jelent meg az olcsó gázbeszerzési ár és a szinten maradó eladási ár közötti extraprofitként. (Igaz, az MVM-et épp nem Lázár tárcája felügyeli.)

Az MSZP szerint csak ez az egy tétel az átlagfogyasztásig azonnali 32 százalékos lakossági gázárcsökkentést tenne lehetővé.

Az E.ON jelenség

A kormányinfón a 444 tudósítója – joggal – azt is felvetette: ha ma nem lenne túl magas az állam által előírt gázár, az E.ON nem állhatott volna elő piaci alapon olcsóbb lakossági csomaggal. Lázár János ennek okát az E.ON-tól tudakolná. Pedig egyértelmű: a német társaság szintén a szóban forgó nagykereskedelmi ár leesését használja ki. Kovács Zoltán azt is megkérdezné, „miért pont a választási kampányban látszik jó ötletnek egy olyan konstrukció bevezetése, ami alkalmat ad egy ilyenféle tévedésre”. A tévedés mibenlétét eddig se a Fidesz, se a – hasonlóképp nyilatkozó – E.ON nem fedte fel. A kormányszóvivő viszont biztos téved: a szolgáltató ugyanis az ajánlatot nem a választási kampányban, hanem tavaly októberben vezette be. Igaz, a sajtó csak most figyelt fel rá – nevesül a Mészáros Lőrinc-féle Világgazdaság.