Észak-Borsod többsége munkára vár

Publikálás dátuma
2018.02.22. 06:03
Fotók: Vajda József

A közmunkaprogram hatására már csak tizenhat olyan település akad az országban, ahol 25 százalékosnál magasabb a munkanélküliség, s további 21, melyekben a minden ötödik ott élő állástalan. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) legfrissebb adataiból az is kiderül, 55 olyan falu van az országban, ahol jelenleg nincs álláskereső.

A legutolsó foglalkoztatási adatok szerint Magyarországon a borsodi Csenyétén a legmagasabb a munkanélküliség, közel 41 százalékos. Miután bő fél évtizede ennek dupláját mérték, akár csodáról is beszélhetnénk, ám a változás a közmunka-programnak köszönhető, ami igencsak árnyalja a képet – szakemberek szerint a jelenlegi munkanélküliségi statisztika igazából játék a számokkal. Mindenesetre az NFSZ adataiból is látszik, hogy a korábban is leginkább munkanélküliség sújtotta vidékeken, azaz Nógrádban, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Szabolcs-Szatmár-Beregben, Somogyban és Baranyában ma is tragikus a helyzet. Leginkább Észak-Borsodban: a 16, legalább 25 százalékos állástalansággal sújtott településből hét itt található. Vagyis errefelé nem igaz a kormányzati propaganda, hogy aki akar, az tud is dolgozni.

Nem úgy Nyugat-Magyarországon. Zalában 16, Győr-Moson-Sopronban és Vasban 11-11 olyan település akad, ahol egyetlen álláskereső sem szerepel a nyilvántartásban, más kérdés, hogy jellemzően olyan aprófalvakról van szó, ahol a lakosság jelentősen elöregedett, a fiatalok elköltöztek, így alig néhány munkaképes korú él.

A megyék közül Nógrádban a legrosszabb a helyzet, minden tizenharmadik helybéli munkanélküli, s nem sokkal jobb a helyzet Borsodban és Szabolcsban sem. Hátulról a negyedik a Dunántúlon messze legrosszabb mutatókkal rendelkező Somogy, ahol minden tizennegyedik ember állástalan. S ahol egyedül több a munkanélküli, mint az ország három legjobb mutatójú megyéjében, Győr-Moson-Sopronban, Komárom-Esztergomban és Veszprémben. Utóbbit amúgy csak a Balaton választja el Somogytól.

A megyeszékhelyek közül Győr messze a legjobb foglalkoztatási statisztikával rendelkezik, s két százalék alatti az állástalanság Budapesten, Székesfehérváron és Veszprémben is. A Dunától keletre Szeged mutatója a legjobb, s némi meglepetés, hogy az amúgy leszakadó Viharsarok központja, Békéscsaba megelőzi a Mercedes-gyárral dübörgő Kecskemétet. A Dunántúl legrosszabb statisztikája Kaposváré, a somogyi megyeszékhelynél csak Miskolc, Szolnok, Debrecen és a messze tökutolsó Salgótarján számai rosszabbak. Még úgy is, hogy egy év alatt egy százalékot javult a mutatója – a legrosszabb helyzetű megyeszékhelyek közül amúgy egyedül csak Kaposváré romlott, több mint 0,4 percenttel.

Az országos átlag ugyanezen idő alatt 0,19-et javult, jelenleg 3,8 százalék, ahogyan a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményében állt: „Soha nem mért mélységbe süllyedt a munkanélküliség”. A közmunkásokat, de még inkább a sok százezer külföldön dolgozót nem említették.

Szerző

Orbánék könyveket küldtek az éhezőknek

Publikálás dátuma
2018.02.22. 06:02

 Csenyéte az ország legszegényebb faluja, ahol az emberek egyfajta karanténben élnek.

Ül az OTP-részletre vett, a hajdani boldogabb életük egyik szimbólumaként megmaradt franciaágyon a csenyétei Girhiny Izidor, és fulladva köhög. Gyerekkorától asztmás, sokan ugyan kinövik ezt a betegséget, de ő nem tartozik közéjük. Nehéz fizikai munkát emiatt sosem végezhetett, a felsőgagyi téesznél azonban eldolgozgatott, amíg a rendszerváltás be nem tette a kaput a szövetkezetnek. Utcára került a felesége is, aki tizenhárom évet húzott le ugyanott. Húszas éveik végére állástalanok lettek, s az azóta eltelt közel három évtizedben sem volt rendes munkájuk. Közmunkában elkapirgálták ugyan az árokpartot, de évente legfeljebb két-három hónapig tartott ez is. Csenyétén mindenki közmunkára vár, nagy a sorban állás, ennyi jut, ezt kell beosztaniuk. "Szerencse", hogy a férfi beteg, mert az asszony így jogosult az otthonápolási díjra, ő meg kaphat álláskeresési támogatást. Ebből összejön havonta ötvenezer forint, amiből huszonnégyezret el is költenek gyógyszerre.

A férfi az asztmagyógyszereket épp ki tudta váltani a hónap elején megkapott apanázsból. De a másik két receptre már nem futotta, így most nincs se fájdalom-, se lázcsillapító otthon, pedig Girhiny Izidor könnyen belázasodik, s olyankor a fájdalmai is erősebbek.

– Majd megkérek valakit, hogy adjon kölcsön pirulát, hátha megesik rajtunk a szíve – mondja az asszony. Nagyon nem bizakodik: ebben a faluban mindenki szegény, igazából nincs kitől kölcsönkérni. Ottjártunkkor épp a nyugdíjat hordta ki a postásautó, így ezen a napon jutott néhány unokának pár szem édesség. A falu egyetlen boltja – amit egy környékbeli polgármester édesanyja működtet – szegényes, a savanyú cukrot valóban szemenként árulják, értelmes élelmiszer alig akad a polcokon. Csak a legolcsóbb párizsi, cukros üdítők, csipszek és néhány szem sápadt, ízetlen paradicsom. Utóbbit kétszer olyan drágán árulják, mint a miskolci hipermarketekben, mégis kelendő. Igaz, az itteni anyukák legfeljebb egy vagy két darabot vesznek belőle: egy vékony szelet primőr paradicsomot tenni a gyerekeknek csomagolt szikár szendvicsbe egy vágyottabb életbe való kapaszkodót is jelent.

Az észak-borsodi encsi járásban lévő Csenyéte az ország egyik legszegényebb faluja, s a legutóbbi statisztikai adatok szerint itt a legmagasabb a munkanélküliek aránya: a munkaképes lakók 40,78 százaléka regisztrált álláskereső. Ez az arány évek óta alig változik, a közel ötszáz fős település maga a lemondás és a reménytelenség. A polgármesteri hivatal ajtaja zárva, ablakain redőny, sehol semmi mozgás. Kéri Zoltánnét, aki 2002 óta vezeti a falut, telefonon érjük el, fáradt hangon azt mondja, már évek óta nem nyilatkozik senkinek, velünk sem tesz kivételt. Három évvel ezelőtt egy riportban azt mondta a megyei újságnak: azért vállalta a polgármesterséget, mert segíteni akart, de nem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz...

Csenyétén ma már csak romák élnek, s ha akarnának se tudnának innen elmenni. A környékbeli falvak se sokkal gazdagabbak, de ha például Alsógagyon, Fájon vagy Felsőgagyon megüresedik egy ház, azt azonnal felvásárolja az önkormányzat, nehogy véletlenül cigány költözzön be – mondják a csenyéteiek, akiket így egyfajta karanténban tartanak a környékbeli falvak. Később e településeken áthaladva valóban láttunk jó néhány összedőlt, vagy szándékosan lakhatatlanná tett öreg vályogházat.

A csenyétei otthonok alig különbek, noha azokban emberek élnek, többnyire kisgyerekekkel. A legtöbb viskó ablaka betéglázva, a kéményekből fekete, fojtó füst gomolyog. Egyedül az alsó tagozatos iskola és az óvoda néz ki valahogy: itt nem csökken, hanem nő a gyereklétszám.

Csak a két épület előtt látunk autókat, amiből mindjárt kiviláglik, hogy az itt dolgozók zöme, óvónők, tanítók máshonnan ingáznak ide. Busz ugyan jár a faluba, de a menetrend nehézkes. A mentő is csak két-három éve tud bejutni, mióta uniós pénzből új, egysávos bevezetőt építettek. Az útnak örülnek a helyiek, de munkahelyeknek még jobban örültek volna. Jó pár éve indult ugyan egy koszorú-alap készítő tanfolyam és kosárfonó kurzussal is próbálkoztak pesti vállalkozók, de a falusiak szerint csak a támogatást vették fel az úgynevezett munkahelyteremtő foglalkoztatásra, aztán gyorsan odébb álltak.

Girhinyék szerint jó ötlet volt mind a két tanfolyam, kár, hogy aztán nem lett belőle semmi. Változásban nem bíznak, s azt mondják, áprilisban Orbán Viktorra szavaznak, mert megvédi őket a migránsoktól. Nem láttak ugyan errefelé menekülteket, de hallották, hogy "valahol valamit csináltak valamilyen leánykával", s ez elég a döntésükhöz. A kiváltatlan recepten közben betűzgetem a falu orvosának nevét: dr. Dunmade Adeolu John. Girhinyék a nevét sem képesek kimondani, de amikor azt kérdem, őt vajon nem tartják-e "bevándorlónak", hisz szintén más országból érkezett, értetlenül néznek rám. Miért lenne az, ismerik már évek óta – mondják.

Orbán Viktort emlegeti a bolt előtt egy nyugdíjas asszony, Adu Ferencné is. Negyvenöt éve költözött a faluba a nem túl távoli Fonyról, a férjét három éve temette el, otthon, a karjaiban halt meg. Huszonnyolcezer forint a nyugdíja, most fizetett ki belőle két rakat fát, hogy ne fagyjon meg, így most húsz deka párizsit meg egy kiló kenyeret eszik egész héten. Nemrég a miniszterelnöknek írt levelet, s arra kérte, segítsen a falunak, mert helyben már nem tudnak az embereken segíteni.

Válaszul néhány könyvet kapott, maga se emlékszik a címükre, úgy elöntötte a méreg.

Nem volt olcsó a bélyeg, de postafordultával visszaküldte az egész csomagot.

Szerző

Kevesebben olvasnak Jókait

Publikálás dátuma
2018.02.17. 06:45

Az életmű nem csupán irodalmilag, de popkulturális szempontból is jelentős, a diákokhoz azonban egyre nehezebb közelebb hozni.

Ásvai Jókay Móric, azaz Jókai Mór ügyvédi pályára készült, de 21 évesen úgy döntött: az irodalomnak él – és szó szerint ebből is élt meg. Petőfi Sándor barátja volt, a márciusi ifjak tagjaként a forradalom egyik alakja. Nevében azért lett i az y-ból, mert ezzel jelezte: nem kér a nemesi kiváltságokból. A szabadságharc után bujdosott, majd országgyűlési képviselőként a politika, lapszerkesztőként a média formálója volt. Környezete rosszallása ellenére vette feleségül az idősebb, korábban már gyereket szülő Laborfalvi Rózát, majd élete végén a több mint ötven évvel fiatalabb Nagy Bellát. Úgy tartjuk, ő az egyik legolvasottabb magyar író, ám ha az iskolai kötelező olvasmányok listájáról van szó, alatta rezeg leginkább a léc. Tavaly a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) azt javasolta: Esterházy Péter születésnapja, április 14-e legyen a magyar próza napja, ezzel szemben a Magyar Írószövetség Jókai születésnapján, február 18-án ünnepel. Ennek alkalmából szakértőket kérdeztünk Jókairól.

– Minden klasszikus csak addig tud klasszikus maradni, ameddig aktuális is. Ha egy szerző már nem érdekes, nincs közönsége, könnyen elveszítheti a klasszikus címkét. Egy olyan szerző esetében, mint Jókai Mór, az a kérdés, hogy az iskolai oktatás konzerválja őt az irodalmi kánonban vagy megszólítható még ma is az életmű – mondja dr. Vaderna Gábor, az ELTE adjunktusa. – Az iskolai tankönyvekben egy bizonyos olvasatot közvetítenek, s lehet, hogy nem Jókai, hanem csak ez az egy olvasat veszítette el az aktualitását. Például ha a diákjaimat kérdezem az egyetemen, mit hoztak magukkal a középiskolából Jókairól, akkor megemlítik a hosszú leírásokat, mint például a Vaskapué Az arany ember elején. Mikor megkérdezem, mit jelent a "túl hosszú" leírás, akkor 20-30 oldalra emlékeznek. Pedig a Vaskapué négyoldalnyi szöveg egy több száz oldalas regényben. Annyit tanítottunk Jókai csodaszép leírásairól, hogy egy olyan pecsétet ütöttünk rá, ami már az első oldalakon gyakorlatilag olvashatatlanná teszi a szöveget – magyarázza. – A 19. század a regény sikertörténetének időszaka, a műfaj egyszerre volt a populáris kultúra tömegterméke és az elit, nemzeti kultúra kitüntetett műtárgya. Egyben fontos eszköze annak, hogy egy közösség tagjai nemzetként határozhassák meg magukat. Jókai Mór regényei e vágyat teljesítették be és maguk a regények létre is hozták ezt a vágyat. Máig érződik ennek a hatása, ez rögzítette Jókai helyét az oktatásban, s ezért van botrány, ha bárki megkérdőjelezi ennek a helynek a szükségességét – magyarázza dr Vaderna Gábor. Szerinte a kortárs magyar irodalom felől láthatóvá válnak olyan, sokszor ironikus megoldások, melyek némi kételyt is megfogalmaznak a nemzet nagy elbeszéléseivel kapcsolatban. – Jókai arra is figyelmeztette olvasóit, hogy e történetek legalább annyira kitaláltak, mint valódiak, s hogy az elmesélés mikéntje legalább annyira lényeges, mint az, hogy mit mesélünk el. Így Jókai egyik legnagyobb örököse Esterházy Péter volt. Ezért is abszurd, hogy akad, aki Esterházy ellenében húzza elő a kalapból Jókai Mór nevét. Köztük nem kell választani, hisz épp Esterházy az egyik olyan szerző, aki miatt Jókai még ma is olvasható.

Dr. Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem tanára szerint egyre kevesebben olvasnak Jókait. –Írói nyelve, melynek természetes könnyedsége annak idején talán legfőbb vonzereje volt – egyik korabeli olvasója úgy nyilatkozott: neki mindegy, mit ír Jókai, ő csak a hangját akarja hallani, mint Blaha Lujza énekét – a mai olvasó számára többnyire már archaikus és nehezen befogadható. – Nehéz a diákokhoz közel hozni a műveit, ez az invenciózus tanároknak sikerül, akik például A kőszívű ember fiait úgy tanítják, mint egy kalandregényt. Dr. Szajbély szerint Jókai más szempontból is aktuális: – Az az egyre fokozódó kiábrándulás, amellyel a nagy reményeket keltő 19. századi „rendszerváltás”, illetve az 1867-es kiegyezés után az egyre korruptabbá váló hazai politikát és közéletet szemlélte, s amelyet valamilyen módon szinte minden, a kiegyezés után keletkezett művébe beleírt, időszerű. Az arany ember sem csak szép és melankolikus szerelmi történet, hanem komoly kiábrándulásról tanúskodó társadalomkritika – mondja. Szajbély megjegyzi: Jókait a magaskultúra részeként tartjuk számon, de sok szállal kötődik a 19. század populáris kultúrájához is. –Jókai vitte diadalra a magyar irodalomban a tárcaregényt is. Ez a könnyed hangvételű folytatásos prózaforma a filmsorozatok őse, így ő részesítette először a magyar közönséget a folyt. köv. izgalmában, és emelte ezzel nyugat-európai szintre a magyar regényt, hiszen Balzac, Dickens vagy Thackeray is ebben a napilap-műfajban alkotottak. Megrendíthetetlen helyét a magyar irodalmi kánonban annak köszönheti, hogy ezt az új regényszerkezetet olyan történetekkel töltötte ki, amelyek máig meghatározzák a magyar nemzet önképét.

A múlt év végén vita kezdődött: vegyük-e le Jókai az iskolai kötelező olvasmányok listájáról? A vitához Nényei Pál magyartanár, író is hozzászólt. Őt arról kérdeztük, miként tanítja Jókait. – Leginkább gimnáziumban oktatok. Jókait egy-egy részlettel tanítom, és mindig kontextusba helyezem. Például úgy, hogy elolvassuk órán Az arany ember első fejezetét, és kiderül, hogy a Vaskapu leírása tudományos igényű (mennyi láb magas a sziklafal, milyen folyamatok hozták létre a hasadékot, fosszíliák fölsorolása, stb.). A kérdés ezután, hogy ez a kissé turistakalauzba való leírás milyen célt szolgál? Aztán jöhet a következő kérdés: ha te kerülsz abba a helyzetbe, hogy le kell írnod egy tájat, milyen igénnyel fogod megtenni? Mi derül ki egy leírásból az íróról? Világkép, érdeklődés lenyomata-e egy leírás? És máris belefutunk a kreatív feladatba: írd le a tantermet, amiben épp ülsz! Az elkészült szövegeket elolvassuk, kielemezzük, és kiderül, hány Jókai Móric-típusú agy ül a teremben és mennyi másmilyen – magyarázza Nényei. Ő nem gondolja, hogy Jókai helye megrendíthetetlen lenne az irodalmi kánonban. Ez szerinte például abból látszik, hogy milyen érzelmi hullámokat vet, ha annyit mond róla, hogy nem szokta tanítani, mert szerinte nem elég jó. – Felháborodott cikkek jelennek meg, leveleket kapok, hogy micsoda tanár az ilyen, és remélik, a helyemre jobbak lépnek majd. Ez a néha hisztériába hajló reakció a görcsös ragaszkodás jele, ami válságtünet – mondja és hozzáteszi: szerinte a Jókai irodalmi minőségét övező konszenzus megrendült, és az a folyamat, amelynek során lassan kikerül a tananyagból, már visszafordíthatatlan.

Jókaival kezdődik a modern magyar sci-fi
A kőszívű ember fiai, Az aranyember, az Egy magyar nábob vagy a Szegény gazdagok mellett kevéssé ismert, hogy Jókai tudományos fantasztikus műveket is írt. Ezekről Veres Miklóst, a Petőfi Irodalmi Múzeum muzelógusát kérdeztük, aki elmondta: a modern magyar tudományos-fantasztikus irodalom története Jókai Mórral kezdődik. – Ugyan a reformkorban is jelentek meg szövegek, az 1872 és 1874 között publikált A jövő század regénye az első modern értelemben vett hazai sci-fi, és 1914-ig meghatározta a magyar sci-fi irodalom képét. Jules Verne, majd a századforduló után H.G. Wells művei mellett A jövő század regénye a kor legnépszerűbb fantasztikus alkotásai közé tartozott, de népszerű volt Jókai többi fantasztikus regénye is. Az Egész az északi pólusig egy Verne hatását tükröző különleges utazás, az Ahol a pénz nem isten pedig robinzonád, egyben egy utópiakísérlet leírása.
Veres Miklós hozzáteszi: – A jövő század regénye abban az értelemben igazi 19. századi sci-fi–utópia, hogy végtelenül optimista. Optimizmusa abból a hitből fakadt, hogy a technikai fejlődés minden társadalmi problémát megold – magyarázza. – A mai olvasó számára élvezetes lehet, hogyan képzelte el Jókai 1952-től 2000-ig a jövőt. Rendkívül izgalmas az 1950-es évek Magyarországának leírása. Érdekesek a regény egyes jövőre vonatkozó „jóslatai”, amelyek később többé-kevésbé megvalósultak: például annak ábrázolása, hogy a technikai fejlődés eredményei (pl. repülés) miképpen hatnak a mindennapokra, illetve Oroszországban az anarcho-kommunista diktatúra kialakulása. Ámulatba ejtően pontos a terror leírása ebben az államban.

Szerző