Három nappal a mennybemenetele után ismét felrobbantotta magát Abu-Kahata mártír, aki ezáltal másodszor is életét vesztette. A robbanás következtében több szemtanú meghalt. Közülük többen is ott voltak akkor, amikor a Földön, első alkalommal megnyomta a robbanómellényére erősített detonátort – adta hírül a minap az Al-Hudood (Határok) nevű arab „híroldal”. Öt évvel az indulása óta már nem sokan lepődnek meg a jordániai eredetű szatíraoldal hírein és karikatúráin, ám az alapító szerint a kezdet kezdetén számos fenyegetést kaptak a régiós kormányoktól, hiszen nem csupán a vallási fanatikusokból, hitszónokokból csináltak viccet, hanem a közel-keleti „bukott államokból” és autoriter vezetőikből is.
„A 80-as évektől egészen 2010-ig konzervatív hullám futott végig a muzulmán világon, ami összefüggött a fokozatosan romló politikai és gazdasági helyzettel. Az emberek ennek eredményeképp sokkal érzékenyebbek és kevésbé toleránsak voltak. Az arab tavasz óta azonban sorra bukkannak fel a humoristák, és egyre népszerűbb a szatíra” – mondta a Népszavának a Londonban élő Isam Uraiqat az iszlám és a szatíra kapcsolatáról. Az Európában is nagy botrányt kirobbantó ügyek, így a 2005-ös dán Mohamed-karikatúra, valamint az ezt követő hasonló esetek az Uraiqat által említett konzervatív hozzáállást támasztják alá.
„Gyerünk, bajnok! Van 7 hitetlen, abból lefejezünk 5-öt. Mennyi hitetlen marad?” – olvasható az oldal egyik karikatúráján Forrás: alhudood.net
Ennek ellenére nagyon tudatos volt a műfajválasztásuk: úgy gondolták, hogy a humor mögé bújva „átjuthatnak a szűrőn”, amelyen mind gyakrabban akadtak fenn a hagyományos, idővel betiltott híroldalak. A viccoldallal egyszerűen kijátszották a törvényeket. Ugyanakkor azt tapasztalták – különösen Jordániában –, hogy nagyon nehéz bármiféle politikai-társadalmi változást indukálni, ám ezzel a módszerrel könnyedén tudtak tömegeket elérni.
A kezdeti ellenállás azonban nem csupán a hatóságok, hanem az olvasók részéről is megfigyelhető volt. A jordániai-palesztin humorista azt tapasztalta, hogy az emberek eleinte azt hitték: a kreatív csapatnak a sértegetés a célja, holott saját bevallása szerint ők csupán arra törekedtek, hogy az emberek hozzájuk hasonlóan kritikusan gondolkozzanak, és merjenek kérdéseket feltenni. „Az olvasóink végül rájöttek, hogy nem a rosszindulat vagy valami politikai cél vezérel minket, így idővel sokkal toleránsabbak lettek. Most már sokkal nyitottabban állnak a vitákhoz” – mondta a 33 éves férfi.
Bár első látásra úgy tűnik, hogy az oldalon – amelynek szlogenje: „Valamiféle jövő felé” – nincs tabu, a vallás mégis az. Hogy miért szabtak korlátokat egy olyan műfajban, amelynek épp a határok feszegetése a célja? „Nagy különbség van a hit és a vallási intézmények között. Az emberek hitbéli meggyőződéséből nem célszerű viccet csinálni. Nem a vallás okoz problémát a régióban, hanem az, ahogy a különböző kormányok és a hitszónokok felhasználják azt a gyűlöletkeltésre és a társadalom megosztására” – magyarázta Uraiqat.