Kampányhülye

Megmondom, mi lesz. Bogarakat fogunk enni a mecsetek árnyékában. Ezt a hivatalosan is megkezdett kampányból tudom, arra az esetre nézve, ha az ellenzék győz.

Ilyet ugye normális ember máskor nem mond, de ilyenkor mindenki elfoglalja a kampánykarakterológiában kijelölt helyét. Ez nem feltétlenül azonos eredeti jellemvonásaival, de azért nem árt, ha van mire építeni, nem mindenki egy Jászai Mari. A legnehezebb talán a „Kampányhülye” szerepe. Feladata, hogy időről időre olyan égbekiáltó baromságokat mondjon, amitől az ellenzék se köpni, se nyelni nem tud. Az elemzők hosszan vitatkoznak arról, hogy a Kampányhülye igazi hülye-e, vagy azért mond blődségeket, hogy elterelje a figyelmet valami fontosabbról.

Vegyük például Fazekas Sándor esetét az említett bogárevéssel. Az agrárminiszternek az élet más területein nagyon is megvan a magához való esze, ezt megtapasztalhattuk a földmutyik idején. De most egy lakossági fórumon a rémült hallgatóság tudtára adta, hogy a Soros-összeesküvés részeként a magyarokkal rovart fognak etetni. Ahogy a templomainkról leszedetik majd a keresztet, ugyanígy törik meg jellemünket és gyomrunkat idegen étkek ránk erőltetésével. Csak hogy a rovarevő vidékekről idetelepített migránsok komfortosabban érezzék magukat. Ezt onnan tudja, hogy bizonyos hollywoodi színészek érdekeltséget szereztek a bogárüzletben, és ők ugyanahhoz a demokrata körhöz tartoznak, mint Soros. A miniszter maga tapasztalta, hogy Hollandiában máris lisztkukaccal díszítik a süteményt. Na persze, ott még kerítés sincs, tiszta átjáróház, csak úgy jön-megy szabadon a sok illegális bevándorló kukac. Akinek nem fűlik a foga a sült sáskához, az fogyaszthat még Einstein agyvelejéből is (nem én őrültem meg, hiába tetszenek gyanakodni), mert képesek lesznek mesterséges tápoldatban sejtekből bármilyen szervet klónozni. Aki viszont maradna a töltöttkáposztánál, az szavazzon a Fideszre, mert az gátat szab Sorosnak, a bogaraknak és a génmódosított kajáknak, így Einstein agyvelejének is.

Hódmezővásárhely kormánypárti polgármesterjelöltje pedig azt közölte, hogy ő a templomokat újítaná fel, viszont ellenfele „lehet, hogy mecseteket fog építeni”. Lehet. Meg az is lehet, hogy hirtelen kinő még két feje. A Kampányhülye tehetségéhez nemcsak az tartozik, hogy bármi őrültséget képes kimondani, hanem hogy fantáziája nem ismer racionális akadályokat.

Ebben olykor emlékeztet a másik kampánykarakterre: a Kampánylángészre. Mindenki tudja, hogy az őrültet csak egy lépés választja el a zsenitől. Utóbbi agyműködését a kampány hihetetlenül felfokozza: olyan rejtett összefüggéseket bogoz ki, amiről nem is álmodtunk. Deutsch Tamás pl. azonnal átlátta: azért épp Bulgáriát és Magyarországot minősítették az Unió két legkorruptabb országának, mert ők építettek kerítést. Ha ezt nem értik, sosem lesz magukból Kampánylángész. Arról van szó, hogy a keresztény Európa védelmezőit a migránspártiak ezekkel a képtelen vádakkal direkt lejáratják, világos?

A „Kampányhülye” és a „Kampánylángész” roppant hasznos, de aki nélkül nincs választási hadjárat, az a „Kampányjófej”. Legfontosabb tulajdonsága, hogy nyájas és barátkozó. Vállon vereget, kezet ráz, kicsinyekre mosolyog, készségesen szelfizik. Érti az egyszerű emberek nyelvét, de azért nem megy le Kampányhülyébe. Minden gesztusával azt sugallja: egy közülünk, szinte olyan, mint mi, csak persze sokkal okosabb, de ezt nem villogtatja olyan nyomasztóan, mint a Kampánylángész. Legszívesebben átlagos szeretne lenni, mint egy joviális nagybácsi, csak hát nyomja a nemzet iránti felelősség. De közöttünk felenged, tréfálkozik. Vagyis jó fej. A szerep mesteri alakítását láthattuk a miniszterelnök kampánykezdő egri vizitjén. Nyitrai Zsoltnak segített aláírást gyűjteni, lezser zakó, színes ing, kigombolt nyakkal. Nyitrain fehér ing, öltöny, nyakkendő – fiatal még, nincs eléggé otthon a nép közé járásban. Csak beosztott Kampányjófej a Főnökjófej mellett.

Minden rendkívül spontán: csak úgy bekopognak a lakásokba. (Szerencsére nem tévesztik el, hol járt előző nap terepszemlézni a TEK.) Spontánháziasszony, szegény, frissen fodrászozva. „Nem viszem el az álmukat, leülünk egy kicsit” - tréfál a magas vendég. Egy fehér-fekete cica végigméri a jövevényeket, majd elsomfordál. Pedig a forgatókönyv szerint dorombolnia kellene. „Hogy hívják?” - barátkozik Kampányjófej, ahogy Bözsi néninél Röfivel. (Állat vagy gyerek, ez kell a sikerhez, tudjuk.) „Lidi”. Mind aláírnak boldogan, kivéve az öntörvényű Lidit. Nem baj, a másik lakásban jólnevelt gyerekek vannak. „Megnézzük, hogy beengednek-e!” Ki hinné, beengedik. (Azért kinézhetnének a kukucskálón! És ha migránsok jönnek?) Spontánul itthon van az egész nagycsalád. Nagyszülők, fiatalok, vők, menyek és a tényleg aranyos kicsik. Aláírnak.

Az utcán végre tényleg spontán intermezzó. (Ne vágjátok ki a filmből, fiúk, így hiteles!) Tajtrészeg kukás az italtól kásás hangon örvendezik, lapogatja a miniszterelnök hátát. Az rutinosan visszalapogat.

Jó fej. Kampányjófej. Ne reméld, hozzád nem kopog be. De tavaszig láthatod a tévében, akár Kampányhülyét és Kampánylángészt.

2018.02.24 07:03

„Mi nem menekülteknek hívjuk őket”

Publikálás dátuma
2018.09.22 11:00

Fotó: / Molnár Ádám
Aszad al-Samlan szaúdi professzor szerint már a múlté az az elképzelés, hogy „tiszta” társadalomban, kizárólag a saját kultúránkban élhetünk.
– A menekültválság kirobbanása után mindenki azt kérdezte Magyarországon, miért nem inkább a gazdag muszlim Öböl-menti államok fogadják be a menekülteket. Nos, miért nem?  – Az érv, hogy nem vesszük ki a részünket a segítségből, egész egyszerűen téves tényeken alapul. Az igazság az, hogy Szaúd-Arábia több mint ötszázezer szírnek ad otthont, csak éppen mi nem menekülteknek hívjuk őket. Tartózkodási joguk van, és ugyanúgy megilleti őket az oktatás, az egészségügyi ellátások, stb., mint a szaúdi állampolgárokat. Másrészt a migráció valóban az egyik terület, ahol a jövőben szorosabb együttműködésre van szükség Európával. Szaúd-Arábiának rendkívüli tapasztalata van például a segélyezésben.  – Csakhogy közben az európai társadalmakban erősödik az idegenellenesség. Talán hallott az esetről, hogy nemrégiben egy magyar kisvárosban rendőrt hívtak a lakosok az ide látogató szaúdi rendőrökre, mert migránsoknak nézték őket. Hogyan látják ezt Szaúd-Arábiából?  –  Ezt az incidenst nem ismerem, de jól illeszkedik egy nagyobb képbe, amit kezelnünk kell. Tudniillik paradox világban élünk. A nemzetközi gazdaság, a telekommunikáció, a közlekedés, egy szóval a technológia fejlődése miatt a világunk egyre kisebb. Ugyanakkor az emberekben mégis erősödik a különállás érzése. Egyre közelebb kellene kerülnünk egymáshoz, mégis inkább távolodunk. Másrészt a világ minden része kapcsolatban van egymással: ha egy térségben probléma merül fel, az a többit is érinteni fogja. Márpedig Magyarország még messze sincs a Közel-Kelettől. Az iszlamofóbia erősödése Európában persze aggasztó jelenség. Az az elképzelés már a múlté, hogy „tiszta” társadalomban élhetünk, kizárólag a saját kultúránkban. És ebből nincs visszaút. A multikulturális társadalom megteremtése Európában egyébként is „rutin”, intellektuális hagyomány. Semmivel nem nehezebb, mint megtisztítani a kultúránkat az „idegenektől”.   
– Lát konfliktust az iszlám és a kereszténység vagy nyugati kultúra között?    – Személy szerint nem, és Szaúd-Arábia sem. Ami azt illeti, Szaúd-Arábia egyik fontos feladatának tekinti a vallások közötti párbeszéd megteremtését. Még Abdullah király ezért is hívott életre az ENSZ támogatásával, Ausztria és Spanyolország részvételével egy bécsi központú intézményt (KAICIID), melynek célja a vallások és kultúrák közötti párbeszéd kialakítása.  – Nyugaton Szaúd-Arábiának még sincs túl jó híre. Általában a szigorú vallási előírások, az emberi jogok megsértése, a terrorizmus támogatása miatt emlegetik.      –  Igaza van, de ez a legtöbbször egyszerűen a tudatlanságból fakad. Beszéljünk például az emberi jogokról! Kevesen emlékeznek rá, hogy Szaúd-Arábia azon kevés harmadik világbeli országok egyike volt, amely 1948-ban aláírta az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Az országunknak alapvetően tehát semmi kivetnivalója nincs az emberi jogokban, éppen ellenkezőleg. Konkrét kérdésekben persze lehetnek nézeteltérések, de ezzel a világon minden állam így van. Ott van például a halálbüntetés, amit nem csak nálunk, de például az Egyesült Államok számos államában is alkalmaznak. A gond az, hogy a mai újságírásban minél hatékonyabban és egyszerűbben kell közvetíteni az üzenetet, és Szaúd-Arábia ennek az áldozata lett. Ha arról kell beszélni, hogy milyenek a nők jogai az iszlám világban, azonnal minket citálnak elő, nem pedig mondjuk Malajziát vagy Tunéziát. Ez sajnálatos, és a kormányunk mindent meg is tesz, hogy harcoljon ellene. Ugyanakkor ehhez szükség van a felelős újságírókra, hogy ne egyszerűsítsék le a dolgokat, és persze az olvasókra is.  – Nem csak a rossz hírek ellen kell harcolniuk, de valós háborút vívnak Jemenben is, és egy diplomáciait Katarral. Hogyan lehetne lezárni ezeket a megnyerhetetlen háborúkat?  – A beavatkozásunk Jemenben a törvényes kormány visszaállítása érdekében nem csupán Szaúd-Arábia döntése, de a nemzetközi jog is támogatja. Egyszerűen azt tesszük, ami helyes. Nem tehetjük meg, hogy magukra hagyjuk a jemeni embereket, csak mert néhányan, akik azt sem tudják, miről beszélnek, azt akarják, hogy a koalíció hátráljon meg. Bármit is kér viszont a törvényes jemeni kormány, azt elfogadjuk. Ami Katart illeti, ez a probléma is régre nyúlik vissza, de amint hajlandóak együttműködni, a helyzet megoldódik.

Névjegy

Prof. Aszad al-Samlan a rijádi központú Szaúd al-Fejszál Herceg Diplomáciai Tanulmányok Intézetének politikatudományi kutatója. Specializációja többek között az Öböl-menti államok biztonsági helyzete és a szaúdi-amerikai kapcsolatok. A professzor több kollégájával együtt a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) által szervezett konferenciára érkezett Budapestre, melynek témái Szaúd-Arábia átalakulása, és a Visegrádi Négyekkel tartott kapcsolatok javításának lehetőségei voltak.

2018.09.22 11:00
Frissítve: 2018.09.22 11:00

Nincs többé SMS-válás Indiában

Publikálás dátuma
2018.09.22 10:30

Fotó: NurPhoto/ Debajyoti Chakraborty
A világ második legnépesebb országában növekszik a feszültség a muszlim kisebbség és nacionalista hindu többség között.
„Talaq, talaq, talaq.” Eddig elég volt ennyit – talaq arabul: válás – kimondania Indiában egy muszlim férfinak, hogy mindenféle indok és kötelezettség nélkül elválhasson feleségétől. Mi több, még hitvese elé sem kellett feltétlenül állnia, beszámoltak olyan esetekről is, mikor levélben, SMS-ben, sőt interneten zajlott a házasság felbontása. Megelégelve a minden szempontból aggályos eljárást, 2017-ben az indiai legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek a minősítette „három talaq” válást, ám a törvényhozás malmai Új-Delhiben is lassan őrölnek, így törvény mindeddig nem született. Szerdán aztán a nacionalista hindu kormánypárt, a Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) az asztalra csapott, és az ellenzéket megkerülve kormányrendeletben tiltotta be a muszlim szokást, három év börtönnel fenyegetve az elkövetőket. Az igazságügy-miniszter tájékoztatása szerint cselekedniük kellett, ugyanis a bírósági döntés óta is legalább 201 ilyen válás történt, és ez az adat valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.

Persze túlzás lenne kijelenteni, hogy ez az eljárás bevett a muszlimok között. Az 1,3 milliárd lakosú Indiában napjainkban nagyjából 180 millió muszlim él, arányaiban tehát a „három talaq” használata elenyésző. De miután az ellenzék egy része azzal vádolja Narendra Modi kormányát, démonizálják a muszlimokat, hogy politikai tőkét kovácsoljanak az iszlámellenességből a 2019-es választások előtt, a kérdés reflektorfénybe került. Tagadhatatlan, hogy a muszlim-kérdés az utóbbi időben forró téma Indiában. A Pew Resarch Center előrejelzései szerint 2050-re az indiai muszlimok száma el fogja érni a 311 milliót, és így a világ legnagyobb muszlim közösség lesz. Mivel eközben a hindu népesség is szaporodik, továbbra is kisebbségben maradnak, és arányuk sem változik jelentősen, jelenlétük viszont egyre feltűnőbb.  Ez pedig – a politikai retorikával megfűszerezve – óhatatlanul konfliktusokhoz vezet. Az utóbbi években több összetűzés alakult ki például az úgynevezett „szerelem dzsihád” miatt. A vallások közötti párkapcsolatokat Indiában eddig sem nézték éppen jó szemmel, de néhány éve elterjedt az a legenda, amely szerint muszlim férfiak szándékosan hindu nőket csábítanak el, hogy aztán „agyukat átmosva” áttérítsék őket, hogy még több muzulmánt hozzanak világra. Idén márciusban egy nőnek a legfelsőbb bíróság előtt kellett bizonyítania, hogy saját akaratából ment hozzá muszlim férjéhez, és tért át az iszlámra. És bár a bíróság végül a javára döntött, a legtöbb hétköznapi kapcsolat el sem jut eddig a pontig, a családi és társadalmi nyomás már előbb szétszakítja a párokat.  Számos erőszakos eset is történt, ahol felmerült a vallási indíték gyanúja. Tavaly egy muszlim férfit azért lincselt meg a tömeg, mert vett egy tehenet a tejéért, nem sokkal korábban másik kettőt pedig azért, mert azzal vádolták őket, hogy tehenet loptak (a tehén szent állat a hindu vallásban). Ezek persze egyedi esetek, de mindenképpen figyelmeztetőek. Nem véletlen, hogy az USA világ vallásainak helyzetét vizsgáló Nemzetközi Vallásszabadság Bizottsága is arra jutott 2017-es jelentésében, hogy Indiában egyre szaporodnak a muszlimok és dalitok (a hindu kasztrendszerből kirekesztett „érinthetetlenek”) elleni támadások.   
2018.09.22 10:30
Frissítve: 2018.09.22 10:30