A nemzet biztonsága

A Fidesz birkózóagyú alelnöke társaival együtt kivonult a Nemzetbiztonsági (nb.) Bizottság üléséről, mivel megjelent ott a bizottság tagja, Szél Bernadett LMP-s képviselő, akit a fent nevezett úr nb. kockázatnak minősített. Ugyanerre az ülésre meghívták a kormányfőt is, adna számot az általuk kitalált, úgynevezett Soros-tervről és a titokban befogadott 1300 menekültről. Orbán „természetesen" nem ment el, ahogy más alkalmakkor sem jelenik meg, ha kérdéseket is kaphat.

Szél az Alkotmányvédelmi Hivatal által átvilágított képviselő, akinek nemcsak joga, de kötelessége is részt venni az üléseken. Németh Szilárd ennek ellenére még egy lapáttal rátett, és Soros Györgynek írt levele miatt Molnár Zsoltot, a bizottság elnökét is nb. kockázatnak minősítette. Orbán viszont az egyetlen kormányfő 1990 óta, aki nem esett át ilyen vizsgálaton, s a Pharaon-, Naffa- és egyéb kapcsolatok mellett egész politikája azt mutatja, hogy ő az, aki nemcsak kockázatot jelent, de tényleges veszélyt is, és hatalmas anyagi, erkölcsi károkat okoz a nemzetnek.

Főpróba

Sokan igyekeznek az áprilisi szavazás főpróbájaként bemutatni a vasárnapi hódmezővásárhelyi polgármester-választást, részben talán okkal. A második legnagyobb területű magyar város mindig jobbra húzott, a Fidesz itt már 2006-ban is megalázó vereséget mért a baloldalra, az elmúlt önkormányzati voksolásokon ritkán adta kétharmadnál alább. Ha nyerne a teljes – tényleg teljes – ellenzéki összefogás, annak morális értelemben nem a Fideszre, hanem a túloldalra nézve lennének súlyosabb konzekvenciái. Amennyiben Hódmezővásárhelyen lebontható a NER egy helyben hitelesnek számító, az összes ellenzéki párt számára vállalható, tisztességes jelölttel, akkor alighanem bárhol lebontható. (Vagyis eddig sem a lehetőség, hanem inkább a belátás és a hajlandóság hiányzott.)

A város „világnézetileg”, az ellenzéki stratégiát tekintve és az egyik legerősebb kormánytag helybéli beágyazottsága alapján is inkább kivétel, mint szabály: az eredménytől függetlenül kevéssé alkalmas országos érvényű törvényszerűségek megfogalmazása. Abban a tekintetben ugyanakkor kétségkívül főpróbának tekinthető a vásárhelyi eset, hogy világosan megmutatja, mire számíthat, aki – egy elvben szabad, európai országban, az alkotmányos jogaival élve – megpróbál alternatívát ajánlani a kormánypárt jelöltjével szemben: sok jóra nemigen.

A katolikus egyház – leplezetlenül materiális érvrendszerrel – ellene fogja hangolni a híveket. Az állásából kiteszik, a lakóhelyére megfigyelő kamerákat szerelnek, vagyis a létbiztonságát és a privát szférája sérthetetlenségét is elveszíti. A támogatóit listázni kezdik. A kormánypénzből felvásárolt országos hírportál megírja róla, hogy a kampányát „Gulyás Márton brigádja, épületrongálók, anarchisták és agitátorok” mellett egy olimpiaellenes aláírásgyűjtő, sőt egy volt LMP-s (!) is segíti. Az elvben semleges közmédia – amelynek az alkotmányban rögzített feladata az lenne, hogy pártatlan és sokszínű tájékoztatással segítse a választópolgárok megalapozott döntését – nem mutatja be, nem közöl vele interjút, viszont a fideszes pártsajtó összes negatív hírét azonnal megosztja róla. (Kedvencünk: „Visszautasítják a gyűlöletkampányt Hódmezővásárhelyen” - a gyűlöletkampány ebben az interpretációban az lenne, hogy az ellenzék is delegál szavazatszámlálókat a szavazókörökbe.) A helyi Fidesz mecsetépítési szándékkal vádolja meg. (Arra még emlékeznek, amikor 2015-ben Orbán Viktor akarta felépíteni Közép-Európa legnagyobb mecsetét Kőbányán, nálunk tanuló mohamedán diákok tömegeire hivatkozva? Őt idézzük: „Ezek a diákok elég komoly összeget fizetnek azért, hogy Magyarországon tanulhassanak. A problémájuk – ezek vallásos diákok, akik az arab világból jönnek –, hogy nincsen hely, ahol a vallásukat tudják gyakorolni.” Az interneten is elérhető híradóbejátszást vajon előveszi majd a köztévé a parlamenti választási kampányban?)

Ha ez valóban a főpróba, akkor mindegy is, hogy milyen lesz az előadás. A negyedének is elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy az ellenzéki oldalon – jobb későn, mint soha - mindenki leszámoljon a Fidesszel kapcsolatos maradék illúzióival.

Szerző

Főpróba

Sokan igyekeznek az áprilisi szavazás főpróbájaként bemutatni a vasárnapi hódmezővásárhelyi polgármester-választást, részben talán okkal. A második legnagyobb területű magyar város mindig jobbra húzott, a Fidesz itt már 2006-ban is megalázó vereséget mért a baloldalra, az elmúlt önkormányzati voksolásokon ritkán adta kétharmadnál alább. Ha nyerne a teljes – tényleg teljes – ellenzéki összefogás, annak morális értelemben nem a Fideszre, hanem a túloldalra nézve lennének súlyosabb konzekvenciái. Amennyiben Hódmezővásárhelyen lebontható a NER egy helyben hitelesnek számító, az összes ellenzéki párt számára vállalható, tisztességes jelölttel, akkor alighanem bárhol lebontható. (Vagyis eddig sem a lehetőség, hanem inkább a belátás és a hajlandóság hiányzott.)

A város „világnézetileg”, az ellenzéki stratégiát tekintve és az egyik legerősebb kormánytag helybéli beágyazottsága alapján is inkább kivétel, mint szabály: az eredménytől függetlenül kevéssé alkalmas országos érvényű törvényszerűségek megfogalmazása. Abban a tekintetben ugyanakkor kétségkívül főpróbának tekinthető a vásárhelyi eset, hogy világosan megmutatja, mire számíthat, aki – egy elvben szabad, európai országban, az alkotmányos jogaival élve – megpróbál alternatívát ajánlani a kormánypárt jelöltjével szemben: sok jóra nemigen.

A katolikus egyház – leplezetlenül materiális érvrendszerrel – ellene fogja hangolni a híveket. Az állásából kiteszik, a lakóhelyére megfigyelő kamerákat szerelnek, vagyis a létbiztonságát és a privát szférája sérthetetlenségét is elveszíti. A támogatóit listázni kezdik. A kormánypénzből felvásárolt országos hírportál megírja róla, hogy a kampányát „Gulyás Márton brigádja, épületrongálók, anarchisták és agitátorok” mellett egy olimpiaellenes aláírásgyűjtő, sőt egy volt LMP-s (!) is segíti. Az elvben semleges közmédia – amelynek az alkotmányban rögzített feladata az lenne, hogy pártatlan és sokszínű tájékoztatással segítse a választópolgárok megalapozott döntését – nem mutatja be, nem közöl vele interjút, viszont a fideszes pártsajtó összes negatív hírét azonnal megosztja róla. (Kedvencünk: „Visszautasítják a gyűlöletkampányt Hódmezővásárhelyen” - a gyűlöletkampány ebben az interpretációban az lenne, hogy az ellenzék is delegál szavazatszámlálókat a szavazókörökbe.) A helyi Fidesz mecsetépítési szándékkal vádolja meg. (Arra még emlékeznek, amikor 2015-ben Orbán Viktor akarta felépíteni Közép-Európa legnagyobb mecsetét Kőbányán, nálunk tanuló mohamedán diákok tömegeire hivatkozva? Őt idézzük: „Ezek a diákok elég komoly összeget fizetnek azért, hogy Magyarországon tanulhassanak. A problémájuk – ezek vallásos diákok, akik az arab világból jönnek –, hogy nincsen hely, ahol a vallásukat tudják gyakorolni.” Az interneten is elérhető híradóbejátszást vajon előveszi majd a köztévé a parlamenti választási kampányban?)

Ha ez valóban a főpróba, akkor mindegy is, hogy milyen lesz az előadás. A negyedének is elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy az ellenzéki oldalon – jobb későn, mint soha - mindenki leszámoljon a Fidesszel kapcsolatos maradék illúzióival.

Szerző