Az idős emberek zöme a „baloldal zsoldosa” vagy az élet hitelteleníti a Fidesz nyugdíj-kommunikációját. Az első kitétel valószínűtlen, ugyanis a kormánypárt táborának több mint negyedét a 60 év felettiek adják, azaz körülbelül 600 ezer idős „Orbán Viktor szavazója” – vagyis a kétmillió nyugdíjas majdnem harmada a hatalomhoz húz. (Illetve körülbelül ugyanennyien vannak a bizonytalanok között.) Következésképpen a második mondás az igaz: hiába állítja a Fidesz, hogy megvédi a nyugdíjakat, ez nem sikerült (értsd: vesztettek az értékükből). Legalábbis így érzi a nyugdíjasok majdnem 60 százaléka. Persze ebben az esetben is igaz a marxi filozófia alapvetése, miszerint a „lét határozza meg a tudatot”, csak fordítva.
A „Fidesz-tudatú”, a kormánypártot támogató 60 év felettieknek csupán a harmada érzi úgy, hogy kevesebbet vásárolhat, mint öt éve. Harminchét százalékuk viszont úgy számol, hogy pont ugyanannyit pakolhat a kosárba, mint 2014-ben – 20 százalékuk pedig arra jutott, hogy bizony jobban él. A jelek szerint a kormánypárti nyugdíjasok valósága más, mint az ellenzékieké. Utóbbiak közül a Jobbik „öregjei” a legkevésbé elégedetlenek, közülük csak háromnegyedük érzi úgy, rosszabbul megy a sora, mint öt éve. A legkiábrándultabbak az LMP-nek drukkoló nyugdíjasok: mindegyikük azt vallja, hogy kevesebbre futja járandóságából, mint 2014-ben. És bizony a pártpreferenciával nem rendelkezők zöme sem érzi úgy, hogy klasszabbul élne, mint öt éve.
Megélni képtelenség
Hogy pszichés jobb létről van szó, azt jól mutatja, hogy amikor már nem a nyugdíj értékéről van szó, akkor „durvulnak” a válaszok. Az idősek ötöde, azaz mintegy 400 ezer ember saját bevallása szerint egyáltalán nem tud megélni a nyugdíjából. Ez praktikusan azt jelenti, hogy csak mérsékelten fűti otthonát, gyakorta éhesen fekszik le, a közműszámlákat nem mindig tudja fizetni, és gyógyszerre sem futja sokszor. Ennél nem sokkal jobb annak a 33 százaléknak a helyzete (majdnem 700 ezer ember), aki azt mondja: csak nagy lemondások árán tud kijönni a nyugdíjából. Magyarán összesen több mint a nyugdíjasok fele cudar körülmények között él. (A statisztikák a „népi érzetet” igazolják, ugyanis azt mutatják, hogy több mint egymillió idős ember havi százezer forintból, vagy kevesebből kénytelen gazdálkodni, miközben a létminimum majdnem 90 ezer forint.) Persze van, aki úgy érzi, elég odafigyelnie és spórolnia ahhoz, hogy hó végéig kitartson időskori járandósága – ezt vallja a nyugdíjasok 41 százaléka, azaz valamivel több mint 800 ezer ember. Viszont ez sem gondtalan idős kort jelent – az mindössze 7 százaléknyi nyugdíjasnak adatik meg, ugyanis csak 140 ezer idős ember gondolja úgy, hogy könnyedén megél abból, amit az állam biztosít számára.
Megdöbbentően kiszolgáltatottak az államnak a nyugdíjasok, majdnem 90 százalékuk kizárólag a költségvetésből utalt járandóságából él. Egyedül a diplomás nyugdíjasok esetében más a helyzet – e csoport 41 százalékának más forrása is van (dolgozik, illetve nyugdíj-megtakarításait most éli fel).
Sokkal több nyugdíjat!
A jelek szerint ezt mindenki érzékeli, hiszen miközben egyre vékonyabb a társadalmi szolidaritás szövete, abban mindenki egyetért, hogy a nyugdíjakat emelni kell. Vita leginkább abban van, hogy miként. Hetvenhárom százaléka az embereknek „rászorultság-érzékeny”, ugyanis azt szeretné, ha az időskori járandóságokat differenciáltan emelnék. Ez annyit tesz, hogy az alacsony nyugdíjakat jobban megtolnák, míg azok, akiknek szép summát hoz így is a postás, csak kevéske pluszt, vagy épp semmit sem kaphatnának. Mindössze 21 százalék gondolja úgy, hogy egységesen (arányaiban) kellene feljebb tornászni a nyugdíjakat. (Megjegyzendő: ez az arány is úgy jön ki, hogy a 18-29 évesek 46 százaléka gondolja helyesnek az egységes emelést, márpedig ez a csoport rendelkezik a legkevesebb tapasztalattal a nyugdíjasok élethelyzetéről.)
Ráadásul nemcsak a meglévő havi járandóságokat növelné meg a többség, de egy új tételt is biztosítana az időseknek, nevezetesen a 13 havi nyugdíjat. És félreértés ne essék, ezt az ötletet nem csak a 60 év felettiek szeretik (ennek a csoportnak 89 százaléka venné jó néven a pluszpénzt), de az aktív dolgozók 76 százaléka szerint is jár ez a summa az időseknek. Persze nem csoda, hiszen mindenki szereti a pluszt – ráadásul az utóbbi nyolc év kormányzati intézkedései arra tanították az embereket, hogy a büdzséből számolatlanul lehet költeni. Így az emberek 67 százaléka hiszi, hogy a 13 havi nyugdíj belefér a költségvetésbe. Pedig nem pöttöm összegről van szó – tekintve, hogy az átlagnyugdíj 124 ezer forint, 248 milliárd forintot kellene többet fizetni a nyugdíjkasszának. Az MSZP mindenesetre választási programjában azt ígéri, hogy a nyugdíjasoknak – pénzügyi szempontból – kormányváltás esetén nem 12, hanem 13 hónapos lesz egy esztendő. És ezt az ígértet mindössze az emberek 24 százaléka tartja hiteltelennek: a tamáskodásban persze a Fidesz-szimpatizánsok járnak az élen, de a kormánypárt híveinek is csak 38 százaléka hiszi, hogy alap nélkül ígérgetnek a szocialisták. A bizonytalanok 63 százaléka és az ellenzéki pártok támogatóinak 69-92 százaléka gondolja úgy, hogy most sokkal jobb állapotban van az ország, mint 2009-ben, amikor kiradírozták a 13 havi nyugdíjat. Csakhogy miközben a kabinet azt kommunikálja, hogy dübörög a gazdaság, a 13 havi nyugdíjról mélyen hallgat, és kötelező nyugdíjemelésen kívül évi tízezer forint nagyságrendű Erzsébet-utalvánnyal és nyugdíjprémiummal próbálja magához édesgetni a 60 év felettieket.
Mindent pénzt felemészt az élet
Csakhogy ennél sokkal többet vesz ki a nyugdíjasok zsebéből egyetlen tétel is – például a havi egészségügyi kiadás. Ugyanis az idősek átlagosan jövedelmük 23 százalékát költik erre, azaz egy átlagnyugdíjjal számolva körülbelül 28 500 forint, éves szinten 342 ezer forint. Azonban a hálapénz aránya meglepően alacsony (az egészségügyi költségek 12 százaléka átlagosan), ökölszabály szerint a nyugdíjasok mintegy 41 ezer forintot csúsztatnak a fehér köpenyek zsebébe.
