Merkel Soros-terve

Péntek óta már teljesen nyilvánvaló, hogy Angela Merkel is Soros György tervét akarja megvalósítani. A német kancellár ugyanis nyíltan kijelentette: az uniós támogatások kifizetését attól kellene függővé tenni, a tagországok hajlandóak-e befogadni menekülteket, illetve tiszteletben tartják-e a demokratikus alapértékeket. Varsó megpróbált visszavágni, ezúttal azonban hiányzott az átütőerő a máskor oly magabiztos lengyel kormány válaszából. Konrad Szymanski Európa-ügyi miniszter a Die Welt hasábjain vérszegényen csak annyit közölt, hogy ez „hiba lenne”.

Merkel a magyar és a lengyel kormány legfájóbb bütykére taposott rá. Ez ellen ugyanis semmit sem tehetnének. Hiába ellenzi a terveket Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Sebastian Kurz osztrák kancellár és még pár állam, ha a kancellár komolyan gondolja ezeket az elképzeléseit, akkor keresztül is fogja vinni azokat. Ha a Fidesz kétharmadot szerezne a választások után, s a maradék demokratikus intézményrendszer felszámolását is elkezdené, szembekerül Berlinnel, ami az uniós pénzek kifizetésének elmaradását eredményezi. Márpedig források kellenek ahhoz, hogy zseniális kormányközeli oligarcháink tovább gyarapítsák vagyonukat, és ez máshonnan – Moszkvából vagy Pekingből – nem pótolható.

Szinte kizárt, hogy a német kancellár meggondolná magát. S nem is azért, mert leghőbb vágya, hogy végre valóra váltsa Soros ördögi tervét. Nagyon is jól átgondolt belpolitika áll emögött. Egyrészt gesztus a koalíciós partner SPD-nek, amelynek elege van a renitens közép-európai államokból. Másrészt jelzés a németeknek, hogy a kormány nem hajlandó feltétel nélkül szórni a pénzt. Harmadsorban, ha a kohéziós támogatásokat a menekültek felvételéhez köti, akkor a bevándorlókat befogadó német régiók sem esnek el az EU-s összegektől. Így aztán Merkel nevethet a végén…

Kulcskérdés

Amikor ismét napirendre került Varga Mihály 2013 óta dédelgetett vágya, miszerint legyen egyszámjegyű - feltehetően 9 százalékos - személyi jövedelemadó Magyarországon is, akkor könnyen rábólinthattunk: a legtömegesebben fizetett adónem kulcsának mérséklése indokolt. A legfontosabb makrogazdasági mutatóink ugyanis most már valóban megengednek egy több ütemben végrehajtható adócsökkentést.

A gazdasági miniszter ötletének újbóli felmelegítése azonban nem titkolt módon politikai üzenetet hordoz. Azt jelenti: aki kevesebbet akar adózni, az április 8-án szavazzon a Fideszre. De a kormánypártnak, akárcsak négy esztendeje, ezúttal sincs gazdasági víziója arról, hogy milyennek képzeli el Magyarországot 2022-ben. Talán csak azt lehet vélelmezni, hogy nagyon, de nagyon nem szeretnék bevezetni az eurót, és hogy attól tartanak, 2020 után kevesebb uniós pénzhez férhetnek hozzá a kedvezményezettjeik révén. Varga Mihály adócsökkentési elképzelése, valljuk be, mindeddig az első, amelynek végrehajthatóságában kár lenne kételkedni; és még unortodoxnak sem mondható, hiszen egy jól előkészített programmal mindenütt választást lehet nyerni.

Viszont a személyi jövedelemadót mint egy adórendszer egyik elemét badarság is lenne önmagában szemlélni. Az arab olajsejkségek 0 százalékos kulcsát tán még magyarázni sem kell, az azonban már több fejtörést okozhat, hogy miképpen lehet Svédország, valamint Csád és Elefántcsontpart egyaránt listavezető a maga 60 százalékos adómértékével. De hogy közelebbi tájékokra tájékokra kalandozzunk, Ausztriában 50 százalékot kell fizetni, ezzel szemben Montenegróban csak 5-öt. Persze a legtöbb országban több kulcsos az adó, a bolgároknál 5 és 50 százalék egyaránt előfordul.

És itt foghatjuk meg a Varga-javaslat lényegét: amit a személyi adó egyetlen kulcsán megnyerünk, azt elveszítjük azon, hogy minden egyéb adó - az áfa és a tao kivételével - emelkedő pályára állhat. Hiszen a költségvetésnek továbbra is élnie kell.

Szerző

Kalandpark - Csináld magad!

A kormányzat szerint a magyar gazdaság szárnyal, ám tudjuk, hogy még jobban szárnyalnak azok a magyar üzletemberek, akik az elmúlt években milliárdosok lettek, hála politikai kapcsolataiknak, az állami megbízatásoknak, elsíbolt pénzeknek. Hírnevük azonban csak Hegyeshalomig ér, mert a nagy pénzcsinálásban megfeledkeztek arról, hogy alkotni is lehet, márkát építeni.

Példaként írom le a januárban elhunyt svéd Ingvar Kamprad nevét, ami bizonyára keveset mond még azoknak is, akik a hét végén IKEA-bútort vettek vagy húsgombócot ebédeltek az áruház éttermében. Pedig ez a svéd üzletember volt a mai üzleti birodalom alapítója.

A kis Ingvar már gyerekkorában vérbeli kereskedő volt, gyufát és harisnyát adott el némi felárral a szomszédoknak, hogy kiegészítse szigorúan megszabott zsebpénzét. Biciklijével körbejárva a környéket, többek között képeslapokat, vörös áfonyát és virágmagokat kínált eladásra. Tizenhét éves korában úgy látta, eljött az idő, hogy saját vállalkozásba kezdjen, és létrehozta az IKEA Kereskedelmi Vállalatot. A rövidítés az alapító monogramjából, valamint a gyermekkori farm és a közeli Agunnaryd helység kezdőbetűiből tevődik össze. A göteborgi kereskedelmi iskolában töltött éveket végigunatkozta, mert már akkor az érdekelte, hogy hogyan lehetne az árut a legegyszerűbben és olcsón eljuttatni a vevőhöz. Így jutott el az otthon összeszerelhető bútorok gondolatához, ami első hallásra rémisztő volt, és a kezdeti kísérletek nem is hoztak eredményt, ám a technika fejlődésével ma már sikernek számít. 1951-ben létrehozott egy állandó bemutatót, hogy a vevők személyesen megnézhessék a bútorokat.

Ő maga amúgy diszlexiás volt - ezért adott neveket a bútoroknak, mert a cikkszámok gondot okoztak neki. Nagy gondot fordított gyermekei nevelésére, akik később átvették és továbbfejlesztették a vállalkozást.

Manapság az IKEA-csoport több mint 120 ezer embert foglalkoztat, a világ huszonnégy országában működnek, betörtek az ázsiai piacra, katalógusuk pedig 200 millió példányban jelenik meg. A Forbes Magazin 2009-es rangsorában Ingvar Kamprad a világ ötödik leggazdagabb embere volt. A szerénységéről és takarékosságáról híres üzletember gyakori látogatója volt az IKEA éttermeknek, és természetesen kifizette a számláit. Egy régi Volvót vezetett, turistaosztályon utazott. Mellesleg volt egy villája Svájcban és egy szőlője Franciaországban.

Csak a rend kedvéért írom le, hogy a negyvenes és ötvenes években barátságot ápolt Per Engdahllal, aki annak idején részt vett a svéd fasiszta harci szervezet helyi részlegének megalapításában. Kamprad később bocsánatkérő levelet írt valamennyi munkatársának Életem legnagyobb kudarca címmel.

Magyarországnak is voltak neves termékei: Ganz, Globus, Orion, Ikarus, hogy csak néhányat említsek. Mostanában sikernek tartjuk, ha egy indiai gumigyár üzemet nyit nálunk, és gazdagjaink megelégszenek egy kisvasút építésével. Pedig egy országot nem a politikusok nagyotmondása emelhet fel, hanem világhírű termékei. Jusson ez eszünkbe, amikor legközelebb húsgombócot eszünk.

Szerző
Odze György