Új Egyenlőség-jel - Hazafiasság ma

Bibó István 1957-ben figyelmeztetett, hogy az olyan országokban, ahol az organikus fejlődés hiánya miatt a nyugati demokráciákra jellemző demokratikus kultúra hiányos és az állam felkészületlen a kapitalizmus káros tendenciáinak a visszaszorítására, ott a „a szabad vállalkozás technikáinak egyszerű bevezetése ... azt eredményezi, hogy az e technikákban gyakorlatlan egyszerű nép ... óriási tömegei ... tehetetlen prédái lesznek a nagyvagyonképződés ... ősi erőszakos és korrupt folyamatainak”. Ezek a „jogi formákba burkolt erőszak, az államhatalommal való visszaélés, közvagyon vagy közösségi vagyonok kisajátítása, államhatalmi koncessziók, korrupció és politikai intrika”. Bibó jóslata bekövetkezett. Illiberális rezsim épül. Az illiberális jelentése az akadémiai szótárban: 1. szabad emberhez nem méltó, szolgai, szervilis; 2. közönséges, műveletlen, ordenáré; 3. szűk látókörű, korlátolt; 4. szűkmarkú, kicsinyes, fukar. A rendszerváltók nem ezért, hanem egy szabad emberhez méltó rendszerért küzdöttek, s az emberek ebben reménykedtek.

A XX. század egyik legjelentősebb politikai filozófusa, John Rawls „Az igazságosság egy elmélete” című művében leszögezi, hogy „a társadalmi intézmények első számú erénye az igazságosság, pontosan úgy, ahogyan a gondolkodás rendszereiben az igazság. Bármily elegáns legyen is egy tudományos elmélet, el kell azt vetni akkor, ha az hamis ... bármily hatékonyak legyenek is a társadalmi intézmények vagy törvények, el kell törölni, meg kell változtatni őket, ha azok igazságtalanok. Minden egyes személy olyan, az igazságosságon alapuló, személyétől elidegeníthetetlen sérthetetlenséggel rendelkezik, amelyen még a társadalom egészének a jóléte érdekében sem lehet átgázolni”. Az igazságos társadalomban a polgárok által fenntartott állam, kormányzat és politikusok minden egyes polgár jóléte és boldogulása érdekében – s nem egy szűk kiváltságos réteg érdekében – kell működtessék az államot. Ellenkező esetben megszűnik a hatalom morális legitimitása.

E gondolat már Szent Ágoston »Isten országa« című művében is megjelenik: „... számomra az igazságtalan törvény nem törvény... Igazságosság hiányában mi egyebek lennének a királyságok, mint nagy rablóbandák.”

Bizonyított, hogy a társadalomban élő emberek élettartamának elkerülhető megrövidülése, megbetegedésben töltött éveik száma nem elsődlegesen a megbetegedések közvetlen okait jelentő életmód és magatartásbeli (vagy genetikai) tényezőktől függ, hanem olyan – az e közvetlen okok okait jelentő – társadalmi tényezőktől, mint az oktatás, lakhatás, értelmes munka, tisztes jövedelem, s az önbecsülés és a szégyenmentes élet társadalmi alapfeltételei. Ezek megléte és társadalmon belüli eloszlása a politikai és kormányzati intézkedésektől függ. Az emberek szó szerint belebetegszenek és belehalnak a politika igazságtalan, tehát tisztességtelen működésébe. A politika minősége az első számú egészségi és halálozási kockázat. Egy igazságtalan társadalomban pusztán csak azért halunk meg akár 8-10 évvel korábban, s rövidebb életünkből azért töltünk akár 6-8 évvel többet súlyos betegségben, mint egy hasonló fejlettségű, ámde igazságos társadalom polgárai, mert egy igazságtalanabb társadalomba születtünk.

Az igazságtalan, tehát tisztességtelen társadalmi működés nem az égből szakad ránk, s nem is a minket régen tépő balsorsnak tudható be. Rossz és tisztességtelen emberi döntések következménye, amely jó és tisztességes emberi döntésekkel megváltoztatható. Elsőként is egy közös és nyilvános közpolitikai szintű morális viszonyítási rendszert kell kialakítani arra vonatkozóan, hogy mint ugyanazon társadalom tagjai, mivel tartozunk egymásnak, s melyek azok a legfontosabb közös ügyeink, amelyek mindannyiunk életpályáját, sorsát, egészségét, boldogulását érintik. Ez alapján határozhatók meg azok az elsődleges prioritású társadalmi javak, amelyekből a társadalom minden egyes tagja alkalmasan elegendő küszöbszint felett kell részesedjen, s azok az egyáltalán nem elsődleges prioritású dolgok, amelyek nem közügyek, s legfeljebb a gazdaság teherviselőképességétől függően, maradékelven finanszírozhatók. Az elsődleges javak igazítanak el abban, hogy mi a fundamentális morális különbség az iskolák, kórházak és a stadionépítések között; s e javak biztosítása alapján ítélhető meg a politikai cselekvések igazságossága, tehát tisztességessége is.

Nincs átváltási viszony a hatékonyság, a versenyképesség versus az igazságosság között. Igazságos társadalom is lehet hatékony és versenyképes (skandináv országok), és igazságtalan, tehát tisztességtelen működés is lehet versenyképtelen, hatékonytalan, mint megtapasztaltuk. Létezik olyan fejlődési pálya hazánk számára is, amely az igazságosság és a gazdasági hatékonyság követelményeit is teljesíti. Ehhez elsőként is az embert kell helyezzük a közpolitikák központjába, s a gazdaság az alapvető emberi fejlődési célokat kell szolgálja. Ez maga a hazafiasság lényege, nem pedig a különböző szimbolikus értékek és frázisok hangoztatása.

Szerző

Pótcselekvés

Bogarászom az Országgyűlés hivatalos honlapját, és megállapítom, hogy kormányunk tagjai és a parlamenti képviselők a 2018. évben is igen serényen dolgoztak: február 17-ig bezárólag idén 37 számozott törvényjavaslatot terjesztettek a T. Ház elé. Ebből 20 kormányzati, illetve kormánypárti indítvány, 17 ellenzéki kezdeményezés.

Az is könnyen megállapítható, hogy a kormányzati/kormánypárti előterjesztések döntő többségét tárgysorozatba vették, ezzel ellentétben – függetlenül a benyújtás dátumától - a hónap közepén valamennyi ellenzéki beadvány tárgysorozatba vételre várt. Ehhez a gyakorlathoz sajnos már hozzászoktunk, és csak reméljük, hogy nem lesz mindig így.

Az viszont meglepett, hogy a 17 javaslat között egy olyat sem találtam, amelyet közösen jegyeztek volna az ellenzéki pártok, amelyről azt mondhatnánk: tudtuk, hogy úgysem engedik át a kormánypárti képviselők (azaz most nem emelkedhet törvényerőre), de ha változik a parlament összetétele, akkor lehet esély az életbe léptetésére, hiszen a korábban ellenzékben lévők azt már egyszer közösen támogatták. De nem: egyetlen együttes beadvány sincs; a három ellenzéki frakció képviselői egymástól függetlenül gyártották az indítványokat, és „tévedésből” sem karolták fel a másikét. Itt van például a tiszteletre méltó és harcos Szabó Tímea (független képviselő) kezdeményezése, amely a  szociális tűzifaprogram költségvetési támogatásának megemelése érdekében Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény módosításáról szól. A másfél hónapja benyújtott T/19297. számom jegyzett törvényjavaslathoz – a parlamenti honlap szerint - senki nem csatlakozott a szocik, a jobbikosok és az LMP-sek közül. Miért is nem?

Valamennyi ellenzéki képviselő tudta (a függetlenek is), hogy a választásokig nincs sanszuk a parlamentben akaratuk érvényesítésére, ezért elszigetelt kezdeményezéseik teljességgel hatástalanok. Médiaértékük sem túlságosan magasan jegyzett, hiszen a közvélemény is pontosan tudta: magányos szamurájként harcolni a mostani parlamenti többséggel abszolút felesleges.

Annak viszont lehetett volna értelme, hogy az elkészített és benyújtott normaszövegeket a teljes ellenzék egységesen támogassa, ugyanis – esetleges választási sikerük esetén – ezek az indítványok nagyobb vita/veszekedés nélkül törvényi erőre emelkedhetnének. Viszonylag könnyen számon kérhető lenne: ha pártoltad ellenzékben (kisebbségben), akkor támogasd akkor is, ha többségben vagy! Egy széles körben népszerű és szakmailag jól megalapozott egységes ellenzéki indítvány lehetett volna átütő erejű és később eredményes. Az elszigetelt ellenzéki képviselői kezdeményezések ideje lejárt.

Szerző
Dávid Ferenc közgazdász

Pótcselekvés

Bogarászom az Országgyűlés hivatalos honlapját, és megállapítom, hogy kormányunk tagjai és a parlamenti képviselők a 2018. évben is igen serényen dolgoztak: február 17-ig bezárólag idén 37 számozott törvényjavaslatot terjesztettek a T. Ház elé. Ebből 20 kormányzati, illetve kormánypárti indítvány, 17 ellenzéki kezdeményezés.

Az is könnyen megállapítható, hogy a kormányzati/kormánypárti előterjesztések döntő többségét tárgysorozatba vették, ezzel ellentétben – függetlenül a benyújtás dátumától - a hónap közepén valamennyi ellenzéki beadvány tárgysorozatba vételre várt. Ehhez a gyakorlathoz sajnos már hozzászoktunk, és csak reméljük, hogy nem lesz mindig így.

Az viszont meglepett, hogy a 17 javaslat között egy olyat sem találtam, amelyet közösen jegyeztek volna az ellenzéki pártok, amelyről azt mondhatnánk: tudtuk, hogy úgysem engedik át a kormánypárti képviselők (azaz most nem emelkedhet törvényerőre), de ha változik a parlament összetétele, akkor lehet esély az életbe léptetésére, hiszen a korábban ellenzékben lévők azt már egyszer közösen támogatták. De nem: egyetlen együttes beadvány sincs; a három ellenzéki frakció képviselői egymástól függetlenül gyártották az indítványokat, és „tévedésből” sem karolták fel a másikét. Itt van például a tiszteletre méltó és harcos Szabó Tímea (független képviselő) kezdeményezése, amely a  szociális tűzifaprogram költségvetési támogatásának megemelése érdekében Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény módosításáról szól. A másfél hónapja benyújtott T/19297. számom jegyzett törvényjavaslathoz – a parlamenti honlap szerint - senki nem csatlakozott a szocik, a jobbikosok és az LMP-sek közül. Miért is nem?

Valamennyi ellenzéki képviselő tudta (a függetlenek is), hogy a választásokig nincs sanszuk a parlamentben akaratuk érvényesítésére, ezért elszigetelt kezdeményezéseik teljességgel hatástalanok. Médiaértékük sem túlságosan magasan jegyzett, hiszen a közvélemény is pontosan tudta: magányos szamurájként harcolni a mostani parlamenti többséggel abszolút felesleges.

Annak viszont lehetett volna értelme, hogy az elkészített és benyújtott normaszövegeket a teljes ellenzék egységesen támogassa, ugyanis – esetleges választási sikerük esetén – ezek az indítványok nagyobb vita/veszekedés nélkül törvényi erőre emelkedhetnének. Viszonylag könnyen számon kérhető lenne: ha pártoltad ellenzékben (kisebbségben), akkor támogasd akkor is, ha többségben vagy! Egy széles körben népszerű és szakmailag jól megalapozott egységes ellenzéki indítvány lehetett volna átütő erejű és később eredményes. Az elszigetelt ellenzéki képviselői kezdeményezések ideje lejárt.

Szerző
Dávid Ferenc közgazdász