Heimer György: Hogyan lett csendes a szovjet Cápa?

Publikálás dátuma
2018.03.03 08:25
Fotó: Fred Tanneau/AFP
Fotó: /

Az orosz tengeralattjárók már csendesebbek, mint az amerikaiak – röpítette világgá a hírt 1987-ben a nemzetközi sajtó. Mindezért – szóltak a riogató leleplezések – a japán Toshiba és a norvég Kongsberg cég a felelős. Azok ketten búsás haszonért, embargólistákon szereplő, csúcstechnológiájú szerszámgépeket játszottak át a szovjeteknek, így olyan hajópropellereket lehetett gyártani, amelyek nagyságrendekkel csökkentették az ellenséges vizek mélyén lopakodó tengeralattjárók zajszintjét. A szenzációszámba menő híradások hétpecsétes hadi titkokról lebbentették fel a fátylat, de akkortájt arról nem esett szó a médiában, hogy a magyar mérnöki tudás is hozzájárulhatott a szovjet tengeralattjáró-flotta fejlesztési erőfeszítéseihez.

Újfajta hajópropeller

AZ AKULA PROPELLERÉNEK „EMLÉKMŰVE” - A lecsendesített hajócsavaroknak köszönhetően a tengeralattjárók is „csendesebbek” lettek

AZ AKULA PROPELLERÉNEK „EMLÉKMŰVE” - A lecsendesített hajócsavaroknak köszönhetően a tengeralattjárók is „csendesebbek” lettek

A Toshiba-Kongsberg botrány néven elhíresült szerszámgép-história még a hidegháború idejére nyúlik vissza. E fegyverkezési hajszában a szovjet tengeralattjáró-armadát is lázas erővel fejlesztették, többi között az Akula (Cápa) névre keresztelt hajóosztállyal. Az 1981-ben vízre bocsátott atommeghajtású Cápa (vagy NATO-kódnevén: Tájfun) akkor a világ legnagyobbja volt, s ma is elrettentő fegyver: 20 ballisztikus, 200 nukleáris robbanófejjel felszerelhető rakétájával hónapokig meglapulhat akár 400 méterre lesüllyedve a tengerek mélyén, s a csatahajó méretű, 48 ezer tonnás vízkiszorítású monstrum a víz alatt akár 50 km/óra sebességgel is manőverezhet. A gigászi méret azonban nem minden. Az amerikaiaknak azt is nyugtalanul kellett megállapítaniuk, hogy a korábbinál jóval nehezebb felfedezniük a szovjet tengeralattjárókat, azok könnyűszerrel lerázzák magukról ellenséges követőiket.

A magyarázat az újfajta hajópropellerekben rejlik, a lapátok ugyanis nagy zajt csapnak működés közben, de precíziós felületkialakítással lecsendesíthetőek, ennél fogva az ilyen hajócsavarok is az amerikaiak legféltettebb hadi titkai közé tartoztak. Felderítő szolgálataik aztán rájöttek, hogy a szuper csendes tengeralattjáró-propellerek előállítására képes csúcsrobotokat, az öt- és a kilenctengelyes, komputervezérlésű (CNC) megmunkáló központokat a japán Toshiba és a norvég Kongsberg cég szállította a leningrádi Balti Hajógyárnak, súlyosan megsértve az úgynevezett COCOM szabályokat (lásd keretes írásunkat). Amikor kiderült, hogy a szovjetek is rendelkeznek a „néma” hajócsavarok gyártóismeretével, a jól értesült The New York Times azt is felreppentette, hogy az amerikai szonárok a korábbi 200 mérfölddel szemben már legfeljebb csak 10 mérföld távolságon belül észlelik a szovjet tengeralattjárókat. A fölény visszahódításához – állította a Pentagontól kiszivárogtatott füleseire hivatkozva a lap – legalább 8 milliárd dollárt kell fordítani az újabb víz alatti felderítő-rendszerekre, vagy ha ez a technológia nem vezet célra, 60 további vadász-tengeralattjáróra van szükség, darabonként egymilliárd dollárért.

DIALOG és Hunor

Miközben dúlt a hidegháborús amerikai-szovjet tengeralattjáró-vetélkedő, itt Pesten néhány mérnökkoponya azon agyalt, miképpen lehetne minél többet tudó vezérlő automatikákkal ellátni a magyar szerszámgépipart. Ennek eredményeként a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) munkatársai Nemes László vezetésével a hetvenes évek végén kifejlesztettek egy DIALOG fantázianevű, CNC-vezérléssel felszerelt, több szerszámgépből álló gyártórendszert, amelyhez hasonló nyugati gyártmányt a COCOM-embargó miatt nem lehetett beszerezni. Mindezért 1985-ben a mérnök-kollektíva Állami Díjat is kapott. Ezzel párhuzamosan az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára (EMG) K. Szabó Zoltán irányításával is odatette a magáét: a Hunor márkanevű szerszámgép-vezérlés még az igényes nyugati piacokon is kapós exporttermék lett. Mindkét, ma már nyugalmazott fejlesztő úgy nyilatkozott a Népszavának, hogy a DIALOG és a Hunor egyaránt felvették a versenyt a világ legjobbjaival. Megfelelő szerszámgépekhez illesztve segítségükkel mindenféle görbe térbeli felületeket, akár hajócsavarokat vagy turbinalapátokat is ki lehetett alakítani. Nem kevésbé nagy fegyvertény, hogy piacra vitelük után a CNC-árucsoport szép csendesen lekerült a COCOM embargós listájáról.

A high-tech vezérlés a közepesen fejlett magyar ipar viszonyai között sem valamilyen véletlen vakszerencse műve volt. „A világban mindig és mindenütt létrejönnek olyan innovatív erejű tehetségcsoportok, amelyek megfelelő és változatos feltételek mellett kiemelkednek az átlagból. A Kádár rendszer olvadó, enyhülő időszaka erre már lehetőséget kínált, különösen az akadémiai kutató világban” – mutatott rá Vámos Tibor akadémikus, a SZTAKI egykori vezetője. Hasonló szellemben fogalmazott Nemes László is, aki már az akkoriban is nemzetközi tekintélyű kutatóintézet szerszámgép-automatizálással foglalkozó részlegét vezette. „Nálunk akkor sok mérnökkiválóság jött össze, s mi nem néztük a káderlapot: csak a tudás és a világszínvonalat megcélzó teljesítmény számított. Kihívásnak tekintettük, hogy olyan termékeket hozzunk létre, amelyeket stratégiai fontosságuk miatt a Nyugat megtagadott tőlünk. Ilyen volt a szerszámgép-vezérlés, a grafikus kijelző, a számítógép és azok operációs rendszere, vagyis minden olyan csúcstechnológia, amelyek kettős, polgári és katonai felhasználásúak voltak.”

Mérnöki visszafejtés

Bár az intézet akkor sem vett részt titkos katonai programokban (arra külön intézményi hálózat szolgált) – a vezérlések tudósa elárulta, hogy egyszer a SZTAKI-ba nagy titokban beszállítottak egy minden sillabusz nélküli szerszámgép-robotot, azzal a feladattal, hogy meg kellene fejteni elektronikáját, üzemeltetésének nyitját. „A gépezet COCOM-os japán volt, a megbízó ismeretlen, de hogy ki, azt nekünk nem kötötték az orrunkra” – így Nemes. „Mire végeztünk a munkával” – tette hozzá a később Ausztráliában is sikeres tudományos pályát befutott magyar fejlesztő – „a több tonnás monstrum kámforként eltűnt”.

Valójában ez a fejlesztői epizód is azt példázza, hogy a nyugati embargó a magyar kutatóvilágban is kitermelt egy sajátos tevékenységet, a mérnöki visszafejtés (reverse engineering) tudományát. Vagyis azt, hogy egyes csúcsterméket az eredeti tervdokumentációk, kutatások, fejlesztések nélkül próbáltak reprodukálni. Ami bonyolult elektronikai rendszerek esetében korántsem olyan egyszerű. Mégis annak idején a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet mérnökeinek sikerült feltörni az Intel 8080 jelű mikroprocesszorát. Aztán a Központi Fizikai Kutatóintézet égisze alatt kidolgozott TPA (Tárolt Programú Analizátor) nevű számítógép voltaképpen a DEC (Digital Equipment Corp.) termékének klónja volt. A rendszerváltás után az amerikai multi 2 millió dollár kártérítést követelt, de aztán jobb üzletnek látták, hogy az itteni képviseletükben az egykori fejlesztőkre támaszkodnak. És hát ilyesfajta visszafejtő tevékenységnek számít, hogy az 1986-ban porrá égett Mikroelektronikai Vállalat chipgyártásához szükséges, embargós maszkillesztő berendezését szintén a gyártó segítsége nélkül állították üzembe.

A Toshiba-Kongsberg botrány ma már csak ipartörténeti emlék, mint ahogy a kétpólusú világ megszűntével COCOM sincsen. És bár nem kellett volna, de szétporladt a magyar kutatóhálózat java része, így a szerszámgépipar szellemi bázisa is. Viszont az embargós csatározások részletei ma is homályosak: hovatovább egy emberöltő ellenére a résztvevők továbbra sem tartják ildomosnak beszélni a hajdanvolt mérnöki-üzleti dicsőségek COCOM-os elágazásairól.

Az embargó technikája
A COCOM (Coordinating Committee for Multilateral Export Controls – Többoldalú Exportellenőrzési Bizottság) az USA hidegháborús arzenáljának "kereskedelmi fegyvere" volt. Az 1947-ben, 17 nyugati szövetségessel életre hívott szervezet legfőbb céljának azt tekintette, hogy megakadályozza a csúcstechnológiájú termékek exportját az egykori szocialista világ országaiba – mindenekelőtt azért, hogy gazdasági erővel is lenyomják a Szovjetuniót a fegyverkezési versengésben. E művelethez három, titkosan kezelt embargós lista szolgált.
A fegyvereken és a nukleáris berendezéseken kívül feketelistára tették a kettős, vagyis a katonai és a polgári célokra egyaránt felhasználható csúcstechnológiát, mindenekelőtt a számítástechnikai és a mikroelektronikai teremékeket. Az embargó-listát az „avulás” szempontjából időről időre felülvizsgálták, miközben az exporttilalmat mindig szigorúan alkalmazni akaró USA és a kelet-nyugati kereskedelemben jobban érdekelt nyugat-európai szövetségesek között a tartalom meghatározása rendre heves vitát váltott ki.
Ám a COCOM-lista kicselezésére a keleti oldal is nagy erőket állított csatasorba, mivel a stratégiai teremékek megszerzése – ha saját erőből nem ment az előállítása – életbevágóan fontos volt. Egyes hírforrások szerint a szovjet titkosszolgálat, a KGB X-osztálya foglalkozott a tudományos-technikai hírszerzéssel, beleértve ebbe fedőcégek létrehozását semleges és a nyugati országokban és címükre COCOM-os teremékek szállítását. Az NDK-ban a Stasin belüli Wissenschaft und Technik, nálunk pedig az Belügyminisztérium III/I. csoportfőnökségének 5-ös osztálya fogta össze a tudományos-műszaki hírszerzés feladatait. Aztán a rendszerváltás felé közeledve a nyugaton dolgozó honfitársak élelmesebbjei „privatizálták” a COCOM-ot: rájöttek, bombaüzlet embargós portékákat behozni, zsebimportban.
Magyarország először 1990-ben került az enyhébb elbírálás kategóriájába az 1994-ben megszűnt COCOM-listán. Az utódegyezmény, a Wassenaari megállapodás értelmében a magyar állam is vállalta, hogy az ellenségesnek minősített (terror)országoknak nem ad tovább katonai rendeltetésű felszereléseket.

2018.03.03 08:25

A mostani nyugdíjrendszer megy a kukába

Publikálás dátuma
2018.09.21 11:00
Még a kormányközeli Századvég Alapítvány kutatása szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
A gyermekvállalás legyen a nyugdíj megállapításának alapja, tovább kell növelni a korhatárt - mondják a szakértők, a kormány még csak az öngondoskodást erőlteti.
A magas fizetésük után sok százezres nyugdíjat felmarkoló friss nyugdíjasok kivételével vélhetően nincs olyan idős ember vagy szakember, aki szerint minden rendben van a magyar nyugdíjrendszerrel. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy mikor és merre kellene lépni a kormánynak, miközben a kabinet tagjai hátradőlve figyelik a nyugdíjakról szóló diskurzust. Az egyik legismertebb hazai nyugdíjszakértő, Simonovits András például nemrég mielőbbi változtatásokat sürgetett egy internetes tanulmányában, mások szerint ma még nem ég a ház. A Népszavának nyilatkozó Farkas András a magát "nyugdíjgurunak" nevező szakértő például úgy fogalmazott: Magyarország már 2012-től bevezette azokat a reformokat, amelyekről az oroszok, lengyelek, csehek az utóbbi hónapokban vitáznak. Azzal, hogy az 1957-ben születetteknél már 65 év a korhatár, egy szintre kerültünk a reformokban elől járó országokkal, legközelebb pedig az idős korosztály létszáma és a várható élettartam növekedése miatt 2030 után lesz újabb lépéskényszer. A „nyugdíjgurunak” is nevezett szakember szerint akkor biztosan tovább kell emelni nálunk is a korhatárt, ahogy a németek, horvátok és több skandináv állam is már 67 évre tolta ki az aktív korszak végét. - Nem tartható, hogy életünk első és utolsó 25-30 évét ellátottként éljük – érvelt a szakértő, utalva arra, hogy a fiatalok egyre később kezdenek dolgozni. A Magyar Nemzeti Bank 2016-ban közölt tanulmánya is azt jelezte előre, hogy nagyjából húsz évig lesz stabil a mostani nyugdíjrendszer, akkor biztosan tovább kell alakítani. Az addig hátralévő évek pénzügyi biztonságát egy népszerűtlen lépéssel teremtette meg az Orbán-kormány. Amikor ugyanis a 3 ezer milliárd forintos addigi befizetések lenyúlásával egy tollvonással megszüntette a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert, egyben visszaterelt az állami kasszába évi 350-400 milliárd forintnyi nyugdíjjárulékot. Azóta azonban nehezen követhető a hatalom szándéka. Varga Mihály pénzügyminiszter épp a héten erősítette meg, hogy jövő júliustól újabb 2 százalékkal kurtítják meg a jelenleg 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adót, aminek nagyobbik része a nyugdíjak fedezetét biztosítja. Hogy mekkora ez a szelet, az kiszámíthatatlanul változó, 2013-ban még az is előfordult, hogy az adó teljes összege a nyugdíjkasszába került. Máskor azonban egészségbiztosításra vagy a foglalkoztatási alapba vándorolt a bevétel 20 százaléka. Most éppen a 10 százalék fölötti béremelések miatt magas a dolgozók befizetett járuléka, nincs gond, de a szociális hozzájárulás csökkentése ezzel együtt veszélyes játék. Farkas András arra emlékeztetett, hogy az adó egy százaléknyi csökkentése 50-70 milliárd forintos bevételkiesést jelent, amit hosszú távon nem tud kezelni a költségvetés. Valamennyi nyugdíj-közgazdász szerint biztos, hogy előbb-utóbb megint meg kell emelni a befizetéseket, hogy tartani lehessen az idősek ellátásának mostani szintjét.

Jobb, ha spórolunk

Összesen majdnem 450 millió forintért nemrég készült el a kormány megrendelésére a Századvég Alapítvány idei időskutatását összegző tanulmány. A felmérés készítői szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka. Sőt, még azt is elismerik, hogy miközben az OECD tagállamaiban az utóbbi tíz évben az időskori ellátásokra fordított összeg átlagosan 4,6 százalékos ütemben nőtt, Magyarország csak 0,3 százalékkal költ többet erre a célra, mint 2008-ban. Ezzel az utolsók vagyunk a sorban. Ugyanakkor a tanulmányban nincsenek megoldási javaslatok a kormány számára, annál több a nyugdíjba készülőknek. A 74 oldalas anyagból 18 taglalja az öngondoskodás mostani alacsony szintjét és a ki nem használt megtakarítási lehetőségek sorát, amivel állítólag a következő generációk már sokkal többször akarnak majd élni, mint a mostani nyugdíjasaink.  

Az egyik legtöbbet vitatott kérdés a korhatár előtti nyugdíjba vonulás teljes megszüntetését ellensúlyozni hivatott Nők40 kedvezménye, amiből politikai megfontolásból a szakértők szerint a Fidesz biztosan nem lép vissza. Ahogy az is száz százalék, hogy a szakszervezeti és ellenzéki próbálkozások ellenére a férfiak ezzel a lehetőséggel nem számolhatnak. - Ha bevezetnék a Férfi40-et, semmi értelme nem lenne tovább a nyugdíjkorhatárnak, mindenki elmenne a kedvezménnyel – hangzik az érvelés.   Abban is többnyire egységes a nyugdíjkérdésekkel foglalkozó szakemberek álláspontja, hogy oldani kell a merev korhatárt, csak a megoldásról nincs egységes álláspont. Az automatizálás terjedése miatt épp a kritikus 2030-35 táján el kell felejteni a mostani járulékbefizetésre alapozott nyugdíjkasszát és valami más finanszírozási szisztémára kell áttérni. – Az egész felosztó-kirovó rendszer megy a kukába – hangzott Farkas András jóslata, hozzátéve, hogy jöhet az alapnyugdíj vagy a fogyasztási adón keresztül számított nyugdíjbefizetések rendszere. Sokan sírják vissza az évenkénti emeléseknél az infláció mellett a béremeléseket is követő svájci indexálást, de a szakemberek szerint nem elég erős a nyomás a kormányon, hogy elővegye a drága módszert. Ha erős nyomás nincs is, kísérlet legalább van rá, hogy az érintettek, az idős emberek véleménye a nyugdíjrendszer hibáiról eljusson a közvéleményhez és a kormányhoz is. A Nyugdíjas Parlament Egyesület vezetője épp a Népszavában mutatta be a tervet, hogy októberben megyei, majd novemberben országos parlamentet tartanak, ahol próbálják meghatározni a következő magyar nyugdíjreform nekik elfogadható irányait és kereteit. Az esélyekről Karácsony Mihály egy szomorkás fintor kíséretében azt mondta: Novák Katalin családügyi államtitkár ugyan a közelmúltban fogadta egy rövid beszélgetésre, de azóta a nyugdíjasok kéréseit összegző levelekre sem válaszol.

Automatikusan emelkedjen a korhatár

Új szemléletmódot vezetne be a nyugdíjakkal kapcsolatban Gál Róbert Iván. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főmunkatársa szerint át kellene térni a gyermekvállalás alapján történő nyugdíj-megállapításra és a fokozatos nyugdíjba vonulásra. Körülöttünk több országban zajlik nyugdíjreform és sokak szerint nálunk is esedékes lenne a rendszer újragondolása. Merre kellene mozdulnunk? Kétféle nyugdíjrendszer van. A tőkefedezeti rendszerben a dolgozók félreteszik jövedelmük egy részét saját idős korukra, van tehát egy fizikai tőke a kifizetések mögött. Nálunk felosztó-kirovó rendszer működik, ami mögött nincs ilyen felhalmozás, az aktív korúak járulékaiból fizetik a mindenkori nyugdíjakat, tehát itt az emberi tőke beruházások alakítják ki a fedezetet. A baj ott van, hogy nem az illető nyugdíjas által létrehozott emberi tőke, azaz az általa felnevelt gyermekek járulékfizető képessége a nyugdíjmegállapítás alapja, hanem azok a befizetések, járulékok, amivel az előtte járó generáció nyugdíjához hozzájárul. Ezzel szemben azt kellene alapul venni, hogy valaki mennyit tett a saját nyugdíjához szükséges emberi fedezet előállításáért, vagyis hány gyereket vállalt és mennyit költött az iskoláztatásukra. Mi lenne így a gyermektelenekkel? Nem jelentene nekik hátrányt, mert ők azokból az erőforrásokból, amiket nem fordítanak gyermeknevelésre, kiegészítő számlán tőkét halmoznak fel vagy tovább dolgoznak. Kiegyenlítené viszont a mai rendszerben meglévő súlyos aránytalanságokat, amelyek az alacsony iskolázottságú családokból származókat és a gyermekvállalókat sújtják. Ebben a nyugdíj-megállapítási módszerben is számolnunk kellene a nyugdíjkorhatár további emelésével? Igen. A nyugdíjemelés az infláció követésével már ma is automatikus, de célszerű volna a korhatár-emelést is automatizálni, azaz a várható élettartam növekedéséhez kötni – ahogy az az elmúlt években egy sor európai országban történt. Szükséges lenne az éves nyugdíjemelések szisztémájának átalakítása is? Az aktív kori hozzájárulások és a várható élettartam alapján megadható a nyugdíjasra váró életpálya-nyugdíjtömeg. Ezt ki lehet osztani úgy is, hogy magas a kezdőnyugdíj, de utána az éves emelések kisebb mértékűek, vagy úgy is, hogy alacsonyabb a kezdőnyugdíj, de a későbbiek során inkább lépést tart a bérekkel. Az előbbi a kevésbé iskolázottaknak, illetve a férfiaknak kedvez, utóbbi az iskolázottabbaknak és nőknek. A lényeg, hogy az indexálásról nincs értelme a kezdőnyugdíjat megállapító szabályok nélkül beszélni. Maradhat a Nők40 kedvezménye? Azok az intézkedések, amelyek az effektív nyugdíjkorhatárt csökkentik, vagy legalábbis lassítják a növekedését, általában hátrányosak a nyugdíjasokra nézve. A mai indexálási szabály árkövető, de nem követi a reálbérek emelkedését. Ha valakinek ma megállapítják a nyugdíját, akkor minél tovább él, életszínvonala annál inkább eltávolodik az aktív korúak életszínvonalától. A rossz egészségi állapotban lévőket leszámítva tehát mindenkinek az az elemi érdeke, hogy minél tovább maradhasson a munkaerőpiacon, nem pedig az, hogy minél előbb kikerülhessen onnan.  Miért nem akar tárgyalni a kormány a rugalmasabb nyugdíjba vonulásról? Rugalmas nyugdíjba vonuláson sajnos mindig a többféle korhatár alkalmazását értjük. Szerintem sokkal inkább a fokozatos nyugdíjba vonulásban kéne gondolkoznunk, azaz a munka és a nyugdíj összekombinálásában. Olyanfajta rendszerre gondolok, ahol valaki már nem teljes időben dolgozik, miközben már megkapja ellátásának egy részét.

2018.09.21 11:00
Frissítve: 2018.09.21 11:00

Budapesti járatokat is töröltek az északi-tengeri vihar miatt

Publikálás dátuma
2018.09.21 10:24
Illusztráció: Thinkstock
Fotó: /
Járatok tucatjait kellett törölni az amszterdami Schiphol repülőtéren az Északi-tenger felől, 95 kilométer/órás széllel érkező heves vihar miatt pénteken. A Budapest Airport honlapja szerint ez budapesti járatokat is érint: a KLM menetrend szerint 16:20-kor érkező, illetve 17:05-kor induló amszterdami járatát törölték.
2018.09.21 10:24