Az nem meglepő, hogy Orbán Viktor továbbra sem akar kiállni nyilvános vitára senkivel. Húsz éve Horn Gyulával szemben még lehetett sikerélménye, 2006-ban Gyurcsány Ferenccel szemben már nem. Az örökös miniszterelnök pedig nem az az ember, aki belemegy kétes kimenetelű megméretésekbe.
Csakhogy most nem arra emlékeztetett, hogy már megüzente, úgysem arra kell figyelni, amit mond, hanem amit tesz; különben is, az történik, amit ő akar; vagy egyszerűen hagyják őt békén. Nem. Újabb érvvel mutatták meg ismét, mitől döglik a nemzeti együttműködés rendszere. Ezúttal a sajtófőnök, Havasi Bertalan volt a kiválasztott, aki közhírré tehette az alapvetést. "A viták ideje lejárt" - szól a megfellebbezhetetlen ítélet. Hozzá a kiegészítés: "ez most a választók döntésének ideje".
És tényleg. A választóknak pedig legyen elég, hogy Orbán Viktor - vagy valamelyik kijelölt megmondóembere - naponta elismétli, amit elégnek tartanak a nemzet félrevezetéséhez. Soros, migránsok, kerítésbontók, bevándorlóország, Brüsszel, újabban ENSZ - tessék csak választani, kitől és mitől tetszenek rettegni, valamint kitől és mitől védi meg önöket az egyetlen választható párt, a Fidesz (plusz KDNP).
Minek kellene itt vitázni? Ütköztetni nézeteket, véleményeket, álláspontokat? Éppen elég, ha a hatalom közöl, kijelent, rámutat, a többiek úgyis csak futottak még, lényegtelen szereplők, akiket csak arra találtak ki, hogy akadályozzák Orbán Viktort és jóságos csapatát. Nélkülük működik a parlament is, akár ki is eshetnek belőle, de ha bekerülnek, akkor se számítanak. Ha pedig szegény miniszterelnök arra kényszerül, hogy az Országgyűlésben válaszoljon az akadékoskodó ellenzékieknek, hát meg lehet nézni, mennyire lekezelően és fensőbbségesen teszi meg.
Vitathatatlan: a választók valóban dönthetnek, továbbra is ezt akarják-e.
