Pucérra vetkőztetik a rabokat

Publikálás dátuma
2018.03.02. 06:08
Illusztráció. Fotó: Tóth Gergő

A látogatófogadáson hiába tiltottak meg minden testi érintkezést a rabok és hozzátartozóik között, hiába választja el plexilap a fogvatartottakat és rokonaikat, a beszélő után ennek ellenére is minden elítéltnek meztelenre kell vetkőznie és guggolnia kell az őrök előtt - olvasható a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) jelentésében, amely a miskolci börtönben tett látogatásuk tapasztalatait összegzi.

Tavaly a korábbinál is szigorúbb szabályokat léptettek életbe a börtönök, a jogvédő szervezet szerint a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága ezzel jelentősen "megnyeste" a fogvatartotti jogokat. Miskolcon a nem dolgozó fogvatartottakat átlagosan napi négyszer, míg a dolgozókat napi tízszer motozzák át: tavaly mintegy 767 ezer motozást, 25 ezer zárkaellenőrzést, 55 ezer ruházatátvizsgálást és 9 ezer csomagátvizsgálást hajtottak végre.

A szigorítás célja, hogy megakadályozzák a "gyanús" tárgyak, csomagok bekerülését. Ugyanakkor az eredményes ellenőrzések száma minimális, az MHB szerint egymillió kontrollvizsgálatra vetítve csak nyolc esetben találtak valamit. Emellett egy másik, alapjogi problémára is fény derült, mégpedig a fogvatartottak és ügyvédeik kapcsolattartásának korlátozására. Miskolcon - a jogvédők szerint teljesen törvénytelenül - be volt kamerázva az ügyvédi beszélő helyisége, ami a védői titkot sérti.

Megírtuk: nemrég a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára, Kadlót Erzsébet is arról számolt be, a börtönökben több intézkedéssel is nehezítik a védenceikkel foglalkozó ügyvédek munkáját. Szigorítottak az ügyvédek beléptetésén, de a védői meghatalmazás aláírásakor is az ügyvéd csak ellenőrzés mellett érintkezhet védencével, a védelemre való felkészülést is akadályozzák. Czenczer Orsolya bv-őrnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint minderre azért volt szükség, mert előfordult, hogy a rabok az ügyvédeiken keresztül jutottak olyan tárgyakhoz (például SIM-kártyához), amelyeket tilos maguknál tartaniuk.

Csakhogy, mint arra az MHB jelentése rávilágított, ezek a regulák nem képesek kiszűrni az illegális SIM-kártyákat vagy a drogot. Nemrég - az MHB megkeresésére - a Legfőbb Ügyészség is állást foglalt a védelemhez való jog csorbítatlan érvényesülése érdekében, ennek ellenére, legalábbis a jogvédők tudomása szerint, a miskolci börtönben továbbra is kamera rögzíti az ügyvéd és ügyfele megbeszéléseit.

Szerző

Szószéken nincs helye pártpolitikának

Publikálás dátuma
2018.03.02. 06:07
FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Másfél évtizede teljesít szolgálatot börtönökben. Vári Krisztina evangélikus lelkész nem szörnyülködni, hanem segíteni akar – és már semmin se csodálkozik.

- A gyerekek általában nem arról ábrándoznak, hogy egyszer majd a rács mögött fognak dolgozni. Ön a kivételek közé tartozik?

- Egyáltalán nem, még arra sem gondoltam volna, hogy lelkész leszek. Középiskolás koromban édesapám Békéscsabán elvitt egy ökumenikus közösségbe, ahol többféle egyház képviselője is megfordult. Megtetszett a dolog, az evangélikus hitet választottam. Pedig a nyolcvanas években, sejtheti, nem voltak zavartalanok a körülmények. A parókián, ahol találkozni szoktunk, rendszeresen meglátogatott minket a rendőrség. Ennek ellenére nagyon szívesen emlékszem vissza azokra az időkre.

- Hogyan lett ebből börtönszolgálat?

- Tizenhat éves koromban kereszteltek meg, akkor még út- és hídépítő mérnöknek készültem. Felnőtt fejjel döntöttem a lelkészi hivatás mellett. Budapesten elvégeztem az Evangélikus Teológiai Akadémiát. Utána ösztöndíjjal Németországba, majd a mezőberényi egyházközséghez kerültem, onnan megint a fővárosba, a budahegyvidéki gyülekezethez. Segédlelkészként – akkor még így nevezték – gyerekekkel foglalkoztam, ifjúsági programokat vezettem. Idővel volt annyi bátorságom, hogy a magam számára is kimondjam: váltanom kell.

- Mi volt a baj?

- Vakok látnak, sánták járnak, a szegényeknek hirdettetik az evangélium – áll a Bibliában. Az a karitatív tevékenység, amit megálmodtam magamnak, a XII. kerületi környezetben nem valósulhatott meg. Nagyobb önállóságot is szerettem volna, teljes értékű lelkészi munkát.

- Nem kapott elegendő megbecsülést?

- Lehet mondani...

- Szerepet játszott ebben, hogy nő?

- Az evangélikus egyházban 1970 óta szentelnek nőket lelkésszé, de ez még ma is alapvetően férfiszakma, a férfiak által meghatározott pálya. Tudomásul veszem, hogy amíg a társadalom felfogása nem változik, így is marad. Sokat köszönhetek Szebik Imrének, az egyházkerület akkori püspökének. Amikor megkerestem, hogy szeretnék más helyre menni, meglepődött. A Budahegyvidéken az ezredfordulóra elkészült a gyönyörű új templom és a gyülekezeti ház. A püspök nem értette, miért akarok elmenni innen, de a kérésemet komolyan vette. Ő ajánlotta, hogy van félállásban börtönlelkészi munka.

- Nem rettent meg?

- Szerintem Szebik Imre sem nagyon tudta, mi fán terem a börtönlelkészi szolgálat. Én még kevesebbet tudtam róla. Bár semmilyen ismeretem nem volt erről a világról, nem voltak előítéleteim sem. Hatalmas előny.

- A Bibliában van valami témába vágó olvasnivaló?

- Máté evangéliuma például: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” A keresztyének számára ez gyakorlati útmutató.

- Az ön által idézett sorokat mostanában gyakran hallani. Méghozzá azoktól, akik emberséges bánásmódban szeretnék részesíteni a menekülteket.

- Erről csak annyit: ha valaki hozzánk fordul, attól nem tagadhatjuk meg a segítséget. Legyen utcán élő ember, fogvatartott vagy akár menekült.

- A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet ügynevezett II-es objektumában beszélgetünk, a Gyorskocsi utcában, annak is a kápolnájában…

- ...itt mindent a fogvatartottak csináltak, a festményektől a berendezésig.

- Ön nem az egyház, hanem a bv alkalmazottja. Nincs konfliktus a munkahelyi és az evangélikus elöljárójának elvárásai között?

- A börtönlelkészi szolgálatot szabályozó rendelet pontosan tisztázza a hatásköröket, ebből semmi probléma nincs.

- Megjelenés előtt az interjút a bv-nek is jóvá kell hagynia. Miről nem szabad nyilatkoznia?

- Nincsenek tabutémák, csak szakmai szempontból ellenőrzik a szöveget.*

- Férfiakkal vagy nőkkel foglalkozik?

- Vegyesen. Férfiakkal és nőkkel, jogerősen elítéltekkel és előzetesben lévőkkel. Dolgoztam egy ideig a Venyige utcában is, ott mindenki Krisztina nővérnek hívott. Miközben ez kifejezetten katolikus megnevezés.

NÉVJEGY

Vári Krisztina 1971-ben született Békéscsabán, a Vásárhelyi Pál Ipari és Vízgazdálkodási Szakközépiskolában érettségizett. 1994-ben végezte el Budapesten az evangélikus teológiát (ma: Evangélikus Hittudományi Egyetem), ebben az évben avatták lelkésszé. Németországi ösztöndíja és mezőberényi szolgálata után, 1997 és 2003 között a budahegyvidéki gyülekezet segédlelkésze volt a XII. kerületben. Egy gyermek édesanyja, elvált: magánéletének erről a vonatkozásáról nem szeretne nyilatkozni. Tizenöt éve börtönlelkészként dolgozik.


- Kórházakban is használják. Talán nem lelkipásztorként, hanem gyógyítóként tekintettek önre.

- A kettőt nem lehet különválasztani. Igyekszem jó beszélgetőtárs lenni, a vallási eseményeken, istentiszteleteken kívül sokféle interaktív foglalkozást szervezek. Volt olyan csoportom, ami öt ügyvédből állt. Velük a „Ne hazudj!” parancsolatot értelmeztük. Nem szeretném kiadni őket. Annyit elmondhatok, hogy a beszélgetéseink során ingoványos talajra tévedtünk. Kiderült, mennyire különbözik a jog és az erkölcs. De szervezek például tornacsoportot is.

- Ezt ön találta ki?

- Igen, mert komolyan gondolom, hogy „ép testben ép lélek”. A börtönben különösképpen könnyen depresszióba esik az ember. Mozgással a depresszió is leküzdhető.

- Ön nem szokott depressziós lenni?

- Egyetlen percre sem, soha.

- Találkozott olyan ügyekkel, amelyek megdöbbentették?

- Amiről keveset tudok, arról sokat olvasok. Semmin se csodálkozom. Nem azért vagyok, hogy szörnyülködjek – még akkor sem, ha embert ölt az illető –, hanem azért, hogy segítsek. Gyakran nem én tanítom a fogvatartottakat, hanem ők tanítanak engem. A legegyszerűbb, iskolázatlan embertől is lehet tanulni.

- Kijelentette már valakiről, hogy reménytelen?

- Reménytelen ember nincs. Legfeljebb olyan van, akit nem sikerül megérinteni a szolgálatunkkal. Mi sem vagyunk mindenhatók. Azt szoktam mondani, hogy hagyjunk esélyt Isten lelkének, hogy ő is hathasson.

- A katolikusoknál létezik a gyónási titok fogalma. Mi van akkor, ha olyan bűncselekményről szerez tudomást, amiről sem a rendőrség, sem a bíróság nem tud?

- Ilyen extrém eset még nem történt. Ha megtörténne, akkor is tilos lenne tovább adnom, amit megtudtam. A bizalmas lelkipásztori beszélgetések alkalmával elhangzottakat az evangélikus egyházban ugyanúgy meg kell őrizni, ahogyan a római katolikusoknál a gyónási titkot.

- Kolompár Orbán, az Országos Roma Önkormányzat volt elnöke megjárta a börtönt. Úgy tapasztalta, a cigányok nagy részét – ha nem is mindenkit – főleg pitiáner bűncselekmények miatt csukják le. Osztja a véleményét?

- Nem egészen. Ahol én mozgok, azt látom, hogy romákat és nem romákat egyformán leültetnek „pitiáner bűncselekmények” miatt. A börtönökben – nagyon helyesen – nincs etnikai nyilvántartás, ezért csak a benyomásaimra hagyatkozom. A cigány népességben, megkockáztatom, a vagyon elleni bűncselekmények száma nevezhető az átlagosnál magasabbnak. Újabban feltűnően sokan kerülnek be kábítószer-kereskedelem miatt, ebben a körben megoszlik a romák és nem romák aránya. Még mindig előfordul, hogy valaki szándékosan követ el valamilyen stiklit. Annyira rossz körülmények között él ugyanis, hogy inkább a börtönben szeretné kihúzni a telet.

- A kormány politikai okok miatt egyik pillanatról a másikra leállította a Magyar Helsinki Bizottság fogvatartotti programját. Mit szól ahhoz, hogy a jogvédőket kitiltották a börtönökből?

- Nincsenek pontos információm, annyit tudok, amennyit a sajtóban olvastam. Egyébként pedig nem politizálok.

- Más papok vagy lelkészek nem ennyire távolságtartók.

- Biztosan akadnak ilyenek. Sokfelől hallom, hívektől is, hogy nem szerencsés szószékről pártpolitikai beszédet mondani. Egyetértek. Nekem is megvan a személyes véleményem – az evangélikus egyház, szerencsére, nagy szabadságot ad –, de azt is tudom, hogy hol a helyem. Vannak kérdések, amelyekről semmilyen összefüggésben nem lenne helyénvaló állást foglalnom. Az én asztalom a vallás. Kis lelkész vagyok, aki azonban teljes lelkesedéssel és odaadással végzi szolgálatát. Lehet, hogy unalmasan hangzik, de ennél több nem is akarok lenni.

- Felkészült a szituációra, hogy akár egy politikussal is összehozhatja a sors a Gyorskocsi utcában?

- Mondtam, hogy semmin se csodálkozom. Mivel találkoztam már politikussal a fogvatartottak között, nem kell külön felkészülnöm rá. Ne is kérdezzen semmit, mert erről egyáltalán nem beszélhetek.

* A megjelenés előtt elküldött szövegen a bv egyetlen betűt sem változtatott. „Az interjú anyaga az intézet rendjét és biztonságát nem sérti, szakmai szempontból kiegészíteni valónk nincs” – írták vissza.

Szerző

A bulinegyedben is akad Elios-szál

Egy korábban egységes civil közösség életét is megmérgezi már a napi politika: megvonták az admin- és posztolási jogát a bulinegyed vadhajtásai ellen fellépő Élhető Erzsébetvárosért! Facebook-csoport alapítóinak, csak mert megosztottak egy cikket, melyből kiderült, Tiborcz István korábbi üzlettársa érdekeltségébe tartozik az egyik legnagyobb VII. kerületi szórakozóhely, az Akácfa utcai Instant és Fogas.

- Egy éve másodmagammal indítottuk a mára bő 1500 fős civil csoportot – mondta Vajnai Attila, aki ezúttal nem az Európai Baloldal–Munkáspárt 2006 elnökeként aktivizálta magát, hanem egyszerű erzsébetvárosi lakosként. – A kezdetekkor csatlakozott a csoporthoz Szurovszky Katalin, aki azóta kolozsvári konzul lett. A február közepi, sikertelen népszavazásig normálisan együttműködtünk, aztán kitört az Elios-botrány, s megromlott a viszony. Főleg, hogy kiderült, a hódmezővásárhelyi Elios-beruházásban Orbán Viktor kormányfő vejének, Tiborcz Istvánnak az az Erdei Bálint volt az üzlettársa, aki amellett, hogy megpályázta a Kolosy téri piac majdani üzemeltetését (éppen ma, pénteken dönt a tenderről az óbudai önkormányzat – a szerző), érdekelt az Instant és Fogasban is.

Amikor az erről szóló cikket megosztottuk, Szurovszky Katalin támadásba lendült: előbb a csoport bizonyos tagjaiból megalakítottak egy vezetőséget, majd azzal a lendülettel megvonták a jogainkat, hogy bármit megosszunk vagy ellenőrizzünk, mi alapítók. Pedig mi csak fel szerettük volna hívni a figyelmet az összefonódásokra, s hogy talán nem véletlenül nem sikerül kompromisszumra jutnunk a bulinegyed ügyében, hiszen itt nem kizárólag jóhiszemű vállalkozókról, hanem komoly kapcsolatokkal rendelkező tulajdonosokról is szó van. Most viszont úgy gondoljuk, hogy olyanok is beférkőztek a csoportba, akiket nem az alapcél vezérel, hanem éppen az, hogy eltussolják az összefonódásokat - mondta el lapunknak Vajnai Attila.

Szerző
Témák
bulinegyed Elios