Kácsor Zsolt: Az újságíró, a titkos ügynök és a beteg

Publikálás dátuma
2018.03.03 08:35
FOTÓ: HO / AFP
Fotó: /

A minap megkeresett egy 30 év körüli, rendezett külsejű. szimpatikus, rokonszenves ember, s megkérdezte, hogy tudnék-e neki segíteni úgymond „a nyilvánosság erejével”, mert úgy érzi, őt megfigyelik, s ha én erről cikket írnék, akkor a megfigyelés talán megszűnne. Egy pillanatig rajta felejtettem a szememet a kiváló minőségű, sötétkék zakóján, meg a halványkék színű nyakkendőjén, s arra gondoltam, hogy a pszichiátrián nem szoktam ilyen jól öltözött pácienseket látni.

Egy kávézóban beszéltük meg a találkozót, s amikor ez a bizonyos első mondat elhangzott a részéről, én látványosan visszatettem a zsebembe az asztalra jó előre odakészített jegyzetfüzetemet és a tollamat.

– Ezt miért csinálta? Nem érdekli az ügyem? – kérdezte.

– Már hogyne érdekelne – feleltem –, de ha önt tényleg megfigyelik, akkor nem helyes dolog a beszélgetésünkről jegyzetet készíteni.

– Ez igaz – bólintott a fiatalember. – Ez azt jelenti, hogy nem szabad kompromittáló jelet hagynunk magunk után, ugye?

– Pontosan – válaszoltam. – Ezt, ami most történik, nem írhatom meg.

Láttam a tekintetében, hogy a kezdeti feszengés után valamivel barátságosabban néz rám.

– Olvastam néhány cikkét – mondta –, s arra gondoltam, ön sok embert ismerhet azok közül, akikről szó van.

– S kikről van szó? – érdeklődtem, mire megrázta a fejét:

– Ezt nem mondhatom meg – mondta.

– Értem – dünnyögtem, majd lehajtottam a fejemet, s úgy tettem, mintha a válaszán töprengenék. Ez be szokott jönni. Pedig azon tűnődtem, hogy miképpen lehetne most a leggyorsabban elszabadulni. A kávémat már kifizettem, amikor megjöttem, a gyors távozás előkészítésében profi vagyok.

– Ha nem mondhatja el nekem, hogy kikről van szó – fordultam oda hozzá –, akkor mára végeztünk is?

– Ó, dehogy! – vágta rá.

– Értem – dünnyögtem megint, de most már kissé csalódottabban.

Majd a fiatalember közelebb hajolt hozzám, lehalkította a hangját, s azt mondta:

– Úgy érzem, hogy lehallgatják a telefonomat!

– De hiszen mindenkinek lehallgatják a telefonját! – súgtam neki vissza, amivel azért sikerült meglepnem, láttam a szemén.

– Ezt hogy érti? – kérdezte halkan.

– Szó szerint – mondtam. – A telekommunikációs cégek olyan szoftverekkel dolgoznak, amelyek egy ideig tárolják a telefonbeszélgetést különböző szervereken. Ez nem azt jelenti, hogy ezeket a beszélgetést meg is hallgatják, csak azt, hogy a szavainkat rögzítik valahol. Egy megoldás van: legyen óvatos, kényes témákról ne beszéljen telefonon!

Erre alaposan körülnézett, s megnézte, hogy kik ülnek a körülöttünk lévő asztaloknál. Én is körülnéztem, s csupa szép, fiatal nőt láttam, aki teázott, csevegett, élvezte a délelőttöt. Egyikük sem tűnt gyanúsnak.

– Mivel önnel telefonon beszéltem meg ezt a találkozót – mondta az emberem –, lehetséges, hogy ide is követtek.

– Lehetséges – válaszoltam –, de miért követné önt bárki?

– Erről nem beszélhetek. Ön újságíró, még a végén megírná.

– Ja, értem, hát ez a veszélyes egy újságíróban – bólintottam. – Egyébként ön politikus?

– Dehogyis – felelte –, nem is érdekelnek ezek a dolgok. Van egy kisvállalkozásom. Illetve igazából egyéni vállalkozó vagyok. A politikához semmi közöm.

– Kár.

– Miért?

– Mert akkor tippelgethetnénk, hogy kik követik.

Ez a gondolatmenet tetszett neki, ezt is láttam rajta.

– Mit gondol, elképzelhető, hogy ide is követtek? – kérdezte.

Kezdtem szegényt unni, mert volt már hasonló esetem. Egyszer Debrecenben is megkeresett egy biztonsági őr, aki azt feltételezte, hogy bekamerázták a lakását, majd nyíltan feltette nekem a kérdést, hogy én is titkosügynök vagyok-e. Bevallom, imádom a kémfilmeket, de sajnos azt a választ kellett adnom a bekattant biztonsági őrnek, hogy nem, nem vagyok titkosügynök, de akkor is ezt mondanám, ha az lennék. Erre roppant gyanús lettem a szemében, de legalább ezzel az ártatlan viccel sikerült tőle megszabadulnom.

Éreztem, hogy ebben az esetben is ez lehet a megoldás. Mármint a beszélgetés lezárására. A fiatalember problémájának kezelése ugyanis nem rám, hanem szakemberre tartozik, ez hamar kiderült. Gondoltam, itt az ideje, hogy távozzak, s ennek meggyorsítása érdekében bevessem az atombombát.

– Mostantól fogva senkiben ne bízzon meg – mondtam neki visszafojtott hangon –, bennem sem, hiszen rólam sem tud mindent.

– Olvasom a cikkeit – válaszolta –, nagyjából tisztában vagyok az életével.

– Nehogy azt higgye! Ne bízzon senkiben. Senkiről nem tudhatja, hogy vajon nem része-e a rendszernek. Senkiről. Rólam sem.

Láttam, kezdi megérteni.

– Ne vicceljen – mondta –, azt akarja mondani, hogy talán ön is közéjük tartozik?

– Kik közé?

– Akikről nem beszélhetek.

– Tudnom kellene, hogy ön kikről nem beszélhet? – kérdeztem, s láttam, mindjárt robban a bomba.

A fiatalember azt kérdezte:

– Ha tudnia kellene, megmondaná?

Erre hatásszünetet tartottam. Ez is mindig be szokott jönni. Majd nagy levegőt vettem, s azt válaszoltam:

– Nem. Nincs rá felhatalmazásom.

Azt a gyorsaságot, ahogy elrohant!

Úgyhogy nyugodtan elővettem a jegyzetfüzetemet, meg a tollamat, és leírtam mindent. Soha ne bízzanak egy újságíróban.

2018.03.03 08:35

Irán a Nyugatra mutogat a véres támadás után

Publikálás dátuma
2018.09.23 22:26

Fotó: AFP/ MORTEZA JABERIAN
A perzsa állam vezetői szokás szerint az Egyesült Államokat és szövetségeseit tették felelőssé a 25 életet követelő terrortámadásért.
Még nem lehet pontosan tudni, hogy ki felelős az iráni ahvázi katonai parádén végrehajtott, legalább 25 életet követelő szombati terrortámadástért. A négy elkövető halott: hármat a helyszínen lőttek agyon, egy később halt bele sérüléseibe, így ők már biztosan nem vallanak, több információ legfeljebb azonosításuk után remélhető. A merényletet az Iszlám Állam és az Ahváz Nemzeti Ellenállás nevű arab, kormányellenes szervezet is magára vállalta, ám bizonyítékokkal egyikük sem szolgált. Az Iszlám Állam már tavaly júniusban is lecsapott, akkor a parlamentnél és a Khamenei-mauzóleumnál 18-an haltak meg. Teherán mégis inkább azt tartja valószínűnek, hogy ezúttal arab szeparatisták állnak a támadás mögött. Az említett csoport az olajban gazdag Huzisztán tartomány elszakadásáért és az arab kisebbség jogaiért küzd, és már korábban is hajtottak végre támadásokat a térségben, az utóbbi időben azonban főként olajipari létesítmények ellen. Iránban egyébként az arab kisebbség elenyésző, a lakosság alig 2 százaléka, mintegy 1,6 millió ember, ráadásul többségük ugyancsak az iszlám síita ágához tartozik. Az iráni vezetés haragja elsősorban nem is rájuk zúdult. Ali Hamenei ajatollah szokás szerint az Egyesült Államokat, és annak térségbeli „bábjait”, a Washington által támogatott Öböl-menti országokat tette felelőssé. Bár konkrétumokat nem mondott, elsősorban nyilvánvalóan a nagy riválisra, Szaúd-Arábiára és Izraelre gondolt. Dzsavad Zaríf külügyminiszter és Hasszan Róhani elnök ugyancsak „külföldi rezsimeket”, elsősorban az Egyesült Államokat vádolták azzal, hogy bizonytalanságot akarnak szítani az országban. Ugyanakkor Hollandia, Dánia nagyköveteit valamint egy magas rangú brit diplomatát is behívattak a teheráni külügyminisztériumba, amiért az országaik szakadár mozgalmak vezetőinek adnak otthont. Elfogadhatatlannak nevezték, hogy az Európai Unió nem terrorszervezetként tartja számon ezeket a csoportokat, csak mert Európában még nem követtek el terrorcselekményt. De nem kímélték a nyugati fősodrú médiát sem: az iráni sajtó a szemükre vetette például, hogy csak egyszerű támadásként számoltak be az eseményekről, nem pedig terrortámadásként. A merényletet egyébként az Egyesült Államok is elítélte. A perzsa államtól nem szokatlan az effajta vádaskodás: a tavalyi teheráni terrortámadás, vagy az idei év eleji utcai tüntetések után is rendre külföldi beavatkozást emlegettek.    Nem meglepő a hangnem sem, hiszen az utóbbi időben ismét élesedik a szembenállás Irán és az Egyesült Államok, Izrael, és a térségbeli szunnita államok között. Utóbbiak érdekeit sérti, hogy úgy tűnik, a perzsa állam sikerrel alakítja ki a „síita félholdat”: Szíriában segítségükkel Bassár al-Aszad maradt hatalmon, Libanonban a Hezbollah működik meghosszabbított kezükként, és Irakban is erős befolyást szereztek. Ráadásul a húszi lázadók támogatásával Jemenben is komoly fejfájást okoznak Szaúd-Arábiának. Ugyanakkor Teheránnak aggodalomra adhat okot, hogy Donald Trump felmondta a 2015-ben tető alá hozott úgynevezett atomalkut, mely az iráni nukleáris program korlátozásáért cserébe szankciókat oldott fel. Különösen, miután az amerikai elnök az egész világtól újratárgyalást és nagyobb szigort követel, miközben a megegyezés eddig nem hozta meg a kívánt gazdasági eredményeket, amely miatt egyre nagyobb a társadalmi feszültség Iránban.      

A viszály oka

Szombaton a Szaddám Huszein iraki diktátor által indított iraki-iráni háború végének 30. évfordulóját ünneplő teheráni katonai parádén fegyveresek a tömegbe lőttek. A támadásban legalább 25-en meghaltak, és 70-en megsebesültek. Az áldozatok többsége a közvetlenül a legfelsőbb vezető irányítása alá tartozó elit alakulat, a Forradalmi Gárda katonái közül került ki, de több civil is megsérült, legalább egy nő és gyermek életét vesztette.

2018.09.23 22:26

Brexit: nem jött be a briteknek Tusk vicce

Publikálás dátuma
2018.09.23 22:21

Fotó: Instagram/Donald Tusk/
Szorít az idő és a britek kezdik elveszteni a humorérzéküket, ami nem használ a tárgyalások előrehaladásának.
„Megfelelő hangnemre van szükség. Azzal nem oldjuk meg a kényes kérdéseket, hogy megsértjük a brit miniszterelnököt és a brit népet a közösségi oldalakon” – mondta Jeremy Hunt szombaton a BBC-nek nyilatkozva. A brit külügyminiszter Donald Tuskot az Európai Tanács elnökét bírálta, aki a csütörtök-pénteki salzburgi csúcs után egy az Instagramra feltöltött fotóval és annak viccesnek szánt aláírásával inzultálta London szerint Theresa May kormányfőt és a brit népet. Ne tekintsék gyengeségnek a brit udvariasságot, mondta Hunt. „Ha kényes helyzetbe taszítanak, akkor még többet lépünk vissza”, fogalmazott a brit vezető diplomata. A lengyel ET elnök még a csúcs első napján tett fel Instagramjára egy olyan fotót, amelyen ő maga tortával kínálja a brit miniszterelnököt. A fotó címében – „Egy szelet tortát esetleg? Sajnálom, cseresznye nincs" –  első ránézésre, semmi bántó nincs, ám üzenete egyértelmű: Nagy-Britannia nem „cseresznyézhet” a számára kedvező feltételek közül az Európai Unióból való kilépése során. Az EU álláspontja kezdettől változatlan e téren: a brit vámmentesség ára az, hogy London biztosítsa az Unió minden szabadságjogát, beleértve a személyek és a szolgáltatások szabad áramlását. A May-kormány elképzelése szerint ugyanis Nagy-Britannia úgy szeretne vámmentességet az uniós piacon, hogy a munkaerő szabad áramlása és a szolgáltatások határok feletti működése ne vonatkozzon rá. May már Salzburgból sértődötten távozott, sértettségének hangot is adott londoni rendkívüli sajtótájékoztatóján pénteken. Amikor arról beszélt, hogy az Európai Uniónak több tisztelettel kellene tárgyalnia az Egyesült Királysággal, vélhetően nemcsak arra hivatkozott, hogy az uniós vezetők a kormányzó torrykat is megosztó, úgynevezett Chequers-tervét is ellenjavaslat nélkül utasították el a salzburgi csúcson, hanem Tusk „viccére” is utalt. „A folyamat során én csak és kizárólag tisztelettel voltam az Európai Unió irányában. Ugyanezt várja el az Egyesült Királyság is, a folyamat végén a jó viszony múlik ezen” – fogalmazott Theresa May, egyértelművé téve, hogy amíg az EU nem mutat be új megoldási javaslatot, addig nem lesz előrelépés, London ugyanis változatlanul nem fogadja el Brüsszel két felajánlott változatát – hogy a királyság maradjon a vámunió része vagy kössön szabadkereskedelmi egyezményt. Azt is ismételten leszögezte, nem lesz újabb Brexit referendum, amint azt az uniós vezetők sugallják. „Nem fogom semmibe venni a népszavazáson kinyilvánított akaratot és nem fogom felosztani az országomat sem” – utóbbival az ír-északír határkérdésre utalt. De nemcsak May és Hunt érezték sértőnek az Európai Tanács vezetőjének viccét, Tusk Instagram oldalát méltatlankodó britek bejegyzései özönlötték el. A brit sajtó sem díjazta, a BBC provokatívnak, a The Daily Express fanyarnak nevezte, a The Independent pedig azt írta, Mayt megalázták Salzburgban. Ha nem is lesz addig megállapodás, a britek saját menetrendjük szerint, 2019. március 29-én kilépnek az EU-ból.   

Macron nem sértődött meg

Rajzolj nekem Macront! címmel nyílt karikatúra kiállítás Svájcban, Morges városban. A francia elnökről készített karikatúrákat szeptember 30-áig lehet megnézni, írta az euronews. A Rajzok Házának rendezvényén 77 karikaturista 120 rajzot készített Emmanuel Macronról. A kiállításra meghívták a francia elnököt is. Macron személyesen nem jelent meg, de levélben méltatta a kiállítást. Azt emelte ki, védeni kell a kigúnyoláshoz való jogot, mert az a kifejezés szabadsága. 

Szerző
2018.09.23 22:21