Meseország - Levelező tagozat

Meseországban ugrásszerűen megnőtt a postaforgalom. Ezen rejtélyes észlelet megoldása abban található, hogy Meseország uralkodója, uralkodásának utóbbi éveiben valami különös íráskényszertől űzve, terjedelmes levelezésbe bocsátkozott. Címzettjei pedig Meseország gyanútlan lakosai lettek. Személyre szólóan! Hol nemzeti konzultációnak álcázva, hol kormányzati tájékoztatónak címkézve. Meseország levelező tagozattá lett.

Nagy megtiszteltetésnek számít, ha az uralkodó személyesen szólítja meg országának lakosát. Első alkalommal Meseországban is így érezték a heveny csuklást kapott címzettek. Ez a második esetben már nem volt általános, a harmadikban pedig összlakossági kuncogássá blaszfemizálódott.

A levelezést az magyarázza, hogy Meseország uralkodója arisztokratikusan lekezelő távolságot tart saját népétől. Ez persze meglehetősen kíméletes fogalmazás. Egyes mosdatlan szájú firkászok fogalmazhatnának úgy is, hogy leszarja őket. Mi ilyet nem teszünk. Írásaink értéke minden esetben az emelkedett szubtilitású elegancia.

Mert miről is van szó? A megnőtt postaforgalom azt a magatartást leplezi, amit őfelsége az utóbbi években tanúsított. Azt ugyanis, hogy szóba áll mindenkivel, kivéve a saját népét (ebből kivételt csak választási kampányban tesz). Eljár multinacionális gazdasági összejövetelekre, ahol stratégiai szerződéseket kötöget. Ami egyszerűen azt jelenti, hogy sok közpénzt ad külföldi vállalkozóknak. Stratégiai szerződést kötött már mindenféle nációval, kivéve a saját népét. Meseország uralkodója eljár ilyen-olyan zártkörű rendezvényekre, ahol saját meghívott híveinek meséli be legújabb meséit. Egyetlen alkalommal sem vett még részt azonban olyan lakossági összejövetelen, amit nem ő maga hívatott össze (kivéve egy 2015. november 6-i temetést, ahol meg nagyon magányos volt).

Ez a zártkörűség, mint a levelezés is, szokásává lett. Egyoldalúság és egyirányúság! Én megszólíthatlak téged, te nem szólíthatsz meg engem. Féltékenyen ügyel arra, hogy körei zártak legyenek. Nem áll szóba a sajtóval („kivéve a gyevi bírót”). Maga helyett udvaroncaival sajtótájékoztat. Ezt a zártkörű, lekezelő egyoldalúságot élvezi.

A zárkörűséget mára országossá fejlesztette. Meseország bezárkózott. Drótkerítéssel is! Ez a bezárkózás elkülönülést jelent. Sőt ellenségeskedést is. Őfelsége egyfajta bezárkózott, tudati szektakultúrát hozott létre Meseországban. Állítsuk meg Európát! – hirdetik Meseország köztéri plakátjai. Nem állok szóba önökkel – nyilatkozzák a főhivatalnokok. A civil szervezetek eltakarítandóak – harsogja a főokos. Aki nincs velünk, az ellenünk – élesztette fel őfelsége a tömeggyilkos szellemet.

Meseország bezárkóztatása félelemkeltésre és ellenségképzésre lett alkalmas. Így lett az, hogy Meseország kormánya minden országgal jóban van, kivéve a szomszédjait, Európát és Amerikát. Barátkozik viszont a törökkel, az orosszal és Ilham Alijevvel.

Meseország bezárkóztatása szektariánus, kormányzati korlátoltságot és széleskörű kirekesztődést eredményezett: szellemi, gazdasági és kulturális, sőt emberi folyamatokból és értékekből, amelyek hiánya Meseország lemaradását fokozza. Ebben némelyek jól érzik magukat, mindenki más viszont nem.

Meseországban agymosás folyik levelező tagozaton.

Kormányzati vadsztrájk

A lehető legjobb orvosi ellátás iránti igény az ember - különösen a gyermek - alapvető joga. Ezt deklarálja Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvényben elfogadott Unesco-dokumentum, az Egyezmény a Gyermekek Jogairól.

Ennek ellenére a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház csecsemő- és gyerekosztályán egy februári hétvégén orvoshiány miatt határozatlan időre felfüggesszék az ellátást. Megtörtént az elképzelhetetlen. Most lényegében odáig jutottunk, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma „vadsztrájkot” - azaz előre be nem jelentett, határozatlan idejű, felelős személy nélküli munkabeszüntetést, amely az egészségügyben törvényileg nem megengedett - szervezett egy északkelet-magyarországi városban. Hiszen ezzel ér fel, ha majd' három napra a felkészületlen családok és az alapellátó rendszer nyakába zúdul a feladat, csináljanak a kórházi ellátásra szoruló gyerekekkel, amit tudnak.

Tény, hogy a jelenlegi egészségügyi ellátórendszerben országosan is ellehetetlenült a gyermekek ellátása. Kevés a gyermekorvos, a legtöbb család számára elérhetetlen a gyermekpszichiáter vagy a gyermek-nőgyógyász. Tűnnek el a rendszerből a gyermekápolók. A területi ellátásból hiányoznak a védőnők. A hatóságokat, a felügyeletet, az államtitkárságot nagyon nem érdekli, ma milyen létszámmal és minimum feltételekkel működnek a kórházi osztályok.

Ebben a konkrét esetben a vészcsengőnek már akkor meg kellett volna szólalnia, amikor a sátoraljaújhelyi kórházban dolgozó egy szem gyermekorvos napi 24 órán keresztül folyamatosan "beosztotta magát". Mint gyerekgyógyász, mint neonatológus, mint osztályos orvos, mint főorvos, mint osztályvezető és még mint tanácsadó is, a terület ellátó kollégák és a szülészet számára. Aztán egy szép nap nem bírta tovább. Dr. Abdul Gafor Faris családi ügyek miatt határozatlan időre nem tudta vállalni a munkát.

Ekkor adott ki az EMMI egy közleményt, miszerint ideiglenesen a Miskolcon lévő Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórházat jelölte ki a sátoraljaújhelyi betegek ellátására. Ami azt jelenti, hogy baj esetén a családoknak 80 kilométert kell utazniuk, hófúvásban és a mínusz 15 fokos hidegben, vagy a környéken keresgélni megoldást az alapellátásban dolgozó gyermekorvosoknál. S ha mindez nem volna elég, hát amikor a Facebookon is közzétették a döntést, a kórház patológiai és kórszövettani osztályát vezető főorvos, dr. Bohus Péter egy kommentben a helyzetre és a munkát épp vállalni nem tudó orvosra utalva csak annyit jegyzett meg: "Migráncshiszti”.

Az események után négy nappal a kórházigazgató elhatárolódott a bejegyzéstől a kórház honlapján. Amivel mélyen egyet kell érteni, nem csak jogi szempontból. Kollegiális és erkölcsi okból, sőt a patológus mérhetetlen szakmai tudatlansága okán is. Ugyanis ha az adott időszakban bármely okból az ellátás zavaros volta miatt nemkívánatos esemény, haláleset történne, neki kell ennek okát megtalálni és kimondani. Persze akadna némi teendője a bejegyzéssel a kórház etikai bizottságának vagy a Magyar Orvosi Kamara területi etikai bizottságának is, de ezek működésképtelenségét már ismerjük.

Hogy az eset bármikor megismétlődhet, az benne van a levegőben. Most megy a kapkodás, bár az orvosok toborzása legalább megkezdődött. De az egyetlen, immár újra dolgozó orvossal, dr. Abdul Gafor Farisszal bármikor, bármi történhet, és nincs semmi biztosíték arra, hogy ésszerű segítés, felügyelet és ellenőrzés helyett az államtitkárság nem dönt újra úgy, hogy vigyék a szülők a gyerekeket oda, ahová tudják.

Ha az orvosok, ápolók úgy éreznék, a létszámhiány veszélyezteti az ellátást, és hogy legyen több orvos, ápoló, azért vállalnák, hogy sztrájkolnak - törvényes körülmények között, előre meghirdetve, a még elégséges ellátást teljesítve -, a kormány úgy visítana, mint faluhelyen a most időszerű vágásra vitt malac. Idéznék a szigorított sztrájktörvényt, meg felhoznák az egészségügyi dolgozók felelősségét, sőt rögtön idecitálnák, hogy mi a betegek érdeke. De hogy ebben a történtben mi a kormány és a kórház felelőssége, arról erősen sunnyognak.

Ha nem sikerül a kórháznak hosszú távra rendezni a helyzetet, a szülők megismerik a képet, hogy magányos gyerekek apró keze fogja a kórházi ágy rácsait az elérhetetlen messzeségbe költöztetett gyerekosztályon. Mert a hosszú útra nincs pénz, és a látogatási időhöz alkalmazkodó menetrend sincs.

De a lényeg az, hogy az ellátórendszer irányítói azon a hétvégén meleg szobájukban jót aludtak, miután új ellátási formát találtak Sátoraljaújhelyen: vadsztrájk előidézése a gyerekosztályon némi migráncsozással, az EMMI jóváhagyásával.

A jövőben ez lesz Magyarországon a gyakorlat?

A láthatatlan arc

Mi, az Egyesült Nemzetek népei, elhatározván azt,

hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háborúk borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre,

hogy újból hitet teszünk az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett,

hogy megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek mellett az igazságosság és a nemzetközi szerződésekből, valamint a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek iránti tisztelet fenntartható,

hogy előmozdítjuk a szociális haladást és a nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását,

és hogy ebből a célból türelmet gyakorolunk és egymással jó szomszédként békességben élünk együtt, egyesítjük erőinket a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, alapelvekben való megegyezés, valamint eljárási módszerek létesítése útján biztosítjuk azt, hogy fegyveres erő alkalmazására, ha csak közérdek nem kívánja, sor többé ne kerüljön és nemzetközi szervezet segítségével előmozdítjuk valamennyi nép gazdasági és szociális előrehaladását,

megállapodtunk abban, hogy e célok megvalósítására erőfeszítéseinket egyesítjük.

Ennek folytán Kormányaink San Francisco városában összegyűlt, jó és kellő alakban talált meghatalmazással ellátott képviselőik útján elfogadták az Egyesült Nemzetek jelen Alapokmányát és ezáltal nemzetközi szervezetet létesítenek, amelynek Egyesült

Nemzetek lesz a neve. 1945. június 26.

Ez volna az ENSZ Alapokmányának Preambuluma, amihez azért nem mérnénk - "a migrációhoz való jog nem tartozik az alapvető emberi jogok közé" - Szíjjáró Péter csütörtöki 12 pontját, amelyben felháborodva kikéri magának, hogy a világszervezet, amely globális ajánlásokon töri a fejét, Magyarországra kényszerítsen bárkit. Ettől eltekintve nem gondolnánk, hogy a kormánynak bármi baja volna vagy lehetne az Alapokmánnyal. Ha nem lennének egy hónap múlva parlamenti választások, ha nem tör ki a kormányfőig érő Elios-botrány, ha Hódmezővásárhelyen nem szakad fel az a feszültség, amely a pokolba kívánja ezt a hatalmat, ha a népszerűségi rangsorokról nem derül ki, hogy nem feltétlenül megbízhatóak, ha nem olyan az Orbán-kormányzás, amilyen, ha a kabinet kihúzza április 8-ig a menekültellenes gyűlöletkampánnyal – nos, akkor szóba sem kerül az ENSZ menekültügyi ajánláscsomagja, amelyet talán decemberben elfogadhatnak.

De mivel a Fidesz pártközpontjában reszketni méltóztatnak április 8-tól, hát találni kellett még egy új ellenséget a kifáradó Soros György mellé. Az ENSZ lett az, amelyről sokan, sokszor mondják, hogy sóhivatal. Ami nem teljesen igaz: 193 egymás mellett élő, eltérő kultúrájú tagállam nem hozhat - nem is hoz - kötelező döntéseket, de viszonylagos békében élve értelmesebb ajánlásokat tehet, mintha hadban állna.

ENSZ-ellenes sikítozással kampányolni nem érdemes. Kinn tragikomikus. Itthon Soros György arcával is hónapokig ismerkedtek, az ENSZ főtitkárát pedig ebben az országban a kutya sem ismeri fel. Most akkor kit raknak majd ki a sarki plakátokra, aki ellen harcolni kell? A világot?

Szerző