A láthatatlan arc

Mi, az Egyesült Nemzetek népei, elhatározván azt,

hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háborúk borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre,

hogy újból hitet teszünk az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett,

hogy megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek mellett az igazságosság és a nemzetközi szerződésekből, valamint a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek iránti tisztelet fenntartható,

hogy előmozdítjuk a szociális haladást és a nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását,

és hogy ebből a célból türelmet gyakorolunk és egymással jó szomszédként békességben élünk együtt, egyesítjük erőinket a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, alapelvekben való megegyezés, valamint eljárási módszerek létesítése útján biztosítjuk azt, hogy fegyveres erő alkalmazására, ha csak közérdek nem kívánja, sor többé ne kerüljön és nemzetközi szervezet segítségével előmozdítjuk valamennyi nép gazdasági és szociális előrehaladását,

megállapodtunk abban, hogy e célok megvalósítására erőfeszítéseinket egyesítjük.

Ennek folytán Kormányaink San Francisco városában összegyűlt, jó és kellő alakban talált meghatalmazással ellátott képviselőik útján elfogadták az Egyesült Nemzetek jelen Alapokmányát és ezáltal nemzetközi szervezetet létesítenek, amelynek Egyesült

Nemzetek lesz a neve. 1945. június 26.

Ez volna az ENSZ Alapokmányának Preambuluma, amihez azért nem mérnénk - "a migrációhoz való jog nem tartozik az alapvető emberi jogok közé" - Szíjjáró Péter csütörtöki 12 pontját, amelyben felháborodva kikéri magának, hogy a világszervezet, amely globális ajánlásokon töri a fejét, Magyarországra kényszerítsen bárkit. Ettől eltekintve nem gondolnánk, hogy a kormánynak bármi baja volna vagy lehetne az Alapokmánnyal. Ha nem lennének egy hónap múlva parlamenti választások, ha nem tör ki a kormányfőig érő Elios-botrány, ha Hódmezővásárhelyen nem szakad fel az a feszültség, amely a pokolba kívánja ezt a hatalmat, ha a népszerűségi rangsorokról nem derül ki, hogy nem feltétlenül megbízhatóak, ha nem olyan az Orbán-kormányzás, amilyen, ha a kabinet kihúzza április 8-ig a menekültellenes gyűlöletkampánnyal – nos, akkor szóba sem kerül az ENSZ menekültügyi ajánláscsomagja, amelyet talán decemberben elfogadhatnak.

De mivel a Fidesz pártközpontjában reszketni méltóztatnak április 8-tól, hát találni kellett még egy új ellenséget a kifáradó Soros György mellé. Az ENSZ lett az, amelyről sokan, sokszor mondják, hogy sóhivatal. Ami nem teljesen igaz: 193 egymás mellett élő, eltérő kultúrájú tagállam nem hozhat - nem is hoz - kötelező döntéseket, de viszonylagos békében élve értelmesebb ajánlásokat tehet, mintha hadban állna.

ENSZ-ellenes sikítozással kampányolni nem érdemes. Kinn tragikomikus. Itthon Soros György arcával is hónapokig ismerkedtek, az ENSZ főtitkárát pedig ebben az országban a kutya sem ismeri fel. Most akkor kit raknak majd ki a sarki plakátokra, aki ellen harcolni kell? A világot?