Az éjszakához és a sötétséghez sokféle jelentést kapcsolunk. Eszünkbe juthat a halál, a reménytelenség, a magány, a félelem, a veszélyérzet. Filmekben, regényekben az éjszakai erdőben történnek a rémisztő dolgok. Ráadásul ha valaki azt hallja, hogy éjszakai tájkép, a csillagos égbolt, a sejtelmesen sötét domborzat és növényzet juthat az eszébe és biztos, hogy Rafael Y. Herman képeit nem sorolná ide. Az izraeli születésű, világjáró művész tájképei ugyanis nemcsak a sötétséghez rendelt jelentéseket forgatják fel, hanem azt is, amit éjszakának és nappalnak gondolunk. Első látásra képei olyanok, mintha nappal készültek volna, pedig a művész éjszaka, fényszennyezés nélkül környezetben, mindenféle megvilágítás és utómunka nélkül készítette őket. Herman csak a holdfényt használta és egy nagyon hosszú expozíciós időt, ami azt is jelenti, hogy a fotózás technikai ismeretei mellett a művészi munka nagy részét a várakozás teszi ki.
A Herman fotóin lévő helyeket szabad szemmel nem látjuk, alternatív valóságot mutatnak meg és azt, hogy a sötétségben is találni fényt. Herman a kiállítás sajtóvezetésén elmondta, a festészet klasszikus mestereit akarta megidézni, akik számos képet festettek úgy a Szentföldről, hogy sosem jártak ott, csak irodalmi és bibliai szövegekből ismerték azt. Így a képzeletük segítségével feltaláltak egy valóságot, és olyan helyeket alkottak meg a festményeiken, amelyek a valóságban nem léteztek. Az ő pozíciója is hasonló, a fotó készülte közben nem látja az adott helyet, és ez az állapot hasonlít a vakságra is. Képei így inkább a valósághoz való viszonyról és a látás működéséről szólnak, nem a Szentföldről.
A fotókon hosszabb szemlélődés után lehet észrevenni olyan részleteket, amelyek gyanút keltenek a nézőben: olyan furcsaság történik a fényekkel és az árnyékokkal, amilyet nappal nem látni. Herman elmondta, a formák és a színek adják ki azt, amit valóságnak nevezünk, azt pedig, hogy ezeket hogyan látjuk, meghatározza a fény. Éjszaka fények hiányában mások lesznek a képeken a színek, és a formák is elmosódottabbak, némely kép inkább látszik festménynek, mint fotónak. Nem meghatározható, honnan jön a fény, az árnyékok pedig nem követik az árnyékot vető növényzet formáját. Herman kiemelte az emlékezet szerepét: van tudásunk arról, hogyan működik nappal a fény, milyennek kellene lennie az árnyéknak, de mivel a fotókon mást látunk, kellemetlen érzésünk támad. És igaz, ezek a tájak hiába ismerősek, valamiféle kísértetiesség is átjárja őket, kívül esnek az éjszakán és a nappalon is.
A kiállítás kurátora, Nemes Attila a virtuális valóság felől közelítette meg a képeket. Szerinte fontos a technológia szerepe, az éjszakai tájak ugyanis csak ezen keresztül láthatók. A nagy méretű képekkel szellősen berendezett termek nagy részét sötétségben hagyó kurátor szerint a virtuális világok tervezésénél is fontos a fény működése, ez adja ugyanis a virtuális tér hitelességét és valóságosságát. Herman képei esetében azonban a probléma visszafordul és a valóság fényei válnak szürreálissá. A képek mellett nincsenek információs táblák arról, hol készültek, ami nemcsak azt jelzi, hogy nem fontos a helyszín, hanem azt is, hogy valójában nincs konkrét helyszín. Ezek a tájak egy másik valóságban léteznek és azt üzenik, hogy attól, hogy valamit nem látunk, nem azt jelenti, hogy nem is létezik.
Rafael Y. Herman 1974-ben született Izraelben. A Tel Aviv-i Egyetem Közgazdaságtudományi Karán tanult, élt New York-ban, Latin-Amerikában, Milánóban, jelenleg Párizsban dolgozik. A nemzetközi művészeti életben éjszaka készült tájképeivel lett ismert.
Infó: Rafael Y. Herman
Ludwig Múzeum, Nyitva: április 1-ig
Március 10-én Rafael Y. Herman, 23-án Nemes Attila kurátor tart tárlatvezetést.
