Szilágyi Zsófia nyerte az Arany-pályázatot

Publikálás dátuma
2018.03.07. 06:48

Arany-napot tartott a Szépírók Társasága és a 2000 Irodalmi és Társadalmi havi lap közös Arany-pályázatuk lezárásaként a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az esszé- és szépirodalmi kategóriában meghirdetett pályázatra 42 mű érkezett, amelyeket az Ambrus Judit író, szerkesztő, Margócsy István irodalomtörténész és Parti Nagy Lajos költő alkotta zsűri véleményezett.

Díjazottak:

Esszé: 1. díj (200 000 Ft) Szilágyi Zsófia: Isten veled, Bandikám!, 2. díj (150 000 Ft) Demény Péter: Rejtély, kohó ajtónálló - Esszé barátságról és műhelyről

Szépirodalom megosztott díjak (4 x 100 000 Ft): Jassó Judit: Vér, vér (novella), Kulin Borbála: Arany János levele keresztanyjának (vers), Marno János: Térdig Aranyban (emléktúra) (vers), Tatár Sándor: T. Chan d’Or: Bosszús dörmögések öröklött lant-húron (vers)

Különdíjak (3 x 50 000 Ft): Falcsik Mari: Aranyos fűzetke (grafika és tárgyi megvalósítás: Syporca Whandal), Kőrizs Imre: Alanyi Ányos: Ebilóhús (videóvers), Sajó László: Nekrologus (vers)

A nyertes művek és a többi pályamű közül néhány megjelent a 2000 Arany-különszámában.

Szerző

Láthatatlan, mégis ott van

Publikálás dátuma
2018.03.07. 06:45
Rafael Y. Herman szerint a fény határozza meg, hogy hogyan látjuk a valóságot Fotók: Molnár Ádám
Sötétségbe burkolózott helyeket fotózott Rafael Y. Herman. Az izraeli születésű művész éjszaka készült tájképei egy ismeretlen valóságot mutatnak a Ludwig Múzeumban.

Az éjszakához és a sötétséghez sokféle jelentést kapcsolunk. Eszünkbe juthat a halál, a reménytelenség, a magány, a félelem, a veszélyérzet. Filmekben, regényekben az éjszakai erdőben történnek a rémisztő dolgok. Ráadásul ha valaki azt hallja, hogy éjszakai tájkép, a csillagos égbolt, a sejtelmesen sötét domborzat és növényzet juthat az eszébe és biztos, hogy Rafael Y. Herman képeit nem sorolná ide. Az izraeli születésű, világjáró művész tájképei ugyanis nemcsak a sötétséghez rendelt jelentéseket forgatják fel, hanem azt is, amit éjszakának és nappalnak gondolunk. Első látásra képei olyanok, mintha nappal készültek volna, pedig a művész éjszaka, fényszennyezés nélkül környezetben, mindenféle megvilágítás és utómunka nélkül készítette őket. Herman csak a holdfényt használta és egy nagyon hosszú expozíciós időt, ami azt is jelenti, hogy a fotózás technikai ismeretei mellett a művészi munka nagy részét a várakozás teszi ki.

A Herman fotóin lévő helyeket szabad szemmel nem látjuk, alternatív valóságot mutatnak meg és azt, hogy a sötétségben is találni fényt. Herman a kiállítás sajtóvezetésén elmondta, a festészet klasszikus mestereit akarta megidézni, akik számos képet festettek úgy a Szentföldről, hogy sosem jártak ott, csak irodalmi és bibliai szövegekből ismerték azt. Így a képzeletük segítségével feltaláltak egy valóságot, és olyan helyeket alkottak meg a festményeiken, amelyek a valóságban nem léteztek. Az ő pozíciója is hasonló, a fotó készülte közben nem látja az adott helyet, és ez az állapot hasonlít a vakságra is. Képei így inkább a valósághoz való viszonyról és a látás működéséről szólnak, nem a Szentföldről.

A fotókon hosszabb szemlélődés után lehet észrevenni olyan részleteket, amelyek gyanút keltenek a nézőben: olyan furcsaság történik a fényekkel és az árnyékokkal, amilyet nappal nem látni. Herman elmondta, a formák és a színek adják ki azt, amit valóságnak nevezünk, azt pedig, hogy ezeket hogyan látjuk, meghatározza a fény. Éjszaka fények hiányában mások lesznek a képeken a színek, és a formák is elmosódottabbak, némely kép inkább látszik festménynek, mint fotónak. Nem meghatározható, honnan jön a fény, az árnyékok pedig nem követik az árnyékot vető növényzet formáját. Herman kiemelte az emlékezet szerepét: van tudásunk arról, hogyan működik nappal a fény, milyennek kellene lennie az árnyéknak, de mivel a fotókon mást látunk, kellemetlen érzésünk támad. És igaz, ezek a tájak hiába ismerősek, valamiféle kísértetiesség is átjárja őket, kívül esnek az éjszakán és a nappalon is.

A kiállítás kurátora, Nemes Attila a virtuális valóság felől közelítette meg a képeket. Szerinte fontos a technológia szerepe, az éjszakai tájak ugyanis csak ezen keresztül láthatók. A nagy méretű képekkel szellősen berendezett termek nagy részét sötétségben hagyó kurátor szerint a virtuális világok tervezésénél is fontos a fény működése, ez adja ugyanis a virtuális tér hitelességét és valóságosságát. Herman képei esetében azonban a probléma visszafordul és a valóság fényei válnak szürreálissá. A képek mellett nincsenek információs táblák arról, hol készültek, ami nemcsak azt jelzi, hogy nem fontos a helyszín, hanem azt is, hogy valójában nincs konkrét helyszín. Ezek a tájak egy másik valóságban léteznek és azt üzenik, hogy attól, hogy valamit nem látunk, nem azt jelenti, hogy nem is létezik.

Névjegy
Rafael Y. Herman 1974-ben született Izraelben. A Tel Aviv-i Egyetem Közgazdaságtudományi Karán tanult, élt New York-ban, Latin-Amerikában, Milánóban, jelenleg Párizsban dolgozik. A nemzetközi művészeti életben éjszaka készült tájképeivel lett ismert.

Infó: Rafael Y. Herman

Ludwig Múzeum, Nyitva: április 1-ig

Március 10-én Rafael Y. Herman, 23-án Nemes Attila kurátor tart tárlatvezetést.

Láthatatlan, mégis ott van

Publikálás dátuma
2018.03.07. 06:45
Rafael Y. Herman szerint a fény határozza meg, hogy hogyan látjuk a valóságot Fotók: Molnár Ádám
Sötétségbe burkolózott helyeket fotózott Rafael Y. Herman. Az izraeli születésű művész éjszaka készült tájképei egy ismeretlen valóságot mutatnak a Ludwig Múzeumban.

Az éjszakához és a sötétséghez sokféle jelentést kapcsolunk. Eszünkbe juthat a halál, a reménytelenség, a magány, a félelem, a veszélyérzet. Filmekben, regényekben az éjszakai erdőben történnek a rémisztő dolgok. Ráadásul ha valaki azt hallja, hogy éjszakai tájkép, a csillagos égbolt, a sejtelmesen sötét domborzat és növényzet juthat az eszébe és biztos, hogy Rafael Y. Herman képeit nem sorolná ide. Az izraeli születésű, világjáró művész tájképei ugyanis nemcsak a sötétséghez rendelt jelentéseket forgatják fel, hanem azt is, amit éjszakának és nappalnak gondolunk. Első látásra képei olyanok, mintha nappal készültek volna, pedig a művész éjszaka, fényszennyezés nélkül környezetben, mindenféle megvilágítás és utómunka nélkül készítette őket. Herman csak a holdfényt használta és egy nagyon hosszú expozíciós időt, ami azt is jelenti, hogy a fotózás technikai ismeretei mellett a művészi munka nagy részét a várakozás teszi ki.

A Herman fotóin lévő helyeket szabad szemmel nem látjuk, alternatív valóságot mutatnak meg és azt, hogy a sötétségben is találni fényt. Herman a kiállítás sajtóvezetésén elmondta, a festészet klasszikus mestereit akarta megidézni, akik számos képet festettek úgy a Szentföldről, hogy sosem jártak ott, csak irodalmi és bibliai szövegekből ismerték azt. Így a képzeletük segítségével feltaláltak egy valóságot, és olyan helyeket alkottak meg a festményeiken, amelyek a valóságban nem léteztek. Az ő pozíciója is hasonló, a fotó készülte közben nem látja az adott helyet, és ez az állapot hasonlít a vakságra is. Képei így inkább a valósághoz való viszonyról és a látás működéséről szólnak, nem a Szentföldről.

A fotókon hosszabb szemlélődés után lehet észrevenni olyan részleteket, amelyek gyanút keltenek a nézőben: olyan furcsaság történik a fényekkel és az árnyékokkal, amilyet nappal nem látni. Herman elmondta, a formák és a színek adják ki azt, amit valóságnak nevezünk, azt pedig, hogy ezeket hogyan látjuk, meghatározza a fény. Éjszaka fények hiányában mások lesznek a képeken a színek, és a formák is elmosódottabbak, némely kép inkább látszik festménynek, mint fotónak. Nem meghatározható, honnan jön a fény, az árnyékok pedig nem követik az árnyékot vető növényzet formáját. Herman kiemelte az emlékezet szerepét: van tudásunk arról, hogyan működik nappal a fény, milyennek kellene lennie az árnyéknak, de mivel a fotókon mást látunk, kellemetlen érzésünk támad. És igaz, ezek a tájak hiába ismerősek, valamiféle kísértetiesség is átjárja őket, kívül esnek az éjszakán és a nappalon is.

A kiállítás kurátora, Nemes Attila a virtuális valóság felől közelítette meg a képeket. Szerinte fontos a technológia szerepe, az éjszakai tájak ugyanis csak ezen keresztül láthatók. A nagy méretű képekkel szellősen berendezett termek nagy részét sötétségben hagyó kurátor szerint a virtuális világok tervezésénél is fontos a fény működése, ez adja ugyanis a virtuális tér hitelességét és valóságosságát. Herman képei esetében azonban a probléma visszafordul és a valóság fényei válnak szürreálissá. A képek mellett nincsenek információs táblák arról, hol készültek, ami nemcsak azt jelzi, hogy nem fontos a helyszín, hanem azt is, hogy valójában nincs konkrét helyszín. Ezek a tájak egy másik valóságban léteznek és azt üzenik, hogy attól, hogy valamit nem látunk, nem azt jelenti, hogy nem is létezik.

Névjegy
Rafael Y. Herman 1974-ben született Izraelben. A Tel Aviv-i Egyetem Közgazdaságtudományi Karán tanult, élt New York-ban, Latin-Amerikában, Milánóban, jelenleg Párizsban dolgozik. A nemzetközi művészeti életben éjszaka készült tájképeivel lett ismert.

Infó: Rafael Y. Herman

Ludwig Múzeum, Nyitva: április 1-ig

Március 10-én Rafael Y. Herman, 23-án Nemes Attila kurátor tart tárlatvezetést.