Vámháborútól tartanak a republikánusok

Publikálás dátuma
2018.03.07. 06:33
Az amerikai ipar slágercikke - Vámháború esetén nehezebb lenne eladni a Harley–Davidsonokat Fotó: AFP/Nicholas Kamm

Megnyugodtak és új erőre kaptak kedden az úgynevezett feltörekvő piacok, miután az amerikai republikánus törvényhozók lényegében egyöntetű elutasítással fogadták Donald Trump elnök múlt heti felvetését az acél és az alumínium amerikai importjára bevezetendő védővámokról.

Trump javaslata jelentős eladási hullámot váltott ki, mert a befektetők aggódni kezdtek, hogy az amerikai elnök terve ellenlépéseket válthat ki például Kanada, Brazília, Dél-Korea, Kína, illetve az Európai Unió részéről. Az EU-nak főként a gépkocsiexportját érintené érzékenyen a magas amerikai vámok bevezetése.

A piacok azonban jórészt megnyugodtak, miután vezető amerikai republikánus politikusok sorra elvetették elnökük ötletét.

A Wisconsinból való Paul Ryan képviselőházi elnök egyenesen kereskedelmi háború eshetőségét festette fel arra az esetre, ha Washington védővámokat léptetne életbe, és a terv átgondolását kérte Trumptól. Az erről szóló amerikai beszámolók megjegyzik, hogy Wisconsinban állítják elő például a Harley Davidson motorkerékpárokat, és ez a népszerű amerikai exporttermék alighanem alaposan megsínylene egy ilyen kereskedelmi háborút.

Az amerikai kongresszus mindkét házában – tehát a képviselőházban és a szenátusban is – megnyitottak aláírásra a republikánus törvényhozók előtt egy Trumphoz intézendő levélszöveget, amely rossz ötletnek nevezi a védővámok bevezetésének a gondolatát.

Külön nyilatkozatot tett Kevin Brady texasi republikánus képviselő, aki arra szólította fel Trumpot, hogy ne sújtsa ilyen intézkedéssel az Egyesült Államok legközelibb szövetségeseit. Orrin Hatch, Utah állambeli szenátor ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a védővámok árát az amerikai állampolgárok fizetnék meg, és Trump döntése alááshatná a gazdasági növekedést ösztönző adóreform előnyeit. A Nebraskát képviselő Ben Sasse republikánus szenátor „a XVIII. század bizarr protekcionizmusának” minősítette Trump tervét.

A Fehér Ház azonban egyelőre köti az ebet a karóhoz. A CNN hírtévének nyilatkozó Peter Navarro gazdasági tanácsadó szerint a kétkedőknek nincs igazuk, és az elnök hamarosan felül fog rajtuk kerekedni.

Eközben a külső nyomásgyakorlás is megindult: Justin Trudeau kanadai miniszterelnök amerikai keleti parti idő szerint hétfő este telefonbeszélgetést folytatott Trumppal, és neve mellőzését kérő kanadai kormányzati forrás szerint erőteljesen védelmébe vette a kanadai dolgozók és az érintett iparágak érdekeit. Trudeau – értesült a Reuters hírügynökség - válaszlépésekkel fenyegette meg Washingtont arra az esetre, ha életbe léptetné a védővámokat.

Szerző

Nem kegyelmez az árulóknak az orosz titkosszolgálat

Publikálás dátuma
2018.03.07. 06:32
Szergej Szkripal 2006-ban rács mögé került Oroszországban Fotó: AFP/Yuri Senatorov/Kommersant Photo
Újabb volt orosz kiugrott kémet mérgeztek meg Nagy-Britanniában. Az áldozat válságos állapotban van, akárcsak a Litvinyenko gyilkosság óta padlóra került brit-orosz államközi kapcsolatok.

Moszkva mindig nyitott az együttműködésre, a Nagy-Britanniában megmérgezett kiugrott orosz kém, Szergej Szkripal ügyében azonban az orosz hatóságok ilyen irányú felkérést nem kaptak - közölte kedden Dmitrij Peszkov. A Kreml szóvivője újságírói érdeklődésre azt is elmondta, Moszkvának nincsenek információi a történtekről, nem tudják, mi okozhatta a 66 éves volt orosz ügynök súlyos tüneteit. Hozzátette, azt sem tudja, hogy a férfi rendelkezik-e még orosz állampolgársággal.

Brit médiaértesülések szerint egy volt orosz kémet kezelnek súlyos mérgezéses tünetekkel az angliai Salisbury kórházának intenzív osztályán. A férfit, Szergej Szkripalt egy 33 éves nővel együtt eszméletlenül találták meg az egyik bevásárlóközpont előtti padon. Mindkettőjük állapota válságos. Sajtóinformációk szerint fentanyllal, egy nagyon erős opioid fájdalomcsillapítóval mérgezték meg őket.

A bűncselekmény ügyében több brit hatóság is nyomozást indított, de egyelőre nem erősítették meg, hogy valóban egy orosz kémről van szó. Hivatalos álláspont szerint egyelőre nem erősíthető meg és nem is zárható ki a terrorcselekmény lehetősége sem.

A brit média nem is terrorcselekményről beszél, hanem arról, hogy az orosz titkosszolgálat állhat a háttérben. A 66 éves férfi ugyanis az orosz katonai hírszerzés ezredese volt, mielőtt átállt volna az MI6-hez, a brit külső hírszerzéshez. Tíz évig dolgozott Londonnak, feladata a nyugaton és brit földön tevékenykedő orosz ügynökök leleplezése volt. Lebukott, és 2006-banOroszországban 13 év fegyházbüntetésre ítélték. 2010-ben szabadult egy orosz-amerikai/brit kémcsere során, amikor tíz, Washington által lebuktatott orosz ügynökért cserébe Moszkva négy személyt adott ki a briteknek, illetve az amerikaiaknak. Szkripal azóta visszavonultan élt Salisburyben.

A hivatalos London is megszólalt a titokzatos mérgezés ügyében. Boris Johnson külügyminiszter a parlamentben úgy fogalmazott: ha a nyomozás bebizonyítja, hogy „idegen állam” érintett az ügyben, akkor Az Egyesült Királyság erőteljes választ fog adni. A világ minden kormányához intézve szavait azt üzente, egyetlen ártatlan élet kioltását célzó, brit földön elkövetett merénylet sem marad büntetlenül. Johnson ugyanakkor azt is hozzátette, egyelőre nem akar senkire sem mutogatni az ügyben. A külügyminiszter közölte, a Szkripallal együtt megmérgezett nő a volt kém lánya, Júlia. Boris Johnson aggasztónak nevezte a merényletkísérletet és azt állította, hogy az Alekszandr Litvinyenko 2006-ban történt mérgezésére emlékeztet.

Van ok a gyanúra
A média és a brit külügyminiszter nem véletlenül sugallja, hogy az orosz titkosszolgálat „takarításáról” van szó Szkripal esetében, hiszen Alekszandr Litvinyenko volt FSZB tiszt meggyilkolása kísértetiesen hasonló hátterű. Litvinyenko szembefordult a már Putyin vezette orosz hatalommal és 2000-ben emigrált Londonba. Őt polónium 210-el ölték meg a brit fővárosban úgy, hogy a radioaktív izotópot a teájába csempészte két orosz ügynök. Az eset megrengette az orosz-brit diplomáciai kapcsolatokat is, London szerint a kivégzést elrendelő parancs magától Vlagyimir Putyintól származott. Az orosz titkosszolgálat láthatóan nem idegenkedik a mérgektől, és nem csak kiugrott kémek esetében használja. Tavaly februárban a Borisz Nyemcov meggyilkolásának évfordulójára hazatérő ismert orosz ellenzéki aktivistát, az Egyesült Államokba emigrált Vlagyimir Kara-Murzát mérgezték meg ismeretlen tettesek. És nem is először, két évvel korábban hasonló méreggel próbálták eltenni láb alól. Bár állapota mindkét esetben válságos volt, felépült.

Szerző

Búcsút int Macron a médiának

Publikálás dátuma
2018.03.07. 06:31
Az elnököt állítólag zavarja az újságírók tülekedése Fotó: AFP/Ludovic Marin
A francia lakosság több mint kétharmada támogatja ugyan az elnök reformjait, ám népszerűsége idén elindult lefelé a lejtőn. Kivált a nyugdíjasok csalódtak benne.

Miután a német szociáldemokraták igent mondtak a nagykoalícióra, ismét előtérbe kerülhetnek Emmanuel Macronnak az Európai Unió átalakítására vonatkozó tervei, hiszen az SPD már korábban jelezte: támogatja ezeket, így azt, hogy az euróövezeti országok különleges elbírálásban részesüljenek.

Macronnak szüksége is van az új impulzusokra, mert az év eleje óta zuhan a népszerűsége, amely jelenleg 47 százalék körüli. Elsősorban a nyugdíjasok csalódtak benne, a 65 év felettieknél a visszaesése januárban, egyetlen hónap alatt 7 százalékpont volt. Ugyanakkor azt a társadalom is látja, hogy Marcon belpolitikai reformjaira szükség van. A megkérdezettek 70 százaléka támogatja az ország átalakítására vonatkozó elképzeléseit. Az emberek belátják, a jelenlegi gazdasági helyzetben luxus az, hogy az állam a GDP 56 százalékát fordítja a közszféra fenntartására. Sokan már-már a néhai brit kormányfőhöz, Margaret Thatcherhez hasonlítják, akinek meggyűlt a baja a szakszervezetekkel, mert jelentősen csökkentette az állam szerepvállalását.

Macron népszerűségének csökkenése azonban egyéb okokra is visszavezethető. A francia elnök finoman érzékeltette, hogy az Élysée-palota „megválni készül” az oda akkreditált újságírók tekintélyes részétől. Nagyarányú építési munkák kezdődnek, a helyekre a legfelsőbb hivatalnak van szüksége, a sajtóval való rendszeres találkozás helyszíne néhány házzal odébb költözik.

Mindez természetesen udvariasan hangzott el, hiszen Macron az elviselhetőség határait rendszerint nem lépi túl. Néhányan suttogták, ők „értik”, miről van szó, az elnök nem kedveli a nyüzsgést, túl nagy körülötte a tülekedés, a tudósítók exkluzív értesüléseket akarnak szerezni, és ez nem teljesen vág össze a hatalom szándékaival. Megszorításról szó sincs, magyarázzák, éppen ellenkezőleg, a jövőben nagyobb gárda fürkészheti majd közelről a politikai boszorkánykonyha titkait. Az új információs nemzedék is helyet kap majd a fejtágítókon, sőt állítólag megkönnyítik a bloggerek munkáját is.

A valóságban nincs ebben semmi újdonság, a francia sajtó nagyjából eddig is két nagy táborra oszlott. A főként tényhírekre kíváncsi bulvár jellegű hírlapokra, illetve az elemzőkre, akik az olvasók inkább értelmiségi rétegeit képviselő „falánkjait” igyekeznek kielégíteni. Félrevezető volna ezt leszűkíteni a Le Monde-ra, mert mellette ugyanolyan értékű és rangú a Le Figaro is, amelynek múltjában felejthetetlen értékként ott van Raymond Aron professzor, aki konzervatív fölfogása ellenére is ugyanolyan liberális volt mindig, mint a Le Monde mértékadói.

Macron és a sajtó viszonya azonban nem egyszerűen a költöztetési hír miatt került napirendre. A Le Figaro egyik friss elemzése pedzette meg, hogy a jelenlegi elnök pályafutása is rohamosan közelít ahhoz a kritikus dátumhoz, amely kivétel nélkül mondhatni kettétörte az Ötödik Köztársaság csaknem valamennyi államfőjének eredetileg tervezett pályáját. De Gaulle-tól Chiracon, Mitterrandon át mindannyian azzal költöztek az elnöki palotába, hogy hosszabb távú gazdaságpolitikai programot dolgoznak ki az ország számára. Mit terveznek, merre óhajtják vezényelni hazai és európai viszonyaikat, hová igyekeznek eljutni, ha posztjuktól válniuk kell. Hába hirdették azonban büszkén elképzelt számaikat, elképzeléseikből nem sok valósult meg. A Figaro szerint ez az átlagos idő mondhatni minden esetben két esztendő volt. Huszonnégy hónap után kellett beismerniük, hogy az eredeti álmok szertefoszlottak, a tervezettől kényszerből búcsúzni kellett. Mi több, el kellett köszönni éppen e bűvös két esztendő után a kinevezett miniszterelnöktől is, keresni kellett az utódját. Macron még csak az első esztendő végén jár, de a Figaro úgy látja, ő se menekülhet majd.

A mostani Élysée palotában egyébként az elnök mellett megjelenik Madame Brigitte, a feleség egyénisége is, önálló ambíciókkal. Gazdag kulturális programokba hajszolja férjurát, és közben szépíti, modernizálja az államfői otthont, hogy semmihez sem hasonlítható karaktert adjon neki.

Elhunyt az újságíró legenda
A Le Monde két hete búcsúztatta 73 évesen elhunyt neves szerzőjét, Daniel Vernet-t, aki három európai fővárosban (Bonnban, Londonban és Moszkvában) szolgált tudósítóként, és nem csupán hírlapíróként, hanem tudósként is ismerték.

Szerző