Mégis, miért?

szerzőről 07. 14. fénykép

A szociális ügyekért és a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár 2017 januárjában egy sajtótájékoztatón jelentette be, hogy 2018 közepén megszüntetik a fóti székhelyű Károlyi István Gyermekközpontban a gyermekvédelmi szolgáltatásokat. Az indoklásból kiderült, hogy „megszűnnek a nagy, zsúfolt, korszerűtlen gyermekotthonok, azokat kiváltják kisebb lakásotthonokra”.

Az illetékes államtitkár sem előzetesen, sem ekkor nem állt ezzel a dolgozók, ne adj’ Isten az érintett gyermekek és a területen bérleményekben élő, időskorú volt dolgozók elé. A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatója tartott az aktív dolgozók számára tájékoztatót, és ígéretet tett arra, hogy folyamatosan tájékoztatják őket a fejleményekről. Ez sajnálatos módon a mai napig nem történt meg, csak a híradásokból értesülnek a velük kapcsolatosan kiszivárgó ötletekről. A „hírzárlat” eredményeképpen sikeresen elhallgatták az intézmény hatvanadik születésnapjának több napos ünnepségsorozatát is.

Az indoklásul elhangzottak szakmailag nem védhetők, hiszen a jelenlegi helyzetben az ország legkisebb szolgáltatói közé tartozik a Gyermekközpont. Már a 2000-es évek elején kislétszámú, családias elhelyezést valósítottak meg. 2005 óta pedig már csak három gyermekotthon működik a Károlyi-kastély parkjában, a törvényben megengedett maximális létszámot sem elérő férőhellyel. Ezek: a 24 fős különleges gyermekotthon, a 32 fős speciális gyermekotthon és a kísérő nélküli kiskorúak gyermekotthona, mely szintén 32 fős. A park nyitott, látogatható.

A hír hallatán több tiltakozás is indult a „Gyermekváros” bezárása ellen, de a legutóbb, 2018. február 20-án egy civil személy kérdésére adott válasz szerint „a Kormány még nem döntött a fóti Károlyi István Gyermekközpontban biztosított gyermekvédelmi szakellátás új helyszínéről, ezek kiválasztása folyamatban van.” Szelényi Zsuzsa képviselő asszonyt szintén erről tájékoztatták március 2-án.

Ezzel szemben több hír is megjelent az eltelt egy év alatt arról, hogy hová helyeznék el a jelenleg itt élő gyermekeket (Kalocsa, Zalaegerszeg, Aszód). 2017. december 28-án a Magyar Közlönyben megjelent egy kormányrendelet „a fóti Károlyi István Gyermekközpont által nyújtott gyermekvédelmi szakellátások jövőbeni helyszíneinek kialakítására irányuló beruházásokkal összefüggő közigazgatási hatósági ügyek nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról”.

Vagyis 2017-ben úgy jelentették be a jelenleg itt élő gyermekek, dolgozók és bérlők életét érintő döntést, hogy sem előtte, sem az azóta eltelt egy év alatt nem sikerült megalkotni egy szakmailag indokolható tervet és hatástanulmányt? Vagy a nyilvánosság és a tiltakozások miatt nem hajlandók nyilvánosságra hozni a szakmailag védhetetlen ötleteket, valamint a 60 éves Gyermekközpont bezárásának valódi okát?

A választ sűrű - vagy éppen nagyon is átlátszó - homály fedi.

2018.03.08 07:03

Iskolai koffein

Teljesen kitiltják a kávéautomatákat a dél-koreai iskolákból, a tanároknak fenntartott automatákat is száműzik, nehogy a diákok a rendszert kijátszva hozzájussanak az élénkítő italhoz - adta hírül a magyar sajtó is. Hüledezem. Vajon mennyire lenne bölcs kiküldeni valakit az esőbe, majd elvenni tőle az esernyőt, hogy el ne fáradjon a keze, miközben az ernyőt tartja? A diákok nem unalmukban kelnek hajnalban, élnek koffeinen és alszanak csupán néhány órát, hanem mert az oktatási rendszer erre kényszeríti őket. Ha a diákok szívéért aggódunk, ne a kávét és/vagy az energiaitalt tiltsuk be (aki mindkettőt akarja, az legalább "következetes"), hanem könnyítsünk a rájuk nehezedő terheken! Részben a sok ezres év eleji diáktüntetéseknek köszönhetően az utóbbi időben viszonylag sok szó esik az iskolai túlterheltségről, a magas óraszámról. (Ezt bizonyítandó, felhívásunkra rengeteg diák fotózta le saját órarendjét.) Érdemes azonban beszélni a túlzott mértékű lexikális tananyag terheiről, és a diákok túlzott stresszeléséről is. Aki nem szakosodik gyorsan, hanem például általános gimnáziumba megy, az egy sor tantárgyból nagyon részletes tudást kell elsajátítson a középiskola elvégzéséig - ha érettségizik az adott tárgyból, ha nem, -, míg saját, továbbtanulásához szükséges tárgyaira nem jut kellő idő és óraszám. Így azokat különórákon kell megtanulnia. Abban tehát igaza van az államtitkárságnak, amely - cáfolva meg sem tett állításunkat - azt mondja, hogy a túlterheltség egy részét nem a kötelező tananyag okozza. (Közvetlenül nem, de közvetve igen, miután a kötelező tananyag egyrészt merev, másrészt néhány területen nagyon részletes, főként azoknak, akik nem abból a pár - többségében természettudományos - tárgyból tanulnának tovább, amelyeknek az elsajátítását a legrészletesebben írja elő az alaptanterv.) Emellett - és erről kevesebb szó esik - a “poroszos” iskolarendszer elképesztő módon túl is stresszeli a diákokat. A tesztrendszer például a memóriát kéri számon, elsősorban azt, hogy mit nem tud a tanuló. Ez óriási megfelelési kényszer elé állít mindenkit, nem egy esetben megszégyenítve a tanulót az osztály - a saját közössége - előtt, ha egy kérdésre éppen nem tud helyesen felelni. Ezt tetézik az antidemokratikus igazgatók, akik között mind több a politikai kinevezett. Ők nem egyszer elképesztő jogsértésekkel nyomják el a diák-önkormányzatokat és hallgattatják el saját iskolájuk hangját. Annak, aki a koffeines italok betiltásában látja a fiatalság egészségének védelmét, javaslom, beszéljen néhány diákkal, esetleg töltsön el egy napot valamelyik közoktatási intézményben, látogasson el néhány  órára, nézze meg a fiatalokat, amint a következő napra készülnek. Garantálom, másnap ő fogja az első kávét megvenni nekik.  A szerző kommunikációs koordinátor, Független Diákparlament 
2018.09.19 08:19

Sorrend

Nemrég még komoly fegyverténynek számított egy-egy kelet-közép-európai politikai vezető meghívása Washingtonba, amolyan demokrácia fokmérőként működött. A Trump-éra azonban ezt is átírta, mint oly sok mindent a tengeren túli demokráciaszentélyben. Tegnap Andrzej Duda lengyel elnököt fogadta az amerikai elnök miközben, az Európai Unió épp elindította a 7. cikkely szerinti eljárást az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolása miatt Lengyelország ellen. A Fehér Ház új lakója közismerten nem finnyás emberi jogi és jogállamisági kérdésekben, viszont annál inkább érzékeny az Egyesült Államok katonai ereje és az amerikai hadiipar piaci vezetőszerepe témakörben. Nem véletlen, hogy Kelet-Közép-Európából elsőként Klaus Johannis román elnök kapott hivatalos meghívást Washingtonba tavaly júliusban, illetve, hogy Trump először épp Varsóba látogatott a térségben. Mindkét országban az utóbbi időben komoly visszalépések történtek a jogállamiság terén, ám a két állam geopolitikai jelentősége felülír minden Washingtonban korábban hagyományos aggályt. Romániában 2016 óta élesben működik Deveselun, az amerikai rakétavédelmi bázis, Lengyelországban most épül. Bukarest az európai NATO-tagállamok közül elsőként ígérte (és valósította) meg azt, amit Trump kért – védelmi költségvetése 2 százalék fölé emelését -, amerikai katonai támaszpontnak ad otthont a Fekete-tenger partján, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az (Traian Basescu volt államfő szavaival élve) ne váljon „orosz tóvá”. Lengyelország a rakétavédelmi bázison túl elsőként kötött rendszeres amerikai cseppfolyósgáz-szállítmányokra szóló szerződést (Trump tavalyi varsói útja után). És nem utolsósorban, e két ország volt az első a régióban – és Európában –, amely Trump hivatalba lépése óta nagy tételben vásárolt amerikai haditechnikát, valamint ők a két legnagyobb oroszellenes, egyben Oroszországgal határos európai állam is. Ezt a stratégiai fölényt nem tudja legyőzni Orbán Viktor, bármennyire is élen jár a Trumptól nem idegen illiberalizmusban. Duda washingtoni meghívása újabb alkalom lehetne miniszterelnökünk számára, ahhoz hogy rádöbbenjen – az Unión kívül van ugyan élet, de ahhoz nem elég a „merjünk nagyok lenni”.
2018.09.19 08:19