Évszázada ünnepeljük a nők egyenjogúságát a munkavállalás és szavazás terén, de még mindig nem értük el Magyarországon a politikai véleményformálás egyenjogúságát. A választások közeledtével ismét előtérbe kerül az a szempont, hogy a társadalom összetételének leképezése megvalósulhat-e az országgyűlésben, a pártok fontosnak tartják-e a nézőpontok széleskörű figyelembe vételét az egyes döntéseknél. Sajnos a válasz még mindig: nem. Ha megnézzük a valószínűleg parlamenti mandátumot nyerő pártok listáját, akkor látható, hogy befutó helyen női politikus alig akad. Ugyan az egyéni indulók között már jobb a helyzet, de nincsenek annyian, hogy - a választási esélyek alapján - jelentősen megnőjön a parlamentbe jutó nők aránya. Pedig ideje lenne túljutnunk azon a közvélekedésen, hogy a nők „csak” a nőket és gyermekeket érintő szociális kérdésekben tudnak véleményt formálni. De mi az, ami a fiatal nőket erre a pályára terelné? Hiszen kevés példát látnak maguk előtt arra, hogy érdemlegesen bele tudnának szólni a körülöttük zajló eseményekbe. Ebben a média sincs segítségükre. A megszólaló, az összefüggésekre rámutató politológusok, politikai elemzők egytől-egyig férfiak. Évente több politológusnő végez az egyetemeken, mégis, ezután mintha eltűnnének. Megoldás lehetne a „Lányok napja” mintájára – mely a műszaki és természettudományos képzéseket népszerűsíti a középiskolás lányok között – egy érdekérvényesítő képzés a lányok részére. Felvetődik választások idején az is, hogy a nőket jobban érintő kérdésekre lehet-e kampányt építeni. A válasz ma még a demokratikus oldalon is nem. Pedig ha úgy tekintünk az idei választásra, mint az új „rendszerváltás” lehetőségére, akkor ehhez új szemléletre, új gondolatokra is szükség van. Új témák és új szereplők kellenek.
