Kácsor Zsolt: Szemüktől a levegő fekete

Publikálás dátuma
2018.03.10 08:20
Torsa Mátyás grafikája
Fotó: /

Kíváncsi volnék, hogy március idusának közeledtével vajon miféle politikai karrierről álmodoznak ellenzéki pártjaink ifjai. Nem, hangsúlyozottan nem az állampárt ifjúságának álmaira vagyok kíváncsi, hiszen azok 2010 óta már beteljesültek: látjuk, hogy a Keresztapa és a családja által irányított közbeszerzéseken mily sokan meggazdagodtak. S különben is, miféle szemétdombra való vágyak lehetnek azok, amelyeket csak egy despota teljesíthet? Saját testőrség, saját megye, saját kastély, saját újság, saját cégbirodalom, saját tévé, saját show-műsor. Ugyan. Hát ezek ahhoz képest semmiségek, hogy a magyar Keresztapa új moszkvai barátja újabban mát saját világháborút akar. A kis magyar álmokra a mi despotánk ásítva csak legyint: jó, legyen, hiszen úgyis mindenki csak annyit ér, amennyit ellophat.

Na de mi a helyzet az ellenzéki ifjak álmaival? Most, ezekben a feszült napokban, a nemzeti parlamenti választás előtt alig pár héttel, a magyar ellenzék befolyásosabb tagjainak fejében biztosan megfordult már, hogy mi lesz belőlük az esetleges győzelem után. Biztos van köztük olyan, aki a szíve mélyén házelnök akar lenni, és gyakran elképzeli magát a pulpituson, a kezében azzal a patinás csengővel, amint éppen csenget. Hiszen ha a győzelem másnapján felhívja az embert az ellenzéki miniszterelnök-jelölt, és megkérdezi tőle, hogy mi akarsz lenni, barátom, az emberünk nem mondhatja mámoros szemmel, hogy űrhajós. Inkább mondja azt, hogy miniszter. Vagy akarjon az ember legalább államtitkár lenni. Na jó, helyettes. Jól hangzik az is. Tudom, a magyar haza minden előtt, de másodsorban az sem árt, ha államtitkárságunk ablakai a Dunára néznek. Vagy ha nem jutna hely valamelyik bársonyszékben, akkor egy törekvő, igyekvő, okos ember megcélozhat egy jó kis nagyköveti posztot is, lehetőleg a világ végén, Tűzföldön vagy Új-Zélandon, hogy ne túl gyakran rendeljék haza. Nincsen az efféle ábrándozásban semmi rossz, nem azért mondom, sőt. Ha választáson indul az ember, hát legyen benne legalább szemernyi ambíció, s legalább írja össze magának, hogy miről van papírja. Hiszen a Hódmezővásárhely óta föllelkesült magyar ellenzéknek föl kell készülnie a legrosszabbra: még a végén győzni fog.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert az 1848. március 15-i legendás pesti ifjúságnak sok minden járhatott a fejében a forradalom napján (amelyet egy évvel később Kossuth Lajos e szavakkal nem javasolt emléknapként megülni: 1848. március 15-én nem történt más, csak egy „kis pesti lárma”), de a márciusi ifjak arra egészen bizonyosan nem szőttek terveket, hogy győztes forradalom esetén őbelőlük mi lesz. Ha alaposabban megnézzük, hogy a márciusi ifjak személyesen mit is nyertek az ideig-óráig kivívott győzelemmel, azt kell látnunk, hogy „a kis pesti lárma” után komolyabb posztot, rangot, címet, pénzt egyik sem kapott. Nem azért, mintha nem érdemelték volna meg, hanem azért, mert nem a pozíció érdekelte őket, hanem a szent ügy – márpedig a szóban forgó szent ügyet egy kiállhatatlanul kellemetlen és rettenetesen nagyképű ember, egy bizonyos Petőfi Sándor nem átallotta „világszabadságnak” nevezni, amin a korabeli konzervatív jobboldal (semmiben sem azonos a maival) már akkor is jókat derült. Ez a „világszabadság” ma olyasmi volna, mint az „általános emberi egyenlőség” származásra, nemre, születésre, bőrszínre, vallásra, szexuális identitásra való tekintet nélkül – amin a mai szélsőségesen konzervatív jobboldal (semmiben sem azonos a régivel) ma is jókat derül.

Ha a társadalmi előmenetelt nézzük, a Pilvax kávéházban rendszeresen együtt biliárdozó társaságból a forradalom után az a pár ember vitte a legtöbbre, aki szerény hivatalnoki munkát kapott valamelyik új miniszter alatt. Szegény Vasvári Pál néhány hónapra miniszteri titkár lett Kossuth Lajos mellett – hogy aztán 22 évesen agyonverjék egy erdélyi szorosban –, ám a Pilvaxban összegyűlt baráti társaság egyik tagjából sem lett házelnök, sem miniszter, sem államtitkár. Nem sürgölődtek ott a kormányülés szünetében, amikor a miniszter urak majonézes krumplisalátát eszegettek porcelántányéron.

Petőfi Sándor még az országgyűlésbe sem jutott be, de nem azért, mert nem ismerték, hanem azért, mert túl jól – s ő nem volt hajlandó arra, hogy a választókerületében pénzért vegyen szavazatokat. Hogy havi fixhez jusson, kineveztette magát századosnak, majd őrnagynak, de nem követelt befolyásos posztot, nem kezdett hatlovas hintóval járni, nem költözött palotába, és Londonból nem rendelt új öltözet ruhát az asszonynak. Neki mindössze annyi kívánsága volt, hogy a szent ügy érdekében föl kellene akasztani a királyokat, mert az ő szemüktől még a levegő is fekete. Petőfinek annyi pénze még maradt, hogy feleségével és kisfiával a Pest-Szolnok távolságot úriasan vonattal tegye meg, aztán a családot lerakta Debrecenben, ő meg elment meghalni a „világszabadságért”. De kétségünk ne legyen: Petőfi az országgyűlésbe idén április 8-án sem jutna be. Nem volna képe hozzá, hogy pénzért vegyen szavazatokat.

2018.03.10 08:20

Anyanyelvelés – Brut (is, meg) ál is

Publikálás dátuma
2018.09.23 16:06
Állatiasan durva – Ezt jelenti a brutális a magyar nyelv értelmező szótára szerint
Fotó: Marvel/
Szokás szerint (mert már bevált) a mai anyanyelvelési táncórán induljunk el a kályhától, esetünkben ez A magyar nyelv értelmező szótára, amely azt mondja, hogy a brutális = állatiasan durva, és hogy latin eredetű szó a magyarban. Akkor most lapozzuk fel a már ugyancsak bevált akadémiai latin-magyar szótár megfelelő szócikkét. Itt azt találjuk, hogy a szó töve a "brutus" melléknév, amelynek első jelentése: nehéz, súlyos; átvitt értelemben pedig a következő jelentéseket hordozza: nehézkes, bárgyú, érzéketlen, oktalan.
Ennél sokkal többet a TESZ sem tud (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára), legfeljebb annyit tesz hozzá (ezt most kisbetűvel), hogy a szó első írásos előfordulása 1790-ből való. Ami elég furcsa, ha azt nézzük, hogy az írott magyar történelem mennyire telis-tele volt brutalitással már az államalapítástól kezdve. Elég, ha a királyi családokat és közvetlen rokonságukat vesszük, legalábbis krónikáink leírásai szerint: felnégyelés, szemkiszúrás, csonkítás, herélés – és ezt mi magunk tettük a sajátjainkkal.
Mint köztudott, a "brutus" melléknév személynévként is használatos volt, A Julius Caesart meggyilkoló összeesküvők egyike, Caesar kedveltje, Marcus Iunius Brutus viselte, akinek ugyancsak Brutus nevű őse részt vett az utolsó római király évszázadokkal korábbi elűzésében. Nos, királyűző előd, diktátorgyilkos utód, nyilván nem annyira nehézkes, bárgyú és oktalan, mint inkább súlyos. Mármint egyéniség.
És ha már egyéniségnél tartunk, itt van a magyar úszósport egyik nagy, jelenkori alakja, akiről a következőket lehetett olvasni: "Brutális képet tett közzé magáról Hosszú Katinka…" A mellékelt képen Hosszú Katinka edzőtermi öltözetben két, kb. tízkilós súlyzót emel fejmagasságban maga elé. Természetesen sem Katinka, sem a fotó nem brutális, (mármint a "nehéz", vagy "súlyos" értelemben), merthogy az efféle tevékenység nemcsak egy olimpiai- és világbajnok számára mindennapi program, hanem mindenkinek, aki valamit sportol, vagy csak szórakozásból, esetleg erőnléte megőrzésének céljából lejár a konditerembe.
Itt talán inkább arról a nyelvi szokásról (vagy általános divatról?) van szó, hogy amikor valamit nagyon szeretnénk hangsúlyozni és úgy véljük, hogy már nincs megfelelő nyelvi eszközünk a hatás fokozására, akkor az ellentétet használjuk a fokozásra. Ez más, európai nyelvekben is így van. A "szörny" szó például nem a kellemes érzelmek felidézésére szolgál. Mégis szoktuk mondani: "Szörnyen szeretlek" – ami persze nem azt jelenti, hogy annyira aberrált vagyok, amennyire csak egy szörnyet szerető ember lehet, és akinek mondom, nyilván szintén nem hiszi, hogy szörnynek gondolom (legfeljebb, ha megromlik a kapcsolatunk).
Máskülönben hogy is lehetne ilyen és efféle mondatokkal találkozni, mint ez: "Brutális, egyúttal gyönyörű…". Vagy: "Brutálisan szexi…" – ezeket nem én találom ki most, írás közben. Tessenek beírni a keresőbe, majd kidobja, hogy ki mondta kinek és kiről. Ami pedig a fokozást illeti, a nemrégiben lezajlott teljes holdfogyatkozást követően közölt fotók egyik összefoglaló anyaga a következő címet kapta: "Holdfogyatkozás: brutálisan látványos képek". Természetesen semmiféle brutalitás nem volt a ritka égi jelenségben (ha jól olvastam, ebben az évszázadban nem lesz több ilyen – legalábbis tőlünk megfigyelhetően). Szép volt, érdekes volt, látványos is volt, valóban. De brutális? Ha csak nem arra gondolunk, hogy a Föld árnyéka felfalta hűséges kísérőnket. Aztán persze visszaadta.
2018.09.23 16:06
Frissítve: 2018.09.23 16:06

Többezres sarcot szedhetnek a betegektől Edelényben

Publikálás dátuma
2018.09.23 15:58
Képünk illusztráció, nem Edelényben készült.
Fotó: / Németh András Péter
Akár négyezer forintot is elkérnének a betegektől a borsodi városban, ha az orvos úgy érzi, indokolatlanul fordultak az ügyelethez. Ez biztosan törvénytelen, és nem is életszerű, hiszen az ügyelet pont arra van, hogy rendelési időn kívül is legyen orvos.
Információnk szerint az egészségügyi kormányzat is vizsgálatot indít, miután náluk is meghökkenést keltett a hír, miszerint Edelényben térítési díjat kell ezentúl fizetnie annak, aki úgynevezett kényelmi szempontból veszi igénybe az orvosi ügyeletet. Az ügyről először borsodihir.hu  számolt be pénteken. Az önkormányzat az ügyeleti ellátással kapcsolatos változásokat a Facebook-oldalán is közzétette, a teljes rendelkezés pedig a település honlapjára is kikerült. A javaslatot beterjesztő dr. Bárány Miklós, az ügyeleti szolgálat vezetője a képviselő-testületi ülésen azzal érvelt az indítvány mellett, hogy az utóbbi időben 60-80 százalék azok aránya, akik valójában nem is szorulnak „sürgősségi ellátásra”, csak például gyógyszert akarnak íratni, vagy nem akarják kivárni a sort napközben a rendelőben. E szöveg szerint az ügyeleti ellátás indokoltságát a mindenkori ügyeletes orvos állapítja majd meg. Az ellátási területén élők számára a térítési díj 2000 forint lesz, az azon kívül lakóknak 4000, külföldieknek 8000 forint. Ezen felül külön összeget szednek még az indokolatlan házhoz hívásért is. Ez a tarifa a körzethez tartozó mintegy 16 falu lakosának 3000, a körzeten kívülieknek 5000, a külföldieknek pedig 10 ezer forintba kerülhet. Teljesen törvénytelen – reagált a hírre lapunknak Katona Gábor tiszaroffi háziorvos, aki maga is ad alapellátási ügyeletet a területén. Példaként említi, hogy a végstádiumban lévő daganatos beteg sem igényel sürgősségi ellátást, de megilleti őt a fájdalomcsillapítás, vagy a tüneteinek enyhítése ügyeleti időben is. A fentiek alapján viszont az ilyen beteggel is díjat kellene fizettetni, ami önmagában abszurd – mondja. A Népszava legutóbb májusban írt arról, hogy a háziorvosok számolhatnak-e fel az indokolatlan házhoz hívásért díjat. Akkor a lapunknak nyilatkozó szakjogász, Kovácsy Zsombor határozottan azt mondta: az egészségbiztosításról szóló törvény alapján a háziorvosoknak egyelőre nincs lehetőségük kényelmi díjat kérni az indokolatlan házhoz hívásért. Így e törvény szerint az alapellátási ügyeletben sem kérhető pénz a betegtől. Szakemberek szerint a beteg nincs abban a helyzetben, hogy megítélhesse indokolt vagy sem az ellátása, de ez mindegy is, hiszen az alapellátási ügyeletet eleve arra szerződtetik, hogy a rendelési időn kívül fogadja a betegeket. Az ügyben gyakran emlegetett sürgősségi ellátás más szolgáltatás, az nem a háziorvoshoz és az önkormányzatokhoz tartozik, azt nagyobb centrumokban szervezik meg, hogy itt fogadják azokat, akik sürgős, és bonyolult ellátásra szorulnak. Ezeknél a fenntartók valóban gyakran panaszkodnak arra, hogy az ott megjelenő betegek egy része valóban nem szorul sürgős ellátásra. Ám mivel itt a beavatkozásokat az életet veszélyeztető állapot szerint sorolják, az indokolatlanul odafordulókat okkal-joggal várakoztathatják akár órákat is. Edelényben más a helyzet: ott egy vállalkozás viszi az alapellátási ügyeletet az önkormányzat megbízásából, ezért 4,15 millió forintot kapnak havonta. Az orvosi ellátást pedig az egészségbiztosító téríti a szolgáltatónak. Az államtitkárság megerősítette, hogy az ügyben az Országos Tisztifőorvosi Hivatal indít eljárást. Más forrásból úgy tudjuk: a hatóságok már közvetlenül is kértek információt az ügyletről az edelényi polgármestertől. Molnár Oszkárt a Népszava is kereste, hétfőre ígért nyilatkozatot.     
Szerző
2018.09.23 15:58
Frissítve: 2018.09.23 16:21