Lebegő Vándorszínészek

Publikálás dátuma
2018.03.08 06:46
Fotók: Szlovák Judit
Fotó: /
Szenvedélyes, karcos, humorral teli, szerethető road movie Sándor Pál új filmje, a Vándorszínészek.

Sándor Pál szereti a színészeket. A megállapítás persze nem új, hiszen eddig is szerette, gondoljunk csak korábbi jelentős filmjeire, amelyek mindig a színészekre épültek. Ők inspirálják, beléjük szerelmes, és ebből az érzésből születnek az alkotások. Legújabb filmje a Vándorszínészek egy nagyon is szerethető, hullámzó, lüktető road movie, a műfaj néhány klasszikusát kissé megidézve. A XIX. században vagyunk és egy csapat vándorszínész elindul, hogy eljusson az áhított kőszínházba. Kőszínházi színészek akarnak lenni, mert ugye mégis csak az a szakma csúcsa. Ebből persze mai fülünkkel némi irónia is kihallható, gondolva a függetlenek és a kőszínháziak szép, hazai XXI. századi kijátszására. A vándorszínészeink útján pedig minden megesik, aminek meg kell esnie. Szerelem, kalandok, árulás, minden ami az élethez hozzá tartozik. Vagy ahogy a Petőfit idéző Borostyán figurája mondja: minden színjáték, maga az élet is. Ez az egyik legszebb üzenete a filmnek, ahogy egybemossa, eggyé teszi az életet a színházzal. Nincs különbség, döntések vannak, a maguk hitelével, vagy hiteltelenségével.

Nézve a filmet egy idő után hiányérzetem támadt, kerestem a nagyobb tétet. A forgatókönyvet maga a rendező, illetve az időközben elhunyt Szekér András, majd a forgatásba bekapcsolódó Péterfy Gergely jegyzi. Aztán rá kellett jönnöm, hogy van itt tét, hiszen az azért mégis csak fontos, hogy képesek vagyunk-e együtt maradni, képesek vagyunk-e csapatként kitartani. (Kell egy csapat, Sándor Pál legendássá lett, kedvenc témája.) A film erős impulzusok sorozata. Ha úgy tetszik mozaikokból rakja ki a rendező az új moziját. Mint ahogy a színészet lényegéről beszélnek, először a félelem, aztán a perzselés, majd jön a lebegés.

A filmben megjelennek elrajzolt, groteszk színek és figurák, reálisabb, életrevaló szereplők egyaránt. Az első kategóriába sorolható például Gáspár Sándor direktora, az utóbbiba pedig a lányát alakító Martinovics Dorina, aki átveszi a színház vezetését, nem is sikertelenül. Sándor Pál mesterien válogatta össze színészcsapatát. Ifj. Vidnyánszky Attilától, Mohai Tamáson át, Rudolf Péterig, vagy Nagy-Kálózy Eszterig, illetve Hegedűs D. Gézáig mindannyian izgalmas, erős karaktert teremtenek. Sokat tett az erős látványért az operatőr Garas Dániel, illetve a látványtervező Pater Sparrow. Garas Dániel képei tényleg külön világot teremtenek. A téli, nyári, vizes képsorai egyaránt magával ragadók. És sok a közeli, az emberi arcok, gesztusok játékába is elmerülhetünk. Sándor Pál szenvedélye átüt a filmen. Óvatlanul felkap, és magával sodor. Egy jelentős alkotó komoly vallomása önmagáról, a színházról és magáról az életről. Egyfajta sűrítmény, mindenki kedvére megízlelheti belőle a számára legkedvesebbet. És nem utolsósorban a szabadságot. A Vándorszínészekben ugyanis az a közös, hogy szenvedélyesen ragaszkodnak a szabadsághoz, talán ezért nem lesz a többségükből kőszínházi színész.

2018.03.08 06:46

Új Nyúlcipő: Updike híveinek kötelező

Publikálás dátuma
2018.09.23 14:17

Fotó: /
Októberben jelenik meg Updike híres regénye, a Nyúlcipő magyarul még soha nem publikált, teljes szövege.
John Updike regényíró a Nyúlcipővel lett végérvényesen generációja és a huszadik századi amerikai próza egyik legnagyobb alakja. Az ötkötetes Nyúl-sorozat első kötete magyarul éppen ötven éve, 1968-ban jelent meg először, Réz Ádám fordításában. Csakhogy a Nyúlcipőt Updike többször is átírta, utoljára 1995-ben. – A Nyúlcipő, nyughatatlan és állhatatlan hőséhez hasonlóan, több formában létezik, mint bármelyik másik regényem – vallotta az író, aki rengeteget változtatott a szövegen: egész bekezdéseket kihúzott vagy betoldott, átfogalmazott. A korábbi magyar kiadások hellyel-közzel tudták követni ezt a számtalan változást. Most a 21. Század Kiadó Gy. Horváth László új fordításában – John Updike életműkiadásának első darabjaként – adja közre a regényt, kis túlzással új Nyúlcipőt fog a hazai közönség elé tárni.
Szerző
Témák
irodalom
2018.09.23 14:17
Frissítve: 2018.09.23 15:40

Dán thriller kapta a CineFest fődíját

Publikálás dátuma
2018.09.23 12:48

Fotó: Cinefest/
Kilenc nap alatt huszonötezer nézőt vonzott a Jameson CineFest, a Miskolcon 15. alkalommal megrendezett nemzetközi filmfesztivál szombat este ért véget. A versenyprogramban tizenkilenc játékfilmet vetítettek, Magyarországon itt volt először látható Nemes Jeles László második nagyjátékfilmje, a Napszállta, valamint Szilágyi Zsófia Egy nap című drámája. A Krzysztof Zanussi vezette nagyzsűri a fesztivál nagydíját a svéd elsőfilmes rendező, Gustav Möller dán thrillerének, A bűnösnek adta. A fesztivál nagydíját, a Zukor Adolf-díjat szintén elsőfilm kapta: Darko Stante szlovén-osztrák koprodukcióban készült Ok-okozata a felnőtté válással foglalkozó alkotások közül emelkedett ki. A Napszállta különdíjat kapott. A CineNewWave szekcióban a Last Call rövidfilm rendezőjét, Kis Hajnit, valamint a Solar Walk című animáció alkotóját, Bucsi Rékát tüntették ki. 
2018.09.23 12:48