Előfizetés

A bűvös négyes

Általános tapasztalat: egy ország kormányzó pártja akkor vág bele a jegybanki aranytartalékok hazahozatalába, ha úgy véli, hogy az iránta való bizalom növelésének eszközei mind otthon, mind külföldön kimerültek. Ilyenkor arra lehet hivatkozni, hogy az oly nagy becsben tartott nemesfém tömbök visszatértek a "gyökereikhez." Az akciónak azonban az égvilágon semmi értelme nincs, legfeljebb annyi, hogy a világválság óta gazdaságfilozófiai váltás tanúi vagyunk, a korábban befektetési célt szolgáló tartalék manapság inkább gazdaságstratégiai eszközzé vált. Az a módi járja, hogy jegybankok már nem adnak el a tartalékaikból - mint a világválság előtt tették -, hanem inkább gyarapítják. Az aranyárak ugyanis évek óta nyomottak.

A Magyar Nemzeti Bank mostani repatriálási akciója azonban alkalmat nyújtott arra, hogy megállapítsuk: ha a már egy közepes méretű autóban elférő tömbök is a külhoni trezorban töltött évek után a hazaiban pihenhetnek, akkor a magyarok bizalmát nem becsülhetik túl sokra a jegybankárok. A mi aranyunknál ugyanis csak az albánoknak van kevesebbjük. A románoknak és a lengyeleknek harmincnégyszer nagyobb a tartalékuk, de még a szerbek is felülmúlnak bennünket. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha élünk a gyanúperrel, hogy a hazautaztatás egyetlen szavazatot sem hoz a kormánypártnak, igaz, nem is visz el a voksokból.

Mindez egy olyan országban történik, ahol ha gazdasági kérdésekről van szó, akkor a miniszterelnök törhetetlen bizalmát elsősorban a jegybank elnöke élvezi, s csak ezt követi az illetékes miniszterbe vetett hit. Orbán Viktor a szokásos, bár kissé megkésett kamarai évnyitón meg is állapította: "Nagyon sok tudás gyűlik össze. Varga Mihály miniszter úr különösen fogékony arra, hogy egyeztetések után hozzon csak döntéseket, összegereblyézi a sok információt, akár külső forrásokból is. De az igazán mély tudás a gazdaságról először is a jegybankban található, ők a pénz oldaláról nézik a gazdaságot. (...) Ennek előfeltétele, hogy a miniszter higgye el, hogy a magyar jegybankelnök nem butább a nemzetközi társainál."

Arról ugyan nincsenek publikus adatok, hogy a nemzeti bankok elnökeinek mekkora az IQ-ja, és Matolcsy György működését sem azért szokták bírálni, mintha szellemi képességei gyatrák lennének. A Varga Mihállyal általában a kulisszák mögött lezajló villongásai nem az elmék csatái. Inkább arról szólnak, hogy a gazdaságpolitika centruma éppen öt esztendeje a Magyar Nemzeti Bankhoz helyeződött át. A kormányfő igyekezett is motiválni miniszterét: "... meg tudjuk csinálni azt, hogy Magyarországon minden évben legyen 4 százalékos gazdasági növekedés. Csak olyan gazdasági miniszterrel tudok együttműködni, aki 4 évre vállalja a 4 százalékos növekedést, nem csak 2 évre."

A következő kormányzati cikluson átívelő vízió határideje nem véletlen, ugyanis 2020 után az uniós pénzcsapok elzáródhatnak, ami - ez könnyen belátható - a 4 százalékos éves bővülés végét jelentheti, a fenntartható növekedés illúziójával együtt. És ezen már az aranytartalék sem lesz képes segíteni.

Innen nézve - A politika diszkrét bája

A legutóbbi hírek szerint soha nem látott mennyiségű pártot jegyeztek be az április országgyűlési választásokra. Lassan olyan lesz a hazai politikai közélet, mint valami olimpia, ahol nem is annyira a győzelem, mint inkább a részvétel számít. A legtöbb induló világmegváltó programja viccnek is gyenge.

Innen nézve alighanem a Kétfarkú Kutya Pártnak van igaza. Miért kizárólag a politikai elitnek van joga hülyére venni a választókat? Miért kellene jobban komolyan venni azokat a migrációval kapcsolatos rémisztgetéseket, amelyekkel a kormánypárt bombázza az agyhalottnak tartott választóit, mint a Kétfarkúak örök életet garantáló szlogenjét? Miért életszerűbb ennél az a program, amit egy másik párt hangoztat, hogy 12 óra alatt megváltoztatja a „világot”? Ki nem kezd el mosolyogni, ha azt ígérik neki, hogy reggel kilenckor kirúgják Polt Pétert, este nyolcra pedig már ingyenessé is tesznek bizonyos minimális közmű-szolgáltatásokat? Miért kell kevésbé hinnünk az ingyen sör kampányának, mint azoknak, akik ingyen tabletet ígérnek minden iskolásnak, vagy akik a szavazatunkért cserébe a jogosítványt adnák ingyen?

Az idősebbek még biztosan emlékeznek, hogy két-három évtizeddel ezelőtt, amikor cseppet sem volt vidám és gondtalan az életünk, mégis volt kedvük az embereknek viccet csinálni mindenből. Gyakran még olyan politikai ügyekből is, amelyek miatt legszívesebben sírni lett volna kedvük. De mostanra ez is megváltozott. Ma már alig születnek Pesten viccek, ha mégis, azok inkább kerülik a politikai témákat. Mint az ötvenes években, amikor egy rosszkor, rossz helyen elmondott poénért akár börtönbe is kerülhetett valaki. Mostanában is sokan félnek, bár ezt az Orbán által gyakran emlegetett dakota mondások egyikével igyekeznek leplezni: „Ha a tábortűznél elmesélsz egy viccet, és senki nem nevet rajta, az vagy azt jelenti, hogy már mindenki alszik, vagy azt, hogy csak tettetik az alvást.”

Lehet, hogy jobb kedvűek volnánk, ha nem tekintenénk vérre menő háborúnak a választások kimenetelét. Ha a Kétfarkú Kutya Párt lazasága nem számítana kuriózumnak, ha az indulók között többen volnának, akik a világot a humor oldaláról próbálják megváltani. 2010-ben ezzel nyerte meg az izlandi főváros helyhatósági választását egy humorista által alapított politikai erő; Szerbiában egy 26 éves egyetemista hozta létre a „Nem is ettél töltött káposztát” nevű viccpártot; Dániában a Becsületes Munkakerülők Pártja fakasztott mosolyt. Korábban Olaszországban Cicciolina, a magyar származású pornócsillag alapított egy "szerelem pártot", az ellaposodó szexuális élet frissítésére a nyilvános szeretkezést ajánlotta, amelynek gyakorlására szerelemparkok létesítését javasolta a nagyobb városok vezetőinek. Radikálisként ezután öt évig ülhetett az olasz parlamentben.

Most Kelemen Anna, egy bulvár celeb jelentette be a közösségi oldalán, hogy ha kapna 5000 lájkot, elindulna a választásokon - igaz, Hódmezővásárhely után már vissza is vonta a jelentkezését. Pedig bájosan festett volna a Kossuth téren, a T. Házban, a többi profi között.

Mégis, miért?

szerzőről 07. 14. fénykép

A szociális ügyekért és a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár 2017 januárjában egy sajtótájékoztatón jelentette be, hogy 2018 közepén megszüntetik a fóti székhelyű Károlyi István Gyermekközpontban a gyermekvédelmi szolgáltatásokat. Az indoklásból kiderült, hogy „megszűnnek a nagy, zsúfolt, korszerűtlen gyermekotthonok, azokat kiváltják kisebb lakásotthonokra”.

Az illetékes államtitkár sem előzetesen, sem ekkor nem állt ezzel a dolgozók, ne adj’ Isten az érintett gyermekek és a területen bérleményekben élő, időskorú volt dolgozók elé. A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatója tartott az aktív dolgozók számára tájékoztatót, és ígéretet tett arra, hogy folyamatosan tájékoztatják őket a fejleményekről. Ez sajnálatos módon a mai napig nem történt meg, csak a híradásokból értesülnek a velük kapcsolatosan kiszivárgó ötletekről. A „hírzárlat” eredményeképpen sikeresen elhallgatták az intézmény hatvanadik születésnapjának több napos ünnepségsorozatát is.

Az indoklásul elhangzottak szakmailag nem védhetők, hiszen a jelenlegi helyzetben az ország legkisebb szolgáltatói közé tartozik a Gyermekközpont. Már a 2000-es évek elején kislétszámú, családias elhelyezést valósítottak meg. 2005 óta pedig már csak három gyermekotthon működik a Károlyi-kastély parkjában, a törvényben megengedett maximális létszámot sem elérő férőhellyel. Ezek: a 24 fős különleges gyermekotthon, a 32 fős speciális gyermekotthon és a kísérő nélküli kiskorúak gyermekotthona, mely szintén 32 fős. A park nyitott, látogatható.

A hír hallatán több tiltakozás is indult a „Gyermekváros” bezárása ellen, de a legutóbb, 2018. február 20-án egy civil személy kérdésére adott válasz szerint „a Kormány még nem döntött a fóti Károlyi István Gyermekközpontban biztosított gyermekvédelmi szakellátás új helyszínéről, ezek kiválasztása folyamatban van.” Szelényi Zsuzsa képviselő asszonyt szintén erről tájékoztatták március 2-án.

Ezzel szemben több hír is megjelent az eltelt egy év alatt arról, hogy hová helyeznék el a jelenleg itt élő gyermekeket (Kalocsa, Zalaegerszeg, Aszód). 2017. december 28-án a Magyar Közlönyben megjelent egy kormányrendelet „a fóti Károlyi István Gyermekközpont által nyújtott gyermekvédelmi szakellátások jövőbeni helyszíneinek kialakítására irányuló beruházásokkal összefüggő közigazgatási hatósági ügyek nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról”.

Vagyis 2017-ben úgy jelentették be a jelenleg itt élő gyermekek, dolgozók és bérlők életét érintő döntést, hogy sem előtte, sem az azóta eltelt egy év alatt nem sikerült megalkotni egy szakmailag indokolható tervet és hatástanulmányt? Vagy a nyilvánosság és a tiltakozások miatt nem hajlandók nyilvánosságra hozni a szakmailag védhetetlen ötleteket, valamint a 60 éves Gyermekközpont bezárásának valódi okát?

A választ sűrű - vagy éppen nagyon is átlátszó - homály fedi.