Másodjára is felmentette a Kaposvári Törvényszék Kocsis Istvánt, a Magyar Villamos Művek Zrt. egykori vezérigazgatóját a bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádja alól. Az MVM-perként elhíresült eljárás másod-és negyedrendű vádlottját viszont bűnösnek találta a bíróság.
Több mint öt esztendeje, 2013 januárjában kezdődött meg a per: az ügyészség különösen nagy értékű hűtlen kezeléssel vádolta meg Kocsis Istvánt – aki az MVM mellett korábban a Paksi Atomerőművet és a BKV-t is vezette – és társait, többek között Szász Andrást, az MVM egykori vezérigazgatósági főtanácsadóját és Kapolyi László. A vádirat szerint az MVM vezetője és Szász András 2007-től folyamatosan arra törekedtek, hogy a villamos művek jó pénzügyi-gazdasági helyzetét kihasználva sorozatosan hátrányos üzleteket kössenek. A szerződéseket megpróbálták eltitkolni a MVM igazgatósága elől: az 1-2 milliárd forintos üzletek sorsáról a cég közgyűlése döntött, míg a félmilliárdot nem meghaladó befektetésekről, garanciavállalásokról, hitelfelvételekről Kocsis maga is dönthetett – a harmad-, negyed-, ötöd- és hatodrendű vádlott haszonszerzés reményében, eseti jelleggel kapcsolódott a pároshoz. A pénzt színlelt jogviszonyon keresztül, értékaránytalan szerződések révén – többek között valótlan szerbiai erőmű-felújításra, el nem készült pályázatokra, használhatatlan tanulmányokra és piackutatásra, többmilliárdos szálloda-felújításra – „pumpálták ki” a cégből. A vádirat szerint összesen több mint tizenötmilliárd forint kárt okoztak az MVM-nek, melyből a legnagyobb összeg, nagyjából tizennégymilliárd forint a vásárosnaményi gázerőmű létrehozására, földgáz-vásárlásra és bioetanol üzem létesítésére létrehozott szindikátussal kapcsolatos bűncselekményekből adódott. A kárösszegből végül valamivel több mint tizenkétmilliárd forint megtérült.
A Kaposvári Törvényszéket Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke 2012-ben jelölte ki a per letárgyalására, majd miután a parlament 2013 szeptemberében az alaptörvény ötödik módosításával eltörölte a bírósági ügyáthelyezések lehetőségét, visszakerült a fővárosba, hogy aztán ismét Kaposváron kezdődjön újra. Kocsis István ártatlannak vallotta magát, állította, nem károkozás volt a célja a beruházásokkal, hanem a villamos művek bevételeinek növelése. A többi vádlott sem ismerte el bűnösségét, az ügyészség szerint viszont egyértelmű volt felelősségük, s az egykori vezérigazgató víziója, hogy ebben a formában kell terjeszkednie a cégnek vezetett a hatalmas kárhoz.
Az első, 2015-ös ítélethirdetéskor a bíró viszont nem látta bizonyítottnak a vádakat, s a vádlottak közül csak kettőt talált bűnösnek: Szász és Kocsis Istvánné két-két év börtönt kaptak négy, illetve öt esztendőre felfüggesztve. A Pécsi Ítélőtábla viszont hatályon kívül helyezte Kocsis felmentő ítéletét, és új eljárás lefolytatását rendelte el, ahogyan Szász, illetve a heted- és nyolcadrendű vádlottak esetében is.
A csütörtöki, kaposvári ítélet szinte teljesen megegyezett a két évvel ezelőtti törvényszéki verdikttel. A bíróság Kocsis Istvánt felmentette minden vád alól, Szász – folytatólagos hűtlen kezelés bűnsegédlete, és pénzmosás miatt - és Kocsis Istvánné – orgazdaság és folytatólagos pénzmosás miatt - pedig 2-2 év, egyaránt négy évre felfüggesztett börtönt kaptak. A vádlottak nem vettek részt az ítélethirdetésen, így azt sem hallhatták, hogy az indoklásban a bírónő meglehetősen elmarasztalta az ügyészséget.
A bíróság szerint a vádhatóság a nyomozás során csak vádirat számára fontos tények bizonyítására törekedett, a vádlottakra nézve kedvező esetekben nem volt aktív, s bizonyos tények csak a megismételt elsőfokú eljárásban lettek megfelelően feltárva. Kiemelte, a per szempontjából semleges dolgokat is negatív színben tüntették fel Kocsissal kapcsolatban, s folyamatosan bűnszervezetet emlegettek, noha egyetlen olyan adat sem merült fel, mely ezt bizonyíthatta volna, ráadásul a bűnszervezet vezetőjének titulált vezérigazgató nem is volt érintett minden vádpontban. A bíróság szerint az ügyészség kettős mércét alkalmazott, hiszen míg a Kocsissal szembeni vádak alapjaként úgy vélték, egy vezérigazgatónak minden döntésről és szerződésről tudnia kell, addig utódai tanúvallomása éppen arról szólt, ha így lenne, egy akkora cég, mint az MVM, működésképtelenné válna, s a vádhatóság ezt elfogadta. A bírónő emellett megjegyezte, a vádirat elképesztően hanyagul lett összeállítva, egyes iratok és jegyzőkönyvek több helyen is szerepeltek benne, mások hiányoztak, igencsak megnehezítve a bíróság dolgát. Az ítélet nem jogerős, a per a Pécsi Ítélőtáblán folytatódik.
A Fidesznek és Orbán Viktornak van oka rá, hogy hálás legyen Kocsis Istvánnak. Az 1998-as kampányt tematizáló Tocsik-botrány idején, az állam és az önkormányzatok vagyonosztozkodásakor Kocsis vezérigazgató-helyettes, illetve vezérigazgató volt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nél, és máig él a gyanú, hogy a Fidesz győzelmét hozó választás előtt az ÁPV-től szivárogtak ki az akkori szocialista kormányra nézve kellemetlen információk. A Heti Válasz írása szerint a BKV vezérigazgatójaként 2009-ben ugyanő látta el dokumentumokkal a Fideszt a kétharmad megalapozásához jelentősen hozzájáruló Hagyó-ügyről. 2006-ban az MVM-ben tanácsadóként maga mellé vette azt a Baji Csabát, aki még az Orbán-kormány idején állt az állami energiaipar csúcscége élén. (Bajiról nem csak azt érdemes tudni, hogy mindenfajta energetikai tapasztalat nélkül kerül az első Orbán-kormány alatt a Paksi Atomerőmű és az MVM vezetőségébe, hanem azt is, hogy annak az E.OS Zrt.-nek a vezetője volt, amely utóbb Elios néven, Tiborcz István közreműködésével letarolta a magyar közvilágítási piacot.) Kocsis ellen az MVM belső vizsgálata, majd feljelentése alapján indult vizsgálat, a vád szerint indokolatlan szerződésekkel és felesleges befektetésekkel több mint 15 milliárd forint kárt okoztak az MVM-nek. Végül bűnszervezetben elkövetett sikkasztás és hűtlen kezelés miatt a Fővárosi Főügyészség is vádat emelt ellene. A BKV vezérigazgatójaként aláírt egyes megbízási szerződések miatt is folyt eljárás vele szemben, de eddig egyik ügyben sem marasztalták el.
