Hadilábon

Közeledvén az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc évfordulója, érdemes visszaemlékezni arra, hogy a Kossuth és Széchenyi közötti legendás ellentét első stációja a védővám szükségessége volt. A gazdasági kérdésekben egyébként igen korszerűen érvelő gróf - nem akarván összeütközésbe kerülni a bécsi udvarral - nem értett egyet Kossuth-tal, aki az 1842-es ipari kiállításra kilátogatva felismerte, hogy az osztrák és a cseh ipar sokkal fejlettebb a magyarnál, ezért a hazai árucikkek versenyhátrányt szenvednek a piacon. Két esztendő múlva meg is alakult a Védegylet nevezetű társadalmi szervezet, a magyar áruk védelmére. Ez az, ami fájt az akkor még monarchista Széchenyinek, aki a védővámot csak a Habsburg-birodalmon kívül kívánta érvényesíteni.

Azóta mintegy 175 esztendő pergett le az idő rokkáján, de a védővám szükségessége mit sem veszített aktualitásából. Használja az Európai Unió éppúgy, mint napjainkban Donald Trump Amerikája. A gazdasági ciklusok hullámzása időről időre túltermelési válságot idéz elő, amely a kereskedelmi háború szélére sorolhatja a gazdasági nagyhatalmakat, éppúgy, mint a szövetségeseiket.

Az amerikai elnök 25 százalékos acél és 15 százalékos alumínium importvámjára válaszul az Európai Unió mintegy 3,5 milliárd dollárnyi amerikai termékre vetne ki 25 százalékos importvámot. Oroszország is hasonlókat fontolgat. A gazdasági elemzők egy része drámai csatározásokat emleget, amelyekbe beleremeg a világ. Munkahelyek milliói szűnhetnek meg itt, százrei a másik oldalon. A háború elhúzódhat, egyes vállalkozások számára tán végzetes lesz, másoknak a talpon maradást garantálja.

Magyarország most még a partvonalon kívül figyeli a nagyok csatározását; sokat vihart megélt acéliparunk fejlődésében reménykedik. A kereskedelmi háború már csak ilyen - a világháborúnál elviselhetőbb.

Szerző
2018.03.09 07:08

Közpénzen szórakoznak

Közpénzen szórakoznak, pedig szórakoztatniuk kellene. Andy Vajna sportcsatornái, a Spíler 1 és Spíler 2 szinte ugyanúgy állami forrásból működnek (van piaci bevételük, de átirányított közforrások nélkül nem maradnának életben), mint az M4 Sport. Magyarországon jelenleg  három államilag finanszírozott sportcsatorna létezik, ami agyrém. A rájuk évente elköltött közpénz több tízmilliárd forint. Ennyit fizetnek az adófizetők többek között az is, hogy két, kiemelt érdeklődésre számot tartó sorozat, a labdarúgó Bajnokok Ligája és a spanyol bajnokság olyan csatornára kerülhessen (Spíler 2), amelyet az ország lakosságának mindössze egy százaléka láthat. 
Aztán, amikor a Spíler gondol egyet, egy hétvégére átteszi a spanyol bajnokikat a Spíler 1-re, hogy aztán megint visszakerüljenek a mérkőzések a „láthatatlan csatornára”. Azokkal szórakozik a tévétársaság, akiknek a pénzéből létezik.
A kormánypropaganda szerint migránsválsággal küzdő, ezért hanyatló Németországban ez (is) máshogy működik. Ott két sportcsatorna van összesen, egyiket sem támogatja az állam: a Skysport előfizetésekből és hirdetési bevételekből tartja el magát, üzleti beszámolója szerint tavaly 5,2 millióan fizették ki a választott csomagtól függő havi 10-60 euró közötti díjat, ezen kívül Ausztriában is volt további 700 ezer ügyfele. 
A német Sport1 országos lefedettségű és elérhetőségű, a reklámbevételeiből működik, tulajdonosa a Constantin médiacég. Az állam nem ad egy centet sem egyik sportcsatornának sem, talál jobb helyet is annak a pénznek - így aztán a komoly identitásproblémáktól szenvedő, morális válságban lévő Németországban nem várnak hat-nyolc-tíz órát betegek az ellátásra a kórházak sürgősségi osztályán.
Persze lehet, hogy jobb lett volna a baráti Orosz- vagy Törökországgal, esetleg Kirgizisztánnal példálózni. Mert ezekben az országokban, ahogy nálunk is, minden a legnagyobb rendben van.
2018.09.21 08:15

Brüsszel felébredt

Miközben a hazai politikai osztály azzal foglalatoskodik, hogy a Sargentini-határozat kétharmada valóban annyi-e, s majdan a hetes cikkely ellen vajon vétót emel-e majdan az akkori uniós tagállamok egyike vagy másika, addig az Európai Bizottság illetékesei mit sem törődnek a találgatásokkal. Megállapították: az Unió legmagasabb fóruma, az Európai Parlament döntéséből az következik, hogy Magyarország sorozatosan megsérti a jogállamiság követelményeit, ezért jobban a körmére kell nézni. S ennek már kézzel fogható nyomai is vannak: erősen megkérdőjelezhető, hogy idén megérkeznek-e azok a támogatási pénzek, amelyeket a magyar költségvetés megelőlegezett a pályázók számára, mielőtt Brüsszel fizetett volna. Orbánék az áprilisi országgyűlési választásokat megelőzően abban a téves hitben éltek: ha idén minden pályázatot kiírnak és meg is előlegeznek, akkor ezzel többletvoksokat szerezhetnek. Aligha tévedünk: kétharmadot meghaladó parlamenti többségük megszerzésében ennek aligha lehetett érdemleges szerepe. Most pedig futnak a pénzük után! Ebben a tekintetben nem új a helyzet, hiszen ki nem emlékezne Lázár János Brüsszelbe rohangálására, aminek - ha nem is teljes mértékben - meg is lett az eredménye. Amit pedig nem átutalt át akkor az Unió arra lehetett hivatkozni: "Erre számítottunk, s eleve túlterveztünk." Aligha tévedünk most már az ex-kancelláriaminiszter se tudna csodát tenni, s ezt a kormány iránti lojalitását mindeddig fényesen bizonyító Költségvetési Tanács is felismerte: a "pénzforgalmi hiánycél teljesülését jelentős mértékű kockázatok övezik" - írták. Csak Brüsszelre hivatkozni azonban ostobaság: az állam magára (bérekre, presztízsberuházásokra) is többet költött, mint azt 2017 tavaszán betervezte. Az uniós előlegek kifizetését ugyan drasztikusan fékezik, de a Liget-projekt, a Kossuth-téri, parlamenti irodaház vagy Orbán vári palotarekonstrukciója folytatódik. A deficit meg egyre csak nő. Az adóemelésnek nincs tere, a kiadások lefaragásának fájdalmas korszaka jő.
2018.09.21 08:15